stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.


közlemények

A Hét tulajdonosváltásai 1918–19-ben. A Kiss József szerkesztette politikai és irodalmi szemléről, A Hétről több közhely kering a magyar irodalomtörténetben. Ezek közül legszívósabban az tartja magát, hogy a lap a Nyugat egyik előzménye volt, és annak 1908-as megindulásával el is veszítette jelentőségét; erre utal, kimondatlanul is, hogy a lap anyagából összeállított kétkötetes válogatás csupán a Nyugat indulásáig mutatja be történetét[i], mintha utána az meg is szűnt volna, noha valójában 1924 végéig jelent meg. Közismert az a tény is, hogy A Hét nevelte fel azt az új írógenerációt, amely később megújította a magyar irodalmat (Ignotustól Kosztolányiig), de hogy ténylegesen milyen volt a lap szerzőgárdájának összetétele és a lap valós működése, pl. Kiss József főszerkesztői gyakorlata, arról mindmáig nincs részletes tudásunk.

Alábbiakban A Hét történetéhez közlök pár dokumentumot, amelyek a már idős Kiss József lapeladási kísérleteiről tanúskodnak. Az elsőként adott szerződés egy példánya saját tulajdonomban van, a második és harmadikként közölt levelekről fotómásolattal bírok – a másodikról, Rózsa Miklós fontos leveléről sajnos csak töredékesen. Mindazonáltal a lap (vég)történetének egy rövid, ám annál eseménydúsabb szakasza elég jól kiolvasható belőlük.

A dokumentumokat betűhíven adom.

I.

Szerződés.

egyrészről Kiss József: „A Hét” cimű hetilap tulajdonosa és főszerkesztője, másrészről dr. Rózsa Miklós, ugyane lap felelős szerkesztője, budapesti lakosok között az alulirott helyen és időben a következő feltételek mellett jött létre.

1. Kiss József „A Hét” cimű politikai és szépirodalmi hetilap tulajdonjogát, az ebben rejlő mindennemű jogositvánnyal együtt korlátlanul átruházza dr. Rózsa Miklósra, aki viszont a lapot a most mondott értelemben Kiss Józseftől megveszi.

2. E szerződés aláirásának napjától kezdve minden kötelezettség, mely a lap szerkesztésével, nyomtatásával és expediálásával jár, szóval, amely a szellemi és technikai előállitáshoz és terjesztéshez füződik, egyedül a vevőt terheli. Viszont ugyancsak az aláirás napjától kizárólagosan a vevőt illetik meg azok a jövedelmek, künnlevőségek s egyéb jogok is, – akár esedékessé váltak már, akár nem – melyek maig a lapot, illetve az eladót, mint a lap tulajdonosát illették.

A vevő tudomásul veszi, hogy Kiss József a magyar kormány részéről oly havi járulékot élvez, mely nem esik a lap jövedelmének vagy künnlevőségének fogalma alá s igy a vevő kifejezetten elismeri azt is, hogy e kizárólagosan Kiss József személyét illető összegekre igényt nem tarthat.

3. Az eladó jóváhagyólag tudomásul veszi, hogy a jelenleg anyagi zavarral küzdő lap felvirágoztatása céljából a vevő részvénytársaságot alapit s a részvények elhelyezése végett megfelelő akciót indit. Készségesen beleegyezik az eladó, hogy a leendő részvénytársaság elnökévé őt – az eladót – válasszák meg, e tisztség mindvégig való viselésére ezennel hajlandóságát nyilvánitja. Kifejezetten feljogositja a vevőt, hogy a vállalat megalakulásának és fejlődésének sikere érdekében reá, mint leendő elnökre oly értelemben is hivatkozás történhessék, hogy az egész akció az ő nevében folyik s tetszésével találkozik.

4. Kötelezően hozzájárul az eladó, hogy a lap továbbra is főszerkesztő gyanánt szerepeltesse, tudomásul veszi azonban, hogy az e tisztséggel egyébként kapcsolatos jogokkal nem él. Nem követelhet tehát beleszólást sem a lap szellemi, sem anyagi részének irányitásába. Kötelezettséget vállal egyuttal a maga és hozzátartozói nevében, hogy a lapra, illetve részvénytársaságra való hivatkozással javakat a mai naptól fogva senkitől nem kér és el nem fogad s nem igényli azt sem, hogy az alább meghatározott járandóságán felül elnöki, főszerkesztői vagy más minőségben dijazásban részesüljön.

5. A fentebb körülirt átruházás a vállalt teendők ellenértéke gyanánt kötelezi magát a vevő, hogy az eladónak élete fogytáig havonkénti előleges egyenlő részletekben nyujtandó évi 24000 K készpénzt fizet. Az első részlet – ha e szerződés folyó hó 7-ig létrejön – már 1918. december havára is megilleti az eladót s az aláiráskor azonnal esedékessé válik.

6. Az eladó elhalálozása után köteles a vevő az előbbi pontban meghatározott módozatok szerint az özvegynek élete fogytáig évi 12000 K-t fizetni. Sem az előző pontban, sem az itt emlitett járadék az örökösökre át nem száll. Ha a vevő fizetési kötelezettségének akár az eladóval, akár özvegyével szemben az esedékességtől számitott 15 napon belül sem tesz eleget, „A Hét” tulajdonjoga minden jogositvánnyal együtt visszaszáll az eladóra, illetve özvegyére. Egyebet – különösen a járadék további fizetését – nem követelhetik a jogositottak s nem léphetnek fel semmiféle cimen kártéritési igénnyel sem.

7. Köteles a vevő gondoskodni arról, hogy az alapitandó részvénytársaság alapitási tervezetébe felvétessék a következő pont:

„A részvénytársaság magára vállalja dr. Rózsa Miklós ama kötelezettségét, hogy »A Hét« tulajdonjoga ellenértékeképpen Kiss Józsefnek élete fogytáig minden hó elsején 2000 K, Kiss József halála után pedig özvegyének élete fogytáig minden hó elsején 1000 K járadékot fizet készpénzben. Ha a részvénytársaság ennek a kötelezettségének Kiss Józseffel, illetve özvegyével szemben az esedékességtől számitott 15 napon belül sem tesz eleget, »A Hét« tulajdonjoga visszaszáll Kiss Józsefre, illetve özvegyére.”

A most emlitett visszaháromlás akkor is beáll, ha a fentebbi nyilatkozat bármely okból kimarad az alapitási tervezetből.

8. Ha az alakitandó részvénytársaság virágzásnak indul s oly tiszta hasznot mutathat fel, mely az alaptőke legalább 8 %-os kamatozásának felel meg, mindaddig, mig ez az állapot fennáll, egyedül az eladót megilleti 6000 K évi elnöki tiszteletdij.

9. Az eladónak az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársasággal szemben a lap nyomtatásából származó nagyobb tartozása áll fenn. Az eladó felelősséget vállal azért, hogy egyéb, – a lapot terhelő adóssága nincs. Kijelenti a vevő, hogy Kiss József érdekében s reá való tekintettel mindent elkövet arra nézve, hogy az Athenaeum követelése kiegyenlitése gyanánt fogadjon el névértékben való megszámitással megfelelő mennyiségü oly részvényt, melyet az alapitandó részvénytársaság fog kibocsátani. Ha a vevő ebbeli fáradozása egy héten belül sikerrel nem jár, tartozik az eladó az Athenaeum követeléseinek megszünését vagy azt, hogy e követelést a vevővel és a részvénytársasággal szemben senki érvényesiteni nem fogja, – megfelelő irattal e hó végéig igazolni, ellenkező esetben jogában áll a vevőnek az eladó, illetve özvegye járandóságát a tartozás erejéig visszatartani vagy a hitelező igényét kielégiteni.

E szerződést – annak jeléül is, hogy a benne foglalt rendelkezéseket helyeseknek s szándékaival megegyezőknek tartja, – aláirja Kiss Józsefné is.

Felolvasás és megmagyarázás után a felek a tanuk jelenlétében aláirták.

Kelt Budapesten 1918. december 7.

                                                                                                     Kiss József

                                                                                                     Kiss Józsefné

Előttük, mint tanuk előtt:                                                            Dr Rózsa Miklós

Kiss Géza

Hajdu Sándor

A szerződést a lap tulajdonjogát eladó Kiss Józsefen kívül még négyen írták alá: Kiss József felesége mint a szerződés „kedvezményezettje”, a vevő, Rózsa Miklós, valamint a két tanú: Kiss József egyik fia, Géza, illetve Hajdu Sándor. A Héthez kötődő viszonyuk miatt pár sort érdemes kettejükről, a vevőről és Hajdu úrról írni.

Rózsa Miklós (1874–1945; 1890-ig Rosenthal): művészettörténész, újságíró. 1893-ban telepedett le Budapesten, újságíróként dolgozott, de volt Munkácsy Mihály titkára is. Több lap munkatársa: pl. Budapesti Napló, Hazánk, Magyar Hírlap, Magyarország, Nemzeti Újság, Pesti Napló, Bródy Sándorral együtt alapították a Jövendőt, szerkesztette a Ma Estét, legtartósabban azonban A Hétnél dolgozott, ahol kezdetben Kiss József segédszerkesztője volt. Jelent meg verses- (Szélesrend, 1894), elbeszélés- (Tévelygések, 1898) és drámakötete (A két Bolyai, 1932) is, egyik drámáját (A hit, 1902) a Népszínház mutatta be; emellett fordított. Legjelentősebb művei azonban nem ezek, hanem művészettörténeti írásai; kritikáival sokat tett az induló modern művészek – Derkovits, Egry, Kassák, Medgyesy stb. – elismertetésért, A magyar impresszionista festészet című összefoglaló kötete (1914) nagy visszhangot váltott ki a Nyugatban is. Művészetszervezői munkássága korszakos jelentőségű: 1909-ben ő alapította a haladó irányzatoknak egyik első intézményi hátteréül szolgáló Művészházat, ahol – többek között – Goya, Daumer, Manet, Monet, Cézanne, Gauguin, van Gogh, Matisse, Kokoschka, Klimt, Hanak munkáiból volt kiállítás, 1926 és 1932 között pedig ő volt a Képzőművészek Uj Társaságának (KUT) művészeti igazgatója. Ez utóbbi Társaság keretein belül szerkesztette a KUT és a Új szín című folyóiratokat. – „Kiss József szeme” címmel nagyon személyes hangvételű írást adott közre a Kiss József és kerek asztala című kötetben, amelyben A Héthez kerüléséről és a Kiss Józseffel való kapcsolatáról vall, s megemlíti benne „Hajdu bácsi”-t is.[ii]

Hajdu Sándor (?–?): A Hét kiadóhivatali igazgatója, „akit az irodalom röviden, de kellő reverenciával csak Hajdu úrnak nevez” – írta Kosztolányi róla. Ugyancsak ő számolt be arról, hogy Hajdu nem „csupán” kiadóhivatali igazgató volt, de jóval több, A Hét valódi mozgatórugója: „Kezeli a pénzt, átveszi és behajtja a kéziratokat, telefonon szigorú intéseket küld a lusta tollú íróknak, hirdetőkkel tárgyal, a címszalagokat ünnepi csokorba köti, a kánikula legizzóbb hónapjaiban pár óráig helyettese a segédszerkesztő helyettesének, és mind e bokros teendői mellett arra is ideje marad, hogy érdeklődjék a munkatársak egészségi állapota iránt, s a kis kifutófiút elküldje ásványvízért és paprikáért.” Ugyanakkor, mivel „Kiss József nem fogad mindenkit”, az ő „cerberusi feladata az, hogy az oda nem valókat – az udvariasság formáján belül – elnógassa”.[iii]

II.

Budapest, 1919 április 10.

Nagyságos

Nagyságos Kiss József urnak, [utólagos gépelt hozzátoldás:] és nejének

Budapest

Az 1918. december havában A Hét cimű politikai és irodalmi hetilap megvétele tárgyában kötött szerződésünk azt a jogot biztositotta számomra, hogy az Ön hozzájárulásával s erkölcsi támogatása mellett a lap anyagi erőforrásának gyarapitása céljából részvénytársaságot alapithassak. Egyidejűleg kötelezettséget vállaltam arra, hogy Önnek 1918. december havától fogva havi 2000 K életjáradékot fizessek, – mely kötelezettségemnek 1918. december 1-től 1919. április 1-ig eleget is tettem – nemfizetés esetén pedig a lapot a benne rejlő minden jogositvánnyal együtt korláttalanul bocsássam Önnek vissza.

A munkatársaim segitségével meginditott részvényjegyzési akció teljes erővel folyt, amikor az 1919. március 21-én bekövetkezett politikai átalakulás egy csapásra megszakitott és lehetetlenné tett minden további munkát. Köztudomásu az is, hogy valamennyi polgári napi és hetilap a legszigorubb ellenőrzés alá került. Életbe léptették tehát A Hét-nél is ezt a bizalmi-férfi rendszert, melyet az Ujságirók Szabadszervezete tett kötelezővé s amely szerkesztőségi és kiadóhivatali tagokból azzal a kimondott alapelvvel alakult meg, hogy a bizalmi-férfiak utalványozása és a sajtóbiztosság jóváhagyása nélkül fizetést teljesiteni vagy bármiféle intézkedést tenni nem szabad. –

A most megnevezett szervek az utolsóelőtti lapszám megjelenése után korlátlan hatalommal rendelkeztek már A Hét-nél is. Intézkedésükre elsőben is mindkettőnk neve lekerült a lapról, majd pedig – 1919 március végén – a másolatban csatolt határozat

[a második lap hiányzik]

Szükségemnek tartom ehelyütt kiemelni, hogy mind a felelős és helyettes szerkesztő, mind pedig a kiadóhivatali igazgató, bár valamennyi jogszabályunk szerint egy évi, legrosszabb esetben fél évi fizetést igényelhettek volna végkielégités gyanánt, mindössze 3 hóra járó fizetést kaptak és fogadtak el ezen a cimen. Egyetlen kivételt Hajdu Sándorral tettünk, aki azzal az indoklással részesült fél évi fizetésének megfelelő végkielégitésben, hogy ugyanegy helyen – az Ön szolgálatában – eltöltött 28 évi érdemes munkásságra tekinthet vissza.

Igy minden munkatársam, minden alkalmazottam és hitelezőm békével, mindennemű követelésre nézve kielégitetten vált meg a betiltott laptól. Önnel szemben sincs s nem is lehet semmiféle igényük abból a korból, mely az én laptulajdonosi időmre esik. Ezért kifejezetten is felelősséget vállalok.

Véleményem szerint nyilvánvaló, hogy az adott esetben, midőn a havi járadék fizetésének lehetősége magának a szerződési tárgynak elvonásával megszűnt, nem terhel engem egyéb kötelezettség, mint a laptulajdonjogának visszaadása. Én azonban amellett, hogy a Hét cimű lapot, a benne rejlő mindennemű jogositvánnyal egyetemben ezennel visszabocsátom Önnek, akként intézkedtem, hogy a befizetett részvénytőkének a föntebb körülirt célokra fel nem használt része, pontosan [utólag géppel beírva:] 12.000 korona, a „Hermes” Magyar Általános Váltóüzlet Részvénytársaság cégnél (IV. Koronaherceg utca 5.) az Ön nevére

[fél lap hiányzik]

[…]ban, ha A Hét bármily intézkedés folytán s bármikor ismét megjelenhetik – kivánhassam a lapnak részemre való ujabb eladását – természetesen ujabb tárgyalás és megegyezés alapján – azonban annak hangsulyozása mellett, hogy ez részemre csak opcionalis jog, és nem átvételi kötelezettség.

Végezetül csak annyit:

Ha kis tájékoztató mérleget állitok fel arról az öt esztendőről, melyet a Hét kötelékében töltöttem el, pontos számvetéssel azt állapithatom meg, hogy a mai napig élvezett mindennemű járandóságom figyelembe vétele mellett átlag [utólag géppel beírva:] 310 K havi dijazásban részesültem. Ez a tény szolgáljon önzetlen s mindvégig szeretetteljes müködésem igazolására.

Azokat az eredeti iratokat és bizonyitékokat, melyek ennek az elszámolásnak alapjául szolgálnak s hüségét mindenki előtt kézzelfoghatóvá teszik: biztonság okából s a részvényjegyzők által netán valamikor kivánandó elszámolás megejthetése céljából a Magyar Jelzáloghitelbank (V. Nádor utca 7.) páncélrekeszében helyeztem el. Az egyik kulcs a pénzintézet birtokában van, a másikat Hajdu Sándor – a szerkesztőség és kiadóhivatal bizalmi-fér[… laphajtás miatt olvashatatlan szavak].

Felkérem, hogy elszámolásom helyességét elismerni s a levél egyébkénti tartalmát irányadónak tekinteni méltóztassék.

Előttünk:

                            Teljes tisztelettel

B[…] Henrik                                                                            Dr Rózsa Miklós

A levél éppen két héttel azt követően született, hogy a Tanácsköztársaság idején a lap megjelenését betiltották: A Hét 1919. március 27-től 1919. november 13-ig nem jelenhetett meg. A levélből kiolvasható, hogy a betiltást követően még egy havi életjáradékot fizettek Kiss Józsefnek, április 1-jén. Ezen utolsó kifizetést után kilenc nappal írta Rózsa a levelet, amikor már nyilvánvaló volt, hogy a lap sorsa végképp bizonytalanná vált, s bárminemű további kifizetés a (közel)jövőben lehetetlen lesz.

Azt csak sajnálni lehet, hogy a levél közel fele nem ismeretes – a Tanácsköztársaság államosítási gyakorlatához kapnánk fontos adalékot a hiányzó oldalakról –, viszont a lényeget illetően még így, töredékesen is önmagáért beszél. Kiemelendő azonban, hogy Hajdu Sándor A Hétnél betöltött szerepe külön említést kap a levélben, kétszeresen is: ő az egyetlen, aki a kezdetektől a lap és Kiss József mellett állt, egészen addig, amikor az említett páncélszekrény két kulcsa közül az egyik éppen hozzá került.

És bár Rózsa Miklós a levélben szándéknyilatkozatot is tesz, miszerint A Hét újraindulása után szívesen visszavásárolja a lap tulajdonjogát, a következő dokumentum arról tanúskodik, hogy 1919 őszén Kiss József mégsem vele tárgyalt s állapodott meg erről.

III.

Budapest, 1919 deczember 18.

Tekintetes

          S z á n t ó A n t a l urnak

                   Budapest.

Dr. Rózsa Miklós, Vidor Marcell és általam tervezett az „A Hét” irodalmi és politikai hetilap r. t. alaptőkéjére befizetett 74.000– koronát az ugy nevezett tanácskormány socializáló népbiztossága fölhasználta, ennek következtében a részvénytársaság egy felöl nem alakulhatott meg, – másfelöl azonban az aláirok egy része az Önnek <átadott> [ceruzával betoldva:] [er]edetileg bemutatott, és itt felsorol[t] nyilatkozatok szerint az aláirásból származó jogairól az én javamra lemondott s kijelentették azt is, hogy az alaptőkére befizetett <befizetett> összeget vissza nem követelik. –

Miután én az „A Hét” cimű politikai és irodalmi hetilapot a közöttünk 1919 évi óktóber hó 1. napján létrejött megállapodással Önnek eladtam, – ezen megállapodás 2-ik pontja alapján az aláirók által a részvényjegyzésből folyó s reám átruházott jogokról <az Ön javára> ezennel lemondok, – és kijelentem, hogy ezen tervezett részvénytársaság alapitásából, illetve a részvényjegyzésből kifolyólag sem én, sem pedig az én jogomon harmadik személyek többé semminő jogokra igényt nem tarthatok. –

Teljes tisztelettel

Előttünk, mint tanuk elött:

A levélformában megírt szerződést nem írta alá sem az eladó Kiss József, sem a tanúk. Nem misszilis levélről van ugyanis szó, hanem egy levélfogalmazvány indigós másolati példányáról – ez jól látható a szövegbeli javításokból (kihúzások, átírások).

A címzettről, azaz A Hét új tulajdonosáról, Szántó Antalról jelenleg nem tudunk többet, csak amennyit éppen ez a levél elárul: hogy Kiss József 1919 végén neki adta el A Hét tulajdonjogát. Feltehetőleg üzletember volt (talán zsidó szármású), nevét nem találtuk a lexikonokban. Talán azonos azzal a Szántó Antallal, aki 1910–12 között egyik tulajdonosa volt a Magyar Ásványvíz és Fürdőszemle és – ugyanazon tulajdonosi csoport tagjaként – a Magyar Élet című lapoknak.[iv]

A levél implicite tartalmaz a lap történetére vonatkozó, a levél születését nem sokkal megelőző időre vonatkozó információt is. Sajnos azonban, az 1919. október 1-jén kötött – nyilvánvalóan írásba foglalt – megállapodás dokumentuma nem ismeretes, létére jelenleg csupán ebből a levélből lehet következtetni. Ez a hiányzó szerződés azért is érdekes lehet, mert akkor született, amikor A Hét nem jelenhetett meg. A fogalmazvány viszont már a lap novemberi újraindulását követően született.

A levél tanúsága szerint a részvénytársaság tervezésében hárman vettek volna részt: Kiss József és Rózsa Miklós, és egy, a korábbi adásvételi dokumentumokban eddig nem szereplő harmadik újságíró.

Vidor Marcell (1876–1945, eredeti nevén Weinberger Mór): költő, író, újságíró. Ungváron született, jogi és kereskedelmi iskoláit Budapesten végezte, majd hazaköltözött, s a Határszéli Újságot szerkesztette. Az első világháborúban haditudósító volt, ezután került A Héthez: 1918-ban a lap segédszerkesztője lett. 1921-től a Magyar–Holland Szemle és a Hongaarsch-Hollandsche Revue szerkesztője volt. 1897-es Hangok című verseskötete után több gyűjteménye is megjelent, valamint írt színdarabokat (Az éjszaka, 1910), és egy regényt is (Aranyperec, 1940).

*

Voit Krisztina adattára, amely a Budapest Főváros Levéltárában található sajtótörténeti dokumentumok alapján rekonstruálja az egyes lapok történetét, a Kiss József–Rózsa Miklós–Kiss József tulajdonosváltásról nem tud, Szántó Antal neve azonban szerepel A Hét címszavánál: a levéltári anyagok szerint Szántó 1919. november 2-án lett a lap tulajdonosa. (Ugyanekkor Boros János lett a kiadó, és Kázmér Ernő a felelős szerkesztő, s nem sokkal később nyomdát is váltott a lap: az Athenaeum helyett a Pallas – Hatvany Lajos volt nyomdája – készítette.) Szántót 1921. szeptember 30-án Kellner István váltotta, őt pedig Szende Péter Pál, 1924 szeptemberében.5 Ez azonban már A Hét végjátéka volt: a lap hamarosan megszűnt, decemberben jelent meg utoljára.

Bíró-Balogh Tamás



[i] A Hét. 1890–1899, 1900–1907. Szerk.: Fábri Anna, Steinert Ágota. Bp. 1978.

[ii] Rózsa Miklós: Kiss József szeme. In: Kiss József és kerek asztala. Bp. 1934. 183–186.

[iii] Kosztolányi Dezső: Hajdu úr. = A Hét 1913. dec. 28. In: Uő.: Álom és ólom. Szerk.: Réz Pál. Bp. 1969. 673–676.

[iv] Voit Krisztina: A budapesti sajtó adattára 1873–1950. Bp. 2000. 334., 342.

5 Voit Krisztina: i. m. 214.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.