stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.


szemle

Klimeková, Agáta–Augustínová, Eva–Ondroušková, Janka: Bibliográfia územne slovacikálnych tlačí 18. storočia. Martin, 2008. Slovenská Národná Knižnica. /Slovenská Národná Retrospektívna Bibliográfia, Vol. 1–6./

A közelmúltban páratlan jelentőségű, hat kötetes bibliográfia jelent meg Szlovákiában Bibliografia územne slovacikálnych tlačí 18. storočia (18. századi területi szlovacikumok bibliográfiája) címmel Agáta Klimeková, Eva Augustínová és Janka Ondroušková munkájának eredményeként. Ez a munka a 18. századi területi szlovacikumok első rendszerezett bibliográfiai összefoglalása. 1963-ban Ján Čaplovič már összegyűjtötte a mai Szlovákia területén 1700 előtt kiadott nyomtatványok bibliográfiai adatait. (Čaplovič, Ján: Bibliografie tlačí vydaných na Slovensku do r. 1700. Diel 1., 2., Martin, 1972. 1984.) Ennek folytatása Klimeková, Augustínová és Ondroušková munkája, amely az 1701–1800 között a mai Szlovákia területén megjelent nyomtatványok legfontosabb adatait tartalmazza.

A bibliográfiában publikált könyvek többsége a hazai szakirodalomban már ismert, bibliográfiai leírása megtalálható Szabó Károly (Régi magyar könyvtár. I–II. Bp. 1879–1885.), vagy Petrik Géza bibliográfiájának (Magyarország bibliográfiája 1712–1860. I–VIII. Bp. 1888–1892.) eddig nyomtatásban megjelent köteteiben. Összesen 969 olyan tételt tartalmaz, amely egyik hazai bibliográfiában sem szerepel, ebből 221 ún. „deziderátum”, vagyis csak másodlagos források utalnak létezésére. A bibliográfiai tételek többségét az eredeti példány alapján állították össze. Ezeket a nyomtatványokat szlovákiai, magyarországi, csehországi, horvátországi és lengyelországi könyvtárakban és levéltárakban azonosították.

A bibliográfia hat kötetből áll. Az első kötet elején módszertani bevezetőt találunk. A kötet értékét emeli, hogy a bevezető német, angol és magyar nyelven is olvasható. Valószínűleg számos szlovákul nem tudó kutató fogja forrásként használni, és munkájukat nagyban megkönnyíti ez a többnyelvű útmutatás. Különösen értékelnünk kell, hogy a hatodik kötet mutatóinak főcímeit itt az említett nyelveken is megadják, megkönnyítve így a szlovákul nem tudó kutatók tájékozódását. Jó lett volna, ha a VI./mutatókötetben is ugyanígy több nyelven közölték volna az egyes mutatók címeit.

A módszertani bevezetőt összefoglaló tanulmányok követik, amelyek a kötet anyagát értékelik különféle szempontok szerint. Az első Viliam Čičaj tanulmánya „Szlovákia a felvilágosodás századában” (Slovensko v osvietenom storočí) címmel. Viliam Čičaj írása részletes, és számos témát érint. Olvashatunk benne a korszak politika-történetéről a gazdasági viszonyokról, a vallás és eszmetörténeti háttérről, oktatásról és a tudományok fejlődéséről. Különösen részletesen mutatja be a korszak szlovák vonatkozású kultúrtörténetét, a Cirill és Metód hagyományt, Timon Sámuel befogadó-elméletét és a szlovák nyelvvel kapcsolatos kérdéskört.

Ezt Agáta Klimeková tanulmánya követi a 18. századi nyomdahelyekről, a mai Szlovákia területén (Dejiny kníhtlačiarstva na Slovensku v 18. storočí). Nemcsak pontos áttekintést ad a nyomdák történetéről, de számos konkrét példát is hoz. A példák általában szlovák vonatkozású nyomtatványok, vagy különösen kiemelkedő kulturális és tudományos munkák. A legfontosabb műveket és szerzőjüket röviden be is mutatja. Minden nyomda történeténél leírja, hogy elsősorban milyen jellegű munkákat jelentetett meg, több helyen konkrét pontos számadatokkal támasztja alá mondanivalóját. A szemléletesség kedvéért érdemes lett volna ezeket az adatokat táblázatokba rendezve közölni. Az irodalomjegyzék tanúsítja, hogy a szerző nemcsak a szlovák, hanem a magyar kutatók munkáját is figyelemmel kíséri és jól ismeri. A magyar szakirodalomból Ballagi Aladár, Baranyay József, V. Ecsedy Judit, Gárdonyi Albert, Gulyás Pál, Fitz József, Iványi Béla, Käfer István, Pavercsik Ilona, Sashegyi Oszkár és Szabó Károly ebben a témában megjelent publikációit használta. A tanulmány rendkívül alapos, részletes szintézisét nyújtja a témában eddig megjelent szakirodalomnak, emellett új kutatási eredményeket is hoz.

Eva Augustínová tartalom szerint csoportosította a bibliográfiában feldolgozott nyomtatványokat (Obsahová analýza dokumentov vydaných na území Slovenska v 18. storočí). A következő kategóriákat különbözteti meg: Bibliográfiai és enciklopédikus művek, filozófia, vallásos irodalom, politika és gazdaság, jogtudomány, természettudomány, orvostudomány, mezőgazdaság, nyelvészet szakirodalom, szépirodalom és művészet, földtan, történettudomány, életrajzok. Valamennyi tudománytörténeti fejezet újabb részekre bontható, mivel a nagyobb témán belül kisebb résztudományok szerint csoportosítja a köteteket. Ezen kívül a vallásos irodalom kategórián belül különbséget tesz katolikus (ami a teljes anyag mintegy háromnegyede) és protestáns irodalom közt, a nyelvészeti munkákat nyelvi szempontból osztályozza, a szépirodalmat országok és műfajok szerint. Az egyes fejezetek felépítése nagyon hasonló. Általános tudománytörténeti bevezetővel kezdődnek, majd a feldolgozott anyagból kiemeli a legfontosabb odaillő példákat. Ezek a kisebb fejezetek önmagukban számos új kutatási téma kiindulópontját jelenthetnék, hiszen a bevezető értékelés igen pontos, alapos (például a filozófiai részben bemutatja a korabeli filozófiai irányzatokat és a filozófia részterületeit is, más fejezetekben megismerhetjük a korabeli államtudományi, vallásos és szépirodalmi műfajokat stb.). A szerző tájékozottságáról tanúskodik, hogy a fontosabb köteteket nemcsak felsorolja, hanem szerzőjükkel együtt pár mondatban be is mutatja. Augustínová szlovák szakirodalomból dolgozott, Mária Bokesová-Uherová, Ňuta Červeňanská, Ján Tibenský és mások tudománytörténeti munkáit használta.

A fejezetek végén röviden nyelvi szempontból is értékeli az adott kategóriát. Itt pontos adatokat közöl, számadatokkal, vagy százalékkal illusztrálva mutatja be, hogy az adott kategóriában milyen nyelveken jelentek meg könyvek. Sajnos nem derül ki, hogy pontosan hány kötet tartozott az adott kategóriába, így azt sem tudjuk meg, hogy mennyire volt gazdag egy-egy témának az irodalma. Ezen adatok nélkül a nyelvi összefoglalóban közölt adatok sem mondanak sokat.

Végül néhány fogalom pontosításra szorul. Bossányi Farkassal kapcsolatban említi a teológiai irányzatok közt a jezsuitizmus (I. 80.). Helyesebb lenne jezsuita lelkiségről beszélni. A jezsuita rend nem fogalmazott meg saját teológiai eszmerendszert, mint azt az említett kifejezés sugallja. A tanulmányban többször utal „Budapesten” kiadott könyvekre, illetve budapesti nyomdákra, (I. 79., 84.) annak ellenére, hogy a 18. században még nem létezett a mai formájában Budapest. Ugyanígy nem lehet a 18. században Szlovákiáról beszélni. Ez nemcsak Eva Augustínová tanulmányában szerepel helytelen formában, hanem Viliam Čičaj és Agáta Klimeková írásában is.

Végül az utolsó tanulmányban Janka Ondroušková nyelvi szempontból értékeli az anyagot (Jazyková analýza). Röviden megemlíti a 18. században a mai Szlovákia területén használt irodalmi nyelveket, a szlovák nyelv történetét kicsit részletesebben is kifejti. Az ő tanulmánya a legrövidebb, mondanivalóját a függelékként közölt táblázatokban foglalta össze. Kerüli a Szlovákia kifejezés használatát a 18. században, helyette helyesen Magyarországról (Uhorsko), illetve a „mai Szlovákia területéről” beszél. A bibliográfia anyagát nyelvi szempontból röviden értékeli, viszont három táblázatot közöl, amelyek alapján áttekinthető a feldolgozott nyomtatványok nyelvi eloszlása.

Az első és a második táblázatban évek szerint mutatja be a megjelent könyveket. A táblázat függőleges soraiban az évszámokat találjuk, a vízszintes sorokban a leggyakrabban használt nyelveket sorolja fel: latin, német, magyar, szlovák, francia, olasz, egyéb. A bevezetőből megtudjuk, hogy az egyéb kategóriába cseh, horvát, görög és román nyelvű könyvek tartoznak. A táblázatból nemcsak a megjelent nyomtatványok nyelvi felosztását követhetjük nyomon, hanem azt is láthatjuk, hogy az adott évben összesen hány kötet jelent meg. Az első táblázatba azok a kötetek kerültek, amiknek kiadási évét pontosan ismerjük, a másodikba azok, amelyeknek megjelenési idejét csak megközelítőleg lehetett meghatározni, ezért csak az időszakot adta meg, amikorra a nyomtatvány legnagyobb valószínűség szerint datálható. A 18. századi nyomtatványok 1%-a tartozik ide. A harmadik táblázatba a többnyelvű kiadványok kerültek (latin–német, latin–szlovák, szlovák–német, magyar–német, latin–magyar, horvát–német, cseh–német, latin–magyar–német, francia–német–magyar). Itt egy táblázaton belül mutatja be a pontosan datálható, és az évszám nélkül kiadott nyomtatványokat. 65 többnyelvű kötetet azonosítottak a bibliográfia szerkesztői, ebből hétnek nem tudjuk a pontos megjelenési dátumát.

A bevezető tanulmányok után kezdődik a tényleges bibliográfiai rész. Az öt kötetben összesen 10 518 tétel szerepel. A bibliográfiai tételek alfabetikus sorrendben a következőképpen épülnek fel. Az első sorban a tétel sorszáma szerepel, majd vastagon szedve a szerző neve (családnév, keresztnév) vagy ennek hiányában a cím első szava. Új sorban következnek a kötet címlapról leolvasható adatai: főcím, alcím, szerzői adatok, kötet száma, címe, párhuzamos cím, kiadás sorrendje és típusa, impresszum végül az oldalak száma és a méret. Új sorban kisebb betűkkel találjuk a kötethez kapcsolódó egyéb adatokat. Mindenhol megadja a korábbi bibliográfiákban (elsősorban Rizner, L’udovít Vladimír: Bibliografia písomníctva slovenského I–VI. Martin, 1929–1934.; Petrik Géza: Magyarország bibliográfiája 1712–1860. I–VIII. Bp. 1888–1991., mellette leggyakrabban: Zellinger, Aloysius: Pantheon Tyrnaviense. Tyrnaviae, 1931.; Szabó Károly: Régi magyar könyvtár. I–II. Bp. 1879–1885.; Horák, František–Tobolka, Václav Zdeněk: Knihopis českých a slovenských tisků. I–IX. Praha, 1939–1967. stb.) szereplő sorszámot, majd kiegészíti az ezekben található adatokkal. (Például anonim szerző esetén a feltételezett író, deziderátum esetén a feltételezett példányra utaló forrás stb.) Utána a kötet külső megjelenésével (címlap, illusztrációk, vízjelek) kapcsolatos jegyzetek következnek. Itt feltűnteti – ha ismert – a rézmetszők, fametszők, illusztrátorok neveit is. Amennyiben deziderátumról (vagyis példány alapján nem ismert műről) van szó, pontosan megadja a forrást, amelynek adatai alapján a tételt összeállította, és közöl minden adatot, ami ez alapján elmondható róla. Végül az utolsó sorból megtudhatjuk, hogy melyik könyvtárakban van belőle példány, és milyen jelzet alatt található. Így minden meglévő kötet könnyen azonosítható.

A szerkesztők összesen 107 könyvtárból, illetve levéltárból gyűjtötték össze adataikat. A szlovákiai könyvtárak mellett feldolgozták varsói, zágrábi, České Budějovice-i, prágai és brünni intézmények anyagát is. Magyarországon: Budapesten, Baján, Csurgón, Debrecenben, Egerben, Esztergomban, Gyöngyösön, Győrött, Kalocsán, Kecskeméten, Keszthelyen, Kunszentmiklóson, Miskolcon, Pannonhalmán, Pécsett, Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen, Sopronban, Szarvason, Székesfehérváron, Szombathelyen, Tiszafüreden és Veszprémben, kutattak, tehát a 10.518 tétel rendkívül alapos kutatómunka eredménye.

Mindazonáltal komoly módszertani hibákat lehet felfedezni a nevek írásánál. A módszertani bevezetőben ezzel kapcsolatban a következő elvet fogalmazták meg a kötet összeállítói: „A szerzők neveit címszóban nemzeti formában közöljük, abban az esetben, ha nem sikerült a szerző nemzetiségét megállapítani, a szerző nevét olyan formában közöljük, amelyben a dokumentumon szerepel.” (I. 20.) A 18. században rendkívül nehéz, csaknem lehetetlen pontosan megállapítani a szerzők nemzetiségét. Helyesebb lett volna minden esetben a dokumentumokon található formában közölni a neveket. Számos szerző kapott olyan szlovákosított nevet, amely egyetlen korabeli dokumentumon sem szerepel (Michal Áč, Baróti-Sabó Dávid).

A hatodik kötet teljes egészében mutatókból áll. Az első a szerzők nevét tartalmazza, ezt követi az előszók, utószók, kommentárok és megjegyzések szerzőinek, illetve a szerkesztők mutatója. A harmadik a fordítókat, a negyedik a promóciós nyomtatványokon szereplő személyeket, az ötödik a képzőművészeket (rézmetsző, fametsző, betűöntő stb.) foglalja jegyzékbe. A hatodik mutató cím szerint rendszerezi az anyagot, ezt követi a nyomdák, nyomdahelyek, könyvkiadók, majd a könyvkereskedők listája. A kötetet tárgymutató és ETO osztályok szerint rendszerező összefoglaló zárja. Az utolsó két mutatóban az összegyűjtött több mint tízezer tétel műfaj, nyelv, téma, felekezet és még számos más szempont szerint csoportosítva található.

Összességében a fenti megjegyzések ellenére elmondható a bibliográfia rendkívül értékes kiadvány. Jól felépített, logikusan elrendezett bibliográfiai tételek közt a szlovák nyelvet nem ismerő kutatók is könnyen kiismerik magukat. Hasznos forrás lehet a hungarológiai kutatások során, mivel a vizsgált terület (mai Szlovákia területe) teljes egészében a korabeli Magyarország része volt. A több szempont szerint öszszeállított mutatók segítséget nyújtanak csaknem minden olyan téma kutatásához, ami a 18. századi Magyarország művelődéstörténetéhez kapcsolódik.

Kovács Eszter


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.