stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.


szemle

Bibliographie der österreichischen Zeitschriften 1704–1850. Hrsg. von Helmut W. Lang und Ladislaus Lang unter Mitarbeit von Wilma Buchinger. München, 2006. K. G. Saur Bd. 1 A–L 468 l.; Bd. 2 M–Z 462 l.; Bd. 3 Register 293 l. /Österreichische Retrospektive Bibliographie (ORBI) Reihe 3 Österreichische Zeitschriften 1704–1945. Bearbeitet an der Österreichischen Nationalbibliothek. Hrsg. von Helmut W. Lang/

Ausztria sokáig azon európai országok közé tartozott, amelyeknek nem volt retrospektív nemzeti bibliográfiája – írja előszavában a kötet szerkesztője, Helmut W. Lang. Ezt a lemaradást kiküszöbölendő indultak el a 90-es években még Dr. Hans Marte és Dr. Helmut W. Lang vezetésével az osztrák retrospektív bibliográfiai adatbank elkészítésének munkálatai. Különböző pályázatok, támogatások révén aztán a gyűjtőmunka befejeződött, a kutatás eredményei nyomtatott formában is hozzáférhetővé váltak, az osztrák retrospektív bibliográfiai kutatások eredményeit összefoglaló sorozat kötetei egymás után napvilágot láttak. Jelen kötet, amely a mai Ausztria területén 1704 és 1850 között kiadott folyóiratok bibliográfiai adatait tartalmazza, e sorozat tagja, amelyből eddig megjelentek már az ősnyomtatványokat és a 16. századi nyomtatványokat, valamint az 1492 és 1945 között megjelent újságokat feltáró kötetek.

Az osztrák sajtó bibliografizálási törekvései azonban nem minden előzmény nélküliek; itt nem kívánok kitérni a meghatározott témák szerinti, vagy egyes területek, illetve városok folyóirattermésének bibliográfiai feldolgozására. Említést érdemel viszont Ferdinand Grassauer Gesamtkatalog der laufenden periodischen Druckschriften an den österreichischen Universitäts- und Studienbibliotheken, den Bibliotheken der technischen Hochschulen, der Hochschule für Bodencultur, des Gymnasiums in Zara, des Gymnasialmuseums in Troppau und der Handels- und nautischen Akademie in Triest (Wien, 1898) című, Ausztria határait szélesebb értelemben felfogó, tehát nem pusztán a mai Ausztria területét alapul vevő, egyes lelőhelyeket is regisztráló, úttörő bibliográfiai áttekintése. Joachim Kirchner Bibliographie der Zeitschriften des deutschen Sprachgebietes bis 1900 (Stuttgart, I. 1969, II–III. 1977) német folyóiratbibliográfiája osztrák szempontból és időbeli határaiból következően sem tekinthető teljesnek. A modern bibliografizálási szabályoknak teljesen megfelel, és a jelen folyóirat-bibliográfia elődjének tekinthető Andrea és Wolfram Seidler Das Zeitschriftenwesen im Donauraum zwischen 1740 und 1809. Kommentierte Bibliographie der deutsch- und ungarischsprachigen Zeitschriften in Wien, Preßurg und Pest-Buda (Wien–Köln–Graz, 1988), amely a megadott intervallumon belül szintén monarchiabeli, de határokon átívelő gyűjtési és feldolgozási körre, három városra terjed ki. Csak megemlítem, hogy nekünk magyaroknak van – hiányosságai és bizonyos elavultsága ellenére is – mind a mai napig a korszak meghatározó és megkerülhetetlen bibliográfiájaként kézbevehető „Busa Margit”-unk. (Busa Margit, V.: Magyar sajtóbibliográfia 1705–1849. I–II. Bp. 1986; Busa Margit: Magyar sajtóbibliográfia 1850–1867. Bp. 1996.)

A most tárgyalt folyóirat-bibliográfia összeállítói a folyóirat fogalmát a megszokottnál tágabban értelmezték, az adatgyűjtés körébe felvették a folyóirat jellegű sorozatokat, a folyóiratszerű jegyzékeket, a többkötetes műveket, valamint a számozott könyvkereskedői és börzelistákat. A bibliográfia 1642 tétel leírását tartalmazza, 5282 lelőhelyre való hivatkozással, ebből 147 osztrák és 221 külföldi könyvtár. Mindemellett 231 cím nem osztrák közkönyvtárban van meg (hanem egyházi, vagy különböző egyesületek, társaságok tulajdonában), 368 tétel pedig hiányzik az Osztrák Nemzeti Könyvtár gyűjteményéből. A bibliográfiai tételek betűrendben, sorszámozva vannak, minden tételnél utalás történik az adott tétel adatbázisbeli azonosító számára. Az egyes tételek a következőképpen épülnek fel: főcím, alcím és címvariánsok, megjelenési, illetve nyomdahely, a megjelenés időtartama, periodicitás, formátum, a tulajdonos, a kiadó, a szerkesztő, a munkatársak, a nyomdász, az illusztrátor neve és az esetleges ajánlás címzettje, legvégül az adott lelőhelyen megtalálható állomány pontos leírása. (Busa Margit a címváltozásoknál nem szakította meg a periodikumok leírását, hanem a megváltozott címet új sorszám nélkül beosztotta a betűrendbe, és a legelső címre utalt vissza. Így például Windisch Ungrisches Magazinjának leírásán belül szerepel folytatásának, a Neues Ungrisches Magazinnak a bemutatása, míg Lang bibliográfiája ezt utalóval oldotta meg). A bibliográfia szerkesztői feltüntették a mellékleteket és melléklapokat, a társlapokat, az előd- és utódlapok címét. A lelőhelyek esetében a lelőhelyjegyzékben megadott könyvtárak kódjai, először az osztrák, majd a külföldi könyvtáraké szerepelnek. Az 1850 után is létező, vagy az 1850-es évben induló folyóiratoknál csak az első címváltozásig követik nyomon a folyóirat sorsát. A harmadik, a mutatókat tartalmazó kötet a név-, a megjelenési hely-, a folyóiratok címének felsorolása tartományok szerinti bontásban (ezen belül külön csoportot képeznek a külföldi folyóiratok), a megjelenési és megszűnési évmutatóból, a folyóiratok létezésének időtartam-mutatójából, a nem német nyelvű folyóiratok listájából, valamint a tárgymutatóból és az adatbázisban való azonosításhoz segítséget nyújtó konkordanciából áll. Minden tétel végén az adott folyóiratot regisztráló bibliográfiák számbavétele, és a szakirodalom szerepel. Az első kötet elején található az idézett irodalom felsorolása, valamint 1850-es záró évvel az osztrák sajtótörténet irodalmának válogatott bibliográfiája.

A bibliográfiát áttekintve, elolvasva az egyes címekhez sokszor kapcsolódó, főleg a korábbi szakirodalom megállapításait értékelő, vagy esetleg helyesbítő összefoglalásokat, képet kaphatunk az osztrák sajtótörténet másfél évszázadáról. Végigkövethetjük a felvilágosodás és a Vormärz legjelentősebb osztrák folyóiratai sorsának alakulását. A következőkben kiemelem a korszak néhány reprezentáns – elsősorban szerkesztője miatt említésre érdemes – folyóiratát. A Joseph v. Hormayr szerkesztette Archiv für Geographie, Historie, Staats- und Kriegskunst, majd címváltozással és tartalombővüléssel Archiv für Geschichte, Statistik, Literatur und Kunst (1810–1828) az állampatriotizmus jegyében számos tudományterületről közölt többek között magyar vonatkozású anyagot is. De a korszak bécsi folyóiratainak mindegyike tele van a magyar kultúrával kapcsolatos hírekkel. Így a magyarországi, lovasberényi születésű Moritz G. Saphir Humoristja (1837–1862), a Jahrbücher der Literatur (1818–1849), Ignaz F. Castelli és Joseph v. Seyfried Sammlerje (1809–1846), valamint az Adolph Bäuerle nevével fémjelzett Wiener Theaterzeitung (1806–1860). Az irodalmi lapok mellett említést érdemelnek más laptípusok is. Az 1849-es alapítású Iris. Illustrirte Blätter für Mode, Haushaltung und praktisches Leben (1865-ig) a kimondottan nőknek szóló, színes rézmetszetekkel, szabásminta- és műmellékletekkel illusztrált, a 19. század végén elterjedt modern folyóirattípus képviselője. Az osztrák szaksajtó egyik legjelentősebb, leghosszabb életű terméke a feltárt korszakon jóval túlnyúló Allgemeine Bauzeitung (1836–1918).

Magyar szempontból átnézve a kötetet, megállapíthatjuk, hogy a tárgyalt korszakban a felvilágosodástól kezdve szinte végig vannak olyan magyar szerkesztők, akik magyar, vagy német nyelvű lapokat adtak ki Bécsben. A magyar felvilágosodás vezéregyéniségének, Bessenyei Györgynek 1781-ben Bécsben anonim kiadott, bár csak hét füzetet kitevő lapjának, a Der Mann ohne Vorurtheil in der neuen Regierungnak nemcsak a magyar felvilágosodás szempontjából kiemelkedő a jelentősége, hanem mert a bécsi felvilágosodás követőinél is modernebb eszméket, Helvetius, Rousseau és Herder nézeteit közvetítette német nyelven, és az abszolutizmus, még a felvilágosodott abszolutizmus minden formáját is elutasította.

Igen nemesek voltak a célkitűzései a hazai tudományosság, ekkor még a német nyelvű kultúra és a felvilágosodás eredményeinek terjesztése szempontjából Windisch Károly Gottlieb 1781 és 1798 között Pozsonyban megjelentetett, korábban már említett Ungrisches Magazinjának.

Egy másik korai példa a bécsi magyar nyelvű lapalapításokra Szacsvay Sándor 1786. december 2-án megindított Magyar Kurírja (1786–1834), amely hosszú létezése alatt számos társlapjával a magyar tudományosság eredményeit kívánta hozzáférhetővé tenni Bécsben magyar nyelven. Ezt a később már jelentős változáson átment, s a nemzeti törekvéseket támogató, 1833-tól Bétsi Magyar Kurír névre átkeresztelt periodikumot, majd 1832-től 1834-ig melléklapját, a Sokfélét szerkesztette 1827-től Márton József. Márton a Bécsben élő Görög Demeter hívására ment 1801-ben Bécsbe magyar nyelvtanárnak, majd az ottani egyetem tanára, a testőrség nyelvoktatója volt. A Magyar Kurírnak Magyar Musa címen létezett egy irodalmi melléklapja 1785-től 1789-ig Szacsvay szerkesztésében. A Magyar Kurírhoz még egy magyar szerkesztő, Pánczél Dániel neve kapcsolódik, ő 1793-ban, mikor Szacsvay után Decsy Sámuel vette át a lap szerkesztését, Bétsi Magyar Merkurius címen új lapot indított. A Bétsi Magyar Merkuriusnak 1793 és 1795 között Bétsi Magyar Bibliotheca címen főként természettudományos művek recenzióit hozó melléklete is volt. A Bétsi Magyar Merkurius aztán 1799-ben beolvadt a Magyar Kurírba. A Magyar Kurírnak volt egy Mezei Gazdaság című melléklapja 1801-ben és 1802-ben, melyet Pánczél Dániel és Decsy Sámuel a magyar mezőgazdaság fellendítésének érdekében adtak ki. Szintén a Magyar Kurír társlapjaként jelent meg Decsy Sámuel és Pánczél Dávid szerkesztésében a Honnyi Levelek és Tudósítások 1812 és 1816 között. 1824/25-ben Páczél Dániel Igaz Sámuellel közösen adta ki Bécsben hetente kétszer a Kedveskedőt, szintén a Magyar Kurír melléklapjaként. Igaz tragédiája, hogy akkor kezdte irodalmi működését Bécsben, amikor az irodalmi élet központja már Pestre tevődött át.

Szintén Bécsben jelent meg 1789-től a patrióta nemesi-értelmiségi mozgalom híveinek lapja, a Görög Demeter és Kerekes Sámuel által szerkesztett Hadi és Más Nevezetes Történetek, illetve ennek folytatásaként 1792-től Magyar Hírmondó néven. Görög Demeter 1783-tól élt Bécsben, több arisztokrata családnál volt nevelő, háza a bécsi magyar írók központja volt.

Az első magyar gazdasági folyóirat megindításának kísérlete az egyik legjelentősebb, szerteágazó nyomdászati tevékenységet folytató bécsi udvari nyomdász, műkereskedő és kiadó, Johann Nepomuk Ferdinand von Schönfeld nevéhez fű ződik. A Magyar Újságot 1796-ban ő kezdte kiadni Bécsben, majd fél év múlva Pethe Ferenc (1763–1832) mezőgazda, szakíró lett a szerkesztője. A lap címe több változáson ment át, végül Vi’sgálódó Magyar Gazda lett, majd 1797 végén az érdektelenség miatt megszűnt. Pethe később 1814-ben még egyszer próbálkozott Bécsben magyar nyelvű gazdasági szaklapot kiadni, ennek címe Nemzeti Gazda, melléklete pedig 1814 januárja és áprilisa között a Híradó volt. 1816-tól aztán Pethe hazavitte a lapot Pestre, amely ott 1827-ig jelent meg.

Több, gyermekeknek szánt, illusztrált, a folyóirat és a könyvsorozat határán mozgó rövidéletű és többnyelvűségük okán magyar vonatkozású kiadvány létéről is tudomást szerezhetünk a bibliográfiából. A Bilderbuch zum Nutzen und Vergnügen der Jugend, melynek magyar nyelvű változata is megjelent Természethistóriai képeskönyv az ifjúság hasznára és gyönyörködtetésére 1805 és 1809 között Justin Friedrich Bertuch (1747–1822, német kiadó és mecénás, aki egyébként a Don Quijotét is lefordította németre) szerkesztésében, melyet Márton József ültetett át magyarra 1810 és 1816 között. Bilder-Zeitung für Kinder mit Erklärungen in sechs Sprachen Franz Johann Joseph v. Reilly szerkesztésében Bécsben jelent meg 1808-ban, példánya azonban nem maradt fenn, adatai csak irodalomból ismertek. A Bilderwelt. Ein belehrendes Bilderbuch für die Jugend mit erklärenden Erzählungen in deutscher, französischer, italienischer und ungarischer Sprache Bécsben jelent meg 1812–13-ban Jakob Glatz (1776–1831) felvidéki evangélikus lelkész és pedagógus szerkesztésében. Létezett 1811-ben Bécsben Joseph Geistinger kiadásában egy Der kleine Freund der Natur-, Länder- und Weltkunde című többnyelvű (német, francia, olasz, cseh, magyar és újgörög) színes rézmetszetekkel illusztrált kiadvány. Az aufklérista szellemnek igen jól megfelelt a nevelő és szórakoztató céllal készített gyermek, illetve ifjúsági lap műfaja. Ezek sorába illeszkedik a Sonntagsblatt für die Jugend (1816–1819), először Pesten, majd 1819-től Bécsben, Anton Strauss nyomdájában nyomtatott, először havonként, majd  1817-től évenként megjelenő évkönyvvé változott folyóirat. Szerkesztője, kiadója bizonyos Ludwig Herzmann volt, ezt az álnevet azonban eddig nem sikerült feloldani.

A francia nyelvű Le nouvelliste français… Konrad Adolph Hartleben kiadásában Blaschke János pozsonyi születésű rézmetsző illusztrációival Bécsben jelent meg 1815–16-ban kéthavonta, és Anton Strauss bécsi nyomdájában nyomták. Szerkesztője az Henri et Rickard álnéven szereplő Reichard Károly Gottfried (1799 k.–1844) kőszegi könyvkereskedő és nyomdász volt.

Der österreichische Actionär. Zeitschrift für Techniker, Capitalisten, Beamte und Gutsbesitzer 1839 és 1841 között jelent meg Josef Weber szerkesztésében; magyar vonatkozása az, hogy 1841-től a budai Egyetemi Nyomdában nyomtatták.

1844–45-ben Pozsony, Bécs, Pest, Prága megjelenési hellyel adott ki Korn Fülöp (1816–1886) pozsonyi születésű ’48-as honvédtiszt, könyvkereskedő, újságíró hetente egy Kreuzergeschichten című, a folyóirat és a könyvsorozat közti átmeneti jellegű kiadványt és Gratis-Zugabe zu den Kreuzergeschichten című társlapját.

A könyvtárak és a kutatók nélkülözhetetlen segédkönyvet kapnak ezekkel a korszerűen és alaposan összeállított kötetekkel. Mindenképpen több ez a hatalmas munka, mint egy bibliográfia, hiszen a benne lévő adatmennyiség magában rejti majdnem másfél évszázad osztrák sajtó- és kultúrtörténetét. Megjegyzést érdemel még, hogy nagyon érdekes a közölt 1668 címlap-reprodukció által kapott kép, amely az illusztrációk közvetítette ízlésváltozás és a nyomdatechnika fejlődésének bemutatásán kívül művészettörténeti jelentőséggel is bír, grafikatörténeti kitekintést nyújt a barokktól és a klasszicizmustól kezdve egészen a romantikáig és a biedermeierig.

A 2003-ban megjelent három kötetes újságbibliográfiával együtt a folyóirat-bibliográfia köteteivel megvalósult – ha időbelileg még nem is teljesen – az osztrák retrospektív sajtóbibliográfia célkitűzése.

Rózsa Mária


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.