stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.


ZSOLDOS ENDRE

John Herschel, a Hold és Magyarország*

szokásai Bázelben és Bernben a 18. században

„A’ híres angol csillagvizsgáló Sir John Herschel csakugyan elútazott a’ föld golyóbisa déli felére, a’ mi már régolta feltett szándéka volt. E’ végre hajóra űlt Sir Benjamin Urban generállal a jó reménység foki új kormányzóval. A’ szép csillagvizsgáló torony azon a’ fokon nem messze fekszik a’ várostól, egy nagy síkság közepén, ’s itt fogja ő sokat ígérő vizsgálatait végrehajtani. A’ nagy hajó csillagzatot, a’ déli keresztet, Magellan foltját ’s a’ déli égboltozatnak minden más nevezetességeit, mellyeket ő még eddig csak leírás után ismert, most maga fogja iszonyú messzelátó csövével megvizsgálni. Mielőtt Európába visszatér, megfogja látogatni Herschel úr a’ szomszéd Mauritius szigetét, ’s ott is minden eszközöket fog találni, a’ miket csak nyújthat egy nem rég épült kis csillagvizsgáló torony.”[i]

Az európai újságokhoz hasonlóan,[ii] a magyar sajtó is beszámolt arról, hogy Sir John Herschel elutazott Dél-Afrikába, hogy ott folytassa csillagászati megfigyeléseit. A cél természetesen a déli égbolt vizsgálata volt: főleg ködök és kettőscsillagok megfigyelése, az Angliában megkezdett munka kiterjesztése a déli égboltra. A dél-afrikai tartózkodás igen gyümölcsöző volt, eredményeit egy hatalmas könyvben publikálta,[iii] amely nagy sikert aratott Londonban.[iv] A nagyközönség számára – Európában is, de főleg Amerikában – Herschel dél-afrikai útja azonban éppen nem a csillagászati eredmények miatt maradt nevezetes.

A Herschel család tagjai – William (1738–1822), húga Caroline (1750–1848) és fia John (1792–1871) – jelentős szereplői voltak a 18–19. századi Európa csillagászatának.[v] William (azaz ekkor még Friedrich Wilhelm) Herschel Hannoverből vándorolt ki Angliába 1757-ben. Eredeti mestersége zenész volt, de hírnévre hobbija, a csillagászat révén tett szert, amikor 1781-ben felfedezte a Naprendszer egy, addig még ismeretlen bolygóját.[vi] Herschel, királyi támogatásban bízva III. Györgyről nevezte el az újonnan megtalált bolygót („Georgium Sidus”). Várakozásában nem is csalódott, az uralkodó kinevezte „a király csillagászának” („King’s Astronomer”, nem keverendő össze az „Astronomer Royal”-lal, azaz a Királyi Csillagásszal, aki Neville Maskelyne volt ebben az időben).[vii] A csillagásztársadalom később azonban az Uránusz nevet fogadta el a felfedezője által adományozott helyett. Igen nevezetesek voltak Herschel hatalmas távcsövei is, amelyekkel a hagyományos pozíciós csillagászat helyett kettőscsillagokat és ködöket észlelt. Megpróbálta meghatározni a Tejútrendszer alakját is.[viii] Ezt a munkát szándékozott fia, John folytatni a déli féltekén.

John Herschel dél-afrikai útját saját zsebéből fizette. Amikor kitudódott, hogy hova készül, az angol kormány felajánlotta, hogy anyagi támogatásban részesíti. Herschel azonban ezt, függetlenségét megőrzendő, visszautasította.[ix] Hazatérte után azonban már nem tudta elkerülni a kitüntetéseket. Ebédet rendeztek a tiszteletére,[x] ahol számtalan előkelőség megjelent.[xi] Bár se John Herschel, se apja, William Herschel nem pozíciós csillagászatot műveltek – amelynek komoly gyakorlati haszna volt a hajózásban –, a meghívott vendégek között volt olyan, aki beszédében épp ezt emelte ki: „…their distinguished guest [azaz John Herschel] stood foremost as one of those by whose labours and research the British Navy was enabled to cross the pathless ocean in security and in confidence.”[xii] Herschel magánvállalkozása, amelyet saját maga finanszírozott, a Brit Birodalom érdekében végrehajtott tudományos expedícióvá vált a köztudatban.[xiii]

Mint említettem, mégis egy nem kifejezetten csillagászati esemény miatt vált nevezetessé a dél-afrikai utazás. A cikk további részében ezzel foglalkozom részletesebben.

Az ókor óta népszerűek voltak a repüléssel kapcsolatos elbeszélések, akár mesterséges szárnnyal, akár más módon. A repülés végpontja számos esetben a Hold volt,[xiv] amely amúgy is jelentős szerepet játszott az európai emberek képzeletében.[xv] A Holdra érkezés után nyilván holdlakókkal találkoztak az utazók, ami mutatja, hogy a földönkívüli intelligencia nem a 20. századi science fiction találmánya. A földönkívüliek létezéséhez különbözőképp viszonyultak a középkorban és később, s a felmerülő teológiai–filozófiai kérdésekre is más és más válaszokat adtak.

A földönkívüliek létezése kérdésének vizsgálatát nagyban segítette az 1277. évi párizsi elítélő határozat, amely tévesnek nyilvánított számos – főleg arisztotelészi – tételt.[xvi] Ezek közt volt az, mely szerint Isten nem tud több világot teremteni.[xvii] Miután így elhárult az arisztotelészi akadály, a filozófusok lelkes gondolatkísérletek során azt is megvizsgálták, lehetségesek-e valóban e hipotetikus világok, és azok jobbak-e, mint sajátunk. E világoknak természetesen lehettek lakói – ez további problémát vetett fel a megváltással kapcsolatban.[xviii] A 15. században Nicolaus Cusanus már teljes természetességgel említi más csillagok, a Nap és a Hold lakóit:

„Más csillagok lakói – bármilyenek legyenek is – nem hasonlíthatók ennek a világnak lakóihoz; … Csak gyanítjuk, hogy a Nap régiójában napszerűbb, világos és megvilágosult szellemi lények élnek; és ezek szellemibbek, mint a Holdon élők, melyek inkább holdszerűek.”[xix]

Az új csillagászati felfedezések a 16–18. században új lendületet adtak a földönkívüliekről való spekulációnak, mind a tudományban, mind az irodalomban.[xx] Az irodalomban a holdutazások mellett megjelentek a jövővel kapcsolatos elmélkedések.[xxi] A holdi élet lehetősége is magától értetődően merült fel prózában és versben egyaránt.[xxii] Felbukkantak csillagászati könyvekben is, a newtoniánus James Ferguson teljesen természetesnek tartotta például, hogy a bolygóknak és más csillagok bolygóinak is vannak intelligens lakosai.[xxiii] William Herschel úgy képzelte, hogy a Nap felszíne olyan, mint a bolygóké (a fényt a feljebb levő világító felhőréteg adná), és rajta értelmes lények élnek![xxiv] A 19. században sem változott a helyzet, William Whewell hasonlóan – bár kissé visszafogottabban – írt a Naprendszer bolygóinak lehetséges lakóiról.[xxv] A legfantáziadúsabb kétségtelenül Franz von Paula Gruithuisen volt,[xxvi] aki hosszú cikkekben számolt be a holdlakók által épített struktúrák megfigyeléséről.[xxvii] Következtetéseit természetesen jelentős szkepszis fogadta,[xxviii] mivel a Holdról gyanították, hogy nincs atmoszférája. Mint Bessel megjegyezte: „Die Erde hat eine Atmosphäre, der Mond hat keine.”[xxix]

A csillagászokon kívül a teológusok is egyetértettek az élet gyakori előfordulásával mind a Naprendszerben, mint az egész univerzumban. Különösen nagyhatású volt Timothy Dwight, Thomas Chalmers és Thomas Dick.[xxx] Dwight a Yale egyetemen előadott prédikációban emlékezett meg a földönkívüliek sokaságáról.[xxxi] Még jelentősebb Thomas Dick hatása. Ő számos könyvben keverte vallásos elképzeléseit a földönkívüliek létéről való meggyőződésével.[xxxii] A jelen cikk tárgyát képező eseményeket is Dick egy anonim írása indította el. 1826-ban több folyóiratban megjelent egy rövid cikk, amely Gruithuisen munkásságáról számolt be.[xxxiii] Ebben többek között szóba került a holdlakókkal való kommunikáció lehetséges módja is, amivel – a cikk írója szerint – Gauss is egyetértett.[xxxiv] A hír természetesen Magyarországra is eljutott:

„De Gruithuisen, kinek általában igen sok észrevételeket és megjegyzéseket köszönhetünk a’ holdról, a’ felületen is több helyeket vett észre, mellyek a’földnek míveltetésére ’s mértföldekre terjedő épületekre gyanítatnak.”[xxxv]

Kicsit szkeptikusabban és név nélkül a Rajzolatok is beszámolt róla:

„Egy külföldi csillagász a’ holdban várost, várerősségeket ’s egyebeket vél vizsgálatival feltaláltaknak, mellyek a’ hold népesedését bizonyitják. – E’ jámbor csillagászról is elmondhatni, hogy várokat épit magának a’ holdban.”[xxxvi]

Ilyen előzmények után jelent meg 1835. augusztus 21-én a New York Sunban egy rövid hír, ami rendkívüli csillagászati szenzációról szóló beszámolót ígért az olvasóknak.[xxxvii] Augusztus 25-én robbant a bomba, a Sun közölte a csodálatos felfedezések első részét:[xxxviii]

„Great Astronomical Discoveries Lately Made by Sir John Herschel, L.L.D., F.R.S., &c. At the Cape of Good Hope [From Supplement to the Edinburgh Journal of Science].”

A folytatás augusztus 31-ig jelent meg, összesen hat részben (vasárnap kivételével). Az első nap a bevezetésé volt, a szerző leírta az előzményeket – tévesen, mert például királyi támogatást tételezett fel, amit a valóságban Herschel elutasított. Az utána következő részek fokozatosan adagolták a feltételezett felfedezéseket a Holdon: először a növényzet, majd az állatvilág, végül pedig a denevérszerű, szárnyas Hold-lakók maguk, „tudományos” nevükön „Vespertilio Homo” (a negyedik részben). A leírásokban keverednek a valós és kitalált elemek. Az elbeszélő, egy bizonyos Dr. Andrew Grant nem létezett, de az első részben idézett Sir David Brewster természetesen igen, és a hivatkozott optikai cikke is valóságos. Szintén létezett a „hydro-oxygen microscope,”[xxxix] amely lehetővé tette a cikk szerinti hatalmas nagyítást. Ugyanakkor a 24 láb átmérőjű távcső ismét a fantázia szülötte, ez több mint hét méternek felel meg – ekkora távcsövet természetesen még Herschel sem tudott készíteni abban az időben. És végül, maga a forrásként megjelölt folyóirat sem jelent meg ebben az időben.

A lebukás hamar bekövetkezett, kiderült, hogy az egész szenzáció Richard Adams Locke, a Sun újságírójának műve.[xl] Locke – a filozófus John Locke leszármazottja –, saját bevallása szerint nem átverésnek szánta az írást, hanem a korábban említett Thomas Dicket akarta kifigurázni.[xli]

Akár átverésnek szánta Locke, akár nem, a siker fantasztikus volt. Egész Amerika elhitte az állítólagos felfedezéseket (természetesen az egyetemeken voltak hitetlen professzorok, de ők nagyon népszerűtlenek lettek pillanatok alatt),[xlii] és amikor hírük átkerült Európába, itt is rögtön népszerűvé váltak. A hatalmas igények miatt Amerikában kiadták könyv alakban is a cikksorozatot, amely később természetesen átkerült Európába: Anglián kívül megjelent Németországban, Itáliában, sőt még Walesben is a helyi nyelven.

Legendák is születtek. A későbbi leírásokban emlegetnek bizonyos csillagászprofesszorokat a Yale Egyetemről, akik felutaztak volna New Yorkba, hogy az eredeti kéziratot megvizsgálják. Denison Olmsted és Elias Loomis foglalkoztak ott csillagászattal ebben az időben, de igen kétséges, hogy ők lettek volna azok, akik felutaztak. A Halley-üstökös megjelenése volt várható ez idő tájt, és őket nyilván lekötötte ennek észlelése. Augusztus 31-én hajnalban sikerrel is jártak, és Amerikában elsőként észlelték a nevezetes égitestet.[xliii] Egy másik történet arról számol be, hogy lelkes hívők bibliákat akartak eljuttatni a szegény holdlakóknak.[xliv] A történet még sokáig élt különféle visszaemlékezésekben és történeti művekben.[xlv]

Érdemes megnézni, John Herschel hogyan fogadta az eseményeket. Általában a Long Islandon levő Jamaicából származó Caleb Weeksnek tulajdonítják, hogy először értesítette Herschelt „felfedezéseiről”, és átadta neki az újságkivágásokat és az amerikai pamfletet.[xlvi] Az európai újságok azonban más személyt említenek.[xlvii] Ezek szerint egy bizonyos Caldwell nevű hajóskapitány lett volna az első, aki felvilágosította Herschelt az amerikai eseményekről.[xlviii] Így szerepel Herschel levelezésében is.[xlix] Herschel eleinte viccesen fogta fel az egészet, mint a levél is mutatja:

„Sir John Herschel presents his compliments to Captain Caldwell, and begs to thank him for his communication of the extraordinary and most celebrated hoax in the New-York Journal of Commerce for Sept. 2, 1835, which he (Sir J. H.) will be glad to be suffered to retain, partly as a curiosity…”[l]

Lelkesedése a későbbiek során alábbhagyott, mivel

„I have been pestered from all quarters with that ridiculous hoax about the Moon – in English French Italian & German!”[li]

Egy ilyen zaklató személy a hannoveri Frau Witte, aki a Gruithuisen által a Holdon látott erődítmények rajzát kérte Herscheltől.[lii] Caroline Herschel, William húga már Hannoverben élt ebben az időben, és személyesen is ismerte a szóban forgó hölgyet, aki lelkes Hold-rajongó lehetett, mivel egy Johnhoz írt levelében Caroline úgy hivatkozott rá, mint „Mde. Witte (the Moon)”.[liii] Nemrég került elő Herschel egy publikálatlan levele, amelyet az Athenaeum szerkesztőjének címzett, és elhatárolódott a neki tulajdonított „felfedezésektől.”[liv]

Mielőtt rátérek a magyarországi fogadtatás vizsgálatára, érdemes egy pillanatra megnézni, hogy fogadta az egészet Anglia, Herschel hazája. A Times március 21-én számolt be először az állítólagos felfedezésekről – átverésnek tartva az egészet – francia forrásokra hivatkozva.[lv] Az Athenaeum először az április 2-i számában említette az abszurd, de jól megírt beszámolókat. Később még egyszer visszatért a témára, az időközben megjelent könyv kapcsán.[lvi] A könyv hűségesen követi az újságban megjelent szöveget.[lvii] Az átverés gyorsan beépült a brit köztudatba, amint azt egy, az írországi vallási kérdésről szóló cikk jól mutatja:

„But instead of unjustly scolding the commissioners for not reporting an amount of Irish Protestantism, which is not to be found except in the moon (where Sir John Herschel might be requested to make an instant search for it with his powerful instruments)…”[lviii]

A „felfedezések” híre Magyarországra a német kiadáson keresztül jutott el. Ez a könyvecske Hamburgban jelent meg Johann Philip Erienél,[lix] és igen jól mutatja, hogyan próbálták hitelesebbé tenni a benne levő szöveget. Az előszóban hosszasan idéznek a Brockhaus Real-Encyclopädie Hold címszavából, majd függelékként egy valódi Herschel-levelet közölnek kettőscsillagok és ködfoltok megfigyeléséről.[lx]

Mint már láttuk, Herschel utazását figyelemmel kísérték hazánkban is. Beszámoltak elutazásáról, megérkezéséről és korai munkájáról.[lxi] Az átverést magát először a Rajzolatok adta hírül március 9-i számában:

„A’ Theaterzeitung egy berlini hírlapból következő felette érdekes czikkelyt közöl, mellyet tisztelt olvasóinkkal sietünk tudatni: Ifjabb Herschel a’ holdban uj felfödezéseket tőn, mi mindent, a’ mi eddig a’ Selenographiában történt, igen felűlmúl. A’ dolog sokak előtt hihetetlennek fog látszani, kik igen bölcseknek tartják magukat, de egészen meg vagyok győződve, hogy valamint a’ legbárdolatlanabb tudatlanság csudálkozásra inditatik valamelly tudomány által, szintugy vannak ujabb dolgok is, mellyek felől az akkori tudomány nem tudhatja, miként nyuljon hozzá.”

Nem maradt ki a lényeg se, az ember-denevérek:

„Végre egymásra következő nagy szárnyas állatok’ négy csoportai jelentek-meg. Dr. Herschel holdi embereknek tartá őket, ’s azok szerint, a’ mit később láttak, e’ véleménynél kellett maradniok. Egy olly lencsét vettek-elő, melly ezen állatokat 240 lábnyi látszatos közelre hozá ’s e’ szerint még következő jegyzéseket tettek. E’ szárnyas emberek – Herschel őket alfaj gyanánt vespertilio homo névvel nevezé – körülbelül 4 lábnyi magasak, az arczot kivéve rövid, sima, rézszínű szőrrel voltak födezve. A’ szárnyok vékony, rugalmas bőrbül állottak szőr nélkül ’s midőn mentek, vállaktul lábikrájokig hátul összegöngyölték azokat. Arczuk, sárgás hússzínü, valamivel nemesebb vala, mint az Orang-Utangé, legalább nyiltabbnak és okosabbnak látszott. Szájak igen előre állott; azonban emberi ajakkal ellátva, állukon sűrü szakál függött. Hajuk még sötétebb volt, mint egyéb szőrük, sűrün fürtözve ’s két különös félkörben fekvék az előfej vakszemein. Lábaik igen vékonyoknak látszottak ’s nagyon előnyuló sarkuk vala. E’ szárnyas emberek’ mozgásai igen szenvedélyesek és erőteljesek valának; ezt a’ vizsgálók beszélgetésre és értelemre magyarázhatónak vélték, bárha következő hónapban a’ szivárványtó’ partain még sokkal tehetségesebb teremtményeket födeztek-föl. E’ szár nyas emberek felett dr. Herschel által olly dolgok fognak közöltetni, mellyek, a’ gyarmat’ polgári és katonai törvényhatóságai által hitelesítve, az álmélkodást legfőbb lépcsőre csigázhatják. Előlegesen csak annyi mondatik, hogy azon lények’ némelly mulatozásai a’ mi decorumunkkal rosszul illenek össze.”[lxii]

A Rajzolatok ezután se szakadt el a Holdtól. Augusztusban először egy ismeretterjesztő cikket közöltek róla hölgyek számára, mely bár említi a holdlakókat, ettől eltekintve korrekt leírást adott.[lxiii] A lap következő száma azonban ismét az átverést propagálja, ezúttal már a Hamburgban megjelent német kiadás alapján.[lxiv] A cikk ismerteti a teljes átverést, de újat is nyújt. Beszámol arról, hogy Herschel az eredmények kiadását könyv alakban is tervezi, és megadja a tervezett tartalmat is:

„Sir John Herschel’ munkája, melly Londonban sajtó alatt van, nem kevesebb mint négy negyedrétü kötetet fog tenni ’s egy kötet réznyomatokat nagy rétben. E’ nagy munka’ első kötete a’ holdi felfödezéseket foglalandja magában, második a’ nap’ leirását, harmadik a’ bolygó-csillagokét, negyedik az állókét és ködfoltokét. A’ kiadó, Murray úr, London’ könyvárosainak egyik legjelesbike; két kiadást jelentet-meg egyszerre: egy pompás kiadást a’ leirt módon, mellynek árra 40 font sterling (1000 frank), ’s egy másik kiadást, tizenketted rétben négy kötetet teendőt, sürün nyomtatva, fametszetekkel a’ leczke közt.”

Herschel könyve más kiadónál (Smith, Elder and Co.), más tartalommal jelent meg, a forrásul szolgáló német kiadványban ez a rész nem szerepel, úgyhogy e tervezett kiadást a magyar szerző hozzájárulásának kell tekintenünk.

A Rajzolatok a továbbiakban nem foglalkozott az átveréssel – bár a Holdhoz egyszer még visszatértek (l. később). A hiszékeny közönség azonban így sem maradt olvasnivaló nélkül. Egy kalendárium, A’ magyar házi-barát, 1838. évi számában felelevenítette az átverést, az első három részt (a Sun 1835. augusztus 25–27. közötti számai) kicsit tömörítve közölvén.[lxv] A próbálkozás feltehetőleg sikeres volt, mert még két hasonló cikk jelent meg benne az évek során.[lxvi]

A korabeli újságok azonban a Rajzolatoknál jóval kritikusabban szemlélték az eseményeket. A Brassai Sámuel által szerkesztett Vasárnapi Ujság a Rajzolatok első cikkére reagálván kijelentette, hogy:

„Több ujságokban kihirdeték Herschel nevü égvizsgálónak (ki most a’ Jóremény fokánál foglalkozik tudományos nyomozásokkal) bizonyos felfedezéseit, mi szerint a’ hóldban embereket ’sat. látott volna egy roppant messzelátó csővel. Erről, azoknak kik nétalán abból csak valamit is elhittek volna, bízvást jelenthetjük, hogy egy szó sem igaz az egészben. Herschel egy betüt sem írt a’ félét, ’s oly szerszáma nincsen.”[lxvii]

Brassai határozott elutasítása nem meglepő, a későbbiekben is kevés türelmet tanúsított az emberi hiszékenység iránt.[lxviii] Áprilisban ismertették a holdlakókat már „felfedező” Gruithuisen véleményét is:

„A’ hóld körül tett szinte 40 évi vizsgálatiról nevezetes csillagvizsgáló Gruithuisen, Herschelnek a’ hóldba tett felfedezéséről megjegyzi: A’ természeti tudományokba jártas, kézzel foghatólag látja az ez iránt közlöttek hazugságát; akar mi nagyitó üvegen át nem lehet a’ levegő lebegő mozgása miatt a’ hóldba a’ növevények és állatok formáit, így a’ különböző színeket látni; a’ hóldba nincsenek tengerek ’s tűz okádó hegyek; ezen roppant kristályokat az eddigi messzelátó csőkön is lehetett volna látni ’sat. De nem igazán iratik erről a Hamburgba 1836 kijött tudósításba, hogy ez az Edinburgi philosophical magazine 36dik számából vétetett volna, mert erről ottan említés sincsen, hanem ez eredetileg a’ New York Evening Post ámérikai ujság hazug szüleménye ’sat.”[lxix]

A magyar újságok is beszámoltak Caldwell kapitány szerepéről. Először a Hazai ’s Külföldi Tudósitások említette:

„A’ Journal of Commerce levelet közöl Sir J. Herscheltől Caldwell amerikai hajókapitányhoz, ki megküldötte neki az említett hírlapnak azon példányát, mellyben e’ híres csillagásznak a’ holdban tett felfedezéseiről vala szó. Herschel köszöni e’ nevezetes és éles ésszel kidolgozott tréfának megküldését, ’s azt mondja, hogy e’ lapot meg fogja tartani, részint mint nevezetességet, részint mint örökös emlékeztetést arra, hogy a’ felfedezések, mellyeket eddig kikiáltott esmeretinkkel tettünk, vagy a’ jövő századokban tehetnénk, milly csekélyek azokhoz képest, mik a’ természetben még esmeretlenek ’s figyelembe nem vétettek. Arra is felszóllítja Caldwell kapitányt, hogy őt látogassa-meg, és saját szemeivel győződjék-meg arról, mi kis mértékben sikerültek az ő csillagvizsgálatai.”[lxx]

A „Nagy Hold Átverés” célja valójában nem átverés volt. Locke a Naprendszer minden zegzugát, még a Szaturnusz gyűrűit is értelmes lényekkel benépesítő, abszurd nézeteket figurázta ki. Ez viszont túl jól sikerült, a Dick és társai művein felnőtt közönség hitt neki.[lxxi] Nem Locke volt az egyetlen, aki holdlakókról írt ebben az időben, kicsit korábban jelent meg Edgar Allan Poe elbeszélése egy holdbéli utazásról.[lxxii] Locke írását Hugo Gernsback is szatírának tekintette, sőt, science fictionnek, mivel az 1926-ban indított Amazing Stories szeptemberi számában újraközölte a cikket.[lxxiii] Ugyancsak science fictionként tartja számon Groff Conklin 1946-ban megjelent antológiája előszavában.[lxxiv]

Most térünk vissza a Rajzolatokhoz. Urbán László kutatásai szerint az első magyar science fiction Ney Ferenc műve, az „Utazás a’ Holdba,” mely a Rajzolatokban jelent meg a Holdról és a „felfedezésekről” szóló beszámolók után.[lxxv] Ezt pedig minden kétséget kizáróan Locke műve ihlette, mint az már az elbeszélés elején ki is derül:

„Ekkor beszélé el neki barátja az utolsó lapnak tett jelentését, hogy a Jóreménység fokán oly csuda erejű látcsőt irányoztak a Holdra, melynek lencséje az égőpontban összeszorított sugárok segedelmével oly közel huzá a Holdat, hogy az a csőtül csak egy ölnyire állana…”[lxxvi]

Mivel az „agyrém” szerzője Ney, Urbán feltételezte, hogy a többi Holdról szóló cikket is ő írta.[lxxvii] Ez teljesen logikus feltételezés, bár Ney bibliográfiájában a cikkek nem szerepelnek.[lxxviii]

ENDRE ZSOLDOS

John Herschel, the Moon end Hungary

John Herschel’s work in South Africa has been a success astronomically. His stay in Africa is, however, connected to the „Great Moon Hoax”, too, a very successful hoax by Richard Adams Locke. Appearing in the New York Sun in August 1835, it purported to be a description of the wonderful lunar discoveries of Herschel, made with an enormous telescope. Locke claimed his goal was to satirize the excesses of such writers like Thomas Dick, who filled the whole Solar System, even Saturn’s rings, with intelligent beings. The text was successful in Europe, too, it had several editions in various languages. News of it reached Hungary, where the papers already faithfully informed their readers about the voyage of Herschel to South Africa and his activity there. The supposed discoveries were described in detail in Rajzolatok, the other papers only mentioned it briefly being more sceptical about their reality. A side effect of the hoax in Hungary was the birth of the first science fiction story, Utazás a Holdba by Ferenc Ney.



* A kutatást a K62845 sz. OTKA pályázat támogatta. Köszönettel tartozom Farkas Gábornak és Szeidl Bélának a cikk elkészítésében nyújtott segítségükért.

[i] Herschel útazása. = Hasznos Mulatságok 1834. március 19. 179.

[ii] Például Sir John Herschel. = The New Monthly Magazine and Literary Journal 1834. Part I. 117–118.

[iii] Herschel, John: Results of Astronomical Observations Made During the Years 1834, 5, 6, 7, 8, At the Cape of Good Hope; Being the Completion of a Telescopic Survey of the Whole Surface of the Visible Heavens, Commenced in 1825. London, 1847. Smith, Elder and Co. – A budai csillagda is kapott belőle tiszteletpéldányt.

[iv] Ruskin, S. William: When London viewed the southern skies: The reception of Sir John Herschel’s Cape Results. = Journal of the British Astronomical Association (107.) 1997. 325–331.

0[v] A Herschelekről szóló irodalom hatalmas. Csak néhány példa: Clerke, Agnes M.: The Herschels and Modern Astronomy. London, 1895. – Hoskin, Michael: William Herschel and the Construction of the Heavens. London, 1963. – Hoskin, Michael: Vocations in Conflict: William Herschel in Bath, 1766–1782. = History of Science (41.) 2003. 315–333. – Ogilvie, Marilyn Bailey: Caroline Herschel’s Contributions to Astronomy. = Annals of Science (32.) 1975. 149–161. – Hoskin, Michael: Caroline Herschel: ’The Unquiet Heart’. = Endeavour (29.) 2005. 22–27. – Chapman, Allan: An Occupation for an Independent Gentleman: Astronomy in the Life of John Herschel. = Vistas in Astronomy (36.) 1993. 71–116.

0[vi] Eleinte üstökösnek gondolta. Herschel, William: Account of a Comet. = Philosophical Transactions (71.) 1781. 492–501.

0[vii] Például Clerke: i.m. 1895. (5. jegyzet)– Ley, Willy: Watchers of the Sky. London, [1963] 1964.

0[viii] Herschel, William: On the Construction of the Heavens. = Philosophical Transactions (75.) 1785. 213–266.

0[ix] Ruskin, Steve: Private Science and the Imperial Imagination: John Herschel’s Cape Voyage. = Endeavour (25.) 2001. 23–27.– Ruskin, Steven: John Herschel’s Cape Voyage. Private Science, Public Imagination and the Ambitions of Empire. Ashgate, 2004.

[x] The Times, 1838. május 21. 5, col. B.: „It is intended to give to Sir John Herschell [sic] a public dinner in due and proper commemoration of his safe arrival in England…”

[xi] Felsorolásuk megtalálható az ebédről publikált beszámolókban. The Herschel Dinner. = The London and Edinburgh Philosophical Magazine and Journal of Science (13.) 1838. 75–77. – The Herschel Dinner. = Athenaeum 1838. 423–427.

[xii] The Herschel Dinner. = Athenaeum 1838. 426. A szónok Sir C. Adam admirális volt.

[xiii] Ruskin: i. h. 2001. (9. jegyzet) 27.

[xiv] Nicolson, Marjorie Hope: Voyages to the Moon. New York, [1948] 1960.

[xv] Montgomery, Scott L.: The Moon and the Western Imagination. Tucson, 1999.

[xvi] Crowe, Michael J.: A History of the Extraterrestrial Life Debate. = Zygon (32.) 1997. 147–162. – Grant, Edward: The Condemnation of 1277, God’s Absolute Power, and Physical Thought in the Late Middle Ages. = Viator (10.) 1979. 211–244.– Redl Károly: Az 1277-es párizsi elítélő határozat. Bp. 1987.

[xvii] Crowe: i. h. 1997. (16. jegyzet) 149.

[xviii] McColley, Grant–Miller, H. W.: Saint Bonaventure, Francis Mayron, William Vorilong, and the Doctrine of a Plurality of Worlds. = Speculum (12.) 1937. 386–389.

[xix] Cusanus, Nikolaus: A tudós tudatlanság. Bp. 1999. 131–132. – Cusa, Nicolai de: Opera Omnia, I. De Docta Ignorantia. (Eds.: E. Hoffmann, R. Klibansky.) Lipcse, 1932. 107–108.

[xx] Fontenelle, Bernard le Bovier de: Entretiens sur la pluralité des Mondes. Paris, [1686] 1724. 57–129. – Magyarul Fontenelle, Bernard le Bovier de: Beszélgetések a világok sokaságáról. Bp. 1979. 43–89. – Guthke, Karl S.: Nightmare and Utopia: Extraterrestrial Worlds from Galileo to Goethe. = Early Science and Medicine (8.) 2003. 173–195.

[xxi] Nicolson: i. m. 1960. (14. jegyzet) – Clarke, I. F.: The Pattern of Expectation 1644–2001. London, 1979.

[xxii] Kepler és Cyrano művei jól ismertek, de távolról sem ők voltak az egyedüliek. Kepler, Johannes: Somnium. Frankfurt, 1634. – Magyarul: Kepler, Johannes: Álom. In: Piknik a senkiföldjén. (Szerk. Ágoston Hugó.) Bukarest, 1985. 5–21. – Cyrano de Bergerac, Hercule Savinien: Histoire comique. Paris, 1657. – Magyarul: Cyrano de Bergerac, Hercule Savinien: Holdbéli utazás. Szeged, 2002. – Madden, Samuel: Memoirs of the Twentieth Century. London, 1733. 136. „…you may discern evidently with this, not only the Hills, Rivers, Vallies, and Forests, but real Cities in the Moon, that seem nearly to resemble our own, and what is still more, even Mountains and Seas in Venus and the other Planets.” – Tennyson, Alfred: Timbuctoo. In: Suppressed Poems of Alfred Lord Tennyson 1830–1862. Warwick–New York, 1904. 1–12. „ I saw / … / The Moon’s white cities, and the opal width / Of her small glowing lakes,…” – Tennyson 1829-ben írta ezt a verset, mely Gruithuisen hatását mutatja (l. később).

[xxiii] Ferguson, James: Astronomy Explained Upon Sir Isaac Newton’s Principles. Philadelphia, [1756] 1809. 36. „These similarities leave us no room to dout, that all the planets and moons in the system, are designed as commodious habitations for creatures endowed with capacities of knowing and adoring their beneficent Creator. …Thousands of thousands of suns, multiplied without end, and ranged all around us, at immense distances from each other; attended by ten thousand times ten thousand worlds, all in rapid motion, yet calm, regular, and harmonious, invariably keeping the paths prescribed them; and these worlds peopled with myriads of intelligent beings, formed for endless progression in perfection and felicity!”

[xxiv] Herschel, William: On the Nature and Construction of the Sun and fixed Stars. = Philosophical Transactions (85.) 1795. 46–72. „Its similarity to the other globes of the solar system with regard to its solidity, its atmosphere, and its diversified surface; the rotation upon its axis, and the fall of heavy bodies, leads us on to suppose that it is most probably also inhabited, like the rest of the planets, by beings whose organs are adapted to the peculiar circumstances of that vast globe.” – Kawaler, Steven–Veverka, J.: The Habitable Sun: One of William Herschel’s Stranger Ideas. = Journal of the Royal Astronomical Society of Canada (75.) 1981. 46–55.

[xxv] Whewell, William: Astronomy and General Physics Considered with Reference to Natural Theology. London, [1833] 1834. 269–270. „No one can resist the temptation to conjecture, that these globes, some of them much larger than our own, are not dead and barren; – that they are, like ours, occupied with organization, life, intelligence.” – Whewell a későbbiekben elutasította az élet lehetőségét a többi bolygón, l. Snyder, Laura J.: ’Lord Only to the Ruffians and Fiends’? William Whewell and the Plurality of Worlds Debate. = Studies in History and Philosophy of Science A (38.) 2007. 584–592. – Crowe, Michael J.: The Extraterrestrial Life Debate 1750–1900. The Idea of a Plurality of Worlds from Kant to Lowell. Cambridge, 1986.

[xxvi] Zajaczkowski, Thaddäus–Zamann, Anton Michael–Rathert, Peter: Franz von Paula Gruithuisen (1774–1852): Lithotrity Pioneer and Astronomer. On the 150th Anniversary of His Death. = World Journal of Urology (20.) 2003. 367–373. – Baum, Richard: The Man Who Found a City in the Moon. = Journal of the British Astronomical Association (102.) 1992. 157–159.– Herrmann, Dieter B.: Franz von Paula Gruithuisen und seine „Analekten für Erd- und Himmelskunde”. = Die Sterne (44.) 1968. 120–125. „Dennoch hatte Gruithuisen in jenen Jahren bereits eine zweifelhafte Berühmtheit durch seine spekulativen Publikationen erlangt, in denen er mit erstaunlicher Hartnäckigkeit die Idee der Existenz von Mondbewohnern und belebten Himmelskörpern verfocht. Seine Studie „Über die Natur der Kometen”, in der er Untersuchungen über die Bewohnbarkeit dieser Objekte anstellte, trägt das Erscheinungsdatum von 1811…”

[xxvii] Paula-Gruithuisen, Franz von: Entdeckung vieler deutlicher Spuren der Mondbewohner, besonders eines colossalen Kunstgebäudes derselben. = Archiv für die gesammte Naturlehre (1.) 1824. 129–171. (2.) 1824. 257–322.

[xxviii] Baum: i. h. 1992. (26. jegyzet) 157. „Sadly, his attachment to pluralism, coupled to an over active imagination induced expectations that affected his objectivity, a weakness that caused Carl Friedrich Gauss to complain of his ’mad chatter’, and Wilhelm Olbers to call him ’peculiar’”.

[xxix] Bessel, Friedrich Wilhelm: Ueber die Mond. In: Populäre Vorlesungen über wissenschaftliche Gegenstände. Hamburg, 1848. 601–636.

[xxx] Crowe: i. h. 1997. (16. jegyzet) 155.

[xxxi] Dwight, Timothy: Theology Explained and Defended. Vol. I. New York, [1818] 1846. 285. „Such worlds, therefore, are with the highest reason supposed to exist; and to be, like the earth, the residence of Intelligent beings, of incalculable numbers, and endless diversities of character; all supported, governed, and blessed, as the worlds, which they inhabit, are sustained, regulated, and moved, by the hand of the Almighty Being, who created them, and whose kingdom ruleth over all [Zsolt 103,19].”

[xxxii] Dick, Thomas: The Christian Philosopher. London, 1823. – Uő.: The Philosophy of Religion. Glasgow, 1826. – Uő.: Celestial Scenery. In: The Complete Works of Thomas Dick, Ll. D. Vol. III., Hartford, 1849. – Ez utóbbiban (135.) Dick kiszámolta a Naprendszer lakóinak számát (még a Szaturnusz gyűrűinek is voltak lakosai!), az eredmény 21 894 974 404 480, azaz majdnem 22 billió lélek. – Magyarul: Galántai Zoltán: Marscsatornák, idegen világok, angyalok, földönkívüliek: A földönkívüli élet kutatásának kultúrtörténete. Bp. 1996. 162–189.

[xxxiii] The Moon and its Inhabitants. = The Edinburgh New Philosophical Journal 1826. 389–390. – The Moon and its Inhabitants. = Annals of Philosophy (12.) 1826. 469–470.

[xxxiv] The Moon and its Inhabitants. = The Edinburgh New Philosophical Journal 1826. 390. „Gaus [sic] answered, that the plan of erecting a geometrical figure on the plains of Siberia corresponded with his opinion, because, according to his view, a correspondence with the inhabitants of the moon could only be begun by means of such mathematical contemplations and ideas, which we and they must have in common.” – A hírt az Annals of Philosophy szerkesztői (Richard Phillips és Edward William Brayley) rögtön kommentálták is: „As to the alleged conversation between MM. Gruithuisen and Gauss, the latter must, we conclude, have intended to laugh in his sleeve at the strange speculations of the former, whilst he seemed to enter into his wild, extravagant views.”

[xxxv] A holdlakók. = Fillértár 1835. augusztus 8. 212–213., augusztus 15. 222.

[xxxvi] Rajzolatok 1835. november 21. 256.

[xxxvii] O’Brien, Frank: The Story of the Sun. New York, n. d. [c. 1918.]. 68. „Celestial Discoveries – The Edinburgh Courant says– »We have just learnt from an eminent publisher in this city that Sir John Herschel, at the Cape of Good Hope, has made some astronomical discoveries of the most wonderful description, by means of an immense telescope of an entirely new principle«.”

[xxxviii] A Sun nem állt rendelkezésemre. A Museum of Hoaxes website (http://www.museumofhoaxes.com/) közli a teljes szöveget napi bontásban, és több szövegkiadás elérhető a Google Bookson keresztül is.

[xxxix] The Hydro-oxygen Microscope. = The Times 1833. február 21. 3, col. B. – Hydro-oxygene Microscope. = The Gentlemen’s Magazine and Historical Chronicle (103.) 1833. 628. – Magyarországon is ismertették, N. J.: Oxyd-hydrogen nagyító. = Hasznos Mulatságok 1836. szeptember 17. 184.

[xl] O’Brien: i. m. [c. 1918].(37. jegyzet) 86–87.

[xli] Griggs, William N.: The Celebrated „Moon Story,” Its Origin and Incidents; with a Memoir of the Author, and an Appendix. New York, 1852.

[xlii] Martineau, Harriet: Retrospect of Western Travel. Vol. III. London, 1838. 23. „…it was some time before many persons, except professors of natural philosophy, thought of doubting its truth. The lady of such a professor, on being questioned by a company of ladies as to her husband’s emotions at the prospect of such an enlargement of the field of science, excited a strong feeling of displeasure against herself. She could not say that he believed it, and would gladly have said nothing about it; but her inquisitive companions first cross-examined her, and then were angry at her scepticism.”

[xliii] Olmsted, Denison–Loomis, Elias: Halley’s Comet.= New-York Spectator 1835. szeptember 3. 3. col. C. – A szerkesztőség szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy „It has no connexion with the »Supplement of the Edinburgh Journal of Science«.”

[xliv] Ilyen esetről számol be Martineau: i. m. 1838. (42. jegyzet) 23., de csak hallomásból.

[xlv] Néhány példa: Alexander, James W.: Forty Years’ Familiar Letters of James W. Alexander, D.D. Vol. I. New York, 1860. 231–232. – Booth, Mary L.: History of the City of New York from Its Earliest Settlement to the Present Time. New York, 1860. 738–739. – Barnum, P. T.: The Humbugs of the World. New York, 1866. 259–272. – Sargent, Nathan: Public Men and Events from the Commencement of Mr. Monroe’s Administration, in 1817, to the Close of Mr. Fillmore’s Administration, in 1853. Vol. I. Philadelphia, 1875. 301–306. – Bombaugh, C. C.: Gleanings for the Curious from the Harvest-Fields of Literature. Hartford, Conn., 1875. 270.

[xlvi] Griggs: i. m. 1852. (41. jegyzet) 37–39. – Újabban Ley: i. m. 1964. (7. jegyzet) 268–275. – Sharp, Harold S.: Footnotes to American History: A Bibliographic Source Book. Metuchen, N. J., 1977. 96–97.

[xlvii] Weeks hiánya Herschel levelezéséből és naplójából már Ormond Seavey-nek is feltűnt. – Seavey, Ormond: Introduction. In: Locke, Richard Adams: The Moon Hoax; or, a Discovery that the Moon Has a Vast Population of Human Beings. Boston, 1975. vii–xxxvi (az 1859. évi kiadás reprintje).

[xlviii] Például: L’ami de la religion (89.) 1836. 511. – Wiener Zeitung 1836. július 4. 847.

[xlix] A Calendar of Correspondence of Sir John Herschel. (Eds.: Michael J. Crowe, David R. Dyck, James R. Kevin.) Cambridge, 1998. 164. ( Továbbiakban: Correspondence). – A levél 1836. január 5-re van datálva, a sorszáma #3239.

[l] Sir John Herschel and the Moon Hoax. = Portsmouth (New Hamp.) Journal of Literature and Politics (47.) 1836. április 23. 1. – Eredetileg a New York-i Journal of Commerce-ben jelent meg, ami nem állt rendelkezésemre (Correspondence (49. jegyzet) #3239).

[li] Evans, David S.–Deeming, T. J.–Evans, Betty H.–Goldfarb, S.: Herschel at the Cape. Diaries and Correspondence 1834-1838. Rotterdam, 1969. 280–282. – Sir John levele nagynénjéhez, 1837. január 10-én.

[lii] Correspondence (49. jegyzet) 189, #3732. – A levél dátuma 1838. július 25.

[liii] Herschel, Mrs. John: Memoir and Correspondence of Caroline Herschel. London, 1876. 302–303.

[liv] Ruskin, Steven W.: A Newly-Discovered Letter of J. F. W. Herschel Concerning the „Great Moon Hoax”. = Journal for the History of Astronomy (33). 2002. 71–74.

[lv] Herschel. = The Times 1836. március 21. 6, col. G.: „The account of the pretended discoveries appeared first in an American paper, and was evidently a hoax, though the French papers have not seen through it.”

[lvi] Extraordinary discoveries by Sir John Herschel. = Athenaeum 1836. 244. – „The great Astronomical Discoveries lately made by Sir J. Heschel at the Cape of Good Hope.” = Athenaeum 1836. 415.

[lvii] Some Account of the Great Astronomical Discoveries Lately Made by Sir John Herschel, at the Cape of Good Hope. London, 1836. – Érdekes módon egy edinburghi újság fordításnak tartotta: The Wonders of the Moon. = Caledonian Mercury 1836. június 11. 4: „The publisher of the English translation…”

[lviii] The Irish Church Question. = The Examiner 1836. július 10. 1–2. – Természetesen a humoristák se hagyták szótlanul az esetet: Ass-tronomer Herschel to the Satirist. = The Satirist 1836. április 24. 3.: „…as the most audacious falsehoods generally have some slight portions of truth as their foundation, which is one reason why they are so eagerly swallowed, so have the falsehoods published by this scoundrel in my name, for I have certainly made some rare and curious disco veries concerning the moon, but which I now, through the medium of your journal, whose orbit compasses the whole circumference of the globe, diffusing light and life in all directions, for the first time make known to the world.”

[lix] Neueste Berichte vom Cap der guten Hoffnung über Sir John Herschel’s höchst merkwürdige astronomische Entdeckungen, den Mond und seine Bewohner betreffend. Hamburg, 1836.

[lx] Herschel, John: Extract of a Letter from Sir John Herschel to Francis Baily, Esq., dated Cape of Good Hope, October 22, 1834. = Monthly Notices of the Royal Astronomical Society (3.) 1835. 75–77. – Correspondence (49. jegyzet) #3019.

[lxi] L. 1. lábjegyzet. – Novák Dániel: Herschel. = Regélő 1835. május 21. 325–327.: „Ő jelenleg a’ jó reménység fokán tartozkodik, ’s itt folytatja ég-vizsgálatit, mit azon levélből tudhatni, mellyet ő junius 10-kén 1834-ben írt vala Struve statustanácsnokhoz Pétervárra.”

[lxii] Felfödezések a’ Holdban. = Rajzolatok 1836. március 9. 153–154.

[lxiii] A’ Hold. = Rajzolatok 1836. augusztus 13. 516–517.: „Remélljük, hogy kivált szép olvasónéink fogják venni ezen égi testnek egy rövid leirását, mellyhez részint már fohászkodtak, részint fohászkodni fognak szerelmes andalgásaikban, ’s főleg ezen idő igen alkalmas éjszakáink’ királynéjáról valami bizonyost mondhatni, midőn az emberek a’ híres Herschel által rajta olly sokfélét láttattak… Ujabb időkben Gruithuisen Münchenben foglalatoskodék a’ holddal, ’s főleg a’ rajta található mivelés’ és lakóinak egyéb nyomairól beszélt.”

[lxiv] Látszatos bebizonyitása Herschel felfödezéseinek a’ Holdban. = Rajzolatok 1836. augusztus 17. 523–525.: „E czím alatt jelent meg nem rég Erie János Fülöpnél Hamburgban egy iromány, melly tagadhatatlanul bebizonyitja, hogy a’ holdban tett csillagászi felfödezéseket nem költeményeknek, hanem a legbuzgóbb vizsgálódások’ következményinek kell tekinteni.”

[lxv] Legújabb tudósitások a’ Jó-remény’-fokából Herschel János úr’ igen nevezetes felfödözéseiről, a’ holdra és lakosaira nézve. Hamburgban 1836. = A’ magyar házi-barát, 1838-ra, Vdik év, 71–76. – Részleteket újraközölt Urbán János: Halhatatlan holdlakók. Bp. 1988. 44–51.

[lxvi] A’ csillagok lakhatóságáról és lakosaikról. = A’ magyar házi-barát, 1841-re, VIIIdik év, 127–130. – Elmélkedések az üstökösökről és lakosaikról. = A’ magyar házi-barát, 1845-re, XIIdik év, 17–19.

[lxvii] Vasárnapi Ujság, 1836. március 27. 104.

[lxviii] Brassai Sámuel: Az 1854-ben látott üstökös csillagról. In: A magyar nép könyve. (Szerk.: Csengery Antal és Kemény Zsigmond.) Pest, 1854. 21–39. Az első fejezet címe: „Melyben azon óhajtás van kifejezve, hogy bár minden embernek volna esze.”

[lxix] Pótlék a Holdról. = Nemzeti Társalkodó 1836. április 12. 240. – Természetesen nem a Post közölte az átverést, hanem a Sun.

[lxx] Hazai ’s Külföldi Tudósitások, 1836. május 28. 341. – Hasonló az Erdélyi Híradó, 1836. május 31. 364. is. – Correspondence (49. jegyzet) #3239.

[lxxi] Az átverés szatíra jellegét hangsúlyozza Crowe: i. m. 1986. (25. jegyzet) 213–215. – Crowe, Michael J.: New Light on the Moon Hoax. = Sky and Telescope (62.) 1981. 428–429.

[lxxii] Poe, Edgar A.: Hans Phaall – a Tale. = Southern Literary Messenger (1.) 1835. 565–580. – Magyarul: Poe, Edgar Allan: Hans Pfaall páratlan kalandja. In: Mellonta Tauta. Szeged, 1998. 62–111.

[lxxiii] Locke, Richard Adams: The Moon Hoax. = Amazing Stories (1.) 1926. 556–575. – Gernsbackról l. Ashley, Mike–Lowndes, Robert A. W.: The Gernsback Days. Holicong, PA, 2004. – A korai science fiction magazinokról l. Ashley, Mike: The Time Machines: The Story of the ScienceFiction Pulp Magazines from the Beginning to 1950. Liverpool, 2000. /Liverpool Science Fiction Texts and Studies/.

[lxxiv] Conklin, Groff : Introduction. In: The Best of Science Fiction. (Ed. Groff Conklin.) New York, 1946. xv–xxviii.: „Today The Moon Hoax is dreary and prolix reading; but in its time it set a pattern upon which practically the whole development of science fiction as a species has been based. … The Moon Hoax,… though probably not the first, was the most famous of the early »scientific« fiction stories.”

[lxxv] Ney Ferenc: Utazás a’ Holdba. Agyrém. = Rajzolatok 1836. november 23. 745–748., november 26. 753–758., november 30. 761–764., december 3. 769–772., december 7. 778–781. – Újrakiadva: Ney Ferenc: A fekete sugár. (Szerk. Urbán László.) Bp. 1989. 11–53. – Urbán László: A magyar fantasztikus irodalom kezdetei. = SF Tájékoztató 1976. 17. sz. 14–24 (Neyt tévesen Károlynak nevezi). Egy korábbi tanulmányában, Urbán László: A magyar SF-irodalom kezdetei. = SF Tájékoztató 1974. 13. sz. 43–70., Ney még nem szerepel.

[lxxvi] Ney: i. h. 1836. (75. jegyzet) 746. – Ney (Szerk. Urbán): i. m. 1989. (75. jegyzet) 12.

[lxxvii] Urbán: i. h. 1976. (75. jegyzet)

[lxxviii] Neÿ Klára Mária: Neÿ Ferenc élete és munkássága. Bp. 1943. – Ney Ferenc (1814–1889) tanár, az óvodák létrehozásának híve, az Akadémia levelező tagja volt.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.