stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.


szemle

Deutsche Presse aus Ungarn in der ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts. Literatur, Theater, Sprache und Aspekte der Identität. Auswahl und Nachwort von Rozália Bódy-Márkus. Hrsg. von András F. Balogh und László Tarnói. Bp. 2007. Argumentum, 440 l. /Deutschsprachige Texte aus Ungarn 6./

A kötet a sorozat célkitűzéseit és az eddig megjelent kiadványok tematikáját követve tartalmaz válogatott írásokat a magyarországi német sajtóból az 1810 és 1847 közti évekből. Jó bizonyítékát adva ezzel, milyen színes és sokrétű volt a reformkor németül olvasó közönségét kielégíteni kívánó pest-budai, valamint a pozsonyi német újságírás.

A kötet összeállítója 2004-ben védte meg PhD. disszertációját, amelynek témája a pest-budai és pozsonyi német nyelvű lapok irodalomközvetítő szerepének értékelése volt. E munkájához kapcsolódik szorosan a jelen szövegválogatás. A dolgozat a budai Gemeinnützige Blätter (1811–1848), a Vereinigte Ofner und Pester Zeitung melléklapja, valamint a Preßburger Zeitung és három melléklapja, az 1812 és 1826 között megjelenő Unterhaltungsblatt, az Ährenlese zur Belehrung und Unterhaltung (1827–1836) és az 1837 és 1849 között létezett Pannonia irodalmi recepciójának elemzésével foglalkozott. A kötetben még ezekből a folyóiratokból közölt anyagot egészítik ki a budai Irisből (1825–1828), az 1830 és 1831 között Pesten megjelent Die Bienéből a neves Spiegelből (1828–1849), a szintén jól ismert Der Ungarból (1842–1849), a Pesther Tageblattból (1839–1845), a kormánypárti Pester Zeitungból (1845–1849), valamint a kassai Der Bote von und für Ungernből (1833–1835) és a győri Das Vaterlandból (1844–1848) kiválogatott közlemények.

A kötetben a periodikumokból kiválasztott részleteket a következő hat témakörbe csoportosították: I. Programszerű közlemények, II. Irodalmi szövegek (A. próza, B. költemények), III. Értékelések, adaptációk, idézetek: a német, illetve a magyar irodalom recepciója (A. A német irodalom recepciója, B. A magyar irodalom recepciója), IV. Színikritikák, V. Az önazonosság kérdései, VI. Válogatás az 1825 és 1847 közötti időszak más magyarországi német nyelvű lapjaiból (A. A német irodalom recepciója, B. Színház, C. Nemzeti problematika, nyelv, kapcsolattörténet).

A programjellegű írások mind a Preßburger Zeitunghoz, illetve annak melléklapjaihoz köthetőek; többségük témája kiadó-, illetve szerkesztőváltásokkal kapcsolatos bejelentések, szerkesztői célkitűzések, programok. A Preßburger Zeitung létezésében meghatározó változások következtek be 1841-től, amikor Adolf Neustadt vette át a lap szerkesztését, aki mind a főlapnál, mind a melléklapoknál meghonosította a modern újságírás gyakorlatát. Itt mindjárt helyesbítenem kell a kötet összeállítójának a 20. oldalon található 8. lábjegyzetét, amelyben azt állítja, hogy az Ährenlese 1827-es, 1828-as és 1829-es évfolyamai nincsenek meg az Országos Széchényi Könyvtárban. Ezek az évfolyamok hiánytalanul megvannak ma is, egyébként Busa Margit Magyar sajtóbibliográfiájában is megadja többek között az OSzK-t lelőhelyül.

A prózai írások közül egy származik magyar szerzőtől, Mailáth Jánostól. Egy másik Ludwig Börnétől, aki maga ugyan nem volt a Junges Deutschland irói kör tagja, de közel állt hozzájuk. A krakkói zsidónegyed bemutatása a Junges Deutschland-tag Theodor Mundt útleírásaiból került átvételre. A negyedik, francia környezetben játszódó szerelmes történet szerzője ismeretlen. A négy prózai munkából három itt is a pozsonyi melléklapok valamelyikéből eredeztethető.

A kötetben közölt líra viszont a prózával ellentétben a beazonosíthatatlanokon kívül az egyetlen bécsi August Schmidt kivételével magyar, vagy magyarországi németül publikáló szerző műve. Kiemelni a ma már jórészt elfeledett költők közül csak két magyar klasszikus, Berzsenyi Dániel és Kölcsey Ferenc nevét szeretném.

A III.A., a német irodalom magyarországi recepciójáról képet adó fejezetben a Goethéhez és Schillerhez valamilyen módon kapcsolódó prózában és lírában jól érzékelhető a német irodalom magyarországi recepciójára a korszakra általában is jellemző Goethe–Schiller-kultusz. A kötet összeállítója utószavában szembeállítja a pesti és a pozsonyi lapok viszonyát a két költőóriáshoz. Míg Pesten a Gemeinnützige Blätter csodálattal adózik előttük, költészetükből moralizáló és így jól felhasználható részeket emel ki, vagy anekdotákat közöl róluk, addig a pozsonyi Pannonia szerzői eleven és szubjektív módon reagálnak elsősorban Goethe művészetére. Rajtuk kívül a kor divatos szerzőjének, August Kotzebuenak van egy önhittségtől túltengő írása, említésre méltó még Herder, Gottfried August Bürger, Friedrich Rückert, Franz Grillparzer és Nikolaus Lenau neve. A B. rész a magyar irodalom német recepcióját mutatja be elsősorban könyvismertetéseken, valamint a magyar irodalmat tárgyaló rövid összefoglalásokon keresztül. Itt ki kell emelnünk Jósika Miklóst, akinek több új magyarul, illetve német fordításban megjelent regényére is felhívták az olvasók figyelmét a pesti és pozsonyi német lapok.

A színház témakörének szentelt fejezet (IV.) nagy részét a színikritikák teszik ki, három Adolf Neustadttól származó írás, az egyikben Schiller idézetekkel alátámasztott elítélő véleménye Goethe Egmontjáról, tanúskodik a klasszikussal kapcsolatos elfogulatlan viszonyáról és szerepel benne két terjedelmes ismertetés Zerffi Gusztávtól.

Az V., az azonosság témája köré csoportosított közleményeket tartalmazó fejezet a magyar nyelv oktatásának kérdéskörétől, a magyar irodalom állapotán, a hazaszeretet témáján keresztül a hazai németség helyzetének és irodalmának bemutatásáig terjed. Itt is a pozsonyi Pannonia szerzői vetnek fel kényes kérdéseket. Neustadt például a Szenvey József által szerkesztett konzervatív Világ támadása ellen védi meg az újonnan indult Der Ungart 1841-ben a Pannoniában, mert szerinte mindegy, hogy magyar vagy német nyelvű egy lap, fő, hogy magyar érdekeket képviseljen. Dux Adolf írása, amelyben szóvá teszi, hogy a lőcsei evangélikus líceumban nem megoldott a szláv nyelv és irodalom (értsd: szlovák) tanítása, példaértékű a nemzetiségek anyanyelvi oktatásának megvalósításával kapcsolatban.

Problémát jelent véleményem szerint a kötet szerkesztése: a tematikailag egy csoportba tartozó írások esetében nem érzem indokoltnak a pozsonyi/pest-budai és az „egyéb” német nyelvű lapok külön fejezetben való tárgyalását, annál is kevésbé, mert a tartalomjegyzékben semmi sem jelzi, hogy először a fent említett városok sajtójából következik a válogatás. Az „egyéb” kategóriába sorolt csoporton belül (VI.A, B, C fejezetben) ismétlődnek a már tárgyalt témakörök: a német irodalom fogadtatása, a színházi témák, a nemzeti hovatartozás kérdésköre, a nyelv problematikája, ezeket nyugodtan össze lehetett volna vonni az ezt megelőző öt fejezet megfelelő részével. Az eltérésekre, a felfogásbeli helyi különbözőségekre, vagy az első két város lapjaiban nem tárgyalt témákra véleményem szerint elég lett volna kitérni az amúgy magas színvonalú utószóban. Ezen kívül a kötet arányai is elcsúsznak az első V fejezet javára, látszik, hogy ezeket a lapokat alaposan ismeri a szerzőnő, míg a Spiegel a, Pesther Tageblatt és a Der Ungar, a korszak vezető német nyelvű periodikumainak feldolgozása (ami sajtótörténetünkben eddig nem valósult meg) külön-külön megérdemelne egy-egy önálló tanulmányt.

A szövegkiadást név- és helynévmutató, valamint a periodikumok címének mutatója zárja. A személynévmutatóban szerepelnek az illető születési és halálozásai adatai, valamint tevékenységének rövid ismertetése. Feltétlenül megemlítendő a szép és jól kiválasztott illusztrációs anyag közlése a kötet végén. A közzétett szövegekhez kapcsolódó jegyzetapparátus kiváló; nagyon alapos és széleskörű szakirodalmi tájékozottságról tesz tanúbizonyságot. A kötet layoutja, valamint egész külalakja ismét a sorozat színvonalának megfelelően nagyon magas.

Ezen szövegek közreadása mindenképpen hiányt pótló, a korszak avatott kutatói, így sem Osztern Rózsa, sem Szemző Piroska nem tárták fel ezeknek a periodikumoknak az anyagát ilyen módszeresen. Bódyné Márkus Rozália válogatása a történeti-kultúrtörténeti kutatásokat érdekes forrásanyaggal gazdagítja, az oktatásban is haszonnal forgatható segédkönyv lehet.

Rózsa Mária


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.