stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.


közlemények

Komáromi Csipkés György Bibliájához (helyesbítés). Zoványi lexikona szerint Komáromi Csipkés György[1] „Munkáinak jegyzékét nem tökéletes pontossággal összeállította s kinyomtatta (Kolozsvár, 1677)”. Ennek az aprónyomtatványnak (önbibliográfiának)[2] az adatait mint jegyzéket, közölte történettudományi folyóiratunk.[3] A jegyzéknek sem nyomtatvány, sem autográf voltát, sem lelőhelyét nem árulta el a közreadó.[4] A tudós prédikátor és professzor által elősorolt tekintélyes számú kéziratos munkának kivétel nélkül nyoma veszett. Ezért aztán a szakirodalomban Bod Péter óta, illetve Toldy óta (1866)[5] megjelent számos közlemény és pótlás ellenére sem ismerjük hibátlan bibliográfiai igényességgel és teljességgel a nyelvtaníró és bibliafordító munkásságát.

Alább az életművel kapcsolatban egyetlen részletre összpontosítok: Mikor jelent meg Komáromi Csipkés bibliafordítása?

1677-ben már elkészült munkái sorában említi önbibliográfiájában Komáromi Csipkés György a Biblia fordítását, azaz annak nyomtatható kéziratát lajstromozta. Közleményekben és katalógusokban legtöbbször mégis az 1718-as évszámmal találkozunk a kiadás éveként, de változatosság kedvéért az 1719 is előfordul.[6] Mindkettő téves. A tehetetlenségi nyomaték okán ragaszkodni szokás ezekhez az évszámokhoz. Tudniillik a szerzők és szerkesztők vagy nem fogadják el a helyesbítést, vagy önkényesen megváltoztatják a mások által leírt helyes évszámot. Élőbeszédben, valamint sok közkézen forgó könyvben találkozunk ezzel, például hibás az évszám a Biblia hasonmás kiadásának címlapján is (Debrecen, 2000).[7] Megokolni vagy védeni könnyű. Hivatkozhatunk Zoványi lexikonára, ő is ezt írja erről a Bibliáról, hogy „Debrecen város költségén 1718-ban, de 1685-ös évszámmal jelent meg Leidenben”. Aztán ott a kétszeresen hibás annotáció Szabó Károlynál, hisz 1879-ben ő sem tudta, hogy a fordítás már 1675 előtt készen volt: „Nyomtatása valósággal későbben 1719-ben történt; az 1685-dik évszám a fordítás évét jelöli”.[8]

Tudjuk azonban, hogy a nyomtatásra a szerződést 1715. december 23-án írta alá Debrecen városa Campegius Vitringával, aki alapítványt létesített a magyar protestáns biblia kiadásának segítésére. Három évvel később, 1718. októberében már útban volt a szállítmány Magyarországra Danckán (Gdańskon) át, ennek is maradt levéltári adaléka.[9] Elakadt a 12 láda könyv az eperjesi harmincadnál. Még elhozott harmincegy darabot Debrecenbe Maróthi György apja egy ládikában (ezt az évszámot is megváltozatják 1719-re, hogy illeszkedjék a szokott rendbe, pedig 1719-ben már Kassán voltak a lefoglalt ládák). Majd csak évtizedekkel később jutott hozzá az elkobzottak közül azokhoz a példányokhoz a város, amelyeket még nem evett meg a penész az egri püspök pincéjében, és a nyilvános megégetéstől is megmenekültek.

Természetesen vannak, akik a helyes évszámhoz ragaszkodnak. Például Jakó Zsigmond közreadta Kolozsvári Istvánnak az Apafi Mihályhoz küldött levelét, amelyben Berlinből írta meg 1684. június 25-én, hogy „Debrecenben is vittek Belgiumból biblia első levelének nyomtatására való rézmetszést; ott is bibliát akarnak nyomtatni, nem tudom ki versióját”. Jegyzetben megtalálja az olvasó, hogy a Komáromi Csipkés György fordításáról van szó, amelyet a Tiszántúli Református Egyházkerület átnézetett, kiadásra elfogadott, és a város valóban el is készíttette a rézmetszetes díszcímlapot már akkor.

Négy évvel korábban a kompaktorból lett nyomdász Töltési Ferencet pedig azért küldte ki Németalföldre Debrecen városa (1681-ben), hogy nyomtatási gyakorlatot szerezzen, és a betűmetszést is megtanulja.[10] De azután 1685-ben a török, majd meg a kuruc-labanc világ veszélyei miatt sehogyan nem lehetett Bibliát nyomtatni Debrecenben, Töltési pályája is másként alakult, Komáromban folytatta munkáját.

Később kinyomtatták a Bibliát. Mikor? Az évszám Jakó Zsigmondnál helyes: 1717-ben.[11]

Úgy látszik, nem eléggé ismert még ma sem, hogy Debrecen városa – Komáromi Csipkés György fia lévén a főbíró – a Biblia kinyomtatására vállalkozva korrektorokat küldött Leidenbe. Kettőt. Egy leendő professzort, Szilágyi Tönkő Márton (1642–1700) professzor majd püspök fiát, Istvánt, aki külföldi tanulmányútján folytatta az Amsterdamban és másutt már 1645-ben, majd Tótfalusi mellett is tüsténkedő diákok munkáját. Vele együtt utazott a város akkori nyomdásza, Miskolci Csulyak Ferenc (1675–1740), Miskolci Csulyak István (1575–1645) unokája, Tótfalusi Kis Miklós tanítványa. Többek között Herepei János adattárában is megtalálható,[12] hogy 1716 tavaszán indultak el, és Csulyak Ferenc 1718 első napjaiban tért vissza Debrecenbe. Ezt az adatot Csűrös Ferenc nyomdatörténetéből már évtizedek óta ismerjük.[13] Idézzük fel.

„T[iszteletes] nemes Debreczeni Bíró Úr és az egész Tanács akarattyából indúltam Hollandiára a Sz[ent] Bibliának kinyomattatására Tönkő Szilágyi István Urammal és Lugdunumban Luchtmaas Sámuel Úr officinájában kinyomtattatván (apud Viduam Boxianam) tisztességesen, érkeztem haza Debreczenbe szerelmes cselédeimhez Anno 1718. die 4 Januarij. A Sz[ent] B[iblia] vólt Nro. 4200.”[14]

A nyomdásznaplóban nyomtatásra vonatkozó feljegyzések kezdő időpontja: 1716. március 9. Ekkor indultak Leidenbe.

A Biblia kinyomtatására kellett néhány hónap. Hogy pontosabban mennyi, azt nem tudjuk. Vegyük számításba, hogy Szenci Molnár Albert 1608. május másodika és szeptember tizenkilencedike között nyomtatta Hanauban a Vizsolyi Biblia második, negyedrét alakú kiadását.[15] A harmadik kiadás, a nyolcadrét alakú Oppenheimi Biblia 1611. november 23-tól 1612. március 18-ig készült el.[16] Szenci Molnár egy évszázaddal korábbi adatát alapul véve úgy vélhetnők, hogy a Komáromi Csipkés fordításának fél esztendő alatt való nyomtatására a jól felszerelt németalföldi nyomda felkészült lehetett. Közel két esztendőnek pedig feltétlenül elégnek kellett lennie az évek óta készen álló, letisztázott és jóváhagyott nyomdakéziratból való szedésére, javításra, nyomtatásra még olyan meggondolással is, hogy feltehetően több munkát egyszerre vállaltak és teljesítettek az élelmes hollandok. Ezért a műhelynek hosszabb időre kellett kalkulálnia, az idegen nyelv miatt is óvatosan, nagyobb ráhagyással kellett terveznie. De hát éppen azért küldött a cívisváros egy nyomdászt külföldre, hogy intézze és a korrigálja a Biblia nyomtatását, nehogy idegen ajkúak tömérdek hibával végezzék dolgukat, mint egyszer már Amsterdamban az 1645-ös Janson-féle (úgynevezett Amsterdami Biblia) kiadásakor megtörtént, amelynek javítgatásával kezdte a revíziót Komáromi Csipkés György, és amelynek tetemes hibáit Tótfalusi Kis Miklós két kiadványban is közhírré tette.

A hazai nyomdász kiküldéséből az a következtetés adódik, hogy bizonnyal nem térhetett haza Miskolci Csulyak Ferenc úgy, hogy ráhagyta a helyi nyomdára a munkát. Majd az ő hazatérte után végeztesse embereivel, ahogy tudja, a magyar Biblia korrigálásának igényes munkáját, meg a nyomtatást és a példányok összeállítását. Azaz olyanokkal, akik nem is értették a magyar nyelvet.

Ezt végiggondolva határozottan azt kell állítanunk, hogy az 1717. esztendő derekán, legkésőbb karácsonya előtt a Biblia nyomtatását be kellett fejezniük. Lehetséges, hogy megtörtént ez már hónapokkal azelőtt. Természetesen az is lehetséges, hogy az összes példány köttetésére nem volt elég emberük és idejük 1717-ben, így elhúzódhatott a 4200 példányból több száznak a bekötése, azaz a Magyarországra elindított közel 3000 frissen kötött példánynak 12 ládába való becsomagolása nagyobb részben 1718-ban történt. Ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy akkor tehát 1718-ban nyomtatták Komáromi Csipkés fordítását.

Miskolczi Csulyak Ferenc kereken meg is mondja, hogy a Biblia „kinyomtattatván” (tudniillik már azelőtt), ő hazajött, ezt tehát semmi módon nem értelmezhetjük úgy, hogy még csak azután álltak neki a hónapokig tartó nyomtatásnak.

A megjelenés helyes évszáma kétségtelenül nem 1718 (még kevésbé 1719), hanem 1717.

Van azonban erre egykorú tanúnk is.

Kecskeméti Selymes János (elhunyt 1721-ben) élete végén a következő sorokat jegyezte az egyházközség anyakönyvébe Komáromi Csipkés Györgyről:

„…maga mellé vévén más két magyar tudós embereket a venerabilis tractusnak kérésére azt a fordítást elkészítette igen jelesen, melynek kinyomtattatását Amsterdámban igen szép és nagy világos betűkkel szép charthára, elkezdette boldog emlékezetű Dobozi István Debreczen városának sokszori érdemes fő bírája, és az Isten dicsőségének ez hazában nagy oszlopa, de el nem végeztethette a maga boldog halála miatt, hanem Tekintetes Csipkés Komáromi György uram, az Tiszt. fordítónak jó és áldott atyjának jó és áldott természet szerint való fia, azon Nemes Debreczen királyi váras sokszori érdemes fő bírája tökélletességre vitte 1716. és 1717. esztendőkben, akkor tájban Belgiumban tanúló s bujdosó magyar ifjak s nevezet szerint a többi között Tiszteletes Tönkő Szilágyi István etc. Uram által, mellyeknek aláhozatását is megindította azon kegyes jámbor nagy Patronus Danczka felé, Lengyelországon által a Viszla vizén alá és egy részét el is érkeztette békével szinte Kassáig Magyarországra, az holott szomorú és erős arestomban vettetett az ellenkezőktől és tartatik e mai napig haszontalan igen sokat munkálódván felszabadúlásokban azon említett áldott Patronus az egész debreceni nemes tanácscsal s egyebekkel egybe…”.17

A kecskeméti prédikátor debreceni diák volt (1673. április 11-től tógátus) még Komáromi Csipkés György életében, a professzor megholta után (1678) külföldön is tanult (1679–1681), Heidelberg, Utrecht és Franeker mellett éppen Leiden városában. Hazatérte után Tiszakarád, Margitta, Szilágysomlyó, majd Kecskemét lelkésze volt élete végéig.

Azokban az évtizedekben még nem feledték el, hogy a nyomtatás melyik évben történt. Mikor Kisszántói Pethe Ferenc kiadásához (Utrecht, 1794) Szombati János bevezetőt írt (Rövid tudósítás a magyar Bibliáról), ő még tudta az 1717-es évszámot.

Fekete Csaba



[1] Egyháztörténeti lexikon. 3. jav. és bőv. kiad. Szerk. Ladányi Sándor. Bp. 1977.

[2] Catalogus operum Georgii C. Comarini, sanctissimae theologiae doctoris, et ecclesiae Debrecinae pastoris, etc. editorum et nondum editorum prout erant. Anno M. DC. LXXVII. Die 22. Julii. Claudiopoli, Apud Michaelem Sz. Veresedgyházi, 1677. RMK II. 1401

[3] Bölöni Sándor, ifj.: Komáromi Csipkés György munkáinak czímsorozata. 1651–1675. = Századok (7.) 1873. 137–141.

[4] Ugyancsak ő közölte az 1663-ban írt végrendeletet is (Századok (9.) 1875. 278–281.), szintén elhallgatva a lelőhelyet. Az aprónyomtatvány 1881 óta Kolozsvárott a Református Kollégium könyvtáráé.

[5] Corpus Grammaticorum linguae hungaricae veterum. A régi magyar nyelvészek Erdősitól Tsétsiig. Kiad. Toldy Ferenc. Pest, 1866.

[6] Szabó Károly nyomán, RMK I. 1336; ezt a hibát már régen tisztázta a szakirodalom. A tovább élő évszámhibát egy értekezés is örökíti. „Kiadására viszont csak 1718-ban került sor, 1719 legelején már készen volt”. Márkus Mihály: Komáromi Csipkés György. Egyháztörténeti értekezés. Tata, 1979. stencilezett kiadása: Református Sajtóosztály, Bp. 1990. 248.

0[7] Magyar Biblia Avagy az Ó és Uj Testamentom könyveiböl álló tellyes Szent Irás a Magyar Nyelven. Mellyet A Sidó Cháldeai és Görög nyelvekböl Magyar nyelvre forditott és minden rész közönséges Summáját és részeit meg-mutató marginalis jegyzésekkel meg-volágositott: Comáromi C. György S. I. M. D. és D. P. M.DC.LXXXV Esztendöben. (Leiden, 1719, Johannes Vitringa, RMK I. 1336.) Hasonmás formában megjelent Ötvös László gondozásában. Debrecen, 2000. /Nemzetközi Theologiai Könyv 36./

0[8] RMK I. 1336; – Nem csoda tehát, ha ezek nyomán Márkus Mihály munkájában – aki tudja, hogy már jóval 1675 előtt készen volt a fordítás – szintén ez az öröklött álláspont ismétlődik: Vö. a 6. jegyzettel.

0[9] Széll Farkas: Ujabb adalék a Komáromi Csipkés György Bibliájához. = MKsz 1890. 137.; a kérdés feldolgozása, teljes bibliográfiával: Monok István: A magyarországi könyvbehozatal ellenőrzése a 18. század elején – esettanulmány. In: Vándorutak – Múzeumi örökség. Tanulmányok Bodó Sándor tiszteletére, 60. születésnapja alkalmából. Szerk. Viga Gyula, Holló Szilvia Andrea, Cs. Schwalm Edit. Bp. 2003., Archaeolingua Kiadó, 553–558.

[10] Csűrös Ferenc: A debreceni városi nyomda története. Debrecen, 1911. 338., közli a városi Diarium följegyzését (1681. augusztus 6.)

[11] Erdélyi Féniks. Misztótfalusi Kis Miklós öröksége. Közzéteszi Jakó Zsigmond. Bukarest, 1974. (A levél a 298. lapon, a jegyzet a 472. lapon olvasható.)

[12] III. 175–176, illetve MKsz (74.) 1958. 61.

[13] Csűrös Ferenc: A debreceni városi nyomda története. Debrecen, 1911. Ismerteti a kéziratos nyomdásznaplót a 322. lapon a 24. jegyzetben. A megelőző lapon, a 22. jegyzetben ismerteti a Biblia sorsát és addigi irodalmát. Közben ott, félreérhetően, ez mondja: „A nyomtatással 1718-ra készültek el.” De itt sem állít olyat, hogy a nyomtatást vagy a megjelenést 1718-ra kell kelteznünk.

[14] Csűrös i. m. 175–176.

[15] Vö. P. Vásárhelyi Judit: Szenci Molnár Albert és a Vizsolyi Biblia új kiadásai. Előzmények és fogadtatás. Bp. 2006. 38.

[16] Vö. Vásárhelyi Judit: i. m. 85.

17 Sárospataki Füzetek (II.) 1859. 69.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.