stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.


FIGYELŐ

A bassanói Remondini Múzeum. A könyvtörténet iránt érdeklődők számára, ha könyvmúzeumról van szó, először a mainzi Gutenberg Múzeum jut eszébe, amely a teljes európai könyvtörténetet bemutatja állandó kiállításával. Nyilván a könyvnyomtatás kézműipari kora szerelmeseinek Mekkája Antwerpen, a Plantin-Moretus Múzeum. Akik pedig tanítani szeretnének közben, az egész európai könyvtörténet korai szakaszairól, Lyonba viszik a diákjaikat. Pedig még sok helyen van érdekes könyvmúzeum, amelynek megismerése messze túlmutat a helytörténetben való elmélyülési lehetőségeken. Ilyen a Grappa hegység lábánál fekvő Bassano könyvmúzeuma is, amelyet két évvel ezelőtt nyitottak meg a közönségnek: Museo Remondini. Guida. Testi di Renata del Sal, Giuliana Ericani, Mario Fantinato, Elisabetta Gulli Grigioni, Mario Infelise, Alberto Milano. Bassano del Grappa, 2007. 63 l.

A várost átszelő Brenta folyó felett Andrea Palladio rajza alapján épített faív vonul át, de a helyi Sturm Múzeum meglepetést kínál (ebben kapott helyet a Remondini Múzeum). Már a francia enciklopédia szerzői is felfigyeltek erre a városra, mint ahol a Remondini család kiadó üzeme működik, 1500, 1800 embernek adva munkát. Nem csupán számunkra elképesztő ez a szám, nem véletlenül emelte ki ezt az enciklopédia szerzője is, 1781-ben. Akkor is az, ha tudjuk, a korrespondensek nem csak nekik dolgoztak. A nyomdászcsalád Padovából települt Bassanóba 1650-ben, az első tudományos könyv 1661-ben jelent meg (lásd erről Renata Del Sal tanulmányát a kiállítás vezetőjében), de a nagyüzem Giovanni Antonio (1700–1769) és Giambattista Remondini (1713–1773) közös munkálkodásával indult virágzásnak. 1747-ben felvetették magukat a velencei nyomdász céhbe is, és üzletet nyitottak a városban. Továbbra is Bassanóban nyomtattak, de a könyveken vagy „In Venetia et in Bassano”, vagy csak „In Venetia” impresszummal jelentek meg. A következő generáció tevékenysége – Giuseppe Remondini (1745–1811) – a kereskedelmi rendszer kibővítésére helyezte a hangsúlyt. III. Károly spanyol királlyal, illetve a jezsuita renddel való kiváló kapcsolatnak köszönhetően ezek a kapcsolatok kiterjedtek Mexikó, Paraguay, a Kanári-szigetek, Spanyolország, Franciaország, Hollandia, a teljes itáliai csizma mellett a Habsburg Birodalom teljességére, illetve Oroszországra is. Magyarországra is rendszeresen érkeztek a Remondini család ügynökei, különösen Pesten és Nagykárolyban voltak aktívak. A család kiadói tevékenységéről, történetükről a múzeumi tájékoztató kötetbe Mario Infelise írt egy fejezetet, aki egyébként egyszersmind a család monográfusa is (vö. Remondini. Un Editore del Settecento, a cura di Mario Infelise e Paolo Marini. Milano, 1990).

Mivel kereskedtek? Nehezen lenne hihető, hogy csak könyveket adtak ki, hiszen lehetetlen lenne olyan könyvkínálatot kialakítani, amely ekkora területen piacképes keresletet biztosított volna. A Remondini család a képeivel aratott sikert. A képek nyomtatása (soktízezres példányszámról van szó), illetve kereskedelme volt az egyik specialitásuk. A képek témája nagyon változó volt. Az egyik nagy témát a szentek élete, illetve a vallásos áhítat jelenetei adták. Alkalmazkodtak a helyi szentek iránti érdeklődéshez, de egyes kultuszok elterjesztésében kulcsszerepet játszottak (lásd ezzel kapcsolatban a bassanói múzeum egyik patrónusa által szervezett nemzetközi konferencia anyagát: Commercio delle stampe e diffisione delle imagini nei secoli XVIII e XIX, a cura di Alberto Milano. Rovereto, 2008, ViaDellaTerra). A múzeum ismertetőjében is Milano úr mutatja be a Remondiniek képkiadó tevékenységét és képkereskedelmét. Ők próbálkoztak először háromdimenziós megjelenítéssel is. Városkép sorozatukban Pest látképe is megjelent. De nagy számban eladtak egyes állatokat, egzotikus növényeket és elvarázsolt helyszíneket bemutató képeket is, meg természetesen az erotikus jelenetek, életképek (a kártyacsalóról, piacokról stb.) iránt is mutatkozott érdeklődés.

2008. október 10-én (ottjártunkkor) nyitották meg a Remondiniek ponyva-, illetve tankönyvtermését bemutató kiállítást (vö. Carnelos, Laura: I libri da risma. Catalogo delle edizioni Remondini a larga diffusione (1650–1850). Milano, 2008, FrancoAngeli). Természetes, hogy egy kiadó priviligéumot szeretne a helyi iskolák ellátására, őnekik ez sikerült is. Emellett a 16. századi francia „bibliothèque bleu” miden műfajában adtak ki füzetkéket: szerelmes, lovagi históriákat, banditatörténeteket, sokszor gátlástalanul visszaélve a nagy klasszikus szerzők nevének ismertségével. Ugyanis számos esetben Vergilius, Petrarca, vagy éppen Tasso szerepel e füzeteken szerzőként, mert így könnyebb volt eladni (a Remondini család a korban amúgy is ismert volt arról, hogy a Trattnereket is túlszárnyalta gátlástalanságuk a szerzői és kiadói jogok megsértésében: mindent újra kiadtak, amit el tudtak adni).

A múzeum azonban még több meglepetést tartogatott számunkra. A Remondiniek ugyanis – ahogy Mauro Fantinato tanulmányából kiderül a vezető füzetben – tömeggyártásban állítottak elő dekorációs papírokat. Ezeket a könyvkötéseknél, vagy éppen papírtapétaként használták. A motívumok ma ajándéktárgyakat díszítenek, a papírdossziétól a bőrtáskáig, a tolltartótól a párnáig, mindenen megjelennek. De már a 18–19. században nagy üzlet volt a kisebb-nagyobb dobozok előállítása, ízléses dekorációval, tékák, és szemüvegtartók is gazdagították a választékot. Ma is számos ilyen irodai tárgyakat árusító bolt működik Bassanóban, és Velencében is. A mai napig megőrizték azokat a fa nyomódúcokat, réz nyomólemezeket, amelyeket a korszakban használtak, és a kiállításon bőven láthatunk ezekből is.

Az utolsó jelentős Remondini, Giovanni Battista, 1849-ben keltezett végrendeletében 8500 eredeti metszetét a város múzeumára hagyta. A családnak ugyanis jelentős könyvtára és metszetgyűjteménye volt. A Remondini Múzeum egyik terme az eredeti metszetekből mutat be közel ötven darabot. Albrecht Dürerrel, Hieronymus Bosch-sal kezdődik az időrendbe rendezett bemutató, és nagyjából a 18. század végi helyi kiváló mesterek darabjainak bemutatásával zárul.

Ez a múzeum, igazából nem is könyvmúzeum, mert a könyveket bemutató terem talán a legkisebb. Kiváló didaktikai érzékkel elrendezett anyag arról, hogy már a 18. században sem lehetett a könyvkiadásból meggazdagodni. A Remondiniek a tömegtermelésnek köszönhetik meggazdagodásukat: ponyva, tankönyvek, szent- és profán képek, színes papír, dobozkák, praktikus tárgyak igazából a gazdagság forrása. Nem feledkeztek meg közben arról, hogy a tudományos könyvnek is szüksége van közvetítő médiumra. Jó példa ez a család arra is, hogy mekkora jelentősége van a jól szervezett terjesztésnek. Ma, amikor a tudományos könyvkiadók nem is próbálkoznak diffúzióval, különösen üdítő látni az ilyen példát. A kereskedelmi hálózat is a kétséges színvonalú könyveknek, a képeknek, a praktikus tárgyaknak köszönhette a létét, de jól szolgált az igazi könyvek elterjesztésében is. Ez a kereskedelmi hálózat, végpontjait tekintve Mexikótól Kazanyig tartott. A legtöbbet nyilván Itáliában, Spanyolországban, illetve a Habsburg Birodalomban (amelyhez tartoztak is) adtak el. Fontos lenne tudni, hogy ma, a nyilvános könyvtárainkban őrzött képanyag mekkora része került Bassanóból a Kárpát-medencébe.

Monok István

 


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.