stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.


szemle

Books with Baron Moritz Kornfeld’s ex libris in the collections of Nizhny Novgorod State Scientific Library im. V. I. Lenina. Catalogue. Compiled by T. Andreeva, N. Golubeva, L. Mishina. Nizhny Novgorod, 2007. DEKOM, 99 l.

A possessor-kutatás, a régi könyvtárak rekonstrukciója több évtizede a könyv-, művelődés- és olvasmánytörténeti kutatások középpontjában áll. A számos könyv és tanulmány közül kiemelkednek az Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez (főszerk. Keserű Bálint) és A Kárpát-medence koraújkori könyvtárai (főszerk. Monok István) című sorozatok, valamint a Bibliotheca Eruditionis-adatbázis (http://www. eruditio.hu). A 20. századi könyvtárak történetének feltárása legalább olyan izgalmas és nehéz feladat, mint a több évszázaddal ezelőtti könyvtáraké. Az elveszettnek hitt sárospataki könyvek megtalálásához Nyizsnyij Novgorodban, majd az eredeti helyükre való visszajuttatáshoz a könyvtárosokon és könyvtörténészeken kívül tudósok, politikusok (diplomaták) erőfeszítései kellettek. Az eredményről, az újabb kutatások elindulásáról külön tanulmánykötet tanúskodik (Translatio librorum. Tanulmányok az Oroszországból Sárospatakra visszaszolgáltatott könyvek kapcsán. Szerk. Jekatyerina Jurjevna Genyijeva, Kiss Ilona, Monok István. Bp. 2007. OSzK). Az Országos Széchényi Könyvtár, a moszkvai Rudomino Állami Idegen Nyelvű Könyvtár és a Nyizsnyij Novgorod-i Állami Tudományos Könyvtár munkatársai folytatják kultúrdiplomáciai szolgálatukat. Az együttműködés újabb, örvendetes eredményét jelenti az ún. Kornfeldkönyvtár 74 régi könyvéről készült katalógus.

A haránt alakú, több színnyomással orosz és angol nyelven készült, reprezentatív kötet a Nyizsnyij Novgorod-i könyvtárban található, Kornfeld Móric ex libriseit tartalmazó könyvekről ad hírt. Az orosz igazgatónő, Natalia Kuznyetszova bevezetőjében a Kornfeld-ex libris feliratát idézve – „Breve est tempus” (Rövid az idő) – a múló időben az értelmes tettek és találkozások (együttműködések) fontosságáról szól. A katalógus lehetővé teszi, hogy a Kornfeld-könyvek újra a világ kulturális örökségének részévé és a tudományos kutatás számára hozzáférhetővé váljanak. Monok István, az OSzK főigazgatója előszavában köszönetet mond az orosz könyvtárosoknak azért, hogy olyan gondosan ápolták, megőrizték és hozzáférhetővé tették a magyar kulturális örökség e fontos részét: a magyar történelmet, jogot, prédikációkat, Biblia-fordításokat, kegyességi irodalmat tartalmazó könyveket, többnyelvű szótárakat. Távolabbi célként a Kornfeld-gyűjtemény teljes katalógusának elkészítését jelöli meg. A 74 Kornfeld-könyv közül a 16. században nyomtattak 22-őt, a 17. században 41et, a 18. században pedig 11-et. A könyvek kötései és kézírásos bejegyzései különösen értékesek.

V. Ecsedy Judit Kornfeld Móricról írt érdekfeszítő tanulmánya nyomán megismerhetjük egy 20. századi mecénás sokoldalú életét. A könyvgyűjtő báró Kornfeld Móric (1882–1967) jogot végzett. Jogi és gazdasági szakemberként több magyar nagyvállalatot igazgatott, ipari és gazdasági témákról cikkeket írt. A Tolna megyei Iregen mintagazdaságot hozott létre. „Nagy megrázkódtatás volt számára az 1919-es proletárdiktatúra. Annak, hogy 1925-ben feleségével együtt katolizált, döntő része volt a Tanácsköztársaság alatti tapasztalatainak, de mélyen vallásos meggyőződésének is” (19.). A II. zsidótörvény (1939) miatt, amely őt és családját is érintette, végül el kellett hagynia Magyarországot. Portugália és Svájc után 1947-ben az Egyesült Államokban telepedett le. Kornfeld Móric apjától, a budapesti tőzsde felvirágoztatásában döntő szerepet játszó Kornfeld Zsigmondtól (1852–1909) örökölte irodalmi és filozófiai érdeklődését. Mecénási tevékenységébe tartozott pl. a Magyar Tudományos Akadémián tett alapítványa, folyóiratok, köztük a Nyugat támogatása, orvosi ösztöndíj alapítása. Budapesti bérelt házában és az iregi kastélyban hozta létre műgyűjteményét és több, mint 10.000 kötetes könyvtárát, amelyben ősnyomtatványokat és mintegy 500 kötetből álló hungarika-gyűjteményt őrzött. A könyvekbe ex librist ragasztott, amelyen a családi címer és a jelmondat („Breve est tempus”) látható. A Kornfeld Móric önéletrajzi töredéke nyomán készült összefoglalás segít abban, hogy egy pillanatra visszahelyezkedhessünk a múltba. Láthatjuk az iregi kastélyt, amelyben a banki és gazdasági élet vezetői mellett a szellemi és kulturális élet képviselői is gyakran megfordultak. A földszinti könyvtárszobában, a gondosan bekötött könyvek között gyakran tartózkodott Kornfeld Móric, aki az ex libris aljára feljegyezte a könyv olvasásának évét és hónapját. A polcsorokat függönnyel takartatta el, amelyet csak a legbizalmasabb barátok jelenlétében húztak el. A könyvtárnak és a műgyűjteménynek nagy része ma már nem található. A legértékesebb festményeket, tárgyakat és a régi magyar könyveket Kornfeld a háború alatt ládákba csomagoltatta, és bankokban próbálta biztonságba helyezni. 1944 májusában leltár készült róluk, majd „egy részüket a németek elkobzott zsidó vagyonként Nyugatra vitték, más részük pedig az akkori Szovjetunióba, Nyizsnyij Novgorodba került, köztük a hungarika-gyűjtemény bizonyos része” (21.).

A kötet második része a régi magyar irodalom kutatóinak különös gyönyörűséget szerezhet. Néhány a 74 kötet szerzői, illetve művei közül: Bibliafordítások (RMNy 16, 584; RMK I. 970, 1324), Bornemisza Péter (RMNy 433), Félegyházi Tamás (RMNy 454), Heltai Gáspár (RMNy 360), Lépes Bálint (RMNy 1119), Melius Juhász Péter (RMNy 279), Pázmány Péter (RMNy 961, 1059, 1293), Pesti Gábor (RMNy 103), Pécsi Lukács (RMNy 698, 670, 727), Sóvári Soós Kristóf (RMNy 873), Szenci Molnár Albert (RMNy 1239, 2099; RMK I. 1749), Telegdi Miklós (RMNy 374, 496), Werbőczy István (RMNy 307, két példányban), Zrínyi Miklós (RMNy 2360; RMK I. 1710). V. Ecsedy Judit segítségével gondos bibliográfiai leírás készült a kötetekről. Az egyes tételek ábécérendben, külön lapon kapnak helyet, amelyen a címlap-fotó mellett a szerző, cím, helynév, nyomda, év, terjedelem és formátum leírása szerepel. A szerzők külön sorban tüntetik fel a jelenlegi, Nyizsnyij Novgorod-i jelzetet és az RMK-, RMNy- vagy Petrik-számot. A további kutatásokat segíti a „Kornfeld, Index [szám]”, ill. a „Kornfeld, Index ms” megadása. A Kornfeld-könyvtár egy részének a katalógusa ugyanis megjelent nyomtatásban (Bibliotheca Mauritii baronis Kornfeld. Index librorum Hungaricorum. Bp. 1913. Franklin ny.), és az OSzK őrzi a katalógus azon példányát, amelybe kézírással bevezették az 1913 utáni beszerzéseket is (a most megjelent katalógusban a „Kornfeld, Index ms” megjegyzés utal erre a tényre). A Nyizsnyij Novgorod-i Kornfeld-katalógust a szerzők, nyomdahelyek és nyomdászok, valamint a nyelvek mutatója zárja.

Nyizsnyij Novgorodban 2007-ben, egy Balassi-est alkalmából, megnézhettem a könyvtárban kiállított Kornfeld-könyveket. Feltűnt, hogy három olyan kötet is szerepel a kötetek között, amelyek valaha megvoltak a kiskartali Podmaniczky–Degenfeld Könyvtárban is, tehát Podmaniczky Géza (1839–1923) és felesége, Degenfeld-Schomberg Berta (1843–1928) gyűjteményében. Ez a mintegy 27.000 kötetet számláló főúri gyűjtemény, a tulajdonosok halála után, az eredeti bútorokkal együtt, ajándékozás révén került 1929-ben az evangélikus egyház tulajdonába. (Jelenleg az Evangélikus Országos Könyvtár védett különgyűjteménye.) A könyvtár 1930-as átvételekor kiderült, hogy számos ritkaság, több mint ezerkétszáz kötet hiányzik. A Podmaniczky–Degenfeldörökös és az evangélikus egyház magánnyomozást indított, amelynek során világossá vált, hogy a hiányzó könyvek egy részét az örökös tudta nélkül, még a Kiskartalról Budapestre való felszállítás előtt eladogatta az egyik rokon budapesti antikváriumokban (előtte gondosan eltávolította a beragasztott Podmaniczky–Degenfeld ex libriseket és a címkékre írt leltári számokat). Az eladott könyvek nagy részét (köztük 31 ősnyomtatványt!) megtalálták az antikváriumok raktáraiban. Mintegy 60 kötet azonban nem kerülhetett vissza a Podmaniczky–Degenfeld Könyvtárba, ugyanis az antikváriusok időközben már eladták őket. (A könyvek listája a készülő könyvtártörténetben fog megjelenni.) Így pl. Ranschburg Gusztáv antikváriuma adta el a következő köteteket:

1. Bornemisza Péter: Ördögi kisirtetekröl… Sempte, 1578. (RMNy 433);

2. Beythe István: Eztendö altal… Németújvár, 1584. (RMNy 553);

3. Evangéliumok és epistolák. Lőcse, 1639. (RMNy 1774).

Vajon véletlennek tekinthető-e, hogy a Kornfeld-katalógusban ugyanezek a ritka könyvek (10, 11, 21. sz.) szintén megtalálhatóak?

Az 1930-as nyomozati jelentés szerint „a magánosok részére továbbadott könyvek vevőit a [Ranschburg]-cég részben nem tudja, részben pedig azért nem hajlandó közölni, mert a nevek között olyan főúri és magas társadalmi állású egyének szerepelnek, akiknek a nevét a cég reputációja érdekében nem közölheti” (l. a Podmaniczky–Degenfeld Könyvtár irattára). Nem zárható ki, hogy a Podmaniczky–Degenfeld Könyvtárból származó fenti három (vagy még több?) könyvet éppen Kornfeld Móric vásárolta meg jóhiszeműen a Ranschburg-antikváriumtól. A Nyizsnyij Novgorod-i katalógus szerint ugyanis a felsorolt kötetek (10, 11, 21. sz.) az 1913-as nyomtatott Kornfeld-katalógusban még nem szerepeltek, tehát későbbi, 1913 utáni beszerzéseknek minősülnek. A feltételezést erősítheti, hogy a Kornfeld-katalógus fotója szerint (21. sz.) az Evangéliumok és epistolák címlapján mintha a Koncz-név lenne kiolvasható. Szabó Károly az egyetlen fellelhető példány (RMK I. 696, RMK II. 540) tulajdonosáról a következőt jegyezte be: „Koncz József m.-vásárhelyi ref. tanárnál”. A Podmaniczky– Degenfeld Könyvtár RMK-példánya szerint ez az 1639-es lőcsei nyomtatvány Koncz Józseftől, vétel útján, a kiskartali könyvtárba került. Ha a Nyizsnyij Novgorod-i példány valóban Koncz Józsefé volt, akkor a Kornfeld-könyvtárban tovább kell keresnünk a hajdanán antikváriumokban eladogatott Podmaniczky–Degenfeld-féle kiskartali könyvek egy részét.

A könyvek vándorútját kutatva jelentős diplomáciai és könyvtörténeti eseménynek tarthatjuk a Kornfeld-féle könyvek kiadott katalógusát. Köszönet érte mindazoknak, akik előmozdították a könyvek megtalálását, azonosítását és a katalógus megjelentetését.

H. Hubert Gabriella

 


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.