stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.


SZÁRAZ ORSOLYA

Paolo Segneri művei Magyarországon

Az olasz irodalomtörténetben „az ékesszólás fejedelme”-ként aposztrofált[1] Paolo Segneri (1624–1694) nevét a magyar szakirodalom elsősorban a 18. század elején Magyarországon is meghonosodó, általa kidolgozott missziós módszer miatt tartja számon.[2] Elsőként Várady Imre könyvében találunk utalásokat arra, hogy műveinek magyarországi hatása sem elhanyagolható,[3] majd Bán Imre tesz észrevételeket Kaprinai István[4] és Segneri devóciós könyveinek kapcsán.[5] Legutóbb Várady könyvére támaszkodva Sárközy Péter hangsúlyozta a Segneri-művek hazai jelenlétének fontosságát.[6]

Mindezideig azonban nem készült olyan munka, amely művei magyarországi recepciójának adatokkal is alátámasztott bemutatását tűzte volna ki célul, éppen ezért ezúttal e hiánynak – legalább is részleges – pótlására vállalkozunk. A tanulmány első része a Segneri által írt vagy neki tulajdonított Magyarországon megjelent könyveket tekinti át, második része könyv- és könyvtártörténeti források felhasználásával kíván az olasz jezsuita műveinek hatástörténetéről árnyaltabb képet adni.

A felhasznált források köre három csoportra terjed ki: egyházmegyei, érseki könyvtári katalógusokra, eltörölt szerzetesrendek kéziratos könyvjegyzékeire és szerzetesi könyvtári katalógusokra, végül a canonica visitatiók alkalmával készült, nyomtatásban megjelent könyvlistákra. Ezek részletesebb ismertetésére a dolgozat második fejezetében kerül sor.

A tanulmány – elsősorban a kvantitatív vizsgálat eredményeit felhasználva – olyan következtetéseket igyekszik megfogalmazni, amelyek a Segneri-művek használatának összefüggéseire hívják fel a figyelmet. Mivel a források említett három köre az egyházon belül három különböző helyzetű csoporthoz (felsőpapság, szerzetesek, alsópapság) kapcsolódik, ami egyben a használók három körét is jelenti, a hazai Segneri-recepció egy szeletének bemutatása mellett a tanulmány a 18. századi katolikus művelődés alaposabb megismeréséhez is hozzájárulhat.

I. Segneri műveinek magyarországi kiadásai

Paolo Segneri nemcsak a kötetek számát tekintve hagyott gazdag életművet maga után, hanem a témákat és a műfajokat illetően is. Művei között találunk prédikációkat,[7] morálteológiával, pasztorációval és vallásgyakorlattal foglalkozó köteteket,[8] devóciós könyveket,[9] a Mária-kultuszt propagáló írásokat,[10] és teológiai, apologetikai munkákat is.[11] Az imént felsoroltakon kívül további két munkát adtak ki a neve alatt,[12] amelyek Sommervogel szerint először a szerző megjelölése nélkül, majd később egyes kiadások az ő nevével jelentek meg. Valódi szerzőjük Giovanni Pietro Pinamonti, Segneri missziós társa volt.[13]

Paolo Segneri munkái közül az első igen hamar, 1697-ben, csupán három évvel a halála után jelent meg Magyarországon latinul.[14] Az Il confessore istruito címet viselő írás egy másik első hellyel is büszkélkedhet: hazánkban a legtöbb kiadást – szám szerint tizenegyet – ez a Segneri-mű érte meg. A könyv a gyóntatóknak, pontosabban a kezdő gyóntatóknak szól, akiket tizenhárom fejezeten keresztül vezet, hogy megismertesse velük a gyakorlati hitélet e fontos részét. A mű teljes címében Segneri írását a missziók számára ajánlja, amelyek egyik fő célkitűzése a vallásgyakorlat fellendítése, ezen belül a gyónások számának gyarapítása volt. A praktikus tanácsokat megfogalmazó kézikönyvnek elsősorban a missziós atyák és a papság vehette hasznát.

Az Il confessore istruito első magyarországi kiadását egy évvel később, 1698-ban követte a második, amely társulati kiadványként[15] látott napvilágot Nagyszombatban: a papi szeminárium Gyertyaszentelő Boldogasszony Társulatának tagjai kapták ajándékba.[16] Ezt követően kilenc alkalommal jelent meg, az utolsó 1779-ben. Közülük kettő az Il penitente istruitóval közös kiadásban 1719-ben és 1725-ben, mindkétszer Nagyszombatban.[17]

Az editiók mindegyike latin nyelvű. A kiadások helye hét esetben Nagyszombat,[18] egy-egy esetben Kassa[19] és Eger.[20] A fennmaradt példányok azt mutatják, hogy Segneri munkájához számos alkalommal hozzákötötték a nagyszombati és a kassai diákok téziseit, vagy a tanárok előadásait.

A kiadások számát tekintve a második helyen a plébánosok számára írt Il parroco istruito áll nyolc magyarországi megjelenéssel.[21] A latin nyelven kiadott mű több alkalommal ’liber gradualis’-szal egybekötve jelent meg.

Az Il parroco istruito című munka huszonhét fejezetéből három, Trivium Sacrum Animarum Ductoribus Propositum címmel a nagyszombati Gyertyaszentelő Boldogasszony Társulat ajándékkönyveként jelent meg 1700-ban[22] és 1707-ben[23] a kongregáció papi pályára készülő vagy papként működő tagjai számára. A kiválasztott fejezetek a prédikációval,[24] a gyermekek nevelésével[25] és az eltévelyedett hívek jó útra vezetésével foglalkoznak.[26] A szerző mindhárom részben hangsúlyozza a címekben megjelölt feladatok fontosságát és e papi kötelességek elmulasztásának súlyosságát. A szabályok, a tanácsok egymondatos megfogalmazását szemléletes példák, hasonlatok követik, amelyek egy valóban gyakorlatorientált papi segédkönyvvé teszik a művet.

A prédikáció kapcsán megfogalmazott útmutatások összhangban vannak Segneri nagyböjti prédikációi előszavában írottakkal. A prédikáció célja a tanítás, ezért a beszédek témái a hitigazságok legyenek, amelyeket azonban mindig olyan formába kell önteni, hogy a hallgatóság könnyen megértse azokat. Az ’accomodatio’ mint a prédikátor egyik legfontosabb feladata többször is említésre kerül.

A gyerekek nevelésének szentelt fejezet a katekétikai oktatás mellett kitér a szülők felelősségére is, akiktől kötelességük elmulasztása esetén akár a szentségek kiszolgáltatása is megtagadható. A nevelés módjáról kifejtett nézetekben a jezsuita oktatás elvei köszönnek vissza. A papnak a gyerekekhez szelíden, kedves szavakkal, ígéretekkel és ajándékokkal kell megtalálni az utat, a büntetés egy másik, erre kijelölt személy feladata kell hogy legyen.

A prédikáció mint a bűnök kijavításának nyilvános módja (correzione pubblica) ki kell, hogy egészüljön a pap és a bűnös közötti személyes beszélgetéssel is (correzione privata). Erről értekezik a szerző a harmadik fejezetben. A feddésnek tanítással kell párosulnia, s hogy mindez meghozza gyümölcsét, a lelkipásztornak három képességre van szüksége: a ’caritas’-ra, a ’prudentiá’-ra és a ’virtus’-ra.

A fejezetek rövid ismertetése után nyilvánvaló, hogy a mű hasznos olvasmány lehetett a leendő és hivatását már gyakorló magyar papság számára is. Ezt támasztja alá a további editiók megléte is. A teljes mű 1716-ban Nagyszombatban jelent meg a pozsonyi jezsuita Angyali Üdvözlet Társulat kiadásában,[27] majd az említett három fejezet, más szerzők munkáiból vett részletekkel kiegészítve Summa pastoralis officii címmel.[28] Ez utóbbi a római Collegium Germanicum Hungaricum egykori diákja,[29] Zerdahelyi Gábor nevéhez fűződik, aki 1800-ban Besztercebánya megyéspüspöke lett, s ez alkalomból megjelentette, majd Várady szerint egyházmegyéje minden papjának el is küldette a könyvet.[30]

Segneri Istruito-sorozatának harmadik kötete, az Il penitente istruito öt alkalommal jelent meg hazánkban, kétszer az Il confessore istruito című munkával együtt,[31] de mindannyiszor latin nyelven.[32] Ezt a művet is többször a vitatételekkel egybekötve adták ki, s egy alkalommal a pozsonyi Angyali Üdvözlet Társulat ajándékkönyve volt.[33] Segneri ezzel az írásával a híveket a gyónásra akarta felkészíteni, amelyre a legalkalmasabb eszköznek az alapos lelkiismeretvizsgálatot tartotta. A gyónás fontosságát folyamatosan hangsúlyozva nem egyszer kitért azon büntetések bemutatására, amelyeket a meg nem gyónt bűnök vonnak maguk után.

Magyarországon négy alkalommal látott napvilágot a Vera sapienza olyan kiadása, amely szerzőként Paolo Segnerit jelölte meg. A magyar fordításban az Igazán való bölcsesség címet kapta. Az első 1705-ös bécsi megjelenést[34] két másik magyar nyelvű kiadás követte: 1740-ben[35] és 1763-ban[36] Kassán. Egy pozsonyi német nyelvű editión[37] kívül létezik még két kassai kiadás is, melyek az eperjesi Nagyboldogasszony Társulat kiadványaként jelentek meg.[38]

A mű a jezsuita lelkigyakorlatos könyvek sorába illeszkedik, követi azok szerkezeti sémáját: a hét minden napjára tartalmaz egy-egy elmélkedést, amelyeket imádság követ. A bűnről és annak következményéről, a büntetésről való meditációhoz, vagyis az értelmi megfontoláshoz, az imádság révén az érzelmi mozzanat is szorosan hozzákapcsolódik. A mű deklarált célja: receptet nyújtani az olvasóknak, „miként lehessen embernek az Isteni Félelmet meg-tanúlni, és a’ bűnnek eltávoztatásából, a’ bűnnek büntetését el-kerűlni.”[39]

Hasonlóképpen az egyéni áhítatgyakorlatra tanító munka, a Specchio che non inganna című könyv az iméntihez hasonlóan hét elmélkedést tartalmaz. A mű két alkalommal latinul,[40] egyszer magyarul jelent meg.[41] A könyv segítségével az olvasó mintegy tükörben látva megismeri önmagát, azaz belátja önmaga semmiségét, majd az alázatosságot gyakorolja (Isten iránt, önmaga iránt és felebarátja iránt), végül egy imával fejezi be a lelkigyakorlatot.

A 17–18. századi magyarországi Segneri-kiadások közül a Mária tiszteletét terjesztő Il divoto di Maria Vergine című könyvet kell még megemlíteni,[42] amelynek egyes részletei Defensio Beatae Virginis Mariae címmel 1721-ben a Mária-kultusz védelmében láttak napvilágot Nagyszombatban.[43]

Az olasz irodalomtörténetben elsősorban hitszónokként számon tartott Segneri prédikációi csak a 19. század végén, a 20. század elején jelentek meg Magyarországon. Segneri nagyböjti prédikációit egy felvidéki plébános, Szokolszky Bertalan fordította le,[44] aki a következőképp indokolta választását:

„Egy nagypénteki szentbeszédet hallgattam meg egy ízben. Remek volt. Krisztus keserves kínszenvedéséről szólott. A szónok fölkísérte Krisztust a Golgothára; ott állott a megrendítő dráma befejeztéig, mígnem elhangzott a szeretet Áldozatának utolsó kiáltása: »Beteljesedett.« Oly megrázó szavak kíséretében mutatott rá minden lépten a kínlódó Megváltóra! Mithacsak szívem mélyébe csorgott volna az a véres verejték, mely fönséges homlokán gyöngyözött; egész valómon elömlött a fájdalom, szemeimből könyek peregtek… A beszéd Segnerié vala.”[45]

A nagyböjti prédikációk első húsz szentbeszéde 1894-ben Sátoralja-Újhelyen (sic!) jelent meg, majd a teljes mű két kötetben ugyanott 1901-ben.[46] A fordító Szokolszky Bertalan 1868-ban született Kassán. Tanulmányait Kisszebenben, Eperjesen és Kassán végezte. 1890-ben a mónosbéli Elek Dezső családjánál volt nevelő. 1891-ben szentelték pappá. Több helyen káplán volt, majd Szilvásújfaluban lett plébános és szentszéki tanácsos. Segneri nagyböjti prédikációinak fordításán kívül Szokolszky semmilyen más olasz tárgyú munkát nem publikált. Mindeddig nem sikerült semmilyen adatot találni arról, hogy milyen eseményre utal a prédikációkhoz írt előszavában.

A 19. század folyamán egy egri egyházmegyés pap, Buziássy László[47] fordította le a Cristiano istruito szent miséről szóló fejezetét, amely A pesti növendékpapság magyar munkálatai VI. kötetében jelent meg 1839-ben,[48] majd 1931-ben egy erdélyi katolikus apátplébános fordításában látott napvilágot Segneri befejezetlen írása, a Magnificat, amely egyben az utolsó a hazánkban kiadott Segneri-művek sorában.[49]

Az olasz jezsuita magyarországi kiadástörténetének áttekintése után megállapítható, hogy a morálteológiával és a gyakorlati hitélettel foglalkozó könyvek vannak túlsúlyban. Segneri e munkái a tridenti zsinat utáni olasz papság számára, a zsinati reformszellem jegyében íródtak. Céljuk egy feladatait ismerő és végre is hajtó, elhivatott, a vallásgyakorlat fellendítésén munkálkodó papság felnevelése volt. Az olasz jezsuita e művei a 17. század második felében készültek, megszületésük és népszerűségük mutatja, hogy a tridenti zsinat reformjai Itáliában nem úgy teljesültek, ahogyan azt kidolgozóik elképzelték. Az egyház száz évvel a zsinat után is a képzett és kötelességeit nem elhanyagoló papok hiányával küzdött. Segneri mint misszionárius közvetlen tapasztalatokat szerezhetett erről a problémáról, amelynek orvosolása a belső missziók egyik célja volt. Nem véletlenül szerepel az Il confessore istruito, az Il penitente istruito és az Il parrocco istruito címében: „a szent missziók nagyobb hasznára”,[50] mely műveket a lipótvári missziósállomás 1773-as könyvjegyzéke szerint nemcsak az olasz misszionáriusok forgattak haszonnal, hanem a magyarországi jezsuita missziós atyák is.[51] Az említett három íráson kívül négy másik latin nyelvű, egy olasz és egy német munka is szerepel Segneri neve mellett a könyvlistán.

A Magyarországon megjelent művek kiadási dátumai igen egyértelműen mutatják, hogy az olasz jezsuita írásai az első, 1697-es kiadástól kezdve egészen a 18. század végéig folyamatosan jelen voltak a hazai könyvkiadásban,[52] a kiadásra kiválasztott könyvek pedig jelzik, hogy a szerző szerteágazó írói tevékenységéből a papi feladatokkal foglalkozó, gyakorlati szemléletű munkák kaptak nagyobb figyelmet a magyar szellemi életben.

Az egyházmegyék a török hódoltság megszűnése után, csak a 18. században kezdtek újjászerveződni. A század főpapjai, akik többsége a római Collegium Germanicum Hungaricumban tanult, a tridenti reform támogatói és végrehajtói lettek hazánkban. A reform feladatai közé tarozott a színvonalas magyarországi papképzés megszervezése, a plébániaszervezés, a helyes vallásgyakorlat elsajátíttatása és a hitélet fellendítése. Segneri latin nyelvű munkái használati funkciójukat tekintve a leendő és a gyakorló papok tankönyvei, segédkönyvei lehettek, a társulati kiadványok pedig a katolikus közösségek vallásgyakorlatának formálói.

A Segneri műveként megjelent lelkigyakorlatos könyvek az Istennel való személyes kapcsolat megteremtésének igényét elégítették ki. A hét minden egyes napjára rendelt elmélkedések a 18. században igen népszerű jezsuita kegyességi írások sorába tartoznak. E művek megírásakor és olvasásakor a jezsuita szellemiségben igen hangsúlyosan megjelenő ’pietas’ eszményéhez való közelebb kerülés vágya motiválta a szerzőket és az olvasókat egyaránt. A Szent Ignác-i Exercitia spiritualiából merítő devóciós művek iránt megnövekedett érdeklődés motiválhatta e munkák magyarra fordítását, amelyek így a latin nyelvet nem ismerő olvasók számára is hozzáférhetővé váltak.

Igen szembetűnő ugyanakkor a Segneri-prédikációk csekély száma. Három prédikációs kötetéből csupán egy jelent meg hazánkban, az is - a többi kiadáshoz képest – igen későn, továbbá a Cristiano istruito című munkájának sincs magyar kiadása. Ez utóbbi első része a keresztény vallás előírásait tartalmazza, a második a bűn következményeivel foglalkozik, a harmadik különböző megoldásokat kínál arra, hogyan kerülhető el és hogyan tehető jóvá a bűn.[53] A nyolcvankilenc beszélgetés mindegyike témát, érveket adhat a prédikációnak, ahogyan az a mű szerzőjének szándéka is volt:

„Ezeket az írásokat elsősorban a hitszónokoknak szánom, nem kétséges, de olvasásuk hasznos lehet bárki számára, legyen az bármilyen rendű személy…” [54]

Érthetőbb a teológiai, apologetikai munkák hiánya. Segneri olyan teológiai kérdésekkel foglalkozott (kvietizmus, probabilizmus), amelyek nem kaptak visszhangot a 18. századi magyar teológiai gondolkodásban, ezért azok kevésbé tarthattak számot az olvasók érdeklődésére.

II. Paolo Segneri művei Magyarországon

II.1. Segneri-kötetek a katolikus egyházi gyűjteményekben

A Segneri-művek magyarországi kiadásainak számbavételén kívül a magyarországi Segneri-recepció megismerésének értékes forrásai a könyvtári katalógusok. E kutatási irány kidolgozására egyelőre hét hazai katolikus gyűjtemény katalógusának tételei állnak rendelkezésre. Ismerjük az egri, az esztergomi, a győri, a kalocsai, a pécsi, a székesfehérvári és a váci egyházmegyei és püspöki könyvtárak katalógusaiban szereplő Segneri-köteteket. Egerben 27, Esztergomban 53, Győrött 30, Kalocsán 53, Pécsett 18, Székesfehérvárott 21 és Vácott 64 Segneri nevével szereplő katalóguscédula van. Az összesítés a katalógusok adatai alapján készült.

A könyvtárak mindegyikét a 18. század folyamán, a püspökségek újraalapítása nyomán hozták létre, vagy könyvállományuk számottevő gyarapodása ebben az időszakban következett be. A hét könyvtári katalógusban összesen 266 Segneri-mű szerepel, amelyek a következőképpen csoportosíthatók:

1. vallásgyakorlattal és papi feladatokkal foglalkozó morálteológiai művek (Il confessore istruito, Il penitente istruito, Cristiano istruito, Il parroco istruito)

2. prédikációk (Panegirici sacri, Quaresimale, Prediche dette nel Palazzo Apostolico), prédikálással foglalkozó elméleti munka (a Segnerinek tulajdonított Arte di predicar bene)

3. aszketikus irodalom (La manna dell’anima, Vera sapienza, Specchio che non inganna, Esposizione del Miserere)

4. Mária-kultuszhoz köthető munkák (Il divoto di Maria Vergine, Magnificat)

5. Teológia, apologetika (L’incredulo senza scusa, Concordia fra la Fatica e la Quiete nell’Oratione)

6. Összes művei

Az első helyet illetően az eredmény megegyezik a kiadástörténetnél tapasztalttal, azaz a mindennapi keresztényi életre és a papi hivatást gyakorlók számára hasznos könyvek találhatók meg a legnagyobb számban a könyvtárakban is. Az ebbe a csoportba tartozó három, hazánkban is megjelent Segneri-mű körülbelül egyforma arányban szerepel (Il confessore istruito 21, Il penitente istruito 21, Il parroco istruito 23), de mindhármat felülmúlja a Cristiano istruito-kötetek száma (34), amelynek azonban nincs hazai kiadása. A fentebb már említett igen terjedelmes mű a helyes keresztényi magatartás elsajátíttatásán kívül a papság prédikátori kötelességeinek teljesítéséhez is segítséget kívánt nyújtani.

A katalógusokban szereplő prédikációs köteteket vizsgálva más kép bontakozik ki előttünk, mint a kiadástörténet kapcsán. Míg a magyarországi kiadások között csak a 19-20. század fordulóján jelentek meg az olasz jezsuita prédikációi, addig a könyvtárakban igen sok 17–18. századi editiójuk jelen van. Közülük messze a legtöbb a Segneri főművének tartott Quaresimalék száma (43), körülbelül feleannyi a Panegirici sacri köteteké (21), ugyanakkor elenyésző a kevésbé sikerült beszédek sorában számon tartott, Prediche dette nel Palazzo Apostolico című munkáé (2).

Hogy a kegyességi írások csoportja a harmadik helyre került az egyes Segneriművek számát összesítő listán, az egyetlen műnek, a Manna dell’animának köszönhető. Ez a kötet az év minden egyes napjára egy-egy elmélkedést nyújt a hívőknek, ugyanakkor a meditációk prédikációk kiindulópontjaként is szolgálhatnak. A Manna dell’anima egyértelműen a Szent Ignác-i Lelkigyakorlatokra épül, annak módszereit és témáit alkalmazza. A másik három ide sorolt könyv (Vera sapienza, Specchio che non inganna, Esposizione del Miserere) könyvtáranként egy–öt példányszámmal van jelen.

Csupán 11 teológiai munka található a könyvtárakban, ami talán a művek keletkezési ideje és a 18. század közötti időbeli távolsággal és a magyarországi és az itáliai teológusok körében fontosnak tartott témák eltérő voltával magyarázható.

A könyvtárakban lévő kiadások többsége, több mint háromnegyede 17-18. századi. Ami a kiadások nyelvi megoszlását illeti a latin nyelv vezető helye elvitathatatlan. A Magyarországon megjelentetett könyvek mellett ide tartozik néhány Itáliában kiadott mű és számos Augsburgban, Dillingenben és Innsbruckban publikált Segneri-kötet. Hozzávetőlegesen az anyag egyötödét teszik ki az olasz nyelvű könyvek, a magyar, a német és a francia nyelvű kiadások száma csekély.

E rövid áttekintés után érdemes néhány szót ejteni a könyvekben található possessorbejegyzésekről. Bár a tulajdonos személye sokszor nem azonosítható, a meglévő néhány bejegyzés elegendő ahhoz, hogy megállapíthassuk: a könyvek nagy része a 18. században került Magyarországra.

Olvasói bejegyzéseket kivételesen ritka esetben találni a könyvekben, ez azonban a könyvhasználatnak nem kizárólagos jele. A possessorbejegyzések kérdését érdemesnek látszik az egyes püspökségek, illetve könyvtárak kontextusában vizsgálni. Ebből a szempontból elsőként az egri gyűjteményt tesszük vizsgálat tárgyává.

Az egri Főegyházmegyei Könyvtár 1793-ban nyílt meg. A könyvtár állományának jellegét alapvetően meghatározta, hogy a nagyszombati jezsuitáknál, majd a római Collegium Germanicum Hungaricumban tanult Barkóczy Ferenc (1745–1761)[55] püspök és utódja, Eszterházy Károly (1762–1799)[56] egyetemet kívántak létrehozni a városban. Bár a terv meghiúsult, a könyvtár az enciklopédikus tudás tárháza lett. Eszterházy bécsi és magyarországi kapcsolatai révén több ezer kötetes könyvtárat hozott létre.[57]

Segneri neve nemcsak a könyvtár révén kapcsolódik Egerhez, hanem a már korábban említett magyarországi Segneri-kiadások miatt is. A líceum épületében működő nyomda négy Segneri-művet adott ki a 18. század végén.[58]

Az egri Főegyházmegyei Könyvtár a 19. századi katalóguson kívül egy 18. századival is rendelkezik, amely 1781-ben, abban az évben készült, amikor Eszterházy hozzálátott a könyvgyűjtéshez.[59] Témánk szempontjából igen fontos ez a forrás, mivel azt mutatja, hogy a 19. századi katalógusban található Segneri-művek közül   kilenc 1781-ben került a könyvtár birtokába, továbbá tartalmaz öt olyat is, amelyek nem szerepelnek a későbbi katalógusban, és amelyek közül egyet (Considerationes germanice. Ratisbona/Regensburg, 1717) eddig nem sikerült Segneri munkájaként azonosítani.[60]

A könyvtár megalakulása előtt is van nyoma egy Segneri-kötetnek az egri egyházmegyében: Barkóczy kanonoka, Androvics Miklós 1777-es könyvjegyzékén latin nyelvű Il parroco istruito (Tyrnavia, s.a.) című műve szerepel.[61]

A 19. század végén kiadott könyvtári címjegyzék két pótlék-füzetében, melyek az 1891–1893. évi és az 1894–1899. évi gyarapodásról számolnak be négy újabb Segneri-könyv található.[62] Possessorbejegyzések sajnos csak kis számban fordulnak elő, és ha vannak is, csekély információval szolgálnak.

A könyvtárak katalógusaiban szereplő Segneri-művek egyenkénti számbavétele szükségtelen a magyarországi Segneri-recepció felméréséhez, mégis ez alkalommal, egyetlen könyv esetében érdemes kivételt tenni. Egerben ugyanis ma is megvan az 1781-ben beszerzett Pratica delle missioni 1739-es velencei kiadása, amely a segnerianus misszionáriusok kézikönyve, s amelynek végén a missziók során énekelt dalok kottája is közlésre kerül. E missziós kézikönyv ottléte azért is fontos, mert a 18. században feltételezhetően zajlottak segnerianus missziók az egri egyházmegyében.[63]

Az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban található Segneri-művek száma jóval nagyobb, mint az egrié, és a possessorbejegyzések tekintetében is gazdagabb annál. Öt olyan Segneri-művet őriz a könyvtár, amelynek ex librise Barkóczy Ferencé, aki 1761–1765 között volt esztergomi érsek.[64] Az öt kötet közül négy olasz nyelvű, köztudott, hogy a püspök jól tudott olaszul.[65]

Barkóczyn kívül 18. századi könyvtulajdonosként az 1749-től a római Collegium Germanicum Hungaricumban tanuló, később esztergomi kanonok Draveczky Ferencet (1772–1802) kell megemlíteni, akinek könyvtárában Segneri összes műveinek 1742-es kiadása volt meg.[66] A Collegium Germanicum Hungaricum egy másik   diákjának, Matalics Györgynek a bejegyzése található az Il confessore istruito 1687-es kiadásában, amelyet a beírás szerint Rómában vett tanulmányai kezdetén, 1696-ban.[67]

A 19–20. századi könyvtulajdonosok között egy-egy esztergomi kanonok: Zádori János (1831–1887) és Jeszenszky Kálmán (1873–1946) és egy püspök Palásthy Pál (1825-1899) neve szerepel. Mindhármójuk könyvtárában néhány 19. századi német és magyar nyelvű Segneri-kötet volt.

A győri Egyházmegyei Könyvtár harminc Segneri-tétellel szerepel listánkon. A könyvtár mai állománya 1872-ben jött létre a Papnevelő Intézet Könyvtárának és a Székesegyházi Könyvtárnak az egyesítésével. Bár a legtöbb kötet possessoraként a papi szemináriumot jelölték meg, a könyvtulajdonosok között ott találjuk a sokáig Itáliában élő Deáky Zsigmondot (1795-1872). Deáky, aki évekig a luccai herceg fiának nevelője volt, körülbelül 3000 kötetes könyvtárát a szemináriumra hagyta. Az egyházi possessorok sorát gyarapítja Balogh Sándor (k. 1743-1810) kanonok is.

A kalocsai gyűjtemény[68] Segneri-köteteinek tulajdonosai közül a kalocsai érsekeket:[69] Klobusiczky Ferencet (1751-1760),[70] Patachich Ádámot (1776-1784)[71] és utódát Kollonich Lászlót (1787-1817) kell megemlíteni. A könyvtár állománya Patachich magánkönyvtárának, majd Kollonich könyvgyűjteményének köszönhetően gyarapodott először jelentősen, majd az érseki, kanonoki hagyatékokból tovább növekedett a kötetek száma.

A pécsi gyűjtemény[72] két pécsi püspök Berényi Zsigmond (1740-1748)[73] és Klimo György (1751–1777) könyvgyűjtő munkájának eredményeképpen jöhetett létre. A könyvtár Segneri-köteteiben mindkettőjük ex librisei megtalálhatók.[74]

Székesfehérváron possessorbejegyzések hiányában a leltárkönyvek adnak némi információt arról, hogy Segneri művei honnan kerültek a könyvtár birtokába. Ebből tudjuk, hogy a 18. században Milassin Bertalan Miklós püspöktől (1790–1811) és    az egyházmegye plébániáiról, a 19-20. században pedig olyan papi hagyatékokból, mint Viszota Alajosé,[75] Prohászka Ottokáré, Griger Miklósé jutottak a gyűjteménybe.[76]

Az utolsóként kutatás tárgyává tett váci könyvtár állományában egyetlen főpapi könyvtulajdonos szerepel: Kollonich Zsigmond,[77] aki 1708-tól állt a váci püspökség élén. Kollonich szívügyének tekintette a papképzést, s minél előbb orvosolni kívánta a paphiányt püspöksége területén. Célkitűzését igazolja, hogy számos Segneri-kötet possessorbejegyzése a váci egyházmegye plébániáitól, plébánosaitól származik.

Az egyházmegyei, püspöki könyvtári katalógusok adatai módosítják a Segnerihatástörténetet, amennyiben megerősítik a papi kötelességekre és a gyakorlati hitéletre oktató művek hangsúlyos jelenlétét, a kegyességi írások népszerűségét és nyilvánvalóvá teszik, hogy az olasz jezsuita nagyböjti prédikációi és a prédikátorok számára is igen hasznos Cristiano istruito című munka is ismert lehetett a 18. századi könyvtáralapító püspökök és érsekek, majd az ő munkájukat folytatók előtt.

II.2. Segneri-kötetek a szerzetesrendi könyvtárakban

A Segneri-recepció e részének feltárásához több forrás is létezik, amelyek közül azonban nem mindegyiket használtuk e tanulmány megírásakor. A kutatás további lépése lesz számba venni és bevonni a hatástörténet-vizsgálatba az ezekből nyerhető adatokat is.

Mivel Segneri jezsuita volt, evidensnek látszik a magyarországi jezsuita könyvtárak gyűjteményével kezdeni a vizsgálódást. A könyvtártörténeti kutatások nyomtatásban megjelent anyagai alapján tudjuk, hogy a turóci jezsuita rezidencia 1704-es katalógusában[78] a morálteológiai művek sorában megtalálható az Il confessore istruito 1697-es nagyszombati kiadása és egy másik írás, amelyet a katalógus öszszeállítója Segnerinek tulajdonít. Ez a könyv valójában a szerző megjelölése nélkül jelent meg,[79] Segneri ilyen című munkája nem ismert. Az ungvári jezsuita kollégium könyvtárában az 1707-es katalógusban az olasz jezsuita négy kötete szerepel:[80]  két példányban az Il penitente istruito latin fordításban, és két latin nyelvű lelkigyakorlatos könyv (La manna dell’anima és a Lo specchio che non inganna). A selmecbányai jezsuita rendház az 1706-os jegyzék alapján hat,[81] míg a zsolnai 1712-ben öt Segneri-kötetet őrzött.[82]

A jezsuita könyvtárak állományába engednek betekintést az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtárában található J 10 jelzetű kéziratos könyvjegyzékek is, amelyek az imént említett katalógusokhoz képest egy másik időpontban, a 18. század végén, a jezsuita rend eltörlésekor készültek. Így kilenc kollégium[83] – a budai (J 10/2), a lőcsei (J 10/5), a besztercebányai (J 10/7), a pozsonyi (J 10/10), az 1731től kollégiumként működő pozsegai (J 10/13), a soproni (J 10/14), a szakolcai (J 10/17), a trencséni (J 10/19), a zágrábi (J 10/20) – és hét rezidencia – a székesfehérvári (J 10/1), a komáromi (J 10/3), az eperjesi (J 10/4), a nagybányai (J 10/6), a kollégiumból rezidenciává visszafejlődött pozsonyi (J 10/9), a sárospataki (J 10/12), a zsolnai (J 10/15) – könyvjegyzékei szolgálhatnak forrásként.

Ezeken összesen 224 Segneri nevével jelzett tétel van, amelyek 15 különböző mű között oszlanak meg, s ez az arány korábbi megállapításainkat támasztja alá. Az összesnek mintegy 37%-át három mű: az Il confessore istruito, az Il penitente istruito és az Il parrocco istruito adja. További jelentős részt tesznek ki a prédikációs kötetek, közülük is a Quaresimale, továbbá a Cristiano istruito, ez utóbbi kettő az összes tétel egynegyedét teszi ki. A számok tükrében a harmadik helyre az aszketikus irodalom kerül. Az ide sorolható művek közül La manna dell’anima szerepel a legtöbbször.

A Szegedi Hittudományi Főiskola internetes katalógusa és a kolozsvári Akadémiai Könyvtár Segneri-köteteinek possessorbejegyzései is arról tanúskodnak, hogy a 18. században a Jézus Társaság könyvtári gyűjteményeinek állandó részei voltak az olasz jezsuita művei. A kolozsvári könyvtárban negyvennégyből huszonnégyszer a tulajdonosi bejegyzés jezsuita intézménytől származik, a szegedi bibliotéka könyveiben pedig a kalocsai, a bécsi, a pozsonyi, a győri, a szepesi, a hallei, az innsbrucki jezsuita kollégiumok, rezidenciák és probációs házak állnak possessorként.

Bár a többi szerzetesrend könyvkatalógusainak kutatási témánk szempontjából történő áttekintése korántsem teljes, annyi azonban már most is kijelenthető, hogy nem a Jézus Társasága volt az egyetlen szerzetesi közösség, amelynek bibliotékáiban Paolo Segneri művei megtalálhatók voltak. A pannonhalmi bencések Főkönyvtára,[84] a zirci cisztercita apátsági könyvtár,[85] a ferencesek,[86] a minoriták,[87] a trinitáriusok,[88] a pálosok,[89] a kamalduli[90] és a hieronimita[91] rendházak is őriztek Segneri-köteteket, közülük a legnagyobb számban a pálosok[92] és a ferencesek.[93] Mindkét rend könyvtárában a Segneri által írt papi kézikönyvek és a prédikációk voltak túlsúlyban. Az eperjesi ferencesek könyveiről három különböző időpontban készült jegyzék is fennmaradt, ami lehetővé teszi a könyvállomány témánk szempontjából történő összehasonlítását. Míg 1715-ben csupán egyetlen Segneri-kötet volt a könyvtár birtokában, 1731-ben már négy, majd 1750-ben hét. Hiba lenne egyetlen rendház Segneri-műveinek gyarapodása kapcsán messzemenő következtetéseket levonni, e három adat mégis indokolttá teszi a kérdés további vizsgálatát.

II.3. Segneri-művek a XVIII. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvekben

A Váci Egyházmegyei Könyvtár Segneri-köteteiben található bejegyzések között több is a váci egyházmegye valamelyik plébániáját jelöli meg tulajdonosként, ezért érdemesnek látszik a kutatást kiterjeszteni a ’canonica visitatio’-k során készült jegyzőkönyvekre is.

A Holl Béla által közölt 18. századi váci egyházmegyei könyvjegyzékeket[94] áttanulmányozva egyértelműen kijelenthető, hogy Segneri művei nem csak a főleg Rómában tanulmányokat folytató, európai látókörű felsőpapság könyvgyűjteményeiben és a szerzetesrendek bibliotékáiban voltak jelen. A hagyatéki leltárak és az egyházlátogatások alkalmával készült könyvlistákon Segneri-művek is vannak,[95] közülük is a legtöbbször az Il confessore istruito. Bár csak 1–2 kötetről van szó, mégis ez a szám jelentőséggel bír a plébániák igen csekély számú könyvállományához viszonyítva.

E tanulmányban csupán további két olyan szakirodalmi munka Segnerire vonatkozó adatait közöljük, amelyek a 18. századi egyházmegyei látogatásokkor készültek, azonban a kutatás távlati tervei között szerepel az alsópapság könyveit ismertető más források bevonása is.

A veszprémi egyházmegyében lévő vízvári plébánia tulajdonában az 1728-as összeírás szerint a Biblián, a tridenti zsinat dekrétumain, a római katekizmuson és egy olasz nyelvű prédikációs köteten kívül latin nyelven Segneri három munkája – Il confessore istruito, Il penitente istruito és Il parrocco istruito – is megvolt.[96]

Az egri egyházmegyében lezajlott egyházlátogatások jegyzőkönyveinek tanúsága szerint[97] tizenhat plébánia könyvei között összesen tizennyolc Segneri-mű kapott helyet.[98] Kettő – a Quaresimale két példánya – kivételével mindegyik az „Istruitosorozat” valamelyik kötete.

 

E néhány adat alapján megfogalmazható az a feltételezés, hogy a hazai alsópapság körében is ismertek és népszerűek voltak Paolo Segneri munkái, közülük is a gyóntatásról, a lelkipásztori feladatokról és a bűnbánatról írt művei. E hipotézis igazolására alkalmasnak tűnik a többi egyházmegye 18. századi dokumentumainak vizsgálata is, amely a kutatás egyik további feladata lesz. Az ily módon szerzett adatok tovább gazdagítják a magyarországi Segneri-hatástörténetet, ugyanakkor a 18. századi alsópapság olvasáskultúrájáról meglévő eddigi ismereteket is bővíthetik.

III. Összegzés: Segneri hatása Magyarországon

Az elmondottakból kitűnik, hogy a neves jezsuita missziós hitszónok több művének hatása is érvényesülhetett Magyarországon, de közülük is elsősorban a tanító szándékkal, gyakorlati szellemben, az egyháziak számára írt munkáit értékelték nagyra a 18. században. Ezeket leginkább latin fordításban ismerték. Szélesebb olvasóközönségre számíthattak a neki tulajdonított lelkigyakorlatok, amelyek ezért magyar nyelven is hozzáférhetőkké váltak.

Az olvasók három vizsgált csoportja (felsőpapság, szerzetesek, alsópapság) és a Segneri-művek közötti kapcsolat a következő összefüggést mutatja: a felsőpapságtól a szerzeteseken át az alsópapság felé haladva a forrásokban található művek száma fokozatosan csökken, és végül 4–5 kiadványra szűkül le az olasz jezsuita terjedelmes életművének ismerete.

Segneri magyarországi befogadásának alaposabb feltérképezéséhez további kutatásokra van szükség, amely felé az egyik első lépést kívántuk most megtenni. E téma vizsgálata egyfelől az italianisztikát szolgálhatja a Segneri-művek kisugárzásának felmérésével, másfelől a 18. századi magyar katolikus kultúra európai kapcsolatainak történetét teheti gazdagabbá és árnyaltabbá.*

 

ORSOLYA SZÁRAZ

Les ouvrages de Paolo Segneri en Hongrie

Le jésuite italien Paolo Segneri (1624–1694) avait consacré toute sa vie à la réalisation des buts désignés par le Concile de Trente. Missionaire, prédicateur, et écrivain fécond, il s’employait à développer le renouveau du catholicisme. Son oeuvre peut être caractérisé d’une multiplicité de sujet et de genre. La recherche de la réception de Segneri en Hongrie, jusqu’à nos jours s’est limitée à l’analyse de la méthode de mission attachée à son nom introduite en Hongrie au cours du 18e siècle. Pourtant les sources justifient l’apparition de l’oeuvre dans l’édition de livres de la Hongrie très tôt, depuis 1697, qui jusqu’ à la fin du 18e siêcle y restait présent. Avant tout ce sont les ouvrages pratiques, s’occupant des tâches du clergé, et les écrits suivant les traditions des ouvrages d’exercice spirituel des jésuites, le plus souvent en traduction latine. La répandue des ouvrages de Segneri peut être très bien examinée par les catalogues de bibliothèque diocèsale, et archiepiscopale, autant que par les listes de livres dressées à l’occasion des ’canonica visitatio’, imprimées plus tard. Ces sources prouvent, que les ouvrages du jésuite italien étaient connus, néantmoins en mesure différente, dans les milieux ecclésiastiques hongrois. De ses écrits, ce sont surtout les ouvrages de pastoration et de théologie morale, les livres de méditation et les volumes de sermons qui recevaient le plus d’attention. Le bas nombre des ouvrages apologétiques et théologiques est à remarquer, cela peut être expliqué par la relevance minime des sujets parmi les lecteurs hongrois. Évidemment la réception de Hongrie de Segneri peut-être nuancée par des données complémentaires, toutefois on peut déclarer même d’après nos connaissances actuelles que l’influence du jésuite italien est plus étendue qu’on ne l’aurait cru.

 



[1] Risi, Nicola: Il principe della eloquenza sacra in Italia: il padre Paolo Segneri della Compagnia di Gesù. Bologna, 1924.

[2] Fazekas István: A „Missio Segneriana” kezdetei Magyarországon (1714–1717). In: Perlekedő évszázadok. Tanulmányok Für Lajos történész 60. születésnapjára. Szerk.: Horn Ildikó. Bp. 1993. 410–431.

[3] Várady Imre: La letteratura italiana e la sua influenza in Ungheria. Roma, 1934. I. 241, 246-247.

[4] Bán Imre: Irodalomelméleti kézikönyvek Magyarországon a XVI–XVIII. században. Bp. 1971. 90.

[5] Bán Imre: Panoramica della letteratura ungherese dal 1686 al 1772. In: Venezia, Italia, Ungheria fra Arcadia e Illuminismo. Rapporti italo-ungheresi dalla presa di Buda alla rivoluzione francese. Szerk.: Köpeczi Béla, Sárközy Péter. Bp. 1982. 281.

[6] Sárközy Péter: La letteratura religiosa italiana nel Settecento ungherese da Segneri a Muratori. In: Paolo Segneri: un classico della tradizione cristiana. Atti del convegno internazionale di studi su Paolo Segneri nel 300. anniversario della morte (1624–1694), Nettuno 9 dicembre 1994, 18–21 maggio 1995. Szerk.: Andrea Fedi, Rocco Paternostro. New York, 1999.

0[7] Panegirici sacri. Bologna, 1664. Quaresimale. 1679, Firenzében és Velencében is. Prediche dette nel Palazzo Apostolico. Róma, 1694.

0[8] Il Penitente istruito. Bologna, 1669. Il Confessore istruito. Brescia, 1672. Il cristiano istruito nella sua legge. Firenze, 1686. Il Parroco istruito. Firenze, 1692.

0[9] La manna dell’anima. Bologna–Milano, 1673–1680. Esposizione del Miserere. Firenze, 1692.

[10] Il divoto di Maria Vergine. Bologna, 1677. Il Magnificat [befejezetlen]. Posztumusz kiadások: 1701, Parma (összes műve részeként) és Velence, 1702.

[11] L’incredulo senza scusa. Firenze, 1690. Concordia fra la Fatica e la Quiete nell’Oratione. Firenze, 1680.

[12] A két mű: Specchio che non inganna és Vera sapienza.

[13] Sommervogel, Carlos: Bibliothéque de la Compagnie de Jésus. Bruxelles, 1896. VII. 1088. (A továbbiakban: Sommervogel).

[14] Segneri, Paulus: Instructio Confessarii, sive Opusculum, in quo traditur praxis cum fructu administrandi sacramentum poenitentiae. Tyrnavia, 1697.

Szabó Károly: Régi magyar könyvtár. Az 1473–1711 között megjelent nem magyar nyelvű hazai nyomtatványok könyvészeti kézikönyve. Bp. 1885. II. 1902. (A továbbiakban: RMK) Sommervogel VII. 1058.

[15] A barokk kori társulati kiadványokról lásd: Knapp Éva: Pietás és literatúra. Irodalomkínálat és művelődési program a barokk kori társulati kiadványokban. Bp. 2001.

[16] Segneri, Paulus: Instructio confessarii, sive opusculum in quo traditur praxis cum fructu administrandi sacramentum poenitantiae. Ab Alma Sodalitate B. M. Virginis sub titulo Purificatae, in Collegio Generali Cleri regni Ungariae erecta & Confirmata. In Xenium Illustrissimis, Reverendissimis, Spectabilibus ac Magnificis, Admodum Reverendis DD. Consodalibus in eadem Virgine Purificata conjunctissimis. Oblatum & Dicatum. Tyrnavia, Typis Academicis, 1698.

Sztripszky Hiador: Bibliographia Hungariae. Magyarországi könyvészet 1472-1711. Adalékok Szabó Károly Régi magyar könyvtár című munkájának I–II. kötetéhez. Pótlások és igazítások. Bp. 1967. I. 2688.

[17] Segneri, Paulus: Instructio confessarii et poenitentis. Tyrnavia, 1719. Petrik Géza: Magyarország bibliográphiája 1712–1860. Bp. 1891. III. 1. 363. (A továbbiakban: Petrik) Segneri Paulus: Institutio confessarii et poenitentis. Tyrnavia, 1725. Petrik V. 460.

[18] 1716-ban, Petrik VII. 471. 1719-ben, Petrik VII. 459. Sommervogel VII. 1058. 1727-ben, Petrik V. 460. Sommervogel VII. 1058. 1730-ban, Petrik VII. 470–471. 1733-ban, Petrik VII. 471. Lásd még: előző két lábjegyzetet.

[19] 1734-ben, Petrik VII. 470.

[20] 1779-ben, Sommervogel VII. 1059.

[21] Tyrnavia, 1746, 1749. Petrik III. 1. 363. Agria, 1759, 1779 a többit lásd 12–16. lábjegyzetek.

[22] RMK II. 2021.

[23] RMK II. 2302.

[24] Di quali mezzi habbia il parrocco da valersi nella sua Predicazione a renderla fruttuosa.

[25] Quale sia la via da tenersi nella Istruzione particolare de’Fanciulletti.

[26] Come dovrà il Pastore correggere i traviati, per adempir le sue parti.

[27] Parochus instructus. Deiparae ab Angelo Gabriele salutatae parthenii Posonienses in strenam obtulere. Tyrnaviae, Typ. Acad., [1716]. Petrik V. 460.

[28] Summa pastoralis officii. Vacium, Typis Antonii Gottlieb, 1801. Petrik III. 1. 363.

[29] Veress Endre: A római Collegium Germanicum et Hungaricum magyarországi tanulóinak anyakönyve és iratai, I: Anyakönyv (1559–1917). Bp. 1917. 199–200.

[30] Várady Imre: i. m. II. 246–247.

[31] Lásd a 17. és a 18. jegyzetet.

[32] Tyrnavia, 1727. Petrik III. 1. 363. Sommervogel VII. 1055. Agria, 1779. Sommervogel VII. 1056.

[33] Instructio poenitentis. …sodalibus Beatissimae Virginis Mariae ab Angelo Salutatae in strenam oblata Posonii, 1730. Petrik VII. 471.

[34] Igazán való Boelcseség avagy mindennapi idvoességes gondolkodás az isteni félelemroel, és A’ Bünnek büntetéséröl. A’ Jesus Társaságabéli P. Segneri Pál irásiból. És más azon szent Társaságbéli Szerzetesnek oktatása a’ szent Gyónásról. Nyomtattatott Bécsben Schlegel János György által, 1705. RMK I. 1700. Petrik VII. 470.

[35] Petrik III. 1. 363.

[36] Petrik VII. 470.

[37] Wahre Weissheit, oder nutzliche Betrachtung die heilige Forcht Gottes zu erhalten; für jedwedern Tag der Wochen abgetheilet. Pressburg, [1736–1740], Royerin. Petrik VII. 471.

[38] Facilis descensus Averni, sed et revocatio exinde gradus fortunata, seu salutaris ad inferos descensus hominibus christianis propositus… Cassovia, 1721. Petrik III. 363. Cassovia, 1722. Petrik VII. 470.

[39] Igazán való Boelcseség. Ajánló levél A’ Kegyes Olvasóhoz.

[40] Speculum non fallax, seu doctrina speculativa et pratica de cognitione ipsius, explicata septem considerationibus, distributis in singulos hebdomadae dies. Agria, 1795. Petrik III. 1. 363. Tyrnavia, 1803. Petrik III. 1. 363.

[41] Igazat mutató tükör, vagy a magunk esmeretéről-való tudomány, és annak gyakorlása. Hét elmélkedésre fel-osztva, a hétnek napjai szerént. Vác, 1799. Petrik III. 1. 363.

[42] A műnek több bécsi kiadása (1679, 1713, 1759, 1767) is volt, melyek rendre feltűnnek a korabeli magyarországi könyvjegyzékeken.

[43] Petrik I. 511.

[44] Catalogus Cleri Cassoviensis. Cassovia, 1899, 1908. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I–XIV. Bp. 1891–1914.

[45] Segneri Pál nagyböjti szent beszédei I. Sátoralja-Újhely, 1894. Előszó.

[46] Várady szerint a kötet a papság egyik legkedveltebb segédkönyve volt, azonban állítása alátámasztására nem hoz semmilyen hivatkozást. Várady Imre: i. m. 362.

[47] Szinnyei József: i. m. I. 1891. 1431. Adatát helyesbíti Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp. 1942. IV. 325.

[48] Petrik II. 794.

[49] Magnificat – olasz jezsuita atyának a halál által megszakitott hattyudala. Olaszból fordította Péter Antal. Brassó, 1931.

[50] „Per maggior utile delle sacre missioni”.

[51] Elenchus librorum missionis Leopoldopoliensis 1773. ELTE Könyvtár, Kézirattár. Jelzete: J 8.

[52] Ezért nem helytálló, amikor megállapításában Knapp Éva kivonja Segneri írásait azon művek köréből, amelyek „konkrét társulathoz kapcsolódó kiadásaikon kívül Magyarországon is többször megjelentek, mindegyiket több nyelvre lefordították és számos helyen kiadták, s a 17–18. századi Európában széles körben ismert olvasmányanyagoknak tekinthetők.” Knapp Éva: i. m. 66. Segneri műveinek több magyarországi, társulathoz nem köthető kiadása is van, továbbá az említett időszakban sok nyelvre lefordították. Lásd Sommervogel VII. 1050–1089. Virgil, Cândea: Interférences culturelles au Levant: Les écrits de Paolo Segneri en arabe, grec, roumain et turc. = Revue des Études Sud-Est Européennes (27.) 1989. 49–63.

[53] Segneri, Paolo: Cristiano Instruito nella sua legge. Ragionamenti morali. Torino, 1881. 6.

[54] Segneri, Paolo: Cristiano Instruito nella sua legge. Ragionamenti morali. Torino, 1881. Dichiarazione dell’opera. 8. (Saját fordítás.)

[55] Veress Endre: i. m. 146–147.

[56] Veress Endre: i. m. 167–168.

[57] Antalóczy Lajos: Az egri Főegyházmegyei Könyvtár története 1793–1989. Eger, 1989. Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak (Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban). Eger, 1997. /Studia Agriensia, 16./ 111, 116. .: Pietas, ars, scientia (Il mecenatismo all’italiana di Károly Eszterházy, vescovo di Eger) = Studi Finno-Ugrici (Annali Università degli Studi di Napoli „L’Orientale”). Napoli, 1999–2001. 93–106.

[58] Instructio poenitentis. Instructio confessarii. Institutio parochi liber. Eger, 1779 (kolligátum). Speculum non fallax. Eger, 1795.

[59] Catalogus Bibliotheca Agriensis Anno 1781 conscriptus (Jelzete: MS2083).

[60] Speculum non fallax. Vienna, 1695. Considerationes germanice. Ratisbona, 1717. Instructio poenitentis et confessarii et Parochi. Augusta Vindelicorum, 1719. La manna dell’anima. Venezia, 1726. Panoplia exegetica. Augusta Vindelicorum, 1740.

[61] Bitskey István: Androvics Miklós egri kanonok könyvtára 1777-ben. = MKsz 1974. 3–4. sz. 331.

[62] Az egri érsekmegyei könyvtár szakszerű czimjegyzéke. I–II. Eger, 1893.

[63] Kovács Béla: Flagelláns körmenetek az egri egyházmegyében a XVIII–XIX. században. = Archívum (2.) 1974. 47–58.

[64] Il confessore istruito. Venezia-Bassano, é. n. Prediche dette nel Palazzo Apostolico. Venetia, 1693. Panegirici sacri. Venetia, 1731. La manna dell’anima. Bassano, 1775. 5a parte. Instructio parochi. Agria, 1759.

[65] Bitskey István: i. m. 1997. 51.

[66] Veress Endre: i. m. 176–177.

[67] Veress Endre: i. m. 95.

[68] Fischerné Grócz Zita: Patachich Ádám könyvtára. In: Patachich Ádám érsek emléke. Zajezdai báró Patachich Ádám, kalocsai érsek (1776–1784) halálának 220. évfordulója alkalmából rendezett konferencia és kiállítás emlékkönyve. Kalocsa, 2004. november 17. Szerk.: Lakatos Adél. Kalocsa, 2005. 71–75. Boros István: A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár. Bp. 1994.

[69] Török József–Legeza László: A kalocsai érsekség évezrede. Bp. 1999.

[70] Veress Endre: i. m. 143.

[71] Veress Endre: i. m. 154–155.

[72] A pécsi Klimo-könyvtárról lásd: Pécsi Egyetemi Könyvtár. Jubileumi Évkönyv 1774–1974. Pécs, 1974.

[73] Veress Endre: i. m. 124.

[74] A Pécsi Egyetem Könyvtárában őrzött Klimo-könyvtár katalógusa. I. rész. A könyvek szerzői betűrendes katalógusa. Összeállította: Móró Mária Anna. Bp. 2001. 574–575.

[75] Veress Endre: i. m. 269–270.

[76] Török József–Legeza László: Székesfehérvár évezrede. Bp. 2000.

[77] Veress Endre: i. m. 92–93.

[78] Magyarországi jezsuita könyvtárak 1711-ig, I. Kassa, Pozsony, Sárospatak, Turóc, Ungvár. S. a. rend.: Farkas Gábor, Monok István, Pozsár Annamária, Varga András. Szeged, 1990. /Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 17/1./ 250, 251.

[79] Viator Christianus. In Patriam Tendens Per motus Anagogicos. Dum sumus in corpore, peregrinamur à Domino. Cor. 2. C. 5. Romae. MDC.XCVIII. Ex Typographia Antonii de Rubeis, propè S. Sylvestrum de Capite in via Vitis, Superiorum Permissu. Nunc denuo repressus Tyrnaviae. Anno M.DCCI. RMK II 2096.

[80] Magyarországi jezsuita könyvtárak 1711-ig…, i. m. 264.

[81] Katolikus intézményi könyvtárak Magyarországon 1526–1726. S. a. rend.: Zvara Edina. Szeged, 2001. /Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 19/1./ 375–376.

[82] Katolikus intézményi könyvtárak Magyarországon 1526–1726, i. m. 390, 392–393, 400, 403, 429.

[83] A magyarországi jezsuita rendházak történetéről lásd: Gyenis András S. J.: Régi jezsuita rendházak. Központi rendi kormányzat. Vác, 1941.

[84] Kiss Domonkos OSB: Régi magyarországi könyvek a Pannonhalmi Szent Benedek-rendi Főkönyvtárban az 1786-os abolíciós katalógus alapján. Pannonhalma, 1996. /Pannonhalmi Füzetek 38./

[85] Itt a katalóguscédulák alapján huszonhárom Segneri-mű található. Itt köszönöm meg Oláh Róbertnek, hogy rendelkezésemre bocsátotta a művek listáját.

[86] A dévai ferences rendház 1850 előtti könyvei. Összeállította: Szabó Henriette. Sorozatszerkesztő: Kégli Ferenc, Monok István. Bp. 2002. /Nemzeti téka sorozat./ Varga András: A szegedalsóvárosi ferences rendház könyvtára 1846. Szeged, 1998. /Olvasmánytörténeti dolgozatok VIII./ A budapest-margitkörúti szent ferenczrendiek könyvtárának könyvjegyzéke. Bp. 1905. További források: a kolozsvári Akadémiai Könyvtárban lévő kötetek possessorbejegyzései; ELTE Könyvtár, Kézirattár, J 15/4 jelzetű kézirat.

[87] Varga András: A szegedi minorita könyvtár a XVIII. században. Szeged, 1991. ELTE Könyvtár, Kézirattár. Jelzete: J 15/9.

[88] ELTE Könyvtár, Kézirattár. Jelzete: J 14.

[89] ELTE Könyvtár, Kézirattár. Jelzete: J 13. Lásd még: Knapp Éva: A máriavölgyi pálos kolostor könyvtára a 18. században. = MKsz 1992. 3. sz. 315, 320. Uő: Libellus. Válogatott könyv- és könyvtártörténeti tanulmányok. Bp. 2007. 226, 233.

[90] ELTE Könyvtár, Kézirattár. Jelzete: J 15/2.

[91] ELTE Könyvtár, Kézirattár. Jelzete: J 15/5.

[92] ELTE Könyvtár, Kézirattár. Székesfehérvár J 13/1. Késmárk J 13/2. Pápa J 13/6. Pest J 13/7. Sasvár 13/8. Sátoraljaújhely J 13/9. Tüskevár J 13/10. Bánfalva J 13/11.

[93] Szakolca 1681–1754. Mikháza 1732. Csíksomlyó 1727, 1734. Buda 1735. Németújvár 1742. Kolozsvár 1749. Eperjes 1715, 1731, 1750. Katolikus intézményi könyvtárak. Ferences könyvjegyzékek 1682–1750. S. a. rend.: Zvara Edina. Bp. 2008. /Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 19/3./ előkészületben. Itt mondok köszönetet Monok Istvánnak, aki a rendelkezésemre bocsátotta a készülő kötet könyvjegyzékeit.

[94] Holl Béla: A Váci Egyházmegye alsópapságának könyvei a XVIII–XIX. században. In: Laus librorum. Válogatott tanulmányok. Vál. és szerk.: Monok István, Zvara Edina. Bp. 2000. /METEM 26./ Az egyházmegyéről vö. Török József–Legeza László: A váci püspökség évezrede. Bp. 2001.

[95] 1718, Kóka: Conciones. 1727, Almási Mihály: Instructionem confessarij. 1732, Halácska Mihály isaszegi és galgamácsai plébános: Instructio Confessarij et Poenitentis. 1734, Morvay János: Instructio Confessarij. 1740, Ábrahám Pál: Segneri tomulus. 1744, Balina Mihály: Quadragesimalis. 1744, Ecser: Instructio Confessarij. 1744 körül, Kóka: Homo Christianus. 1746 (A mű már az 1716-os jegyzéken is szerepel. Katolikus intézményi könyvtárak Magyarországon 1526–1726, i. m. 231.), Perneky Endre, nagykátai plébános: Confessiones Quadragesimales. 1746, Romhány: Instructio Confinionum.

[96] Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye legrégibb egyházlátogatásai: 1554–1760. Veszprém, 1947. /A Veszprémi Egyházmegye múltjából 10./ 60.

[97] Eszterházy Károly püspök egyházlátogatásainak jegyzőkönyvei: Heves és Külső-Szolnok vármegye, 1766–1767. Közzéteszi: Kovács Béla. Eger, 1997. /Az egri egyházmegye történetének forrásai 1./ Eszterházy Károly püspök egyházlátogatásainak jegyzőkönyvei: Borsod vármegye, 1768–1769. Közzéteszi: Kovács Béla. Eger, 1998. /Az egri egyházmegye történetének forrásai 2./ Czeglédi László: A füzesabonyi plébániai könyvtár a 18–19. században. = MKsz 2005. 2. sz. 233–247.

[98] Il confessore istruito 6, Il penitente istruito 2, Il parrocco istruito 2, 1 Istitutiones és 1 Instructio azonban a teljes cím nélkül, 2 Cristiano istruito, 2 Quaresimale és két további Segneri-kötet a címek megjelölése nélkül.

* A kutatáshoz a Pro Renovanda Cultura Hungariae „Diákok a tudományért” Szakalapítvány nyújtott támogatást.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.