stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.


Ekler Péter

Adalékok a korvinák történetéhez

Trapezuntius-kódexek, Trapezuntius-korvinák

2005-ben Mátyás király könyvtára felkerült az UNESCO Világemlékezet listájára, amely az emberiség szellemi örökségét regisztrálja.[1] A csaknem kétezer kötetes budai bibliotéka a maga nemében a korabeli Európa második legnagyobb könyvtára volt. Bár szépségét tekintve Itáliában és az Alpoktól északra is voltak a Corvináéval vetélkedő könyvtárak, de kétségtelen, hogy tartalmi szempontól csak a vatikáni könyvtár előzte meg.[2] A Corvina anyaga a legkorszerűbb tudományos színvonalat képviselte (antik auktorok, egyházatyák, középkori szerzők, kortárs humanisták; irodalom, történelem, filozófia, teológia, retorika, hadtudomány, orvostudomány, építészet, csillagászat). Mintaszerű és teljességre törekvő könyvtár volt olyan könyvekkel, amelyek megfeleltek a humanista könyvgyűjteményre vonatozó követelményeknek.[3]

A Corvinából fennmaradt vagy adatokból ismert művek 60%-a Mátyás életében nem jelent meg nyomtatásban. Az állomány jelentős része (a ma ismeretes 650 műnek kb. harmada) görög szerzőktől származik. A korabeli külföldi tudósok és gyűjtők főleg ezeket igyekeztek megszerezni. Az Alpoktól északra fekvő Európa sok esetben innen „szerezte be” a görög szerzők munkáit.[4]

Érthető tehát, ha megkülönböztetett figyelemmel fordulunk a görög nyelvű, görögből fordított vagy görög származású szerzők által írt korvinákhoz. A korvinák szerzői, fordítói közül Georgius Trapezuntius a magyarországi szakirodalomban eddig nem sok teret kapott, pedig „gyakoriságával” jól ismert humanistákat utasít maga mögé.[5] Önálló műveivel és fordításaival 8 korvinában szerepel.

Trapezuntius élete

Georgius Trapezuntius 1395-ben született Kréta szigetén, neve ükapja származási helyére utal. Velencébe – valószínűleg 1416 tavaszán – Francesco Barbaro hozta magával, hogy humanista könyvtára számára segítségül legyen. 1420-ban velencei polgár lett, 1426-ban római katolikus hitre tért. 1427-ig Vicenzában nyilvánosan latint tanított, majd Velencében tartott magánórákat 1437-ig. Patrónusa, Francesco Barbaro és volt tanítványa, Pietro Barbo (később II. Pál néven pápa) beajánlották IV. Jenő pápának, ezért 1437-ben Bolognába ment az akkor ott tartózkodó pápai udvarhoz. Az 1440-es évek közepén Firenzében tanított – sikeresen – latint és görögöt. 1441-ben már kúriai scriptor, 1444-ben esküdött fel mint apostoli titkár. 1450-től már elsősorban fordításaira koncentrált: Arisztotelész, Démoszthenész, Platón, Ptolemaiosz, Nagy Szent Vazul, Nüsszai Szent Gergely, Aranyszájú Szent János, Eusebius, Alexandriai Szent Cirill és Nazianzoszi Szent Gergely műveit tolmácsolta a nyugati világ számára. Mozgalmas életet élt. Többször ült börtönben, Giovanni Toscanellával való nézeteltérése összecsapásba torkollott. Stilisztikai elképzelései, fordítási módszerei számos kortársa kritikáját váltották ki, heves vitákba bonyolódott Béssariónnal, Lorenzo Vallával, Niccolò Perottival, Theodórosz Gazaval, Ióannész Argyropulosszal. 1471–72 körül halt meg.[6]

Kapcsolata Magyarországgal

Trapezuntius Magyarország felé irányuló érdeklődése az 1460-as évek második felére, tehát élete végére datálható. Közeledési szándéka magyarországi személyekhez intézett ajánlásaiban érhető nyomon. A ptolemaioszi Magna compositióhoz készített kommentárt Hunyadi Mátyásnak,[7] Nagy Szent Vazul Adversus Eunomium és De Spiritu Sancto című műveinek fordítását Vitéz János esztergomi érseknek, illetve Janus Pannonius pécsi püspöknek ajánlotta.[8] Janusszal talán személyesen is megismerkedhetett, hiszen Janus a Guarinóhoz írt panegyricusában említi a krétai származású Trapezuntiust:

Inde Iovis genitus de stirpe Georgius alti

Cretaea, simili pavit quem lacte sub Ida

Digna polo nutrix et apes non rauca secutae

Cymbala purpureis mel congessere labellis.

(632–635.)[9]

Kosztolányi (Policarpus) György, aki Guarino iskolájában Janus iskolatársa volt, Trapezuntiusszal családi kapcsolatra is lépett, amikor egyik lányát feleségül vette. Kosztolányi éppen akkor volt Mátyás diplomatája Rómában, amikor Trapezuntius is közeledni próbált Mátyáshoz, ebben talán Kosztolányi is segíthette.[10] Klaniczay Tibor (1990) és Ritoókné Szalay Ágnes szerint (2002) szerint Trapezuntius Magyarország iránti érdeklődése mögött esetleges pozsonyi professzorsága valószínűsíthető.[11]

Monfasani két további személyt is említ, akik szerepet játszhattak a Trapezuntius-kéziratok Magyarországra kerülésében. Trapezuntius egykori tanítványa, Girolamo Lando, aki II. Pál megbízásából 1469-ben diplomáciai szolgálatban volt Magyarországon, hozhatott dedikált műveket Magyarországra. Trapezuntius esetleg Handó Györggyel, az Itáliában tartózkodó diplomatával is érinkezésbe léphetett.[12]

Trapezuntius-korvinák, Trapezuntius-kódexek

A jelen tanulmányban a Trapezuntius-műveket tartalmazó korvinákat ismertetjük tartalmi szempontból. A vizsgálat tárgyát képező 216 hiteles korvinából[13] ezek a következők:

Budapest, Egyetemi Könyvtár, Cod. Lat. 6,

Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Cod. Lat. 281, 358, 415, 428,

Bécs, Österreichische Nationalbibliothek, Cod. 24, 218, 2485.

Magyarországi vonatkozásai (ajánlások, possessorok) miatt további 6 Trapezuntius-kódex keltette fel érdeklődésünket:

Bécs, Österreichische Nationalbibliothek, Cod. 4857,

Bologna, Biblioteca Universitaria, 2682,

Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Cod. Lat. 371,

Róma, Biblioteca Apostolica Vaticana, Cod. Vat. Lat. 6845,

Róma, Biblioteca Apostolica Vaticana, Cod. Vat. Lat. 3382,

Stuttgart, Württembergische Landesbibliothek, Math. Fol. 24.[14]

Alábbi lista a 14 Trapezuntius-kódexet a művek keletkezési rendjében sorolja fel.

1.   De partibus orationis ex Prisciano compendium (Budapest, OSzK, Cod. Lat. 428)

A priscianusi Institutiones grammaticae I–XVI. könyvéből készült kivonat az 1430-as évek elején készült Velencében.[15] Az egyik legjelentősebb római grammatikus művét, amely a klasszikus auktorok nyelvhasználata alapján taglalta  a latin nyelvtant, Trapezuntius katekizmus formájában tette iskolai oktatás számára még használhatóbbá. A Trapezuntius pedagógusi tapasztalatait is tükröző grammatika átmeneti kor terméke. Egyrészről válasz az aranykori latin szerzők nyelvhasználatától elszakadt középkori nyelvtanokra (pl. Doctrinale, Graecismus), másrészről a születőfélben levő „humanista” grammatikák elővételezése.[16] 32 kézirata és 6 kiadása (1471–1537, ebből 5 ősnyomtatvány!) jelzi elterjedtségét.[17] Csapodiné szerint a kódexben a 42. folión olvasható ‘Jo’ bejegyzés és a ‘Finis’ után olvasható ‘1470’ évszámbejegyzés Vitéz Jánostól származik.[18] A priscianusi műből készült „kivonatolást” módszertani szempontból jelen sorok szerzője elemezte.[19]

2.   Rhetoricorum libri V (Budapest, OSzK, Cod. Lat. 281)

Trapezuntius 1433–34-ben tette közzé a 15. századi Quintilianus-vita egyik meghatározó művét. Az antik görög és római szónoklattani szerzők által a rétorika céljáról vallott vita az 1420-as évek második felében Lorenzo Valla fellépésére vett erős lendületet. Valla Quintilianus nézetét fogadta el. Az Institutio oratoria szerzője szerint a rétorika a „jó beszéd” tudománya.[20] Valla programjára válaszul született meg a Rhetoricorum libri V, benne a Trapezuntius által helyesnek tartott elképzeléssel, miszerint a rétorika a meggyőzés tudománya.[21] Trapezuntius elsősorban Hermogenész, Cicero és Arisztotelész alapján a görög és római rétorikai hagyomány szintézisét hozta létre.[22] Az „első humanista” rétorikának 24 kézirata és – egészben vagy részben – 11 kiadása (1472–1547, ebből 2 ősnyomtatvány) ismeretes.[23]

Unikális jellege miatt érdemes pár szót szólni a kódex illuminálásáról is. A kézirat 1467-ben készült, s illuminálása révén a díszesebb, budai eredetű korvinák közé tartozik.[24] Az első fólió rectóján a szövegkezdő arany C iniciáléban az írópultban ülő alak a királyt vagy a szerzőt ábrázolhatja.[25] Az iniciálé egyszerűsített reprodukciója ezerforintosunk hátoldalán is látható.

3.   Isagoge dialectica (Wien, ÖNB, Cod. Lat. 2485)

Arisztotelész tanításán alapuló humanista szellemiségű logikakönyvét 1439–40-ben készítette Trapezuntius. A 16. században Itáliától északra is felfedezték, és iskolai tananyag lett. 18 kéziratáról tudunk, 1470/72–1567 között 55 kiadásban jelent meg![26] A műben érzékelhető Arisztotelész iránti rokonszenv Trapezuntius későbbi, harcosabb hangú műveit előlegezi meg.[27]

4.   Ad reverendissimum episcopum Varadiensem de adventu legatorum ex Ethiopia et de Antichristi temporibus (Roma, Biblioteca Apostolica Vaticana, Cod. Vat. Lat. 6845)

A vatikáni könyvtárban őrzött vegyes tartalmú és több kéztől származó kézirat Trapezuntius Johannes de Dominis váradi püspöknek írt levelét (1441) is tartalmazza.[28] Johannes de Dominis (Rab, 15. sz. eleje–Várna, 1444) 1432-től zenggi, később váradi püspök, Zsigmond, Albert és IV. Jenő pápa megbízásából követi szolgálatokat is ellátott.[29] A Trapezuntius autográf javításait is tartalmazó levél abból az alkalomból született, hogy 1441-ben az Európával való kapcsolatfelvétel és a katolikus egyházzal való unióra lépés céljából etiópiai kopt követek érkeztek Firenzébe a IV. Jenő pápa vezetésével tartott zsinatra.

Trapezuntius hazája iránti felelősségérzete római katolikus hitre való térése után sem csökkent. A Konstantinápolyt fenyegető török előretörés egyre jobban nyomasztotta. Az oszmán ellenségtől való félelmével, apokaliptikus látomásaival koronás főkhöz, Aragóniai Alfonz nápolyi királyhoz, III. Frigyes császárhoz és V. Miklós pápához is fordult.[30] De Dominishez írt levele az Antikrisztus  eljövetele miatt érzett félelmének egyik korai jelentkezése. Trapezuntius a keresztény egység létrejöttét szorgalmazza, és ehhez a váradi püspök figyelmét és támogatását is kéri.[31]

5.   S. Basilius Magnus: Adversus Eunomium. De Spiritu Sancto (Budapest, OSzK Cod. Lat. 371; Cod. Lat. 415; Bécs, Österreichische Nationalbibliothek, Cod. 4857)

Nagy Szent Vazul Eunomiosz elleni polemikus művét 364 körül írta. A Szentlélekről című, félariánusokkal vitatkozó műve 375 táján keletkezhetett. Trapezuntius a fordításokat 1442-ben készítette. A két műnek 12 kézirata és a Contra Eunomium 20 kiadása (1520–1638) ismeretes.[32]

Az OSzK Cod. Lat. 415 jelzetű kódexe mindkét mű fordítását tartalmazó korvina, Mátyás király címere Vitéz Jánoséra van ráfestve. A benne található emendálások Csapodiné szerint Vitéztől származnak.[33]

A kódexben olvasható Vitéz Jánoshoz szóló ajánlás[34] miatt érdeklődéssel fordulunk az OSZK Cod. Lat. 371 jelzetű 16. századi kódexéhez is, ami Nagy Szent Vazul két művének fordítása mellett Szent Cirill Thesaurusának Trapezuntius-féle fordítását is tartalmazza.

Trapezuntius autográf javításai és bejegyzései miatt szintén fontos dokumentum az Österreichische Nationalbibliothekban őrzött Cod. Lat. 4857. számú kódex. Tartalmazza a két mű fordítását, a Vitéz Jánosnak írt előszót és a Janus Pannoniusnak szóló ajánlást is.[35] Érdekességét növeli, hogy kevés munkát ismerünk, amit Janusnak ajánlottak.[36]

6.   Nüsszai Szent Gergely: De perfecta hominis vita sive de vita Moysi (Bologna, Biblioteca Universitaria, 2682)

Nüsszai Szent Gergely remekművének (390–392 között) fordítása 1446-ban készült.[37] Összeállításunk azért tartalmazza a Bolognában őrzött kódexet, mert Váradi Péter possessor-bejegyzése található benne. A kalocsai érseket szembenállása miatt Hunyadi Mátyás 1484-ben börtönbe vetette. 1490-ben szabadult. Politikával nem foglalkozott, érseki székhelyéül Bácsot válaszotta, ezt bejegyzése is tükrözi: „Bachie XII. octobr. 1495.”.[38] A 15. század csak Trapezuntius fordításából ismerte a művet.[39] A fordítást 7 kézirat tartalmazza, és 11 kiadása ismeretes (1517–1638, 1863).[40]

7.   Eusebius Caesariensis: Praeparatio evangelica (Budapest, Egyetemi Könyvtár, Cod. Lat. 6)

Eusebius 15 könyvből álló művében (312–322 között) az újplatónikus Porphyrios támadásait verte vissza. Trapezuntius fordítása 1448-ban készült Rómában V. Miklós pápának szóló ajánlással. 47 kézirata és 16 kiadása ismeretes (1470–1579), a 15. században megjelent mind a hat Praeparatio-fordítás (valamint ezek 3 variánsa) Trapezuntius fordítását tartalmazza.[41]

1454-ben Andreas Contrarius erős kritikát fogalmazott meg a fordítás minőségével kapcsolatban: Trapezuntius kihagyta a 15. könyv fordítását és máshol is „szabadon” kezelte a szöveget. Karl Mras viszont kimutatta, hogy a fordítás alapjául szolgáló görög kódexből hiányzott az utolsó könyv, a fordítói önkényeskedések pedig pápai rendeletre történtek a sértő szakaszok kiküszöbölése érdekében.[42]

Az Egyetemi Könyvtárban őrzött kézirat jelentőségét növeli a benne található, V. Miklós pápának szóló előszó, mivel ezt nem mindegyik kódex tartalmazza.

8.   Klaudiosz Ptolemaiosz: Magna Compositio (Bécs, Österreichische Nationalbibliothek, Cod. 24)

A csillagászat a Corvina egyik kedvelt témája volt. 9 csillagászati témájú korvinát tartunk számon, egy részüket a szerzők magának Hunyadi Mátyásnak ajánlották: Johannes Tolhopff a Stellariumot, Regiomontanus, Mátyás asztronómusa a Canones LXIII in tabulam primi mobilist.[43]

A geocentrikus világkép megfogalmazását tartalmazó csillagászati mű fordítását Trapezuntius 1451-ben készítette el. Trapezuntius az arab cím középkori latin átírása (Almagest) helyett az eredeti címet (Megalé syntaxis) fordította, görögből készült fordítása pedig jobb szöveget adott az olvasónak, mint annak középkori, arabból készült fordítása. Pico della Mirandolának saját példánya volt a fordításból, és Regiomontanus is tanulmányozta. Kepler szerint Trapezuntius fordítását Tycho Brahe is használta. 10 kézirata és 4 kiadása (1528–1551) ismeretes.[44] A Magna compositio fordítását tartalmazó korvina 1467-ben már készen volt.[45]

9.   Georgius Trapezuntius: Commentaria ad Claudii Ptolomei Magnam Compositionem (Stuttgart, Württembergische Landesbibliothek, Math. Fol. 24)

Trapezuntius ugyanabben az évben (1451) a ptolemaioszi műhöz írt kommentárját is közzétette. A Commentaria ad Claudii Ptolomaei Magnam Compositionem Trapezuntius legnagyobb műve, Regiomontanus munkái mellett a 15. század kiemelkedő matematikai teljesítménye.[46] A Trapezuntius autográf javításaival és bejegyzéseivel ellátott stuttgarti kódexet azért említjük összeállításunkban, mert a Hunyadi Mátyásnak szóló előszó csak ebben a kéziratban található.[47]

Érdekes adalékul szolgál, hogy a X. (Bölcs) Alfonz Tabulae astronomiae című művét tartalmazó, Münchenben őrzött ősnyomtatványba tulajdonosa, Hartmann Schedel saját kezűleg másolta be Trapezuntius Mátyáshoz írt előszavát.[48]

10. Cyrillus Alexandrinus: Thesaurus (Budapest, OSzK, Cod. Lat. 358; Cod. Lat. 371)

Alexandriai Szent Cirill szentháromságtani kérdésekkel foglalkozó művének (423/5) fordítását Alfonz nápolyi királynak 1453–1455-ben készítette Trapezuntius. Ez a Thesaurus első latin változata és 1638-ig ez volt a „standard” fordítás. 27 kézirata és 10 kiadása (1514–1604) ismeretes.[49] Trapezuntiust a fordítás minősége miatt érintő vádak alól – a fordítás alapjául szolgáló kódex fogyatkozásaira hivatkozva – N. Charlier tisztázta.[50]

A művet az OSzK Cod. Lat. 358. jelzetű korvinán kívül az OSzK Cod. Lat. 371. jelzetű kódexe is tartalmazza Nagy Szent Vazul két művének fordításával (és Vitéz Jánosnak szóló előszóval) együtt.[51] Fraknói (1901) és Csapodiné (1984) szerint utóbbit a korvináról másolhatták.[52]

11. Georgius Trapezuntius: Protectio Aristotelis Problematum (Bécs, Österreichische Nationalbibliothek, Cod. 218)

Arisztotelész filozófiáját védelmező művét Trapezuntius 1456 közepe táján írta Rómában. 16 kézirata és 3 kiadása ismert.[53] A Protectio szervesen illeszkedik a 15. századi Platón–Arisztotelész-vitába. A polémia kiindulópontjának a konstantinápolyi születésű Gemisztosz Pléthón (ca. 1356–1450) firenzei látogatása (1439) és az általa ott közzétett, Platón és Arisztotelész közötti különbségeket taglaló értekezés tekinthető. Pléthón műve és személyisége ösztönző hatással volt az itáliai (eleinte elsősorban görög származású) humanistákra is. Tanítványa, a görög és római egyház egységét szorgalmazó, Trapezuntból(!) származó Béssarión (1395 vagy 1403–1472) Platón nagy védelmezője lett. A thessalonikéi Theodórosz Gaza (ca. 1400–1475) Arisztotelész pártját fogta, a konstantinápolyi Ióannész Argyropulosz (1416–1486) pedig Arisztotelész fordítójaként vált elsősorban híressé.[54] Trapezuntius Arisztotelész iránti szimpátiája már korábbi műveiben is (pl. Rhetoricorum libri V, Isagoge dialectica) érzékelhető volt, de az itáliai vitának újabb jelentős lendületet a Protectio adott.

12. Georgius Trapezuntius: Comparatio philosophorum Aristotelis et Platonis (Roma, Biblioteca Apostolica Vaticana, Cod. Vat. Lat. 3382)

A Platón–Arisztotelész vita újabb jelentős dokumentumát Trapezuntius 1458-ban tette közzé, 11 kézirata és két kiadása ismeretes.[55] A vatikáni könyvtárban őrzött kódexet azért említjük, mert Vitéz Jánostól származó émendálások találhatóak benne.[56] A Comparatióra Béssarión bíboros nem sokkal később az In calumniatorem Platonis című művével válaszolt (nyomtatásban csak 1469-ben jelent meg).[57] Trapezuntiusnak a neoplatónikus mozgalom iránti felfokozott ellenszenve azzal magyarázható, hogy keresztényellenes veszélyt látott benne. Félelmei szerint Pléthón tanítványa, Béssarión és köre a keresztény hit aláásásával az oszmán birodalom nyugati előretörését előlegezi meg.[58] A „prófétikus” alkatú Trapezuntius a kereszténység megmentése és a nagy katasztrófa elkerülése érdekében magát a török szultánt is meg akarta téríteni. A ptolemaioszi Magna Compositio és a Comparatio II. Mohamed szultánnak való ajánlásával erős diplomáciai ballépést követett el, és emiatt 4 hónapra be is börtönözték.[59]

Mátyás könyvtárában az arisztoteliánus irányzat mellett a másik oldal is képviseltetette magát. Megtalálhatóak voltak többek között Platón egyes művei Leonardo Bruni fordításában,[60] Porphyriustól Platón élete és az Enneasok.[61] A Corvina a firenzei „platónista fejedelem”, Marsiglio Ficino műveit is tartalmazta, pl. a De triplici vitát, az Epistolarum ad amicos libri VIII-t, vagy az általa fordított Liber de vaticinio somniorumot, amelyet a keresztény újplatónikus filozófus, Synesius írt.[62]

 

Trapezuntius szerepe, jelentősége

A hiteles, létező korvinákban ókeresztény szerzőktől (Szent Atanáz, Szent Cirill, Eusebius, Nagy Szent Vazul, Aranyszájú Szent János, Johannes Scholasticus) származó görög nyelvű művek csak Trapezuntius, Ambrogio Traversari és Eustachius fordításában olvashatók.[63]

Trapezuntius önálló művei az Alpokon túli oktatásban is sikeresnek bizonyultak. A 15. század második felében a párizsi egyetem ‘georgianus’ hallgatói szinte botrányosan rajongtak Trapezuntius Rhetoricájáért.[64] A Cambridge-i egyetemen 1535-ben Arisztotelész, Rudolf Agricola és Melanchthon mellett Trapezuntius is filozófiai tananyagnak számított.[65]

Képességeit ellenfelei, ellenségei is elismerték. Trapezuntius – Lorenzo Valla tanúsága szerint – V. Miklós főpásztorsága első felében Rómában a ‘studia humanitatis’ egyik vezető előadója volt.[66] Poggio Bracciolini a Kyrupaideia és a diodorosi Bibliothéké fordításakor Trapezuntiushoz fordult segítségért.[67]

Trapezuntius fent említett művei a 16–17. századi magyarországi könyvtárakban és -gyűjteményekben nyomtatott formában is jelen voltak. Zsámbokynak egyéb Trapezuntius-művek mellett megvolt a Rhetoricorum libri V, a Comparatio philosophorum Aristotelis et Platonis és a De partibus orationis ex Prisciano compendium.[68] Az első kolozsvári egyetemi könyvtár birtokában volt Trapezuntius Nagy Szent Vazul-fordításának.[69] Trapezuntius rendkívül népszerű műve, az Isagoge dialectica megtalálható Michael Halicius (1643–1713–15 k.) 1674-es jegyzékében,[70] a kolozsvári református kollégium könyvtárának katalógusában (1666–1668)[71] és a nagyenyedi református kollégium könyvtárának katalógusában (1688).[72] A szintén nagy kedveltségnek örvendő Rhetoricorum libri V szerepel a nagyenyedi református kollégium könyvtárának katalógusában (1688),[73] Zay Ferenc 1553-as könyvjegyzékében[74] és Czobor Mihály (1566 k.–1617 k.) könyveinek osztozkodási jegyzőkönyvében.[75] Révay Ferenc (Túróc megyei főispán) könyveinek hagyatéki leltárban fennmaradt jegyzőkönyve (1651) is felsorol egy közelebbről meg nem nevezett Trapezuntius-művet.[76]

PÉTER EKLER

Contributions à l’histoire des corvinas

Parmi les corvinas authentiques nous restés (216 volumes), c’est Georgius Trapezuntius, (vers 1395 – 1471) d’origine crétoise, qui se présente „le plus souvent” comme auteur et collaborateur: nous le rencontrons dans 8 volumes. Ses ouvrages comptaient pour miliaires dans les „studia humanitatis” au 15e siècle, et figuraient également dans l’enseignement universitaire du 16e. Dans son volume, Rhetoricorum libri V. – le premier manuel de rhétorique humaniste – il fait le synthèse de la tradition rhétorique grecque et romaine, basé sur l’activité de Cicéron, Hermogenes et Aristotle. Son manuel de la logique d’esprit humaniste, (Isagoge dialectica) fondé sur les doctrines d’Aristotle connaît 55 éditions jusqu’en 1567.

Au 15e siècle c’est lui qui a traduit la Praeparatio evangelica d’Eusebius. La traduction faite par Trapezuntius à partir le texte grecque de Magna compositio donne un texte meilleur aux lecteurs, que la traduction médiévale, faite à partir le texte arabe. Ses ouvrages Protectio Aristotelis Problematum et Comparatio philosophorum Aristotelis et Platonis s’intègrent dans la discussion platonico-aristotélienne de l’époque.

Son intérêt vers la Hongrie peut être détecté à la deuxième moitié des années 1460, c’est-à-dire, vers la fin de sa vie. Son intention d’approche peut être prouvée par les dédications adressées à des personnages de Hongrie. Les commentaires de Magna compositio de Ptolemaios sont dédiés à Mátyás Hunyadi, tandisque les traductions Adversus Eunomium et De Spiritu Sancto de Basilius Magnus à l’archévêque de Esztergom, János Vitéz, et à l’évêque de Pécs, Janus Pannonius.

L’étude présente fait connaître les liens qui rattachent l’humaniste de vie mouvementée, à la Hongrie par les codex et corvinas qui contiennent ses ouvrages. Malgré que la qualité de ses traductions avait résulté beaucoup de critiques contemporaines, l’importance de Trapezuntius est prouvée par le fait que les ouvrages grecques des auteurs chrétiens primitifs (Saint Athanase, Saint Cyril, Eusebius, Basilius Magnus, Johannes Chrysostomus, Johannes Scholasticus) ne sont lisibles dans les corvinas nous restés qu’en version latine de Trapezuntius, d’Ambrogio Traversari et d’Eustachius.

 



[1] A világhálón olvasható, 2005. június 21-én kelt sajtóközlemény indoklása a következő: „Widely acknowledged during the Renaissance as the second greatest collection of books in Europe, after that of the Vatican, the library contains works written for King Mathias (1458–1490) and copies of the most important documents known at that time. The collection of works on philosophy, theology, history, law, literature, geography, natural sciences, medicine, architecture, etc. represents the literary production and state of knowledge and arts of the Renaissance.”

http://portal.unesco.org/ci/en/ev.php-URL_ID=19320&URL_DO=DO_PRINTPAGE&URL_ SECTION=201.html

[2] Csapodi Csaba–Csapodiné Gárdonyi Klára: Bibliotheca Corviniana. 4. bővített és átdolgozott kiadás. Bp. 1990. 7, 22.

[3] Karsay Orsolya: Uralkodók és corvinák. In: Uralkodók és corvinák. Az Országos Széchényi Könyvtár jubileumi kiállítása alapításának 200. évfordulóján. 2002. május 16–augusztus 20. Potentates and corvinas. Anniversary exhibition of the National Széchényi Library. May 16–August 20, 2002. Szerk. Karsay Orsolya, munkatárs Földesi Ferenc. Bp. 2002. 12; Pajorin Klára: Az eszményi humanista könyvtár. = Magyar Könyvszemle 2004. 12.

[4] Csapodi Csaba: A Bibliotheca Corviniana. In: Csapodi Csaba–Tóth András–Vértesy Miklós: Magyar könyvtártörténet. Bp. 1987. 60, 63.

[5] A Corvina hiteles, létező példányai között Trapezuntius – antik auktorokat és középkori szerzőket nem számítva – 8 korvinában szerepel. Utána következik Traversari 7, Ficino 5, Pietro Candido Decembrio és Bonfini 4–4, Valori, Regiomontanus, Guarino Baptista 3–3 korvinával. Meglepő, hogy Vergerio, Bracciolini, Filelfo, Gaza, Merula, Carafa, Cortesius, Carbo, Boccaccio, Béssarión, Argyropulosz csak 1–1 korvinában szerepelnek.

[6] Trapezuntius életétrajzát monografikusan lásd: Monfasani, John: George of Trebizond. A Biography and a Study of his Rhetoric and Logic. Leiden, 1976; További, rövid életrajzok: Rice Henderson, Judith: George of Trebizond. In: Contemporaries of Erasmus. A Biographical Register of the Renaissance and Reformation. Toronto–Buffalo–London, 1987. Vol. 3. 340–343; Dizionario biografico degli Italiani. Roma, 2000. (55.) 373–382.

0[7] Stuttgart, Württembergische Landesbibliothek, Math. Fol. 24

0[8] A Vitézhez írt ajánlást két kódex is tartalmazza: Bécs, Österreichische Nationalbibliothek, Cod. 4857, OSzK Cod. Lat. 371; a Janusnak szóló dedikáció megtalálható: Bécs, Österreichische Nationalbibliothek, Cod. 4857

0[9] Thomson, Ian: Humanist Pietas: The Panegyric of Ianus Pannonius on Guarinus Veronensis. Bloomington, 1988. 175.

[10] Monfasani: i. m. 1976. 196–197.

[11] Klaniczay Tibor: Egyetem Magyarországon Mátyás korában. = ItK 1990. 584–585; Ritoókné Szalay Ágnes: Nympha super ripam Danubii. Tanulmányok a XV–XVI. századi magyarországi művelődés köréből. Szerk. Jankovits László. Bp. 2002. 13.

[12] Monfasani: i. m. 1976. 196, 199.

[13] Csapodi–Csapodiné: i. m. 1990. alapján. Vizsgálatunk nem terjed ki azokra a kódexekre, amelyekre a firenzei Biblioteca Medicea Laurenziana-ban bukkant rá Angela Dillon Bussi olasz kutató. Ez a 150–200 kódex Mátyás megrendelésére készült, de halála miatt nem jutott Budára. Ezzel kapcsolatban lásd: Dillon Bussi, Angela: Ancora sulla Biblioteca Corviniana e Firenze/ Még egyszer a Corvina-könyvtár és Firenze kapcsolatáról. In: Primo Incontro Italo-Ungherese di Bibliotecari (Budapest, 9–10 novembre 2000). Problematiche e prospettive della ricerca sul materiale librario ungherese presente in Italia e sul materiale librario italiano presente in Ungheria. Első Olasz–Magyar Könyvtáros Találkozó: az olaszországi hungarika- és a magyarországi italikakutatás lehetőségei és nehézségei. (Budapest, 2000. november 9–10.) Szerk. Sciglitano, Mariarosaria. Bp. 2001. 48–79. A tanulmány (olaszul és magyarul) újra megjelent: Uralkodók és corvinák… 2002. 55–62.

[14] A 451 darab ma ismert Trapezuntius-kézirat – köztük a fent említett 14 kódex – 80 város 109 könyvtárában lelhető fel. Ezek felsorolása megtalálható: Monfasani, John: Collectanea Trapezuntiana. Texts, Documents, and Bibliographies of George of Trebizond. Binghamton, New York, 1984. 3–78. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak John Monfasaninak, W. Keith Percivalnak és Kristian Jensennek a tanulmány elkészítéséhez nyújtott szíves szóbeli közléseikért.

[15] Monfasani: i. m. 1976. 27–28.

[16] A többek között Guarino Veronese, Lorenzo Valla, Giovanni Tortelli, Niccolò Perotti, Sulpizio Verulano, Antonio de Nebrija, Giulio Pomponio Leto nyelvtani műveivel meginduló folyamat rövid, de alapos ismertetését lásd: Percival, W. Keith: Grammar and Rhetoric in the Renaissance. In: Renaissance Eloquence. Studies in the Theory and Practice of Renaissance Rhetorica. Ed. Murphy, James J. Berkeley–Los Angeles–London, 1983. 303–330.

[17] Monfasani: i. m. 1984. 478–479, 862.

[18] Csapodiné Gárdonyi Klára: Die Bibliothek des Johannes Vitéz. Bp. 1984. 142. no. 110.

[19] Ekler Péter: Georgius Trapezuntius nyelvtani kompendiuma Priscianus „Institutiones”-e alapján. = Antik tanulmányok 2006. 333–340. A jelen tanulmány szerzőjének készülő doktori értekezése tartalmazza Trapezuntius művének részletes vizsgálatát is.

[20] „rhetoricen esse bene dicendi scientiam” Quintilianus II 5 34. cf. Adamik Tamás: Antik stíluselméletek Gorgiastól Augustinusig. Bp. 1998. 210–211.

[21] Monfasani, John: Episodes of Anti-Quintilianism in the Italian Renaissance: Quarrels on the Orator as a „Vir Bonus” and Rhetoric as the Scientia Bene Dicendi. = Rhetorica 1992. 119–138.

[22] Mack, Peter: Humanist Rhetoric and Dialectic. In: The Cambridge Companion to Renaissance Humanism. Ed. Kraye, Jill. Cambridge, 1996. 85.

[23] Monfasani: i. m. 1984. 459–461.

[24] Bartoniek Emma: Codices Latini medii aevi. Bp. 1940. No. 281; Berkovits Ilona: Magyar kódexek a XI–XVI. században. Bp. 1965. 61.

[25] Csapodi–Csapodiné: i. m. 1990. 136; Mikó Árpád: Mátyás király könyvtára az uralkodó reprezentációjában. In: A holló jegyében. Fejezetek a corvinák történetéből. Szerk. Monok István. Bp. 2004. 25; Madas Edit: A Corvina újkori története Magyarországon. In: uo. 70.

[26] Mack: i. h. 1996. 85; Monfasani: i. m. 1976. 37–38; Monfasani: i. m. 1984. 473–477.

[27] „Quod et princeps ille non solum intelligendi, sed etiam dicendi Aristoteles factitat.” (Köln, 1549. fol. K1 verso)

[28] Monfasani: i. m. 1976. 49; Monfasani: i. m. 1984. 261.

[29] Pajorin Klára: La cultura di János Vitéz. = Camoenae Hungaricae (2.) 2005. Szerk. Kecskeméti Gábor. Bp. 2005. 20–21.

[30] Aragóniai Alfonzhoz és III. Frigyes császárhoz „Ad recuperandam Hierusalem et occupandam Egyptum ac Syriam exhortatio” címmel, Monfasani: i. m. 1984. 422–433; V. Miklóshoz „Ad defendenda pro Europa Hellesponti claustra… exhortatio” címmel uo. 434–444.

[31] „Sed finem faciam si illud abste petam, non quod opus sit, sed ut officio meo utar: deus tibi ad reges ac principes aditum dedit. Tanto ergo magis, quanto magis potes, verbis, re, labore, ac studio niti pro ecclesia debes.” Monfasani: i. m. 1984. 261–268.

[32] Monfasani: i. m. 1976. 47–48; Monfasani: i. m. 1984. 710, 713.

[33] Csapodiné Gárdonyi Klára: i. m. 1984. 88.

[34] „Hos adversus Eunomium libros in Latinam linguam e Greca nobis conversos tuo nomini potissimum dedicavimus tum virtutis et fidei prestantia, tum imitatione rebus ipsis in Basilium tua. […] Quos labores nostros iterum atque iterum queso atque obsecro ut ea qua soles benignitate accipias nosque in tuorum familiarium numerum ex humanitate tua digneris ascribere.” OSzK, Cod. Lat. 371 fol. 116r–v, Bécs, ÖNB Cod. 4857 1r–v. Denis, Michael (Codices manuscripti theologici Bibliothecae Palatinae Vindobonensis Latini aliarumque Occidentis linguarum. 2 vol. Bécs, 1793–1802. Vol. II/I. 458–461.) és Monfasani: i. m. 1984. 275–276. a bécsi kódex alapján közli a teljes szöveget; Ábel Jenő (Adalékok a humanismus történetéhez Magyarországon. Bp. 1880. 175–176.) szintén a bécsi kódex alapján részben közli a szöveget.

[35] „Hunc librum, ut parte aliqua in officio tibi respomdeamus, dignationi tue offerimus. Nam cum ipse sciam te religione, vita, prudentia ceteros nostra etate preire episcopos, nec me lateat omni te in litterarum genere non Latinarum modo, sed etiam Graecarum eruditissimum, meque semper a te re ipse diligi et meos amari sciam, non potui nisi ingratus esse velim meam erga te benivolentiam devotionemque scriptis non profiteri. […] Sed de laudibus tuis, quas mente iam complexi sumus, si a tanta alende familie cura otiosi erimus, feliciore stilo consequemur.” Bécs, ÖNB Cod. 4857. fol 88r–v. Denis: i. m. 1793–1802. 463–465. és Monfasani: i. m. 1984. 252–253. közlik a teljes szöveget; Ábel: i. m. 1880. 201–202. részben közli.

[36] Csapodi Csaba: Janus Pannonius könyvei és pécsi könyvtára. In: Janus Pannonius. Bp. 1975. /Memoria saeculorum Hungariae 2./ 202.

[37] Monfasani: i. m. 1976. 57; Monfasani: i. m. 1984. 728–729.

[38] Monfasani: i. m. 1984. 728; Hoffmann Edit: Régi magyar bibliofilek. Bp. 1929. 134–135.

[39] Brown Wicher, Helen: Gregorius Nyssenus. In: Catalogus Translationum et Commentariorum: Medieval and Renaissance Latin Translations and Commentaries. Vol. V. Ed. Cranz, F. Edward–Kristeller, Paul Oskar. Washington D. C. 1984. 26, 183. Helen Brown Wicher forrás megjelölése nélkül azt állítja, hogy a Trapezuntius által a fordításhoz használt, ma már nem létező görög kódex Mátyás könyvtárából származott.

[40] Monfasani: i. m. 1984. 728. A Patrologia Graeca kiadása (1863) az 1615-ben Fronto Ducaeus által revideált Trapezuntius-szöveget tartalmazza.

[41] Monfasani: i. m. 1976. 72–73; Monfasani: i. m. 1984. 721–726; Gesamtkatalog der Wiegendrucke, No. 9440–9445.

[42] Mras, Karl: De praeparatione evangelica. Berlin, 1954–1956. /Die griechischen christlichen Schriftsteller der ersten Jahrhunderte, XLIII/ 1–2./ XXVIII–

[43] Wolfenbüttel, Herzog August Bibliothek, Cod. 69. 9. Aug. 2°; OSzK Cod. Lat. 412.

[44] Monfasani: i. m. 1976. 73–75; Monfasani: i. m. 1984. 748–750.

[45] A ptolemaioszi mű fordítását tartalmazó kódex végére (Bécs, Österreichische Nationalbibliothek, Cod. 24) berajzolták az Universitas Histropolitana horoszkópját („figura celi hora institutionis universitatis Histropolitanae anno domini 1467 in Iunii tempore equato die 5…”). Monfasani: i. m. 1984. 75; Klaniczay: i. h. 1990. 585.

[46] Monfasani: i. m. 1976. 232; Monfasani: i. m. 1984. 672.

[47] „Quasobres, quia iam pridem Claudii Ptolomei de motibus celestium opus intellectu perdifficile a Graeca in linguam Latinam maximis invidentie periculis traduximus, commentaria nunc ad illos a nobis edita, quibus obrutos eos tenebris in lucem dei gratia eruimus, tue maiestati, Mathia, rex Pannoniorum illustrissime atque inclyte, dedicamus, sperantes aliquando tabularum et numerorum, quibus celestes motus investigantur et iam pre vetustate rerum non ad integrum quadrant, emendationem ad nominis tui fore perpetuitatem sempiternam.” Monfasani: i. m. 1984. 286–287.

[48] München, Bayerische Staatsbibliothek, 4º Inc. c. a. 380. coll. 2. (Velence, 1483. GW 1257); Monfasani: i. m. 1984. 35, 686.

[49] Monfasani: i. m. 1976. 118; Monfasani: i. m. 1984. 716, 718–719.

[50] Charlier, N.: Le Thesaurus de trinitate de Saint Cyrille d’Alexandrie. = Revue d’histoire ecclésiastique 1950. 51.

[51] Csapodi Csaba (The Corvinian Library. History and Stock. Bp. 1973. no. 217.) a Cod. Lat. 358-at tévesen 16. századinak tünteti fel, a Cod. Lat. 371-et pedig eltűntnek tartja (uo. no. 218.). Helyesen: a Cod. Lat. 371 16. századi kódex, a Cod. Lat. 358 pedig korvina. Vö. Bartoniek: i. m. 1940. no. 358, 371.

[52] Fraknói Vilmos: A Korvina-könyvtárban másolt kéziratok Emich Gusztáv gyűjteményében. = Magyar Könyvszemle 1901. 337–348; Csapodiné Gárdonyi Klára: i. m. 1984. 87.

[53] Monfasani: i. m. 1976. 165; Monfasani: i. m. 1984. 411–422.

[54] Sandys, John Edwin: A History of Classical Scholarship. Vol. II. New York, 1958. 60–63; Kristeller, Paul Oskar: Szellemi áramlatok a reneszánszban. (Ford. Takács Ferenc) Bp. 1979. 82–83, 88–89.

[55] Monfasani: i. m. 1976. 166; Monfasani: i. m. 1984. 600–601.

[56] Csapodiné Gárdonyi Klára: i. m. 1984. 142–143. (no. 111)

[57] Monfasani: i. m. 1976. 162, 170.

[58] Monfasani: i. m. 1976. 159, 160, 162.

[59] Rice Henderson: i. h. 1987. 342.

[60] ÖNB Cod. 2384 és El Escorial, Real Biblioteca del Monasterio El Escorial, g. III. 3.

[61] München, Bayerische Staatsbibliothek, Cod. Graec. 449.

[62] Firenze, Biblioteca Medicea-Laurenziana, Plut. 73. Cod. 39; Wolfenbüttel, Herzog August Bibliothek, Cod. Guelf. 73. Aug. 2°; Uo. Cod. Guelf. 2. Aug. 4°. Bővebben lásd: Huszti József: Platonista törekvések Mátyás király udvarában. Bp. 1925; Horváth János: Az irodalmi műveltség megoszlása. Magyar humanizmus. Bp. 1935. 130–132.

[63] ÖNB Cod. 259, 799, 977; OSzK Cod. Lat. 346, 344, 426.

[64] Monsani, John: The Byzantine Rhetorical Tradition and the Renaissance. In: Renaissance Eloquence. Studies in the Theory and Practice of Renaissance Rhetorica. Ed. Murphy, James J. Berkeley–Los Angeles–London, 1983. 179.

[65] Jensen, Kristian: Text-books in the Universities: the Evidence from the Books. In: The Cambridge History of the Book in Britain. Vol. III. 1400–1557. Ed. Hellinga, L.–Trapp, J. B. Cambridge, 1999. 366.

[66] „cum Trapezuntio omnium rhetorum, ut ferebatur, hac tempestate doctissimo adductus sum.” Monfasani: i. m. 1976. 80.

[67] „Debeo enim tibi plurimum, qui adjutor praecipuus fueris in traductionibus meis.” Monfasani: i. m. 1976. 70.

[68] A Zsámboky-könyvtár katalógusa (1587) Gulyás Pál olvasatában. Szerk. Monok István. Szeged, 1992. No. 356, 943, 1017, 2347.

[69] Erdélyi könyvesházak I. Jakó Klára: Az első kolozsvári egyetemi könyvtár története és állományának rekonstrukciója (1579–1604). Szerk. Monok István. Szeged, 1991. No. 60.

[70] Erdélyi könyvesházak III. 1563–1757. A Bethlen-család és környezete. Az Apafi-család és környezete. A Teleki-család és környezete. Vegyes források. Szerk. Monok István. Szeged, 1994. 200.

[71] Erdélyi könyvesházak II. Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyenyed, Szászváros, Székelyudvarhely. Szerk. Monok István. Szeged, 1991. 61.

[72] Erdélyi könyvesházak II. 185.

[73] Erdélyi könyvesházak II. 182.

[74] Magyarországi magánkönyvtárak I. (1533–1657). Sajtó alá rend. Varga András. Bp.–Szeged, 1986. 10.

[75] Magyarországi magánkönyvtárak I. 105.

[76] Magyarországi magánkönyvtárak I. 162.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.