Magyar Könyvszemle   118. évf. 2002. 3.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

FIGYELŐ

Írók könyvtárai Konferencia a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A PIM a 2002. február 27-én tartott konferencia szervezésekor elsősorban az írói könyvtárakat őrző intézmények azon munkatársait, irodalomtörténész kutatóit kérte fel részvételre, akik egy-egy hagyaték feldolgozása, kutatása során felmerült problémák megoldásával már sok tapasztalatot szereztek, s azokat egy ilyen tanácskozás keretében szívesen megosztják kollégáikkal.

1. Orlovszky Géza “Cirádás kicsi könyvek” címmel Zrínyi Miklós egykori csáktornyai könyvtáráról beszélt. A kilencvenes évek elején Zrínyi könyvtárának feltárására Klaniczay Tibor kutatócsoportot szervezett. A címbe foglalt idézet Illyés Gyula “Zrínyi, a költő” című verséből származik. – Zrínyi saját gyűjtőmunkája alapján állt össze csáktornyai könyvtára. Elsősorban olyan köteteket igyekezett megszerezni, amelyeket irodalmi, hadtudományi és politikai tevékenysége során használni tudott. A könyvtár 1662. október 10-én felvett katalógusa tizenegy szakban közel ötszáz címet sorol fel. A gyűjtemény zömét történettudományi és kortörténeti (többnyire latin) munkák képezik. A korabeli költészetet Zrínyi elsősorban olasz nyelven szerette olvasni, de voltak magyar és horvát [332 nyelvű könyvei is. Halálakor a könyvtár 600 kötetre rúghatott, ezzel az ismert 17. századi főúri gyűjtemények sorában a nagyobbak közé számít. A Zrínyi-könyvtár állományának közel fele maradt fenn, s ma a zágrábi Nacionalna i Sveučilišna könyvtár kézirattárában kutatható, ahol különgyűjteményként őrzik. A könyvekben található posszesszor-bejegyzéseket és a Zrínyitől származó bejegyzéseket az 1991-ben megjelent A Bibliotheca Zriniana története és állománya (szerk. Klaniczay Tibor, összeáll. Hausner Gábor, Kovács Sándor Iván, Monok István, Orlovszky Géza) című kötetben és az interneten is fel lehet keresni:
https://www.mek.oszk.hu/porta/szint/tarsad/konyvtar/tortenet/zrinyi/zrinyi.htm

2. “Egy szenvedélyes gyűjtő és irodalmár – Ráday Gedeon könyvtárának analitikus feltárása” címmel tartotta meg előadását Berecz Ágnes, a Ráday Könyvtár igazgatója. Ráday Gedeon (1713–1792) neve irodalompártolói tevékenységéről ismert: támogatta folyóiratok és könyvek megjelenését, református diákok külföldi tanulmányútjait, írók tanácsért és bírálatért fordultak hozzá, az induló Magyar Museum és az Orpheus c. folyóiratok főmunkatársa volt, s ő maga is írt verseket. – 6470 műből álló fennmaradt könyvtárát 1861 óta a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Könyvtárában különgyűjteményként kezelik. A könyvek döntő többségét – rendkívüli anyagi áldozattal – maga Ráday Gedeon gyűjtötte, aki használta, olvasta ezeket a köteteket, de figyelembe vett bibliofil szempontokat is. Csak ép és teljes műveket vásárolt, amelyek többségét aranyozott gerincű bőrkötésbe köttette. Könyveibe nem jegyzetelt, tulajdonbejegyzése egy szolid G. R. monogram. Arra törekedett, hogy valamennyi tudományterületet reprezentálhassa az akkori legjobb, legkorszerűbb művekkel, nem zárva ki persze az örök klasszikusokat.

A műemlékkönyvtár feltárása bibliográfiai módszerekkel történik. Támaszkodnak a meglevő hagyományos, szerzői betűrendes és tárgyszavas cédulakatalógusra. Ma már azonban egy elektronikus úton feldolgozott, a részeredményeket egyesítő, az interneten hozzáférhető adatbázis létrehozására van igény. Ebben – a szokásos bibliográfiai adatokon túlmenően – a következő információk nyerhetők: A bejegyzések rovatban jelzésszerűen utalnak a bejegyzések jellegére, korára, mennyiségére, típusára. A magyar vonatkozású adatokat és a posszesszorbejegyzések szövegét minden esetben teljes terjedelemben közlik, és megpróbálják megállapítani a tulajdonos kilétét. A független kézirat a nyomtatványhoz nem tartozó kéziratos fragmentumokra utal (pl. kötéstáblában található kódexlap, előzéklapokra írt szöveg). Az illusztrációk mezőben összegző leírásra törekszenek (a jövőben tervezik a metszetek egyedi leírását is). A kötésekről (OTKA-pályázat keretében) írásos és képi dokumentációt – adatlapokat, bélyegzőlevonatokat és kötésképeket – készítenek. Végül, az adott műre vonatkozó forrásinformációkat is feldolgozzák. Olyan segédeszközt szeretnének létrehozni, amellyel Ráday Gedeon könyvtárának minden lényeges tartalmi és formai szegmense kereshető, kutatható lesz.

3. Körmendy Kinga a “Kézirattárak különgyűjteményeiben található értelmiségi könyvtárak”-ról szólt – elsősorban a gyakorlati szakember szemszögéből. Mint az MTA Könyvtára Kézirattára és Régi Könyvek Gyűjteménye osztályvezetőhelyettese, megosztotta tapasztalatait az Akadémia Könyvtárában őrzött kéziratos értelmiségi hagyatékokhoz tartozó könyvtárak kezeléséről, tartalmi feltárásáról. Az írói, tudós, tágabb értelemben értelmiségi hagyatékokkal bekerült, posszesszorbejegyzéssel, ill. a lapszéli jegyzetekkel ellátott szerzői vagy dedikált könyvek őrzése, feldolgozása 1954 óta a Kézirattárral közös szervezeti egységben felállított Régi Könyvek Gyűjteményének feladata. Ez a muzeális anyag a szerzői ajánlások szintjén feldolgozott. A kéziratos hagyatékokkal bekerülő egyéb könyvek – és ez a nagyobb mennyiség –, amelyekben sem dedikáció, sem lapszéli bejegyzés nincs, a numerus currensben felállított könyvtári raktárba kerülnek. A könyvtári katalóguslapon feltüntetik a posszesszor nevét. Ebben az esetben az állománytörténeti források feldolgozásával “virtuálisan” ismét felállítható az egykori tulajdonos könyvtára, és lehetségessé válik a tudományos elemzés. Így készítették el az MTAK munkatársai Vörösmarty Mihály és Mikszáth Kálmán [333 könyvtárának ismertetését. Méreiné Juhász Margit dolgozata Mikszáth Kálmán szellemi és tárgyi hagyatékáról 1963-ban jelent meg az MTAK Kiadványai 31. köteteként. Vörösmarty Mihály könyvtárának megmaradt, és az MTAK Kézirattára és Régi Könyvek Gyűjteményében őrzött darabjainak vizsgálati tapasztalatait Csapodi Csaba foglalta össze (Magyar Könyvszemle (72.) 1956. 65–68.).

4. Ratzky Rita, a konferenciát rendező intézmény főigazgatója, “Petőfi Sándor könyvtárá”-ról vázolt fel érdekes képet “Végesvégül lesz nekem / Dúsgazdag könyvtárom”, a költő “Szülőimhez” verséből kölcsönözve a címet. Petőfi könyvei tulajdonosukkal együtt sokat vándoroltak, s ennek során elveszett és elkallódott néhány. 1848. május 24-én viszont nemes célra elárverezte könyvei egy részét, s a befolyt pénzt a nemzeti hadsereg felállítására ajánlotta fel. Petőfi értékelte a könyv illusztrációit, kötését, egyáltalán a könyv kiállítását. 1849. február 16-án lefoglalták a család Pesten maradt holmiját, de az akkor készült jegyzőkönyv nem tartalmazza tételesen könyveit. A második, az Állami Főügyészségre került könyvekről és papírokról 1850-ben készült jegyzékben a könyvek listája 146 tételt tartalmaz, az 1852-ben felvett újabb lista már csak 105-öt. Ezeket a könyveket, Pákh Albertéivel és sajátjaival együtt, Szendrey Júlia visszakapta. Ma – Ratzky tudomása szerint – 36 könyv található közgyűjteményekben. A PIM Kézirattárában őriznek autográf bejegyzéseket tartalmazó, egykor Petőfi birtokában lévő könyveket, de van a PIM Könyvtárában is egy Shelley-kötet.

A jegyzékeken kívül kortársak visszaemlékezéseiből is kapunk képet Petőfi könyvtáráról, pl. Jókaitól. Az is kiderül Petőfi 1845-ös Uti jegyzetek írásából, hogy mint Kazinczy, Petőfi is szemrevételezte vendégségben a házigazda könyvtárát. Végül hallottunk a könyvek nyelvi: latin, francia, angol stb. megoszlásáról. Petőfi kedvenc szerzője volt Ovidius és Horatius, akiket – eredetiben – még katonai őrségben is lapozgatott. Horatius kötete mindig ugyanott nyílt ki magától, az “Ad Dellium” c. versnél, mely gyakran nyújtott neki vígaszt és erőt: Aequam memento rebus in arduis / servare mentem… Lelked nyugalmát óvd kutya-sorsban is.

5. A talán nem eléggé közismert, pedig nevezetes könyvtár, a “Magyar Asszonyok Könyvtára” gyűjteményéről az őrző könyvtár, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, Elekes Irén számolt be. Alapítója Ürmösi Boldizsár Kata Piroska, 1876-tól tanítónőképezdei tanár, földrajzot és történelmet oktatott 22 évesen; 1892-ben Benczúr Gyula festőművész felesége lett. 1888-ban vetette meg az alapját annak a gyűjteménynek, amelyet Magyar Asszonyok Könyvtára néven 1924-ben az Országos Széchényi Könyvtárnak adományozott, remélve “… hogy a magyar asszonyok használni, gyarapítani és szeretni fogják e könyvtárt, mely hű irodalmi tükre annak, hogy a magyar nő mily szerepet vitt a magyar szellemi, gazdasági és társas életben.” Ebben az időben a gyűjteményről azt írják a 8 Órai Újság hasábjain, hogy “értékeinél fogva megérdemli az Egyetemes Asszonykönyvtár elnevezést is.” – A gyűjtemény hungaricum könyvtárnak indult, és célul tűzte ki, hogy a lehető legteljesebben mutassa be mindazt, amit magyar nők írtak és amit magyar nőkről írtak, de szép számmal találunk benne német, angol és francia anyagot, természetesen eredeti nyelven. A magyar anyag értékes munkákat tartalmaz:

– a régi magyar irodalom korszakából Werbőczy törvénykönyvének 1660-as lőcsei kiadását, amelynek érdekessége, hogy e példány mindig női tulajdonban volt: Telekiné Mikes Mária Borbála nevű leányának ajándékozta, aki egy barátnőjének adta, és így tovább; Zay Anna imádságos- és verseskötetét, Bethlen Kata Bujdosásnak emlékezet köve című imádsággyűjteményét több kiadásban is;

– a felvilágosodástól a realizmusig terjedő időszak női alkotói közül Molnár Borbálától Gyarmati Zsigánén át Torma Zsófiáig – aki királyi engedéllyel bölcsészdoktori címet nyert mint régész;

– a kortársaktól (Geöcze Sarolta, Czóbel Minka, Vay Sarolta, Szikra-Teleki Sándorné, Erdős Renée, Kaffka Margit, Lesznai Anna, valamint Hoffmann Edith, Czeke Marianne stb.). [334

A gyűjtemény legnagyobb értéke a Levelestár, benne Lónyay Anna, Kanizsay Orsolya, Lórántffy Zsuzsanna, Károlyi Zsuzsanna stb. levelei. – Az adományozó Boldizsár Kata Piroska a gyűjteményt kezdettől fogva szakszerűen gyarapította, tudományos alapossággal katalogizálta, önmaga tanulmányt írt Bethlen Kata könyvtáráról, kortársát Czóbel Minkát pedig művei írásában értően támogatta.

6. “Látható élettörténet” címmel Kelevéz Ágnes irodalomtörténész, Babits-kutató, “Babits Mihály könyvtárá”-ról beszélt, amelynek mára sokkal inkább híre és emléke maradt fenn, mint a valóságos kötetek. Még életében szinte legendává vált a több mint ötezer kötetes könyvtár. Babits saját könyvtáráról külön esszét írt a Könyvbarátok Lapja számára, amelyben plasztikus hasonlattal “látható élettörténet”-ként fogalmazta meg lényegét, vagyis nem filológiai tervszerűséggel alakított gyűjteményként írja le, hanem szinte eleven és folyton növekvő egységként, amelyet “az olvasás és tanulmány változó szüksége” alakít. Babits halála után a könyvtár jelentős része a Baumgarten Kuratórium Könyvtárába került, ahol külön Babits-szobát hoztak létre, bemutatva íróasztalát is, apró személyes tárgyaival együtt. Az épület Budapest ostroma alatt találatot kapott, s a könyvtár a katalógusokkal, iratokkal együtt elégett. Mégsem pusztult el a teljes Babits-könyvtár, ugyanis több száz kötetet Török Sophie nem adott át a Kuratóriumnak, hanem kiválogatott magának, és megőrizte saját lakásán. Ezek 1952-ben kerültek az özvegy tulajdonából – a kéziratos hagyatékkal együtt – az Országos Széchényi Könyvtárba. Az átvételi jegyzék 828 tételt tüntet fel (35 folyóméter). A töredékében megőrzött Babits-könyvtár 1973. október 30-án tovább osztódott: jelentős része letétként a szekszárdi Babits Emlékházba került, 43 kötet azonban az OSzK Kézirattárában maradt. Nagyon fontos lenne a feltárt és leírt kötetek alapján, például egy számítógépes adatbázis segítségével, a két könyvtárban lévő részt együttesen közzétenni, sőt hozzávenni a Gál István által még 1942-ben lejegyzett anglisztikai anyag bibliográfiai leírását, továbbá Babitsnak az Én könyvtáram c. esszéjéből kinyerhető bibliográfiai adatokkal is bővíteni. Ezzel legalább virtuálisan rekonstruálhatnánk Babits “látható élettörténeté”-nek egy részét.

7. Kabdebó Lóránt irodalomtörténész professzor, a Szabó Lőrinc-kutatás megkezdése pillanatától talán a legfontosabb feladatnak a költő könyvtárának adatolt feldolgozását tartotta. A könyvtár a költő halála óta a család őriző munkájának eredményeként változatlan állapotban megmaradt. Tudjuk, milyen nehézségekkel jár nagy íróink széthordott-elpusztult könyvtárainak utólagos rekonstruálása Zrínyitől József Attiláig, illetőleg a háborúban elpusztult Baumgarten Könyvtárral együtt elveszett Babits- és Tóth Árpád-könyvtár darabjainak számbavétele. Szabó Lőrinc számára a könyvtár alkotóműhely volt, amely 1944-ben három irodalmi díj pénzbeli hozzájárulásával nyerte el formáját. Terveit Pán József, a kiváló díszlettervező készítette, kivitelezője pedig az ő ajánlására Szmandra István asztalosmester. A beosztás a költő elképzelése szerinti csoportosítást követi: nyelvek szerint, illetőleg külön a filozófiai rész. Az ostrom megkímélte. A könyvtár különbözik – ezt szükséges hangsúlyozni – írótársainak gyűjteményétől. Szabó Lőrincnél a magyar anyag a legkevesebb és legötletszerűbb. Legfontosabb a német, majd az angol és francia, valamint a latin és görög nyelvű gyűjtemény. A könyvek beszerzésének datált adatait maga a költő jegyezte be, és munka közben számtalan glosszával és egyéb bejegyzéssel látta el a könyveket. Ebből a szempontból könyvtára leginkább Szentkuthyéhoz hasonlítható: mindkét esetben a könyvtár része az életmű teljességének. Négy éve OTKA-pályázat segítségével megszerveződött az adatok xeroxos rögzítése, és az adatok első gépi feldolgozása is megtörtént. A feldolgozást Buda Attila két ütemben végzi: 2002-ben a magyar nyelvű anyagot, 2003-ban az idegen nyelvű könyvek adatait készíti elő publikálásra (a Széchenyi-terv segítségével). A tervezett könyvtárjegyzék lényegi fontosságú a Szabó Lőrinc-művek létrejöttének, a fordítások nyomon követésének szempontjából, de igen fontos adatokat jelenthetnek költészete és gondolatrendszere elméleti és poétikai megközelítése számára is. Szabó Lőrinc a huszadik század költői gondolkozásának egyik paradigmaalkotó személyisége, [335 tehát könyvtárának ismerete, a költő tájékozódásának azonosítása a további kutatás számára nélkülözhetetlen. Anekdotikus elemként említette Kabdebó Lóránt, hogy a hatvanas évek végén Rába György részben azért hagyta abba a Szabó Lőrinc-kutatást, mert nem tudott hozzáférni a könyvtár adataihoz, és ezek ismerete nélkül nem tartotta lehetségesnek munkája folytatását.

8. “Kassák Lajos könyvtárá”-t Csaplár Ferenc, a Kassák Múzeum vezetője mutatta be a hallgatóságnak. Kassák pályája kezdetén munkásegyletekben és kávéházakban jutott az önképzéséhez szükséges kiadványokhoz. Az 1910-es évek elején kezdett könyveket gyűjteni. Az első darabok jórészt a kortársak ajándékba adott, dedikált kötetei voltak. Ezek száma akkor nőtt meg jelentősen, amikor Kassák nemcsak íróként, hanem A Tett és a Ma szerkesztőjeként is szerepet vállalt a magyar kulturális életben. Ez 1920 után, a bécsi évek alatt nemzetközi jelentőségűvé vált. Ez idő alatt, több mint fél évtizeden keresztül, a kortárs európai és amerikai avantgárd mozgalmak vezetőitől és alkotóitól sok könyvet és folyóiratot kapott. Emigrációból való hazatérése után, az 1920-as évek végétől, ismét inkább a kortárs magyar irodalom alkotóinak dedikált köteteivel gyarapodott könyvgyűjteménye. Élete legnehezebb időszakában, az 1950-es évek elején, anyagi okokból megválni kényszerült könyvei egy részétől: külföldi avantgárd kiadványok és hazai dedikált kötetek közül több száztól. – Az 1950-es évek végétől ismét a gyarapodás korszaka következett: magyar írók, s külföldi képzőművészek sora juttatta el hozzá könyveit, kiállítási katalógusait. Az 1976 óta a Kassák Múzeumban őrzött anyag legértékesebb része a világviszonylatban is különlegességnek számító klasszikus avantgárd folyóirat- és könyvgyűjtemény.

9. Illyés Gyula könyvtáráról Endreffyné Takács Mária, a simontornyai Múzeum vezetője, a bibliográfia összeállítója (Illyés Gyula könyvtára. Szekszárd, 1999.) beszélt “Adalékok a század históriájához” címmel. Illyés könyvtárát ma is egykori budai lakóházában őrzik az utódok. Könyvtárának feldolgozása, rendezése, rendszerezése során nyilvánvalóvá vált, hogy a kötetekben talált levelek, dedikációk, kéziratok a magyar és külföldi irodalmat is más megvilágításba helyezik, a politikai változásokat hűen követik, páratlan kortörténeti dokumentumok. Illyés könyvtára nemcsak ízlését, érdeklődését tükrözi, érdekes azért is, mert kulturális életünk majd minden fontos személyisége szükségét érezte annak, hogy bemutatkozzon nála, műveit bírálatra elküldje és neki ajánlja.

Illyés egész életében szeretettel, figyelemmel fordult a könyvek felé, gyűjtötte és féltőn óvta könyvtárának kincseit, sok közülük a határokon túl élő magyarsággal kapcsolta össze. Az állandóan gyarapodó könyvtár élete történetének része. A gyűjtést az érdeklődés, a munkához szükséges válogatás mellett, a véletlen és a hétköznapok is alakították. Könyvet nemcsak vett és gyűjtött, ajándékba is sokat kapott, s e könyvek dedikációinak bizalmas soraiból személyes, baráti és szakmai kapcsolataira is lehet következtetni. – A könyvtár közel tízezer kötetes. A naplójegyzeteken, útibeszámolókon kívül, a könyvek bejegyzései tanúsítják, mikor, melyik országban, városban járt, vagy ki, mikor, milyen alkalomból tett látogatást nála, küldte el postán, vagy adta át megjelent írását személyesen. Pontos képet nyerni, helyes következtetéseket levonni ezekből akkor lehet, ha a könyvgyűjtemény teljes anyaga fel lesz dolgozva. Az eddig regisztrált 5645 kötetben – 2836 szerzőtől – 2328 ajánlás olvasható. Nem kétséges, hogy az Illyés-könyvtár bibliográfiája nagy mértékben gazdagítja az író-költő és közéleti személyiség életrajzának ismeretanyagát, ugyanakkor nem is akármilyen adatokat szolgáltat a 20. század históriájához.

10. Baranyai Katalin gondozza “Cs. Szabó László (1905–1984) hagyatéki könyvtárá”-t a sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárában. A Nyugat második nemzedékével induló esszéíró és rádiós kétféle írói könyvtárat teremtett magyarországi és emigrációs pályaszakaszában. Az elkobzott (eltüntetett) első könyvtár 1949-ig nemzedéki hovatartozását és érdeklődését reprezentálta. A második, a londoni “mews-lakást” eluraló gyűjtemény műhelyként és éltető közegként szolgálta a továbbra is magyar nyelven, de az európai műveltség és művészetek közegében alkotó [336 írót, aki életművének javát emigrációban hozta létre. Végakarata szerint Sárospatak műemléki református temetőjében nyugszik, és örököse jóváhagyásával teljes könyvtárát a sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeire bízta. Ez a Nagykönyvtár állományában önálló világi könyvblokk, amelyet (a végakaratnak megfelelően és a szerencsének köszönhetően) önálló épületben és szabadpolcos különteremben helyeztek el, néhány használati tárgy és műalkotás társaságában. A kb. tizenegyezer könyvtári egységből és ezer katalógusfüzetből, ill. folyóiratból álló hagyaték nagyjából fele angol nyelvű, nem egészen háromezer kötete magyar, a többi francia, német és olasz nyelvű anyag.

A Cs. Szabó-könyvtár közép-európai ritkaság, mert a szocializmus alatt hasonló gyűjtemény nem képződhetett a hazában: művelődés- és művészettörténeti sorozatai és rendszerezetten bővített irodalmi, történelmi háttéranyaga, ill. nyugaton megjelent magyar gyűjteménye használható kutatói bázis. A hazából kiküldött könyvek az irodalomtörténeti nyomozást segíthetik, szellemisége az ún. egyetemes magyar irodalom korszerű felfogását sugallja, üzenete a jövő fiatal alkotó értelmiségi elitjének szól. Megéri ezért Sárospatakra utazni.

11. Tompa Mária, Szentkuthy Miklós hagyatékának gondozója “Gyűjtemény a mítoszteremtésben” címmel részletes beszámolót tartott. Szentkuthy Miklóst 6 éves korától élete végéig szenvedélyes gyűjtés sarkallta. Ezt azzal magyarázta, hogy számára akkor vált valami valósággá, ha rögzítette. Ezért írt naplót, ezért gyűjtött könyveket, fényképeket, lemezeket stb. Könyvtára túlélte a két világháborút, a Rákosi-rendszer fenyegetéseit, könyvtár-ellenőrzéseit. De Szentkuthy könyvtára azért is megmaradt több mint 80 éven át, mert Szentkuthy nem hagyta el Magyarországot. Végrendeletben kifejezett kérése az volt, hogy könyvtára maradjon együtt, mert széljegyzetekkel teli könyveit és naplóját egységnek tekinti, kötetei és naplófüzetei tele vannak keresztutalásokkal. Szentkuthy alkotói struktúrájának egyik lényeges eleme a mítoszteremtés. Ennek a jegyében építette fel könyvtárának bizonyos részeit: mítosztörténet-egyháztörténet, mesék, erotika stb. Könyveinek bizonyos hányadát ihletforrásként használta fel, hogy plasztikusan tudja ábrázolni mitologikusan megteremtett történelmi figuráit. Könyvtára – mint egy tanúfal – a 20. századból csaknem 70 év szociográfiai lenyomata is egy akkoriban élt kivételesen nagy kultúrájú magyar értelmiségi széleskörű érdeklődésének. Kéziratait, köztük (kb. 100 ezer oldalra tehető) naplófüzeteit a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára őrzi. Remélhetőleg könyvtára is majdan ide kerül, naplóival egy fedél alá. 1999 óta ketten, a PIM munkatársa, Parragi Márta és Tompa Mária, végzi a katalogizálást, egy e könyvtár feldolgozására létesített speciális adatbázison. Szentkuthy Miklós könyvtára kb. 16 ezer kötetet tartalmaz.

Lengyel András meghirdetett előadása Juhász Gyula könyvtáráról sajnos elmaradt. Kárpótlásul, programon kívül, Siklós Péter, a NKÖM Nemzetközi Kapcsolatok Főosztálya tanácsosa Lénárd Sándor, a haláláig, 1972-ig Dél-Amerikában élő, emigráns magyar író (és orvos), több könyv (Völgy a világ végén, Római történetek, Egy nap a láthatatlan házban) szerzője, a Mici mackó világhírű latin fordítója könyvtárairól számolt be. Lénárd Sándor hagyatékának egy része a PIM-be került. Az író özvegye, Andrietta Lenard a megmaradt magyar könyvek közül néhány tucatot (a kéziratokkal és levelezéssel együtt) 1998-ban a Sao Paulo-i magyar főkonzulátuson keresztül Budapestre küldött, s e könyvek ma két ládában a PIM-ben várnak sorsukra. E kötetek között van például a Magyar nyelv értelmező szótára Lénárd kritikai megjegyzéseivel, kiegészítéseket javasló céduláival, amelyek Lénárdnak a magyar nyelvvel és nyelvért végzett rendszeres munkáját, törődését mutatják. Lénárd Sándor könyvtárainak sorsáról sokat megtudhatunk Lénárd Szerb Antalnéval folytatott levelezéséből, amely ugyancsak a PIM-ben van. Érdekes, hogy az egyik levélben azt írja Lénárd Sándor, hogy “… írni írok olaszul is, angolul is, de olvasni csak magyarul és franciául tudok.” Persze tudott vagy egy tucat nyelven. Kilenc éves korában került Fiuméba, aztán Bécsbe, majd Rómába. Nagyon hálás volt a Brazíliába neki küldött magyar könyvekért. Önhibáján kívül [337 került a világ végére. Amikor Rómában élt, évekig kutatott az Olasz Nemzeti Könyvtárban és a Vatikánban, s a brazíliai őserdőben nem volt könnyű olvasási éhségét csillapítani. A “Cagliostro per” c. írásának keletkezése idején, egyik levelében azt írta: “… a jövőbe akárhonnan könnyű nézni, a múltba csak bizonyos helyekről nyílik kilátás.” Másutt azt hangsúlyozza: nincs egység, nincs állandóság, vannak időszakok, amikor van könyvtár és időszakok, amikor nincs, nyelvek vannak és irodalmak. Pontosan tudta és hirdette, hogy csak a szellemi, Bach kantátái, Horatius és Babits az, ami örökké él – a könyvtár elveszik. Néhány könyv marad csak meg, és az olvasmányok, a könyvek emléke.

A délelőtti hat előadás elnöke Rozsondai Marianne volt. A délután elnöklő Buda Attila két-két előadás között szólt József nádor alcsuti, 1945-ben barbár módon elpusztított kastélyáról és annak gazdag könyvtáráról, valamint a Károlyiak fóti gyűjteményéről. Ennek sorsa is 1944-ben pecsételődött meg, széthordták, sok elpusztult, a megmaradt darabok a budapesti nagy könyvtárakba (OSzK, Egyetemi Könyvtár, FSZEK) kerültek.

A konferenciát nagy érdeklődés kísérte. Mint a fentiekből is kiderül, sok érdekfeszítő dolgot hallottunk, s érdemes folytatni ezt a témát, hiszen még sok neves személy könyvtáráról lehetne beszélni (Juhász Gyula, Fülep Lajos, Hatvany Lajos stb.). Emellett egyebekről is kell tanácskozni, például, hogy milyen feladatok elé állítja a könyvtárakat, illetve kézirattárakat az írói könyvtárak befogadása, lehet-e ezeket egyben tartani, különgyűjteményként feldolgozni és kezelni, hogyan lehet kutatni. Ha csak a 20. század magyar íróinak, költőinek könyvtárát vizsgáljuk, nyilvánvalóan rengeteg könyv párhuzamosan megvan bennük, egyedivé a bejegyzések teszik ezeket. Nincs a világon közkönyvtár, amely annyi hellyel rendelkezne, hogy e párhuzamosságot képes legyen befogadni. De mindenkinek külön múzeumot, kutatóhelyet sem lehet fenntartani. A számítógépes feldolgozás a virtuális együtt tartást, s a bejegyzésekhez való hozzáférést biztosítja. De ki mondja meg, hogy kinek a könyvtárát őrizze meg az utókor “érintetlenül” és meddig? Foglalkoznunk kell még ezzel a kérdéssel.

Rozsondai Marianne