Magyar Könyvszemle   118. évf. 2002. 2.szám Vissza a tartalomjegyzékhez

SZEMLE

Olena Rudlovčak. Bibliografija prac ta litopis žittja. Užgorod, 2001. Vidavnictvo V. Padjaka.

A szlovákiai ukrán (ruszin) tudomány nagyasszonyát, a nálunk inkább néprajzos és szlavisztikai körökben ismert Rudlovčak Olenát köszönti ez a kötet, amely életmű-bibliográfiáját adja, Valerij Padjak méltató tanulmánya és az ungvári díszdoktorság, továbbá e kötet megjelenése alkalmából írt önéletrajz kíséretében. A kötetet O. Zakrividoroga, L. Il’cenko és V. Padjak szerkesztette. Mind a kísérő és önéletrajzi tanulmányból, mind pedig a bibliográfiából kitetszik, hogy az ukránul, oroszul, szlovákul és magyarul publikáló kutatónő mily sokrétű munkát végzett részint szűkebb pátriája anyanyelvi közössége, a ruszin kultúra múltja és jelene érdekében (színikritikusként, az anyanyelvi rádióadások érdekében), részint a kapcsolattörténet területén, amelyben a magyar tényező sem elhanyagolható. Elsősorban azért, mert a történelmi Magyarország művelődéstörténetében számottevő hely illeti meg a ruszin (ukrán) nyelvű kezdeményezéseket, valamint azért, mivel mind a sajtótörténetben, mind pedig az egyháztörténetben a ruszin (ukrán)–magyar kapcsolatok érdekes változatai voltak az együtt élő népek közös kultúrája formációjának. De egyáltalában nem mellékes az sem, hogy a történelmi Magyarország ruszin (ukrán) folklórjának jelentőségére magyar kutatók (így például Erdélyi János) is felhívták a figyelmet, nem is szólva a 19. században a Kisfaludy Társaság által kiadott fordításkötetről.

Olena Rudlovčak munkásságában jelentős hely jut a szövegkiadásoknak: ő állította össze szűkebb pátriája és általában anyanyelve szöveggyűjteményeit, kiemelkedően fontos szerepe volt Oleksandr Duchnovič életműve föltárásában, nem csekélyebb jelentőségű bibliográfiai tevékenysége (például az 1867–1871-es időszakra vonatkoztatva a Svet című lap feldolgozása); máig fontos az, hogy Zoé Hauptovával együtt kiadta Josef Vašica kéziratban maradt munkáját: A prágai Nemzeti Könyvtár és a Szláv Könyvtár egyházi szláv kéziratainak leírását és jegyzékét. Ugyancsak az ő összeállítása Adol’f Ivanovič Dobrjanskij kéziratos munkáinak jegyzéke. A Szlovákiában, Ukrajnában és Magyarországon publikáló Olena Rudlovčak tudománytörténeti tevékenységébe is bepillantást nyújt az életmű-bibliográfia: magyar vonatkozásai miatt a Debrecenben 1986-ban megjelentetett A kárpátukrán néprajzkutatás története (1914-ig) című, “oktatási és kutatási kiadvány”-t említem, valamint a Szlovák Enciklopédiába írott címszavak közül [211 a Balugyánszky Mihályra és Hodinka Antalra vonatkozókat; továbbá részvételét az ungvári Kárpáti Kiadó magyar nyelvű kalendáriumában, ahová részint kapcsolattörténeti-ismeretterjesztő cikkeket adott, részint saját kutatásaira épített beszámolókat a közös múltból.

A bibliográfiából közvetlenül ugyan nem tetszik ki (inkább az annotációk sejtetik), hogy Olena Rudlovčak nemcsak ír és olvas magyarul, hanem a magyar könyvtárakban is folytatott anyaggyűjtést a ruszin múltat és folklór-tudománytörténetet föltáró tevékenységéhez, és figyelemmel kísérte (és kíséri is) az idevágó – mainapság főleg Udvari István publikációival szélesülő és mélyülő – kutatást. A bibliográfia tételei jelzik, hogy a nemzetiségi kulturális lét építését a közéletiségnek avval a fajtájával vállalta Olena Rudlovčak, amely egyfelől a tudományköziség szempontját igyekezett érvényesíteni, másfelől azt a tényt tartotta szem előtt, hogy a Kárpát-medence kultúrái összeszövődöttségükben, kapcsolatrendszerükben hitelesebben értelmezhetők. A több évtizedes közéleti és tudományos munkálkodás hozadéka, hogy a szlovákiai ukránság kultúrája emancipálódott, számontartását joggal igénylő tényezője régiónknak. Az alapozás a történeti Magyarországon ment végbe, magyar közreműködéssel. Olena Rudlovčak ezért igyekszik földeríteni anyanyelve irodalmának múltját, a folklórkutatás eredményeit, s mindezekből következtetni az egykori és a jelenkori együttélés kulturális kihatásaira. Ez a bibliográfia a kísérő tanulmányokkal együtt egy nagy ívű tudósi pályáról készült számadás, kézikönyve lehet a térség érdeklődő szlavistáinak, kapcsolattörténészeinek, könyvtörténészeinek.

Fried István [213