Magyar Könyvszemle   118. évf. 2002. 1.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

SZEMLE

Levél, író, irodalom. Szerk. Kiczenko Judit, Thimár Attila. Piliscsaba, 2000. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, 357 l. /Pázmány Irodalmi Műhely – Tanulmányok 1./

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Irodalomtudományi Intézete 2000-ben könyvsorozatot indított, amelynek első darabja a levélirodalom történetét és elméletét dolgozza fel. A kötet a Kar oktatóinak és hallgatóinak tanulmányait gyűjti egybe.

A levél, mint irodalmi forma, szinte egyidős az európai irodalommal – írja előszavában Tarjányi Eszter. E műfaj típusainak egymástól való elhatárolása azonban korántsem egyszerű feladat. A prózai és a költői levél, a misszilis, a fiktív levél és a magánlevél egymástól nem mindig megkülönböztethető formák. A kötet nem átfogó műfajelmélet, hanem különböző témájú és megközelítésű tanulmányok gyűjteménye, amelyek együttesen illusztrálják a levélműfaj sokszínűségét.

A szerkesztés kronológiai elvet követ. Az írások nem tematikusan, hanem a bemutatott korszak időrendjében következnek egymás után. A magyar nyelvű forrásokat feldolgozó tanulmányokat egy arab nyelvű görög levélregény és Rainer Maria Rilke leveleinek elemzése foglalja keretbe.

A tizenhat tanulmány terjedelmében különböző, és szerkezetében, stílusában is egyéni. A téma azonban közös, legyen szó barokk szónoki felépítésű levelekről, vagy episztolákról Berzsenyi, Arany, Pilinszky vagy Petri György tollából.

Számos prózai levél – Kalmár György, Barcsay Ábrahám, az 1849 utáni írónemzedékek vagy Toldy István, Justh Zsigmond, Babits Mihály írása – mára már életrajzi vagy történelmi dokumentummá vált. Olvasásukkor a híres vagy elfelejtett nevek gondokkal küszködő, munkájukat végző, vagy gyötrődő személyiségekké válnak. [105 Tanúi és megőrzői lettek ezek a sorok íróik korának, társadalmi és politikai helyzetének is. Feldolgozásukat és értelmezésüket alapos és körültekintő kutatómunka előzte meg.

Külön szeretnék kiemelni három tanulmányt, amelyek híres íróink-költőink irodalmi igényű magánlevelezésébe engednek bepillantást. A kutatóknak és a laikus olvasóknak egyaránt élményt jelenthetnek a pályakezdő Sík Sándor édesanyjához írt eddig publikálatlan sorai, amelyekben korai írásait is postázza. Gozsdu Elek és Weisz Anna meghitt levelezése, valamint Babits Mihály és Reményik Sándor baráti levélváltása ugyancsak magával ragadó olvasmány.

Végül két kritikai megjegyzés: Mindegyik tanulmány önmagában is egy-egy üzenet, egy-egy levél. A könyv olvasóiban, akik e leveleket kézhez kapják, felmerülhet az igény, hogy az írókat megismerjék, ezért érdemes lett volna a szerzőket legalább egy-két szóban bemutatni. Többen az eredeti, kéziratos anyagból dolgoztak, ezért ismerik a levelek böngészésének élményét. Ennek ellenére mindössze egy levélmásolat található a kötetben és egy a címlapon – a vizuális élményhez hozzászokott modern olvasó szomorúságára.

A tanulmánygyűjtemény darabjai mind tudományos igényű, alapos munkák. Akár a tartalomjegyzék, akár a névmutató segítségével haszonnal válogathat közöttük mind a szakértő kutató, mind a kíváncsiskodó érdeklődő.

Diós Judit