Magyar Könyvszemle   118. évf. 2002. 1.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

SZEMLE

Győr-Moson-Sopron megye időszaki sajtójának bibliográfiája (1779–1995). Szerk. Horváth József. Győr, 2000. Kiad. Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár, 912 l.

A Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár 2001. május 15-i konferenciáján kettős ünnep volt: egy kézzelfogható és egy “láthatatlan”. Ünnepnek nevezhetjük a tetszetős, eleddig a legterjedelmesebb kötetben (912 oldal, 1242 tétel/címleírás) – kiadott Győr-Moson-Sopron megye időszaki sajtójának bibliográfiája megjelenését. A “láthatatlan” pedig az emlékezésé: 44 év után ezzel a kötettel vált teljessé Magyarország 19 vármegyéjének sajtóbibliográfiája. Az egykori lelkes munkatársak, szerkesztők közül már sokan nincsenek körünkben. A konferencián – az újonnan megjelent bibliográfia méltatása kapcsán az ő emlékük előtt is tisztelgett Surján Miklós ny. pécsi könyvtárigazgató, akinek a neve 1957-ben – az elsőként megjelent Somogyi hírlapok és folyóiratok bibliográfiáján – még mint “bibliográfiai munkatárs” szerepelt, 1992-ben viszont már ő tette le a könyvtárosok asztalára Baranya megye sajtóbibliográfiáját. (Surján Miklós előadásának szövege megjelent a Könyv–Könyvtár–Könyvtáros 2001. júl., 7. sz. 33–40.)

A most megjelent kötetnek az élettörténete is változatos: az összeállító-szerkesztő Horváth József bevezetőjében tapintatos stílusban foglalta össze, hogy az 1960-as évek közepétől, amikor a bibliográfia elkészítésének az igénye felmerült – milyen hullámvölgyek, újrakezdések, leállítások és újrafelvetések sora váltotta egymást. Míg végül 1994-ben kiemelt feladatként kapta kézhez a megbízást, hogy az elmúlt évtizedekben elkészült anyaggyűjtést és címfelvételeket egyesítse, illetve hogy munkatársainak – Varga Imréné (Sopron), Kimlei Péter (Mosonmagyaróvár) – segítségével egybegyűjtsék és leírják az 1976–1995 közötti évek adatait is. A kötet “élettörténetéhez” tartozik még, hogy a tervek szerint a bibliográfia a lapok jellemzését, történetét, a rájuk vonatkozó irodalmat is tartalmazta volna. Ez eddig még nem valósult meg, de már készül a pótlása. Érdekes előzetest adott ebben a kötetben a soproni kiadású lapok leírásában Varga Imréné levéltári könyvtáros, aki megadta az egyes lapok levéltári hátterét is, például a velük kapcsolatos miniszterelnöki, megyei okiratok hivatalos számát. Egy ilyen száraz rendeleti számból derül ki, pl. hogy milyen különbség van a szünetelés vagy éppen a betiltás között. Ez utóbbit igen szigorúan vették. A Sopronvármegye (104. tétel) betiltását közlő megyei hírt még a Pesti Hírlap 1937. szept. 18-i száma is átvette, mondván “… aki [a lapot] a megjelölt időtartam alatt utcán, vagy házalva terjeszti, kihágást követ el…”

A szerkesztő dr. Horváth József tudományos munkatárs, akinek neve az Arrabona megyei múzeumi közlemények köteteiben is ismert – a megye sajtójának történetét több mint száz lapalji hivatkozásával foglalta össze bevezető tanulmányában. Felkutatta mindazokat a szétszórt forrásokat, saját eddigi kutatásait, tanulmányait, [103 amelyekre támaszkodva elsőként sikerült e bonyolult megye sajtójának múltját 1779-től 1995-ig bemutatni. Sok esetben tisztázta és pontosította az eddig homályos vagy bizonytalan adatokat, pl. a reformkor és 1848, vagy az abszolutizmus és dualizmus évtizedeiből. A megye történetének imént említett “bonyolultságát” jól szemlélteti a bibliográfia gyűjtőkörének alakulása. Az 1918 előtti évekből ugyanis Győr, Moson és Sopron megyék teljes anyagát adja a sajtóbibliográfia, ezt követően azonban folyamatosan figyelembe kellett vennie Trianont, majd az 1950. évi közigazgatási átszervezést, illetve az 1991. évi megyékhez történt visszacsatolásokat. A gyűjtést ilyen keretek között végezte el Horváth József, gyűjtőkörébe vonva az 1779-től 1995. dec. 31-ig a megyén kívül megjelent lapokat is, amelyek tartalmuk alapján kötődtek Győr-, Moson- és Sopron megyéhez, továbbá azokat, amelyeknek csak az előállítása történt meg a helyi nyomdákban. Vitathatónak látszó elhatározás – hiszen az eddig megjelent megyei sajtóbibliográfiák legfeljebb függelékben közölték a megye nyomdáiban bérmunkában előállított lapok címjegyzékét. Ebben a kötetben viszont teljes felvételt kaptak, ami egyben jelentősen megnövelte a terjedelmet; a kötet anyaga 37 bécsi, és 55 budapesti lap címleírásával gyarapodott. Az ok eléggé ismert: a megyében kitűnő nyomdák működtek, kiemelkedett közülük 1860-tól Romwalter Károlyé, majd 1895-től Romwalter Alfrédé, 1896-tól pedig Röttig Gusztávé. Jó hírük a fővárosban, más megyékben és az országhatáron is túlterjedt. Nyomdatörténeti szempontból igen érdekes lenne megtudni, hogyan bonyolódott le technikailag e bérmunka? A kéziratok milyen módon érkeztek a nyomdához? A kiadó vagy a nyomda végezte-e el a korrektúrát? S az sem érdektelen, hogyan szállították át az elkészült lapokat Bécsbe, Eisenstadtba?

Ezideig egyetlen adattal szolgálhatunk a fenti kérdésre, Az Est soproni tudósítójának 1936. aug. 9-i beszámolója alapján, amelyből következtetni lehet a korábbi gyakorlatra is. Az osztrák főváros kora délutáni lapját a 12 Uhr Blattot és esti lapját a 8 Uhr Blattot Magyarországon, Sopronban állították elő. A 12 Uhr Blatt kéziratait a bécsi szerkesztőségből motorkerékpáron hozták reggel 6 órakor. Az előszedéshez szükséges kéziratanyagot már előző este, a menetrendszerű autóbusz hozta át Sopronba.

Az első példányt délelőtt fél kilenckor motorkerékpáron viszik rendőri cenzúra alatt Bécsbe, s ugyanez történik a 8 Uhr Blattnál is. Megjegyezzük még, hogy a soproni Röttig Romwalter nyomda 1936-ban Bécsből származó rotációsgépeken dolgozott, s itt állították elő osztrák nyomdaszemélyzet közreműködésével az Oedenburg Zeitungot is. A két bécsi lapot 70–70.000-res példányban nyomták, s kötegeiket három oldalkocsis motorkerékpáron és egy teherautóban szállították Bécsbe.

A kötet munkatársai 13 könyvtár, múzeum, levéltár vonatkozó állományát vizsgálták át, így minden periodikum leírásánál pontosan kiderül, hogy az egyes évek, számok melyik gyűjtemény állományában találhatók. Az így összegyűjtött 1242 periodikum címleírását a kötet betűrendes szerkezetben tárja fel. Felvételük mindenkor az indulás első főcíménél találhatók, címváltozásaik minden esetben az első címhez vezetik vissza a használót. A szerkesztő kicsit védekezően írja bevezetőjében, hogy ebben “eltérünk az OSzK gyakorlatától, ahol minden önálló címet önálló kiadványnak is tekintenek” – pedig megoldása igen szerencsésnek mondható: hiszen a periodikumok katalógus-nyilvántartása nem azonos azok bibliográfiai címfelvételével. A mechanikus betűrendet időrendi-, kiadói-, földrajzi-, nyomdai-, szerkesztői-, s végül tárgymutató árnyalja.

Külön kell szólnunk a kötet összeállítójában felvetődött gondolatról: az évkönyvek és iskolai értesítők feltárásáról, amely szerencsére nem valósult meg, elsősorban azért, mert nem akart az eddig megjelent megyei bibliográfiák gyakorlatától eltérni. Az említett gyakorlathoz tegyünk még hozzá egy elméleti vonatkozást is, amely megerősíti Horváth József döntésének helyességét: évtizedekig az egyetem könyvtár-szakán egykori tanáraink (Dezsényi Béla, Szentmihályi János, Kozocsa Sándor, Kőhalmi Béla stb.) hangsúlyozták, hogy az időszaki sajtó jellemző tulajdonságai: az aktualitás, a periodicitás, és [104 a publicitás. És ebbe a megfogalmazásba semmiképpen sem illenek bele ezek a sajtótermékek.

Bírálatunkban elsősorban az összevont számok felsorolásának végtelen sorát említjük meg: vajon mennyi és milyen információt tartalmaznak ezek a felvételek? Ezzel a hatalmas energiával összeállított lajstromok helyett célszerűbb lett volna a rovatok: “Anyakönyvi hírek”, “Színházi világ”, “Rendeletek”, “Sport” stb. számbavétele. Így pótolva valamelyest az elmaradt laptörténeteket.

Hiányoljuk továbbá, hogy a tárgymutató nem igazodik a helytörténeti szempontokhoz. A bibliográfia nagyon helyesen, felvette a legtöbb kötetben mostohán kezelt alkalmi lapokat – 88 címet. Ebből 13 cím báli újság, de a többiről nem ad a mutató tárgyi eligazítást, így 75 alkalommal kell visszalapozgatni, ha meg akarjuk tudni, hogy milyen alkalomból és főleg kik adták ki ezeket? Ugyancsak 25 tételből áll a “pártlap” címszó. Ebből hét cím az, ami 1945 után jelent meg, és ha rálapozunk, kiderül, hogy ebből négy cím nem is pártlap, hanem egyesületi és szövetségi kiadvány.

A bontást valóban pártokra: Szociáldemokrata Párt, Kisgazda Párt, Nemzeti Szocialista Párt stb. kellett volna megadni, ugyanez vonatkozik a 69 tételből álló “üzemi lapok”-ra is. Végül néhány kiegészítés a már készülő pótkötethez: 825. tétel: Napi Közlöny alcímében A magyar orvosok és természetvizsgálók… nagygyűléséről megjegyezzük, hogy nemcsak 1929-ben jelent meg Sopronban, hanem ugyanezen címmel Győrben is, 1874-ben. 1152. tétel: Új Ezredév. Helyesen: Új Ezerév. A Turul Szövetség lapja, a főcíme is így logikus.

Talán felesleges hangsúlyoznunk, hogy kifogásaink és megjegyzéseink ellenére Horváth József dr. bibliográfiáját lelkiismeretes, pontos, magas színvonalú munkának tartjuk, amely a vele rokon kötetek között a legjobbak közé sorolható.

Lakatos Éva