Magyar Könyvszemle   117. évf. 2001. 3.szám Vissza a tartalomjegyzékhez

KÖZLEMÉNYEK

Szabó Ervin és Teleki Pál. Szabó Ervin 1918. febr. 19-én levelet írt Teleki Pálnak, mint a Magyar Keleti Kultúrközpont elnökének, (valójában alelnöke volt). Levelében egy mellékelt cikknek a Túrán c. lapban való közlését kérte.[1]

Az előzmények Szabó Ervin részéről a Fővárosi Könyvtár Keleti Gyűjteményének kialakításáig nyúlnak vissza. 1911-ben az Ázsia-kutató Zichy Jenő könyvtára, később az orientalista Vámbéry Ármin könyvgyűjteménye is ajándékként a Fővárosi Könyvtár tulajdonába került, s ezeket utóbb a gazdag balkáni és szlavisztikai anyagot tartalmazó Thallóczy Lajos-hagyaték egészítette ki. Kőhalmi Béla visszaemlékezése szerint Szabó Ervin „1912 végén, a nagy balkáni háborúk idején feltárult keleti perspektívák nyomán határozta el, hogy külön keleti gyűjteményt fog csinálni.”[2] A megvalósítást akkor a könyvtár nyomasztó helyhiánya nem tette lehetővé, a világháború azonban még nagyobb aktualitást adott a tervnek. Miközben a szociológia iránti korábbi érdeklődés érezhetően visszaesett – és ez akár a könyvtár létjogosultságát is veszélyeztethette – növekedett a háborús színhelyek, így a Kelet iránti érdeklődés, és Szabó immár ebben látta a könyvtár egyik új perspektíváját. „Szabó Ervin szemében ez a gyűjtemény volt a könyvtár reménysége” – írta a kortárs Kőhalmi Béla. – „Finoman bogozgatta a gyűjteményhez kapcsolódó tudományos összeköttetések szálait. Rejtett vágya volt, hogy ebből a gyűjteményből a város nevezetessége legyen.”[3]

Szabó 1916 elején – Benze László gyűjteménykezelő behívása után – maga vette kézbe a Keleti Gyűjtemény ügyét. Meghirdette, hogy a könyvtár a Kelet iránti érdeklődés mindkét típusának (az „ábrándozónak” és a „gazdasági-politikainak”) egyaránt meg akar felelni: „Keleti Gyűjteményünk ne csak a messze jövőben feleljen meg a keleti testvéresülés és expanzív törekvések (kiemelés: [364K. S.) nyomában bizonyára fölébredő érdeklődésnek a keleti tudományok iránt, hanem lehetőleg meg is előzze azokat.”[4]

1918 tavaszán Szabó Ervin, aki egyébként a háború és következményei miatt rezignálttá vált, váratlan aktivitásba kezdett: munkatársát, Braun Róbertet Belgrádba szándékozott küldeni a gyűjtemény részére szerb könyvek vásárlására,[5] és élénken „bogozgatta az összeköttetések szálait”: az orientalista tudományok három professzorát, Asboth Oszkárt, Goldziher Ignácot és Osztern Salamon Pált szakértőknek kérte fel.[6] Mindennél fontosabbnak tartotta azonban az 1916-ban szerveződött Magyar Keleti Kultúrközponttal való minél szorosabb együttműködést. Ez a szál vezette el Szabót a Központ alelnökéhez, Teleki Pálhoz.

Teleki – Szabó Ervinhez hasonlóan – a keleti tudományokban és azok intézményeiben elsősorban új politikai-gazdasági lehetőségek szálláscsinálóit látta. Elképzelése szerint a Kultúrközpont köré tömörülő különböző szakágú tudósok ez irányú működése adhatja meg a sikeres gazdasági előnyomuláshoz szükséges ismereteket. „Nemzeti tudományon épülő nemzeti gazdagodás” volt az ideája. Az őstörténeti ábrándok burjánzását idegenkedve figyelte. Ilyen koncepcióval vállalt részt a Magyar Keleti Kultúrközpont irányításában és vette át 1918-ban a Túrán főszerkesztését.

Szabó Ervin már a Kultúrközpont megalakulásának évében, 1916-ban tárgyalt annak vezetőségével (talán már ekkor Telekivel is) a könyvtárak egyesítéséről, mint arról feletteseinek beszámolt: „A Keleti Központ felkérte a fővárost, hogy saját könyvtárát a főváros Keleti Gyűjteményével egyesítvén, az a Budapesten előreláthatólag majd nagy számban tanuló ifjúság dolgozó helyévé, laboratóriumává tétessék.”[7] Az egyesítés feltétele önálló helyiség biztosítása lett volna, ez nem valósult meg. Szabó azonban lankadatlanul tovább szőtte egy nagyszabású, egyesített (és irányítása alatt álló) keleti gyűjtemény terveit, ehhez kívánta a keleti kultúra kutatóit és híveit megnyerni, mikor Telekihez fordult: „Engedje meg, hogy megbeszélésünk értelmében a mellékelt cikkben, mely a Túránnak van szánva, felsoroljam azokat az okokat, melyek a keleti kulturközpontok és könyvtárunk között a kooperációt kérdésessé tennék.”[8] Három nap múlva Szabó újabb levelet írt Telekinek: „Mellékelve küldöm a megbeszélt pro memoriat abban a reményben, hogy az közös céljainknak megfelel, s helyes irányba tereli majd a keleti irodalmi gyűjtések dolgát.”[9] Az utóbbi levélhez mellékelt emlékeztető feljegyzés, a pro memoria[10] gondolatmenete lényegében megegyezik a (rövidesen megjelent) cikk tartalmával, de szókimondóbb, konkrétabb annál. Mindkét írás a könyvtárak közötti gyűjtőköri elhatárolódás kérdését feszegeti. Amit Szabó Ervin 1910-ben, közismert „Emlékiratá”-ban kifejtett a budapesti nagy könyvtárak kívánatos gyűjtőköri kooperációjáról, – eredménytelenül, – arra tért most vissza, de már csak a keleti irodalomra szűkítve.

„… nagy könyvtáraink” – írja a pro memoria – „melyeknek már idáig is volt keleti anyaguk, igyekeznek az újonnan keletkezett könyvszükségletet kielégíteni … nem kívánatos, hogy a könyvtáraknak ez az akciójuk egymástól független legyen. Szükséges, hogy a könyvtárak közt tervszerű munkamegosztás és együttműködés létesüljön, [365és hogy ezen akció minél kevesebb könyvtárra, lehetőleg kettőre szorítkozzék … A keleti gazdasági életre, politikára, földrajzra, művészettörténetre vonatkozó anyagot a Városi Könyvtár gyűjtené, archeológiára és nyelvtudományra vonatkozó anyagot pedig más könyvtár, pl. (kihúzva: „a Tud. Akadémiáé”) a Nemzeti Múzeumé …”

A pro memoria valószínűleg a belső tájékoztatást szolgálta, a Túrán-beli cikk ugyanazokat a kérdéseket diplomatikusabban, visszafogottabban tárgyalta.

A Túrán – alcíme szerint „Folyóirat keleteurópai, elő- és belsőázsiai kutatások számára, A Magyar Keleti Kultúrközpont (Turáni Társaság) közlönye” – 1918 óta Teleki Pál főszerkesztésében jelent meg, aki szerkesztői programját az év első számában így összegezte: „A Túrán számunkra földrajzi fogalom s nem politikai céloké. A magyar tudományosság hagyományos nyomain kívánunk haladni, fórumot teremteni, melyben a Kelet népeit kutató tudományok teremtő szintézisben egyesüljenek.”

A Szabó Ervin leveleiben szereplő, Teleki Pálnak felajánlott cikk „Keleti könyvtárak ügye Budapesten” címmel jelent meg.[11] Aláírójaként nem Szabó Ervin, hanem a könyvtár „Igazgatósága” szerepelt, de tartalmi és stiláris jegyei egyaránt azt bizonyítják, hogy a cikk egésze vagy legalább is túlnyomó, érdemi része Szabó Ervin tollából származik.[12] A cikk – miután hitet tesz a keleti ismeretek gazdasági, politikai és tudományos fontossága mellett – a keleti vonatkozású gyűjtemények ügyét tárgyalja.

„… Budapest könyvtárügyének egy régi baja az, hogy a meglevő könyvtárak közt akár közömbösségből, akár féltékenységből, semmiféle tervszerű együttműködés nincs. A Városi Könyvtár igazgatójának erre vonatkozó javaslatai és próbálkozásai semmiféle eredményre nem vezettek … Áll ez természetesen a jelen esetben a keleti könyvekre nézve is. Legkívánatosabb persze az volna, ha az összes ilyen tárgyú könyvanyag Budapesten egy helyütt volna található, ahol lehetőleg hozzáférhető lenne mindenki számára. Ennek azonban nagy akadályai vannak. A Tud. Akadémia pl. nem adhatja oda, még letétben sem, értékes nyelvészeti anyagát egy másik könyvtárnak. A Keleti Kereskedelmi Akadémia szintén nem mondhat le arról, hogy könyvtára legyen. Ámde a tervszerű együttműködésre nézve bizonyos fontos dolgok mégis keresztülvihetők … Könyvtárunk elhatározott törekvése továbbra is elsősorban (keleti vonatkozásban is – K.S.) a politikát, közgazdaságtudományt, néprajzot és modern társadalomtörténelmet művelni …”

Szabó Ervin e törekvéseit elfújta a háború és a nyomában járó politikai események vihara. Teleki Pál kapcsolata a Fővárosi Könyvtárral azonban nem szakadt meg Szabó Ervin halálával: 1918 végén, mikor elnökletével megalakult a Területvédő Liga, ennek titkárául a Fővárosi Könyvtár fiatal, tehetséges munkatársát, a tudományos tájékoztatással megbízott Krisztics Sándort hívta meg. Kriszticsnek is szerepe lehetett abban, hogy 1921 után, mikor Teleki Pál politikai stratégiájának fontos eleme lett az ország mélyrehatóbb, tudományos megismerésére irányuló – általa szociográfiainak nevezett – mozgalom, annak dokumentációs és irodalmi bázisául a Fővárosi Könyvtár is szóba jött. Feltehetőleg ezért támogatta Teleki az igazgatóválasztásnál Kriszticset Kremmer Dezsővel szemben. Végül is azonban a városi vezetés bizalmát inkább élvező Kremmer kapott igazgatói kinevezést, aki a szociológiával szemben teljesen passzív álláspontra helyezkedett, így az újrafogalmazott szociológiai/szociográfiai dokumentációs feladatok az új alapítású [366Magyar Szociográfiai Intézetbe kerültek, amelyet a Fővárosi Könyvtárból végleg távozott Krisztics vezetett.[13] A lemondás a Teleki által felkínált feladatokról, a humaniórák közé való visszavonulás meghatározta a Fővárosi Könyvtár arculatának alakulását a Horthy-korszak negyed évszázadában.

Katsányi Sándor


[1] Szabó Ervin levele gróf Teleki Pálnak 1918. febr. 19-én. Fogalmazvány, Szabó Ervin kézírásával, aláírás nélkül. FSzEK irattára, Keleti gyűjtemény.

[2] Kőhalmi Béla: A könyvtárpolitikus Szabó Ervin. In: Könyvgyűjtők évkönyve 1919-re. Bp. 1919. Lantos, 11.

[3] Kőhalmi: i. h. 11.

[4] Szabó Ervin: A Városi Nyilvános Könyvtár 9. jelentése, az 1915. évről. = A Budapesti Városi Könyvtár értesítője, (10.) 1916. 1–3. sz. 10–11.

[5] Kérvény a polgármesterhez 1918. márc. 20-án. FSzEK irattára.

[6] Levél A. O.-hoz és G. I.-hoz 1918. febr. 14-én és O. S. P.-hez febr. 4-én. Fogalmazványok a FSzEK irattárában.

[7] A Fővárosi Könyvtár beadványa a főváros tanácsához. 1916. FSzEK irattára.

[8] Szabó Ervin idézett levele gróf Teleki Pálnak.

[9] Szabó Ervin levele gróf Teleki Pálnak 1918. febr. 22-én. Fogalmazvány Szabó Ervin kézírásával aláírás nélkül. FSzEK irattára.

[10] A budapesti Városi Nyilvános Könyvtár Keleti Gyűjteménye. 1918. febr. 22. 5 levél. Kézirat Szabó Ervin aláírásával. FSzEK irattár.

[11] A Városi Nyilvános Könyvtár Igazgatósága: Keleti könyvtárak ügye Budapesten. = Túrán 1918. 3. sz. 162–164.

[12] Szabó Ervin Telekihez írt levelében is saját cikkeként említi.

[13] L. erről és Teleki szerepéről: Krisztics Sándor: A Magyar Szociográfiai Intézet. = A Magyar Szociográfiai Intézet közleményei. (1.) 1941. 1. sz. 1–3.