Magyar Könyvszemle 117. évf. 2001. 3.szám Vissza a tartalomjegyzékhez
Szabó Ervin és Teleki Pál. Szabó Ervin 1918. febr. 19-én levelet írt Teleki Pálnak, mint a Magyar Keleti Kultúrközpont elnökének, (valójában alelnöke volt). Levelében egy mellékelt cikknek a Túrán c. lapban való közlését kérte.[1]
Az előzmények Szabó Ervin részéről a Fővárosi Könyvtár Keleti Gyűjteményének kialakításáig nyúlnak vissza. 1911-ben az Ázsia-kutató Zichy Jenő könyvtára, később az orientalista Vámbéry Ármin könyvgyűjteménye is ajándékként a Fővárosi Könyvtár tulajdonába került, s ezeket utóbb a gazdag balkáni és szlavisztikai anyagot tartalmazó Thallóczy Lajos-hagyaték egészítette ki. Kőhalmi Béla visszaemlékezése szerint Szabó Ervin 1912 végén, a nagy balkáni háborúk idején feltárult keleti perspektívák nyomán határozta el, hogy külön keleti gyűjteményt fog csinálni.[2] A megvalósítást akkor a könyvtár nyomasztó helyhiánya nem tette lehetővé, a világháború azonban még nagyobb aktualitást adott a tervnek. Miközben a szociológia iránti korábbi érdeklődés érezhetően visszaesett és ez akár a könyvtár létjogosultságát is veszélyeztethette növekedett a háborús színhelyek, így a Kelet iránti érdeklődés, és Szabó immár ebben látta a könyvtár egyik új perspektíváját. Szabó Ervin szemében ez a gyűjtemény volt a könyvtár reménysége írta a kortárs Kőhalmi Béla. Finoman bogozgatta a gyűjteményhez kapcsolódó tudományos összeköttetések szálait. Rejtett vágya volt, hogy ebből a gyűjteményből a város nevezetessége legyen.[3]
Szabó 1916 elején Benze László gyűjteménykezelő behívása után maga vette kézbe a Keleti Gyűjtemény ügyét. Meghirdette, hogy a könyvtár a Kelet iránti érdeklődés mindkét típusának (az ábrándozónak és a gazdasági-politikainak) egyaránt meg akar felelni: Keleti Gyűjteményünk ne csak a messze jövőben feleljen meg a keleti testvéresülés és expanzív törekvések (kiemelés: [364K. S.) nyomában bizonyára fölébredő érdeklődésnek a keleti tudományok iránt, hanem lehetőleg meg is előzze azokat.[4]
1918 tavaszán Szabó Ervin, aki egyébként a háború és következményei miatt rezignálttá vált, váratlan aktivitásba kezdett: munkatársát, Braun Róbertet Belgrádba szándékozott küldeni a gyűjtemény részére szerb könyvek vásárlására,[5] és élénken bogozgatta az összeköttetések szálait: az orientalista tudományok három professzorát, Asboth Oszkárt, Goldziher Ignácot és Osztern Salamon Pált szakértőknek kérte fel.[6] Mindennél fontosabbnak tartotta azonban az 1916-ban szerveződött Magyar Keleti Kultúrközponttal való minél szorosabb együttműködést. Ez a szál vezette el Szabót a Központ alelnökéhez, Teleki Pálhoz.
Teleki Szabó Ervinhez hasonlóan a keleti tudományokban és azok intézményeiben elsősorban új politikai-gazdasági lehetőségek szálláscsinálóit látta. Elképzelése szerint a Kultúrközpont köré tömörülő különböző szakágú tudósok ez irányú működése adhatja meg a sikeres gazdasági előnyomuláshoz szükséges ismereteket. Nemzeti tudományon épülő nemzeti gazdagodás volt az ideája. Az őstörténeti ábrándok burjánzását idegenkedve figyelte. Ilyen koncepcióval vállalt részt a Magyar Keleti Kultúrközpont irányításában és vette át 1918-ban a Túrán főszerkesztését.
Szabó Ervin már a Kultúrközpont megalakulásának évében, 1916-ban tárgyalt annak vezetőségével (talán már ekkor Telekivel is) a könyvtárak egyesítéséről, mint arról feletteseinek beszámolt: A Keleti Központ felkérte a fővárost, hogy saját könyvtárát a főváros Keleti Gyűjteményével egyesítvén, az a Budapesten előreláthatólag majd nagy számban tanuló ifjúság dolgozó helyévé, laboratóriumává tétessék.[7] Az egyesítés feltétele önálló helyiség biztosítása lett volna, ez nem valósult meg. Szabó azonban lankadatlanul tovább szőtte egy nagyszabású, egyesített (és irányítása alatt álló) keleti gyűjtemény terveit, ehhez kívánta a keleti kultúra kutatóit és híveit megnyerni, mikor Telekihez fordult: Engedje meg, hogy megbeszélésünk értelmében a mellékelt cikkben, mely a Túránnak van szánva, felsoroljam azokat az okokat, melyek a keleti kulturközpontok és könyvtárunk között a kooperációt kérdésessé tennék.[8] Három nap múlva Szabó újabb levelet írt Telekinek: Mellékelve küldöm a megbeszélt pro memoriat abban a reményben, hogy az közös céljainknak megfelel, s helyes irányba tereli majd a keleti irodalmi gyűjtések dolgát.[9] Az utóbbi levélhez mellékelt emlékeztető feljegyzés, a pro memoria[10] gondolatmenete lényegében megegyezik a (rövidesen megjelent) cikk tartalmával, de szókimondóbb, konkrétabb annál. Mindkét írás a könyvtárak közötti gyűjtőköri elhatárolódás kérdését feszegeti. Amit Szabó Ervin 1910-ben, közismert Emlékiratá-ban kifejtett a budapesti nagy könyvtárak kívánatos gyűjtőköri kooperációjáról, eredménytelenül, arra tért most vissza, de már csak a keleti irodalomra szűkítve.
nagy könyvtáraink írja a pro memoria melyeknek már idáig is volt keleti anyaguk, igyekeznek az újonnan keletkezett könyvszükségletet kielégíteni nem kívánatos, hogy a könyvtáraknak ez az akciójuk egymástól független legyen. Szükséges, hogy a könyvtárak közt tervszerű munkamegosztás és együttműködés létesüljön, [365és hogy ezen akció minél kevesebb könyvtárra, lehetőleg kettőre szorítkozzék A keleti gazdasági életre, politikára, földrajzra, művészettörténetre vonatkozó anyagot a Városi Könyvtár gyűjtené, archeológiára és nyelvtudományra vonatkozó anyagot pedig más könyvtár, pl. (kihúzva: a Tud. Akadémiáé) a Nemzeti Múzeumé
A pro memoria valószínűleg a belső tájékoztatást szolgálta, a Túrán-beli cikk ugyanazokat a kérdéseket diplomatikusabban, visszafogottabban tárgyalta.
A Túrán alcíme szerint Folyóirat keleteurópai, elő- és belsőázsiai kutatások számára, A Magyar Keleti Kultúrközpont (Turáni Társaság) közlönye 1918 óta Teleki Pál főszerkesztésében jelent meg, aki szerkesztői programját az év első számában így összegezte: A Túrán számunkra földrajzi fogalom s nem politikai céloké. A magyar tudományosság hagyományos nyomain kívánunk haladni, fórumot teremteni, melyben a Kelet népeit kutató tudományok teremtő szintézisben egyesüljenek.
A Szabó Ervin leveleiben szereplő, Teleki Pálnak felajánlott cikk Keleti könyvtárak ügye Budapesten címmel jelent meg.[11] Aláírójaként nem Szabó Ervin, hanem a könyvtár Igazgatósága szerepelt, de tartalmi és stiláris jegyei egyaránt azt bizonyítják, hogy a cikk egésze vagy legalább is túlnyomó, érdemi része Szabó Ervin tollából származik.[12] A cikk miután hitet tesz a keleti ismeretek gazdasági, politikai és tudományos fontossága mellett a keleti vonatkozású gyűjtemények ügyét tárgyalja.
Budapest könyvtárügyének egy régi baja az, hogy a meglevő könyvtárak közt akár közömbösségből, akár féltékenységből, semmiféle tervszerű együttműködés nincs. A Városi Könyvtár igazgatójának erre vonatkozó javaslatai és próbálkozásai semmiféle eredményre nem vezettek Áll ez természetesen a jelen esetben a keleti könyvekre nézve is. Legkívánatosabb persze az volna, ha az összes ilyen tárgyú könyvanyag Budapesten egy helyütt volna található, ahol lehetőleg hozzáférhető lenne mindenki számára. Ennek azonban nagy akadályai vannak. A Tud. Akadémia pl. nem adhatja oda, még letétben sem, értékes nyelvészeti anyagát egy másik könyvtárnak. A Keleti Kereskedelmi Akadémia szintén nem mondhat le arról, hogy könyvtára legyen. Ámde a tervszerű együttműködésre nézve bizonyos fontos dolgok mégis keresztülvihetők Könyvtárunk elhatározott törekvése továbbra is elsősorban (keleti vonatkozásban is K.S.) a politikát, közgazdaságtudományt, néprajzot és modern társadalomtörténelmet művelni
Szabó Ervin e törekvéseit elfújta a háború és a nyomában járó politikai események vihara. Teleki Pál kapcsolata a Fővárosi Könyvtárral azonban nem szakadt meg Szabó Ervin halálával: 1918 végén, mikor elnökletével megalakult a Területvédő Liga, ennek titkárául a Fővárosi Könyvtár fiatal, tehetséges munkatársát, a tudományos tájékoztatással megbízott Krisztics Sándort hívta meg. Kriszticsnek is szerepe lehetett abban, hogy 1921 után, mikor Teleki Pál politikai stratégiájának fontos eleme lett az ország mélyrehatóbb, tudományos megismerésére irányuló általa szociográfiainak nevezett mozgalom, annak dokumentációs és irodalmi bázisául a Fővárosi Könyvtár is szóba jött. Feltehetőleg ezért támogatta Teleki az igazgatóválasztásnál Kriszticset Kremmer Dezsővel szemben. Végül is azonban a városi vezetés bizalmát inkább élvező Kremmer kapott igazgatói kinevezést, aki a szociológiával szemben teljesen passzív álláspontra helyezkedett, így az újrafogalmazott szociológiai/szociográfiai dokumentációs feladatok az új alapítású [366Magyar Szociográfiai Intézetbe kerültek, amelyet a Fővárosi Könyvtárból végleg távozott Krisztics vezetett.[13] A lemondás a Teleki által felkínált feladatokról, a humaniórák közé való visszavonulás meghatározta a Fővárosi Könyvtár arculatának alakulását a Horthy-korszak negyed évszázadában.
Katsányi Sándor
[1] Szabó Ervin levele gróf Teleki Pálnak 1918. febr. 19-én. Fogalmazvány, Szabó Ervin kézírásával, aláírás nélkül. FSzEK irattára, Keleti gyűjtemény.
[2] Kőhalmi Béla: A könyvtárpolitikus Szabó Ervin. In: Könyvgyűjtők évkönyve 1919-re. Bp. 1919. Lantos, 11.
[3] Kőhalmi: i. h. 11.
[4] Szabó Ervin: A Városi Nyilvános Könyvtár 9. jelentése, az 1915. évről. = A Budapesti Városi Könyvtár értesítője, (10.) 1916. 13. sz. 1011.
[5] Kérvény a polgármesterhez 1918. márc. 20-án. FSzEK irattára.
[6] Levél A. O.-hoz és G. I.-hoz 1918. febr. 14-én és O. S. P.-hez febr. 4-én. Fogalmazványok a FSzEK irattárában.
[7] A Fővárosi Könyvtár beadványa a főváros tanácsához. 1916. FSzEK irattára.
[8] Szabó Ervin idézett levele gróf Teleki Pálnak.
[9] Szabó Ervin levele gróf Teleki Pálnak 1918. febr. 22-én. Fogalmazvány Szabó Ervin kézírásával aláírás nélkül. FSzEK irattára.
[10] A budapesti Városi Nyilvános Könyvtár Keleti Gyűjteménye. 1918. febr. 22. 5 levél. Kézirat Szabó Ervin aláírásával. FSzEK irattár.
[11] A Városi Nyilvános Könyvtár Igazgatósága: Keleti könyvtárak ügye Budapesten. = Túrán 1918. 3. sz. 162164.
[12] Szabó Ervin Telekihez írt levelében is saját cikkeként említi.
[13] L. erről és Teleki szerepéről: Krisztics Sándor: A Magyar Szociográfiai Intézet. = A Magyar Szociográfiai Intézet közleményei. (1.) 1941. 1. sz. 13.