Magyar Könyvszemle   117. évf. 2001. 1.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

SZEMLE

Szent Biblia, az az Istennec Ó es Uy Testamentomanac prophetac es apastaloc által megiratott szent könyvei. Magyar nyelvre forditatott egészszen, az Istennec Magyarorszagban valo anya szent egyházánac epülésére. Caroli Caspar elöljarobeszébével. Ez masodic kinyomtatast igazgatta, néhol megis jobbitotta Szenci Molnar Albert. … (Hanau, 1608, Johannes Halbey, RMNy 971.) Hasonmás formában megjelent Ötvös László gondozásában. Debrecen, 1998. /Nemzetközi Theologiai Könyv 35./ – Magyar Biblia Avagy az Ó és Uj Testamentom könyveiböl álló tellyes Szent Irás a Magyar Nyelven. Mellyet A Sidó Cháldeai és Görög nyelvekböl Magyar nyelvre forditott és minden rész közönséges Summáját és részeit meg-mutató marginalis jegyzésekkel meg-volágositott: Comáromi C. György S. I. M. D. és D. P. M.DC.LXXXV Esztendöben. (Leiden, 1718, Campegius Vitringa, RMK I. 1336.) Hasonmás formában megjelent Ötvös László gondozásában. Debrecen, 2000. /Nemzetközi Theologiai Könyv 45./

A Bibliotheca Hungarica Antiqua sorozat 1960-ban az első teljes magyar nyelvű Új testamentum kiadásának (Sárvár–Újsziget, 1541, Sylvester János, RMNy 49.) hasonmásával indult útjára. Mára a 33. kötetnél tart, de a XVI–[147XVIII. századi Biblia kiadások fakszimiléi rendre a sorozaton kívül jelentek meg. Az első teljes protestáns fordításé (Vizsoly, 1590, Károlyi Gáspár, RMNy 652.) a Helikon Kiadónál 1981-ben, Szántó Tibor, Holl Béla és Katona Tamás gondozásában, az első teljes román nyelvű Új testamentum Gyulafehérváron az Ortodox Püspökség gondozásában, hat tanulmánnyal (Nicolae Neaga, Grigorie T. Marcu, Mircea Păcurariu, Virgil Cândea, Florica Dimitrescu, Iacob és Eva Mârza), kritikai szöveg kíséretében 1988-ban (Noul Testament, Alba Iulia, 1648, Simion Ştefan, RMNy 2210.), majd az Aranyas Biblia az Európa Kiadónál 1991-ben, Király László szerkesztésében, Tarnóc Márton tanulmányával (Amszterdam, 1685, Misztótfalusi Kis Miklós, RMK I. 1324.). Most a régi magyar irodalom tanulmányozásával foglalkozó szakmai közösség elől egy kicsit rejtve, az egyháztörténeti kutatások örvendetes fellendülésének jeleként két szép fakszimile is megjelent, s ismereteim szerint készül a harmadik is, Szenci Molnár Biblia fordításának 1612. évi oppenheimi kiadásáról (RMNy 1037.)

A Biblia magyar fordításának története sohasem volt elhanyagolt területe a régi magyar kultúra kutatásának A legutóbbi irodalomtörténeti szöveggyűjtemények (Nemzeti Tankönyvkiadó, Osiris Kiadó, Balassi Kiadó) komoly szövegkritikai munkával ápolták a fordítások előszavait, egy válogatás külön kötet formájában is napvilágot látott (Magyar bibliafordítások Hunyadi János korától Pázmány Péter századáig. Vál. Nemeskürty István. Budapest, 1990, Szépirodalmi Kiadó). Itt nem szívesen említem a számos nem kellő szakmai szigorral sokszorosított szövegválogatást. A Balassi Kiadó ez évben kiadja azt a forrásgyűjteményt, Zvara Edina munkáját, amely végre valamennyi XVI–XVII. századi teljes- és részleges fordítás kísérő szövegeit (ajánlások, filológiai bevezetések) rövidítések nélkül tartalmazza.

A debreceni vállalkozás tehát nem előzmények, és nem is folytatás nélküli, mégis nagyon nagy haszonnal forgathatók a hasonmás kiadások. A hanaui Biblia a korban 1500 példányban jelent meg, ma 58 példányt tart számon a nemzeti könyvtár. Nem kevés, de ahhoz nem elég, hogy a felsőoktatásban, az otthoni kutató munkához is rendelkezésre álljon. A kiadásban Szenci Molnár Albert külön címlappal elválasztotta az apokrif könyveket, a fakszimile ezeket is tartalmazza. Nem része azonban a kiadásnak a különálló Zsoltárok könyve, és a Heidelbergi káté sem. Nagy kár, hogy a kiadás nem követte a már elterjedt gyakorlatot, miszerint a hasonmás kiadást egy szakember által írt terjedelmes tanulmány kísér az olvasóhoz. Ebben az adott kiadás kutatásának állapotát, újabb eredményeit is össze lehet foglalni, és a kiadásra vonatkozó teljes szakirodalmi bibliográfiát is rögzíteni.

Ez az egyetlen hiányossága annak a fakszimilének is, amelyben a hányatott sorsú Komáromi Csipkés György-féle fordítás leideni kiadását vehetjük kézbe. Komáromi Csipkés György (1628–1678), kálvinista lelkész már 1675-ben kinyomtatta műveinek jegyzékét. E jegyzéken szerepel egy tétel, amely bizonyítja azt, hogy ekkorra elkészült a Magyar Biblia új változatával. 1705-ben tűz pusztított a debreceni városi nyomdában, és a háborús idők sem kedveztek egy nagy vállalkozásnak, a Biblia kiadásának. Ezért Debrecen városa, és a Tiszántúli református Egyházkerület Leidenben, Campegius Vitringa műhelyében nyomtatta ki azt a Bibliát, amely már figyelembe vette Komáromi Csipkés javításait. Nem tudjuk miért, de a könyv impresszumában 1685 szerepel kiadási évként, jóllehet 1718-ban jelent meg. A korabeli adatok alapján valószínűsíthető, hogy 4200 példány készült el, és az első szállítmányt, 2915 darabot 1719-ben az eperjesi harmincadvámnál lefoglalták. Debrecen városa a királyhoz fordult engedélyért, hogy a Bibliát terjeszthesse. A király válaszában engedélyezte az országba történő behozatalt, de ellenőrzését is elrendelte. Erdődy Gábor Antal egri püspök Kassára vitette a példányokat átvizsgálásra. A vizsgálat eredménye egy érdekes irat, amelyben a jezsuita cenzor a Komáromi Csipkés fordítást összevetette a Vulgata szövegével, Károlyi Gáspár 1590-ben megjelent vizsolyi kiadásával, és Szenci Molnár Albert Hanauban, először 1608-ban megjelent kiadásával.

[148A vizsgálat eredménye több mint 600 eltérés Vulgátától, de ezek közül a keresztelési formula fordítása bizonyult csak olyannak, amelyet a király kijavítani rendelt. A javítások után a Biblia terjeszthető. Károly király engedélyének dátuma 1723. június 11. Ennek ellenére Erdődy püspök mindig talált újabb ellenőrizni valót, és végül Debrecen nem kapta meg a könyveket. 1754-ben a könyvek jelentős részét minden valószínűség szerint – a szakirodalomban hosszú vita folyt erről – Egerben elégették. Debrecen város, a kálvinista egyház és a patrónus főurak számos alkalommal próbálkoztak azzal, hogy a Lengyelországban maradt példányokat Magyarországra hozzák, de ezt csak 1789-ben tehették meg. Különösen kedves tehát a kiadás Debrecen városának, a Tiszántúli Református Egyházkerületnek. A mostani hasonmás kiadás – csakúgy, mint a hanaui – a számos alapítványi támogatás mellett élvezhette a gyülekezetek nagyvonalúságát is.

Monok István