Magyar Könyvszemle   116. évf. 2000. 2.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

KÖZLEMÉNYEK

Jegyzetek a „Londinum Perlustratum” egy dedikált példányához. A washingtoni Folger Shakespeare Libraryban kutatva nemrégen Adami János Londont-dicsőítő versének, a Londinum Perlustratum-nak egy kézzel dedikált példányára bukkantam. Ez azért különösen érdekes, mert noha eddig is ismertük Adami kézírását,[1] valamint 1670-es költeményének latin, és angolra fordított számos kiadását, olyan példányt eddig nem tartott számon a szakirodalom, amelyet a szerző valakinek dedikált volna. Márészről viszont biztosra vehető, hogy Adami, aki mint „Transylvanus” járta meg a II. Károly-korabeli Angliát és kezdetben Isaac Basire támogatását is élvezte, nem csak mint újlatin költő próbált érvényesülni, hanem némi pénzt is szeretett volna keresni versével, s ezért példányait nyilván elküldte olyan személyiségeknek, akiknek anyagi támogatására, mecenatúrájára számított.

Ilyen volt Francis North, akinek Adami a jelenleg Washingtonban található példányt[2] ajánlotta. A cambridgei végzettségű és később a Middle Templeben jogot tanuló North 1637-ben született és 1685-ben halt meg és ötvennyolc év leforgása alatt szép karriert futott be, mind jogi, mind politikai vonatkozásban. 1668-tól a királyi tanács tagja, majd államügyész, aki élete végefelé, 1682-től egészen a főkancellári (Lord Chancellor) tisztségig viszi. Bár Adami János nem írt dátumot a Londinum Perlustratum e példányához, körülbelül mégis megállapítható, mikor ajándékozta a könyvet Francis Northnak. Tudjuk ugyanis, hogy North csak 1671. május 20-án kapta meg legfőbb államügyész-helyettesi (Solicitor General) kinevezését. Ez a poszt nem érhette váratlanul, hiszen már korábban lovaggá avatták és kora legbefolyásosabb ügyvédjei közt emlegették. North arról is ismert volt, hogy „művészekkel barátkozott és azokat támogatta, különösen Sir Peter Lelyt”,[3] II. Károlyt udvari festőjét; innen Adami ajánlásának tényekkel indokolható, s nem csupán hízelgő kitétele: „Eruditissimo, Humanissimoque Legum Literarumque Patrono”, ami az ajánlásban olvasható.

Mivel a Londinum Perlustratum kiadási éve 1670 volt és Adami ajánlása nem születhetett 1671 májusa előtt, nyilvánvaló, hogy a költői vénával megáldott erdélyi peregrinus nem gondolt rögtön arra, hogy versét elküldje Francis Northnak. Elképzelhető az is, hogy könyvecskéjét Adami egy levél kíséretében küldte Northnak – természetesen pénzkérő levélről van szó, illetve talán arról, hogy valamilyen módon elkerülhesse adósságai miatt való bebörtönzését, amire [199

[200

Sancroftnak írt levelében, mint lehetőségre céloz.[4] Hogy ez a gazdag és művelt mecénás hogyan reagált az ismeretlen erdélyi kérésére, nem tudjuk, ám valószínűnek látszik, hogy Adami János valamikor 1672 folyamán elhagyta Angliát, azzal a szándékkal, hogy visszatér Erdélybe.[5] Talán még az adósságait is ki tudta fizetni, s így bűntudat nélkül szállhatott hajóra Dovernél…

Gömöri György

(Cambridge)


[1] Pl. a William Sancroftnak írt latin nyelvű leveléből, lásd: Bodleian Library, Oxford, MS Tanner 33, fol. 46.

[2] jelzete: Folger Library, A 504. A címlap fotómásolatának megküldéséért itt mondok köszönetet a könyvtárnak.

[3] Dictionary of National Biography, Vol. XIV., 603.

[4] Gömöri György: Angol–magyar kapcsolatok… Bp. 1989. Akadémiai Kiadó, 112. /Irodalomtörténeti Füzetek 118./

[5] Az Új Magyar Irodalmi Lexikon, I. kötet, 11 lapjának szócikke teljesen indokolatlanul „Ádám János”-nak nevezi Adamit, akiről az Angol–magyar kapcsolatokban írott tanulmányom óta kiderült, hogy neve a heidelbergi matrikulában is szerepel 1669 januárjából „Adami Johannes Vingardino Transylvanus” néven. Ez a bejegyzés, úgy gondolom, eldönti korábbi, Kovács Sándor Ivánnal folytatott vitámat.