Magyar Könyvszemle   116. évf. 2000. 1.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

KÖZLEMÉNYEK

Kuruc-kori verskézirat Nagyszombatban. Varga Imre a kuruc kor költészetét bemutató antológiájában[1] 149. és 150. szám alatt két verset közölt, jelezve, hogy mindkettő hiányos. A 149.-nek a vége, a 150.-nek pedig az eleje ismeretlen. A versekhez írott jegyzetében[2] egy 1704-ben, Lőcsén kiadott nyomtatványra[3] hivatkozott, amelyben a verseket találta. Az őrszó eltéréséből, a négysoros strófaszerkezet hirtelen fölborulásából és a verssorok szótagszámának tizenkettesről tizenegyesre változásából arra a következtetésre jutott, hogy a nyomtatványból „legalább két levél hiányzik”. A kötet címében szereplő többes szám („Szomorú versek, mellyek…”), e feltevésében csak megerősítette. Valószínűnek látszott tehát, hogy a hiányzó levelek tartalmazzák a versek ismeretlen részeit.

A nagyszombati Szent Adalbert Társaság Levéltárának egy kézirata[4] teljes terjedelemben tartalmazza mindkét verset. E kéziratból egyértelműen kiderül, hogy a 149. vers végéből a 38. versszak 3 sora és még 14 strófa (39–52) és a 150. versből 13 strófa (1–13) valamint a 14. strófa első 3 sora hiányzott. Ismertté vált a 150. vers címe és nótajelzése is. Az OSzK-ban őrzött csonka nyomtatvány tanulmányozása során megállapítható, hogy a 8° alakú nyomtatványból a középső levélpár (A4–5) esett ki, amely tartalmazta a hiányzó részeket. A megtalált 14 strófa és 3 sor, illetőleg a 13 strófa és 3 sor (összesen 59+55=114 sor) a kötetben, amelynek egy lapjára átlagosan 30–32 sor fér el, éppen 1 levélpár terjedelmű. A fönnmaradó pár sornyi helyet (120–114= 6 sor) a vers címe és nótajelzése tölthette ki.

A formai megfigyelések alapján Varga Imre feltevése beigazolódott – a nyomtatványból a középső levélpár hiányzik. A most előkerült kézirat alapján e hiányzó levélpáron a 149. vers befejező versszakai és a 150. vers címe, nótajelzése és kezdő versszakai szerepeltek.

A két vers összetartozását és különbözését a közös cím, az együttes megjelenés és más formai hasonlóságok mellett tartalmi egyezések is megerősítik. Mindkettő jeremiád-szerű nemzeti önvizsgálat, amely történelmi helyzetünket az Isten-kapcsolatunkban próbálja értelmezni. Ezt, a két versre egyaránt jellemző bibliai példákkal, parafrázisokkal és utalásokkal (149: 43–46. versszak, 150: 9. versszak) teszi érzékletessé.

[78Az énekek hasonlósága és összetartozása a szerző azonosságának gondolatát is fölvetheti. Ha ez igazolható lesz, úgy a 149. vers akrosztikonjában szereplő GUBÁS György egy másik éneke is ismertté vált.

Az alábbiakban közreadjuk a fent említett versek eddig nyomtatásban ismeretlen részeit:

38. Véle megegyezett igaz főrendeit,
Belső[5]
      s külső renden lévő tanácsosit,
Ellenségeink ellen harcoló vitézit
Boldog szerencsével áldd meg ő híveit.

39. Bátoríts szíveket az ő hadnagyinak,
Hogy az viadalban el ne lankadjanak,
De győzedelemmel végig harcoljanak
S ellenség kárábúl nagy hasznot hajtsanak.

40. Adj oly erőt, Uram az ő vitézinek,
Százan ezeret is hogy elkergessenek,
Ezeren tízezert mind elveszejtsenek,
Győzedelmet rajtok eképpen vegyenek.

41. Látod, óh nagy Isten, mi erőtlenségünk,
Csak mint egy parittya minden mi fegyverünk,
Góliáthoz penig hasonlók ellenünk,
Erősségre nézve a mi ellenségünk.

42. Nem fegyver sokaság az mi bizodalmunk,
De te vagy Jehova az mi erős tornyunk,
Csak te benned vagyon minden bizodalmunk,
Segítséget ezért, csak Tetőled várunk.

43. Nem nékünk, Úristen, nem nékünk Úristen,
De nevednek légyen dicsőség mindenben,
Áldassék szent neved földön és az mennyben,
Mutasd meg erődet az magyar nemzetben.

44. Hadd lássa ez világ, hogy vagyon Istenünk,
Azkitűl egyedül várjuk segedelmünk,
Mert sokan mondották, hogy nincsen Istenünk,
El végtire immár, légy jelen mivelünk.

45. Midián Amalék az Jákobnak házát,
Nyomorgatá régen József maradékát,
Nyakában vetette erős vas igáját,
De cséplő Gedeon elrontá hatalmát.

46. Kit alacson sorbúl felvőn az Úristen,
Az cséplő szérűrűl szóllíta, hogy menjen,
Az zsidóság mellett fegyvert kötne menten,
Bosszút Izraelért pogányokon tegyen.

[7947. Ábrahám háromszáztizennyolc magával,
Bátran megütközik öt király hadával,
S elnyerte az prédát nagy diadalommal,
Ily nagy csodát tettél hatalmas karoddal.

48. Mindenre egyedül elégséges Isten,
Az ki előtt semmi nincsen lehetetlen,
Könnyű Uram néked, erőtlen eszközben,
Minden akaratod elvégezni bölcsen.

49. Légy velünk, Úristen ily nagy szükségünkben,
Végezd el erődet erőtlenségünkben,
Hozzánk való kedved jelentessék ebben,
Diadalmat Uram, adj az ellenségen.

50. Az mi könyörgésünk nem méltó elődben,
Hogy felhasson, Uram szentséges füledben,
Kedveljed Szent Fiad drága érdemiben,
Kit értünk kiontott buzgó szerelmiben.

51. Dicsíret, dicsőség az magas mennyekben,
Az Szent Háromságnak, ki egy Istenségben,
Minden kereszténytűl egyenlő Felségben,
Imádtassék most és mindörökké, Amen.

52. Ezerhétszáz után negyed esztendőben
Ez verseket az ki szerzette szép rendben,
Nemzetinek javát kívánta eképpen,
Nevit írva hagyta az versek fejiben.

      MÁS ÉNEK

Buzgó könyörgéssel teljes ugyanazonúl
Ad Notam: Hogy Jeruzsálemnek etc.

1. Külső segétségtől megfogyatkozott,
Földi tutoridtul elhagyattatott,
Nagy árvaságra régulta maradott,
Szegény magyar nép, ügyed mire jutott.

2. Soha az Ég alatt egy nemzetségnek,
Nem volt ilyen sorsa sohul egy népnek,
Mikint Tenéked, ki gyűlölőidnek
Vagy martalékja sok ellenségidnek.

3. Nosza szállj magadban, ítild meg ugyan,
Nyomorúságidnak okát valóban,
Vizsgáld meg kérlek, ne kereskedj másban,
Mert ennek oka vagyon te magadban.

4. Gondold az Istennek hozzád jó voltát,
Kegyelmes atyai dajkálkodását,
Teveled közlött nagy irgalmasságát,
Sok javainak reád áradását.

[805. Hallottad miképpen te eleidet,
Erős karja által az magyar népet
Ez zsíros földben meg plántálá őket,
Hogy Scithiábul kivezeté őket.

6. Meghajta ő nékik sok nemzeteket,
Birtokukban ada nagy sok népeket,
Pogány népeknek ő nagy erejeket,
Semmivé tévén meghódítá őket.

7. De mindezek felett kegyelmessége,
Ebben jelenék meg hozzánk jó kedve,
Hogy Szent Fiának ő ismeretire
Minket taníta szent tiszteletire.

8. Midőn pogányságban mi eleinkben,
Valánk Isten nélkül rút setétségben,
Reménység nélkül valánk tévelységben,
A Krisztus nélkül Pokol mélysígiben.

9. Mikint az jó pásztor elveszett juhát
Felkerese minket, nyújtván vigalmát,
Szent igéjének meggyújtá fáklyáját,
Hogy megismernék idvességnek utát.

10. Megtanita minket szent törvényére,
Lábunkat vezérlő igaz öszvényre,
Bévőn atyai kegyelmességibe,
Szent Fia által tött szövetségibe.

11. Vajon mindezekért jó Istenünknek
Mit fizeténk vissza ő Felséginek,
Számtalan voltát jó téteményinek,
Hogy találtuk meg ő nagy szerelminek.

12. Gonoszt fizeténk mi vissza az jóért,
Nagy hitetlenséget szeretetiért,
Sok bosszúságot irgalmasságáért,
Egy szóval csak bűnt nagy kegyességiért.

13. Nem mentegethetjük bizony magunkat,
Ha jól megszemléljük mi utainkat,
És ha gondoljuk bűnös atyáinkat,
S vélek ha fontban vetjük mi magunkat.

14. Elhattuk az Urat már régtűl fogva,
Kiírt fölgerjedett nagy búsulása,
Ránk szállott bizony az Ő nagy haragja.

Pörzsöl bennünket haragjának lángja.[6]

Szita Sarolta


[1] A kuruc küzdelmek költészete. Vál., bev., sajtó alá rend. Varga Imre, Bp., Akadémiai Kiadó, 1977. 499–506.

[2] Uo. 821–822.

[3] Buzgo könyörgisekkel es alazatos vallás titellel tellyes szomoru versek … Lőcse, 1704. A hiányos példány lelőhelye: Országos Széchényi Könyvtár, RMK I 1698/a.

[4] A kézirat jelzete: Fasc. 83. è. 11. A kéziratról a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában mikrofilm található.

[5] A 38. versszak első öt szava ismert volt.

[6] A 14. strófa utolsó sora ismert volt.