Magyar Könyvszemle   115. évf. 1999. 4.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

SZEMLE

Vasil-Marinescu, Paula – Cordea, Marta: Cartea veche străină în biblioteca judeţeană Satu Mare sec. XV–XVI. Catalog. Satu Mare, 1998. S.C. Tipografia „SOMESUL” S.A. 3900. 448 l.

Habent sua fata libelli. A könyvek és a könyvtárak ugyanolyan sorsot élnek át, mint az ember, aki szorgalmasan gyűjti a számára érdekes könyveket, s végül halála után az értékes gyűjtemény esetleg a hozzá nem értő örökösök kezére jut vagy jó esetben közgyűjteménybe, ahol szakszerűen tárolják, kezelik és nyilvántartják. Majd háborúk, történelmi sorsfordulók, határmódosítások, tulajdonosváltások során a gyűjtemény szétszóródik, s hosszú évek után egy új tulajdonos vagy egy új szakember kezén a könyvtár rendje megváltozik, s ami eddig értéktelennek látszott, az egy teljesen új rendszerben új, a korábbinál nagyobb értéket kap. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor Paula Vasil-Marinescu és Marta Cordea könyvét kezembe vettem. Ők ketten felfedezték, hogy a Szatmár megyei könyvtár állományába jutott régi könyvek egyenként is mérhetetlen értéket képviselnek, ezért katalogizálásuk, számbavételük feltétlenül fontos nemcsak szűkebb környezet vagy a román könyvészet, hanem Európa valamennyi bibliográfusa számára is.

A katalógust mértéktartóan rövid bevezetés előzi meg, amelyben a két szerző leírja, hogy a szatmári megyei könyvtárba az 1508. és 1830. közötti évekből 70 000 régi könyv található. Ebből 9 régi román könyv, ősnyomtatvány 5, az 1500 és 1700 közötti évekből 1673 darab régi könyvnek minősül. A XIX–XX. századokból összesen 2231 könyvet őriznek. 1486 és 1600 közötti évekből mindössze 326 kötet kéziratos. Ez a katalóguskötet ennek a hatalmas könyvgyűjteménynek csak a XV–XVI. században kinyomtatott darabjait veszi számításba. Valamennyi könyv leírása az alábbi adatokat tartalmazza: a szerző nevét, a mű címét, a kiadás helyét és évét, a könyvre vonatkozó bibliográfiát, a kötet formátumát, azaz méretét, lapszámát, kötésének milyenségét, régi és új leltári számát, grafikai jellegű díszítését. A könyvek bibliográfiai leírása betűrendben követi egymást. Ha bármi ok miatt a könyv szerzőjét nem lehetett megállapítani, akkor a cím szerint sorolták betűrendbe. A bibliográfia tartalmazza valamennyi könyv possessorának nevét is. A betűrendben leírt könyvek sorszámot kaptak, s a mutatókban ezekre a sorszámokra hivatkoznak a kötet bibliográfusai. A mutatók sorát a szerzői névmutató nyitja meg. Kálvinnak 21, Szent Ágostonnak 13 könyve található ebben a XV–XVI. századi gyűjteményben. A szerzői mutatót a kronológiai mutató követi. Ezek szerint a legrégibb kötet Gratianus Decretuma, amely Baselben Michael Wenssler nyomdájában jelent meg 1486. szeptember 1-jén. A jelzett időhatárok között a hozzánk időben legközelebb álló kötet a Sriptores rerum Russicarum, amely a régi moszkvai szerzők nevét és jeles mondásait tartalmazza. Ez a könyv 1600-ban jelent meg Frankfurtban Andreas Wecheli örököseinek azaz Claudius Marnius és Joannes Aubrius nyomdájában. A gyűjteményben a jelzett időhatárok között 31 olyan kötet található, amelynek kiadási éve ismeretlen. A kiadások helyének mutatóját a nyomdászok szerinti kimutatás követi. A jelzett másfél évszázad alatt csak egyetlen olyan könyv található, amely Magyarországon jelent meg. 1599-ben Bártfán látott napvilágot Bocatius a Liber [485Hungaridos című kötete, amely a Régi Magyar Nyomtatványok Tárában a 846. száma alatt található meg. A possessorok névmutatója viszont már pontosan elárulja azt, hogy hogyan jöhetett létre ez a hatalmas gyűjtemény. Nyilván jeles felekezeti iskolák könyvtárai vagy annak egy része került valamikor ide, így a nagykárolyi piaristáké, a sárospataki református kollégiumé, a máramarosszigeti református líceumi könyvtáré, a szatmári kerületi múzeumé és a szatmári református líceumé. Ennek a régi könyvanyagnak azonban számtalan magántulajdonosa is volt. Így a szatmári illetőségű Bartók Gábortól 14, vagy Draskóczy Gábor gimnáziumi tanártól 5, a debreceni Kovács Dánieltől 17, vagy hosszúfalui Teleki Imre könyvtárából is 6 könyv került ebbe a gyűjteménybe a többi szinte egy-egy tulajdonostól.

Sem a bevezetőben, sem a szerzőkkel való beszélgetés során nem jutott tudomásunkra, hogy a kötet összeállítói hányszor utazhattak Magyarországra vagy máshová, hogy könyvüket a legfrissebb szakirodalom ismeretében tudják útjára bocsátani. Arról viszont értesülhettünk, s ezt a kötet felhasznált irodalomjegyzéke is elárulja, hogy a Régi Magyar Nyomtatványok Tára II. kötete sem jutott a kezükbe, s így a régi magyar könyvtár legfrissebb kézikönyvét nem tudták használni. Ha a budapesti Széchényi Könyvtár kutatóival is tarthattak volna személyes kapcsolatot, akkor az esetleges javításokat nyilván már ebben a kötetben is hozhatták volna, vagy ha az RMNy kiadásra váró III. kötetének szerzőjével szakmai kapcsolatuk lett volna, akkor a következő szatmári katalóguskötet már figyelembe vehetné a magyarországi és a határainkon túli kutatások eredményeit is.

Őszintén kívánjuk, hogy a szerzők, Paula Vasil-Marinescu és Marta Cordea mielőbb hasznos szakmai kapcsolatot építhessenek ki az RMNy szerzőivel, hogy következő kötetük a legfrissebb szakmai ismeretek birtokában jelenhessen meg.

Kilián István