Magyar Könyvszemle 115. évf. 1999. 2.szám Vissza a tartalomjegyzékhez
Referensz irodalomnak is beillő, ugyanakkor kronologikus egyháztörténetet is nyújtó, ezen felül a témában kevésbé otthonos olvasók számára bevezetésként (introductio), népszerű kézikönyvként is szolgáló, mégis tudományos munka. Hogyan oldja meg a szerző a többfunkciós szakkönyv ilyetén feladatát?
Pirigyi István professzor aranymisés görög katolikus áldozópap, két emberöltőn át a Nyíregyházi Szent Athanáz Görög Katolikus Hittudományi Egyetem (korábban: Főiskola) egyháztörténeti professzora, a magyarországi keleti egyháztörténet doyenje. Összefoglaló munkáit nemcsak minden görög katolikus papnövendék, hanem a történelem szakos egyetemi és főiskolai hallgatók, sőt az egyházi vagy a magyar történelmi kérdésekben tájékozódni kívánó értelmiségiek is alapvető kézikönyvként használják. (Pirigyi István: A görögkatolikus magyarság története. Nyíregyháza, 1982. Pirigyi István: A magyarországi görög katolikusok története, III. Nyíregyháza, 1990.) Ezeken kívül még több kisebb könyvet és szakcikkek sorát írta, számos konferencián tartott előadást. A hármas gyökér, a tudós, a tanár és a pap életpályája terem oly gazdag gyümölcsöket, mint a jelen könyv.
Görög Demeternek a felvilágosodás korabeli kultúránkban játszott szerepével avatott [268 szerzők, mint például Kókay György, már foglalkoztak. Mégis kapunk újat, főként az életmű elhelyezésével a görög katolikus egyháztörténetben. Farkas Lajos kevésbé ismert, ám a magyar egyháztörténetben a hajdúdorogi mozgalom kapcsán jelentős alakját hasonlóan tömör, korrekt pályakép mutatja be. Mészáros Károlynak, a múlt század második felében a magyar polgári élet kereteinek megteremtésében játszott szerepét gazdag bibliográfiával illusztrált életrajz ismerteti. Vasvári Pál neve ismert ugyan, görög katolikus gyökereiről, irodalmi munkásságáról és utóéletéről mégis gyarapítja ismereteinket az itt olvasható magvas tanulmány. Szabó Jenőt a görög katolikus magyarság nagy tisztelettel övezi a magyar liturgia és az önálló magyar egyházmegye megteremtésében kifejtett fáradhatatlan munkálkodásáért. Itt a hazánk egészére kiható, a polgári életet, a polgári fejlődést elősegítő államférfiúi tevékenységét, vasútépítési, közlekedéspolitikai működését ismerjük meg. Petrus Jenő János író, publicista. Roskovics Ignác mind templomi, mind világi festőként kiemelkedő alakja művészettörténetünknek. Damjánovich Emil orvos igen szép példája az egyházi életet, a hívő fiatalságot támogató polgárnak; méltó eszményképe (lehetne) napjaink orvosainak, üzletembereinek, közgazdászainak is. Hodinka Antal történész szélesebb ismertségnek örvend. A szerző ügyes mértéktartását dicséri, hogy mivel e nagy tudósról másutt már sokan és sokat írtak, itt közölt rövid pályaképe elsősorban a hívő értelmiség szélesebb köréhez szóló összefoglalás. Gróh István művészettörténész és belletrista. Illés József a magyar görög katolikusságnak Hodinkán túl szintén akadémiai rendes taggá választott személyisége. Megérdemelné, hogy az ő emlékét is konferenciák és kötetek sora őrizze, hiszen a jogtudomány és a jogtörténet legalább olyan sőt, talán még szélesebb köröket érintő szerves része a magyar szellemiségnek, mint az egyháztörténet, amelyben Hodinka jeleskedett. Álmos Zoltán szintén jogászi, valamint szépirodalmi és publicisztikai munkásságával kapott jelentős helyet a görög katolikus személyiségek sorában. Szamovolszky Ödön szobrász a második a képzőművészek sorában, és Roskoványi festőművészhez hasonlóan érdemes a magyar művelődéstörténet figyelmére. Bonkáló Sándor irodalomtörténész és műfordító, két rendszer által is meghurcolt, erőszakkal félreállított egyetemi tanár, szintén ismert személyiség az egyház- és tudománytörténet, illetve a szlavisztika terén. Születésének századik évfordulóján Uppsalában (!!) konferenciát rendeztek a tiszteletére tudjuk meg az életrajzból. (Itthon sem azóta, sem azelőtt semmi sem történt; a svédeknek nyilván fontosabb a magyar katolikus tudománytörténet alakjainak emlékét nemzetközi szinten ápolniuk.) Bud János és Markos Olivér egyaránt kutató társadalomtudós, az előbbi közgazdász, illetve statisztikus, az utóbbi jogász; mindketten a katedra mellett miniszterek is voltak. Tartally Józsefné (Stima Ilona) írónő az Ékes virágszál c. regény szerzője; három lapon korrekt összegzését kapjuk jóval szélesebb körű munkásságának, amely további kalauzul szolgálhat. Petrasovszky Emmanuel a harmadik a képzőművészek sorában, s a szerzőnek már idősebb kortársa. A szocialista rezsimek után egyáltalán nem csoda, hogy a közelmúlt jeles magyarjainak nagy részét azért nem ismerhettük meg jobban, mert hívő emberek voltak. Ha ezt a hiányt nem igyekszünk pótolni, magunk is a keresztényüldözés bűnét vesszük magunkra. (A recenzens megjegyzése.) Pirigyi munkája tehát a hagyományos egyháztörténeti írásoktól eltérően, kizárólag a világi értelmiség nagyjait mutatja be.
A kötetet amelyet Pirigyi István aranymiséjére jelentetett meg a Debreceni Görög Katolikus Egyházközség részletes bibliográfia egészíti ki, amely a szerző gazdag egyháztörténeti munkásságát mutatja be, mind a szaktudományos, mind az ismeretterjesztő anyagot felölelve. Megállapítható: mind a görög katolikus egyházon belül, mind azon kívül élő, más vallású vagy nem hívő magyar értelmiség számára értékes referensz könyv.
Földvári Sándor [269