Magyar Könyvszemle   115. évf. 1999. 2.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

SZEMLE

Pirigyi István: Görög katolikus életsorsok. Debrecen, a Debreceni Gör[ög] Kat[olikus] Egyházközség kiadványa, 1998. 176 l.

Referensz irodalomnak is beillő, ugyanakkor kronologikus egyháztörténetet is nyújtó, ezen felül a témában kevésbé otthonos olvasók számára bevezetésként (introductio), népszerű kézikönyvként is szolgáló, mégis tudományos munka. Hogyan oldja meg a szerző a többfunkciós szakkönyv ilyetén feladatát?

Pirigyi István professzor aranymisés görög katolikus áldozópap, két emberöltőn át a Nyíregyházi Szent Athanáz Görög Katolikus Hittudományi Egyetem (korábban: Főiskola) egyháztörténeti professzora, a magyarországi keleti egyháztörténet doyenje. Összefoglaló munkáit nemcsak minden görög katolikus papnövendék, hanem a történelem szakos egyetemi és főiskolai hallgatók, sőt az egyházi vagy a magyar történelmi kérdésekben tájékozódni kívánó értelmiségiek is alapvető kézikönyvként használják. (Pirigyi István: A görögkatolikus magyarság története. Nyíregyháza, 1982. Pirigyi István: A magyarországi görög katolikusok története, I–II. Nyíregyháza, 1990.) Ezeken kívül még több kisebb könyvet és szakcikkek sorát írta, számos konferencián tartott előadást. A hármas gyökér, a tudós, a tanár és a pap életpályája terem oly gazdag gyümölcsöket, mint a jelen könyv.

Görög Demeternek a felvilágosodás korabeli kultúránkban játszott szerepével avatott [268 szerzők, mint például Kókay György, már foglalkoztak. Mégis kapunk újat, főként az életmű elhelyezésével a görög katolikus egyháztörténetben. – Farkas Lajos kevésbé ismert, ám a magyar egyháztörténetben a hajdúdorogi mozgalom kapcsán jelentős alakját hasonlóan tömör, korrekt pályakép mutatja be. – Mészáros Károlynak, a múlt század második felében a magyar polgári élet kereteinek megteremtésében játszott szerepét gazdag bibliográfiával illusztrált életrajz ismerteti. – Vasvári Pál neve ismert ugyan, görög katolikus gyökereiről, irodalmi munkásságáról és utóéletéről mégis gyarapítja ismereteinket az itt olvasható magvas tanulmány. – Szabó Jenőt a görög katolikus magyarság nagy tisztelettel övezi a magyar liturgia és az önálló magyar egyházmegye megteremtésében kifejtett fáradhatatlan munkálkodásáért. Itt a hazánk egészére kiható, a polgári életet, a polgári fejlődést elősegítő államférfiúi tevékenységét, vasútépítési, közlekedéspolitikai működését ismerjük meg. – Petrus Jenő János író, publicista. – Roskovics Ignác mind templomi, mind világi festőként kiemelkedő alakja művészettörténetünknek. – Damjánovich Emil orvos igen szép példája az egyházi életet, a hívő fiatalságot támogató polgárnak; méltó eszményképe (lehetne) napjaink orvosainak, üzletembereinek, közgazdászainak is. – Hodinka Antal történész szélesebb ismertségnek örvend. A szerző ügyes mértéktartását dicséri, hogy mivel e nagy tudósról másutt már sokan és sokat írtak, itt közölt rövid pályaképe elsősorban a hívő értelmiség szélesebb köréhez szóló összefoglalás. – Gróh István művészettörténész és belletrista. – Illés József a magyar görög katolikusságnak Hodinkán túl szintén akadémiai rendes taggá választott személyisége. Megérdemelné, hogy az ő emlékét is konferenciák és kötetek sora őrizze, hiszen a jogtudomány és a jogtörténet legalább olyan – sőt, talán még szélesebb köröket érintő – szerves része a magyar szellemiségnek, mint az egyháztörténet, amelyben Hodinka jeleskedett. – Álmos Zoltán szintén jogászi, valamint szépirodalmi és publicisztikai munkásságával kapott jelentős helyet a görög katolikus személyiségek sorában. – Szamovolszky Ödön szobrász a második a képzőművészek sorában, és Roskoványi festőművészhez hasonlóan érdemes a magyar művelődéstörténet figyelmére. – Bonkáló Sándor irodalomtörténész és műfordító, két rendszer által is meghurcolt, erőszakkal félreállított egyetemi tanár, szintén ismert személyiség az egyház- és tudománytörténet, illetve a szlavisztika terén. Születésének századik évfordulóján Uppsalában (!!) konferenciát rendeztek a tiszteletére – tudjuk meg az életrajzból. (Itthon sem azóta, sem azelőtt semmi sem történt; a svédeknek nyilván fontosabb a magyar katolikus tudománytörténet alakjainak emlékét nemzetközi szinten ápolniuk.) – Bud János és Markos Olivér egyaránt kutató társadalomtudós, az előbbi közgazdász, illetve statisztikus, az utóbbi jogász; mindketten a katedra mellett miniszterek is voltak. – Tartally Józsefné (Stima Ilona) írónő az Ékes virágszál c. regény szerzője; három lapon korrekt összegzését kapjuk jóval szélesebb körű munkásságának, amely további kalauzul szolgálhat. – Petrasovszky Emmanuel a harmadik a képzőművészek sorában, s a szerzőnek már idősebb kortársa. A szocialista rezsimek után egyáltalán nem csoda, hogy a közelmúlt jeles magyarjainak nagy részét azért nem ismerhettük meg jobban, mert hívő emberek voltak. Ha ezt a hiányt nem igyekszünk pótolni, magunk is a keresztényüldözés bűnét vesszük magunkra. (A recenzens megjegyzése.) – Pirigyi munkája tehát a hagyományos egyháztörténeti írásoktól eltérően, kizárólag a világi értelmiség nagyjait mutatja be.

A kötetet – amelyet Pirigyi István aranymiséjére jelentetett meg a Debreceni Görög Katolikus Egyházközség – részletes bibliográfia egészíti ki, amely a szerző gazdag egyháztörténeti munkásságát mutatja be, mind a szaktudományos, mind az ismeretterjesztő anyagot felölelve. Megállapítható: mind a görög katolikus egyházon belül, mind azon kívül élő, más vallású vagy nem hívő magyar értelmiség számára értékes referensz könyv.

Földvári Sándor [269