Magyar Könyvszemle   115. évf. 1999. 1.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

SZEMLE

Bolla Ilona: A jogilag egységes jobbágyságról Magyarországon. Bp. 1998. Nap Kiadó. 247 l.

A magyar történészek, főleg a középkorkutatók, a medievisták számára örvendetes esemény, hogy új, második kiadásban jelent meg az alkotóképessége teljességében lévő kiváló magyar történésznő munkája. A műhöz Gerics József írt tömör bevezető sorokat és az egészet Ladányi Erzsébet rendezte sajtó alá, hozzácsatolva Bolla Ilona két másik, kisebb, korábban már megjelent tanulmányát hasonló tárgykörből. Maga a kitűnő monográfia sokkal többet tartalmaz, mint amit a szerény cím kifejez. Tulajdonképpen az egész magyar társadalomfejlődés bemutatása az államalapítástól a XIV. század végéig. A szerző nagyon precíz és elmélyült elemzéssel világítja meg azokat az okleveleinkben és törvényeinkben szinte zűrzavaros, mozaikszerű sokféleségben előforduló jogi szakkifejezéseket, amelyek a társadalom egyes, nagyon is szétágazó csoportjait jelölték, értelmükben korok szerint változva is, és mutatja be magukat az általuk jelölt társadalmi képződményeket. Kutatásai kiterjedtek a teljes szóba jöhető forrásanyagra és szakirodalomra, mindig figyelembe véve az illető korok külföldi társadalmi jelenségeit és jogi terminológiáját, de úgy, hogy elkerüli a külföldi analógiák fölhasználásakor olyan gyakran előforduló csapdákat.

Ha föltesszük a kérdést, hogy a mű a magyar jogtörténetbe, vagy a társadalomtörténetbe tartozik-e, azt kell mondanunk, hogy mindkettőbe, ahol a szerző egyforma jártassággal mozog. Ez nem is lehet másként, mert a jogtörténet és a társadalomtörténet egymástól el nem választható diszciplínák, hiszen minden társadalmi szerkezet mélyén ott van a jog. Sőt [140 tovább menve, a művelődéstörténet sem nélkülözheti ezeket, hiszen minden műveltség létesítője és hordozója a társadalom, a maga jogi alapjaival.

Természetesen nincs itt terünk arra, hogy akár csak vázlatosan is szóljunk a mű tárgyalásának menetéről, arról a bonyolult, a társadalom legkülönbözőbb rétegeit érintő fejlődésről, amelynek egyik központi problémája a „liber” és „libertas” fogalmak különböző megjelenése, arról a fejlődésről, ami az olyan nagyon sokrétű kora-középkori magyar társadalomból átvezet az egységesülő „nobilis – ignobilis” kettősségbe. Feladatunk nem lehet más, mint a figyelemfölkeltés.

Csapodi Csaba