Magyar Könyvszemle   114. évf. 1998. 4.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

SZEMLE

N. Szabó József: Magyar kultúra – egyetemes kultúra. Magyarország kultúrdiplomáciai törekvései 1945–1948. Bp. 1998. Akadémiai K.

Hazánk történetében több olyan időszak is volt, amikor a kultúra közéleti, politikai sőt diplomáciai szerepet is kapott. Számos példát lehetne erre felhozni, különösen a felvilágosodás századától kezdődően. A szerző könyvének bevezetőjében 20. századi példákra utal: az I. Világháborút lezáró trianoni békével kezdődő korszakra, amikor a nemzeti tragédiából a magyar politikai elit Klebelsberg Kuno kultuszminiszter és Kornis Gyula államtitkár irányításával a kultúra segítségével kívánta az országot kivezetni. A szerző könyvében a II. Világháborút követő rövid időszakkal foglalkozik, amikor az ország az elszigeteltségét – amelybe egyébként jórészt saját hibáján kívül jutott – a kultúrdiplomácia segítségével igyekezett megszüntetni. A nemzetközi közeledés lehetőségeit ugyanis leghamarább a szellemi élet képviselői tudták létrehozni.

N. Szabó József kutatásai az 1945–1948 közti, tehát jórészt a reményteli koalíciós időszakra terjedt ki. Érdeklődése központjában a szomszéd országokkal való kulturális és tudományos kapcsolatok kiépítésének a feltárása volt, de nagy súlyt helyezett a nagyhatalmakkal való viszony alakulásának vizsgálatára is. (A felvidéki magyarság üldözése és kitelepítése mitt a magyar–cseh kapcsolatokkal nem foglalkozott, mert ezen időszakban nem alakulhatott ki a két ország között jelentős kulturális együttműködés.)

A könyv bevezető fejezetében azokról az előzményekről olvashatunk, amelyek már a harmincas évek második felében pozitív eredményekhez vezettek: így mindenekelőtt a Teleki Pál Intézet munkásságáról, vezetőinek, Kosáry Domokosnak és Deér Józsefnek a kelet-közép-európai népek összehasonlító történeti kutatására vonatkozó kezdeményezéseiről. Ezt követően a szerző a II. Világháborút követő időszakban veszi vizsgálat alá a szomszéd és a nyugati országokkal kialakuló kulturális kapcsolatépítés egyes fázisait és területeit. Egykorú sajtó- és levéltári anyag bőséges felhasználásával elsőként tárja fel ezen időszak kulturális diplomáciai tevékenységét mindaddig, amíg a hidegháború ezt lehetetlenné nem tette.

A kulturális kapcsolatok egyes ágazatainak vizsgálata között előkelő helyet biztosított a szerző a zenei, irodalmi, képzőművészeti és tudományos együttműködés mellett a könyvtári kapcsolatok újbóli kiépítésének is. A háborús évek miatt ugyanis könyvek és folyóiratok egész sora nem kerülhetett be az országba: ezeket pótolni kellett és helyre kellett állítani a nemzetközi könyvtárközi kapcsolatok rendszerét. E korszakban még a magyar diplomácia külföldi képviselői is tevékenyen részt vettek a hiányzó könyvek, folyóiratok pótlásában, de a vezető értelmiségiek is erkölcsi kötelességüknek tartották utazásaik során a külföldi könyvek behozatalát – akárcsak a régi századok külföldi egyetemeket látogató magyar diákjai. A magyar kultúrdiplomácia a születő demokrácia nyújtotta lehetőségeket, amíg csak lehetséges volt, igyekezett kihasználni. A lehetőségek azonban – mint ismeretes – csak néhány évig voltak nyitottak erre. [453

N. Szabó József könyve nem csak azért nagy nyeresége művelődéstörténetünknek, mert oly korszak megvilágítására vállalkozott, amelyről sokáig nem lehetett őszintén beszélni, hanem azért is mert ismét egy hosszúra nyúlt hullámvölgy után vagyunk és van mit tanulnunk a magyar kultúrdiplomácia 1945–1948 közötti törekvéseiből és példájából.

(-y -y)