Magyar Könyvszemle   114. évf. 1998. 3.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

SZEMLE

Berkes Tamás: Sárkány Oszkár. Egy „apollonista” tudós derékba tört élete. Bp. 1998. Argumentum K. 163 l. /Irodalomtörténeti Füzetek 143./

A tragikusan derékba tört élet mindössze 31 évig tartott, és ebből még egy évtized sem jutott a nyugodt szellemi tevékenységre. Mégis: e rövid időszak is elég volt Sárkány Oszkár számára ahhoz, hogy nevét beírja a harmincas-negyvenes évek magyar irodalmi és tudományos életének történetébe. Berkes Tamás szép könyve nemcsak összegezi ezt a rövidsége ellenére is gazdag életművet, hanem méltó emléket is állít egy rokonszenves és a humanitást az életével is bizonyító személyiségnek, akiről – a szűkebb szakmai körökön kívül – még a művelt magyar közönség is méltatlanul keveset tud.

Berkes könyvének fő érdeme, hogy tömörsége ellenére is széleskörű és csaknem teljes képet nyújt az életműnek minden fontos állomásáról. Ennek irodalomtörténeti szempontból kétségkívül egyik legfontosabb része a bohemisztika, pontosabban a cseh–magyar kulturális kapcsolatok területére esik, ahol Sárkány úttörő szerepét és számos időtálló eredményét a mai kritika is elismeri. Értékét az is emeli, hogy mindezt a hivatalos korszellemmel szemben érte el, remélve egy kedvezőbb közép-európai szellemi légkör eljövetelét.

Sárkány kapcsolattörténeti érdeklődésével függ össze a közép-európai tájékozódás és a hazai komparatisztika jövendő tudósainak a folyóiratával, az Apollóval való kapcsolata. Egy ideig maga is részt vett szerkesztésében, több tanulmánya jelent meg benne, de ezen kívül publikált a Napkeletbe, az Ország Útjába, a Magyarságtudományba, a Diáriumba és a Magyar Könyvszemlébe is. A szerző külön fejezetben foglalkozik Sárkány Oszkár könyvtárosi tevékenységével és azokkal a publikációival, amelyek kéziratokról, könyvekről, bibliográfiákról és olvasásról szóltak, és jórészt éppen e folyóirat korábbi évfolyamaiban jelentek meg. E fejezet Haraszthy Gyulának az OSzK 1979. évi évkönyvében megjelent tanulmánya nyomán készült, de azáltal, hogy az életmű egészében kapott helyet, még tisztábban áll előttünk a kezdő tudós Széchényi Könyvtárban eltöltött éveinek és könyvtártani munkásságának a jelenősége. Ugyanakkor bepillantást nyerünk a Nemzeti Könyvtár háború előtti viszonyaira is, amikor a félszázat el sem érő létszámmal az állomány könyvtári feldolgozásán kívül, tudományos tevékenységre is nyílt lehetőség. Fitz József főigazgató, aki gondoskodott a munkatársak továbbképzéséről, Sárkány Oszkár számára is ösztöndíjat járt ki a bécsi Collegium Hungaricumba, ahol a Nationalbibliothek kézirattári és ősnyomtatványokra vonatkozó tanfolyamain vett részt. Ezeken sokat tanult [319 szakmailag, mégis így nyilatkozott: „De akármennyit látok itt, ez mind megerősíti bennem azt, hogy a mi feladatunk a hungarológia terén mások. A mi könyvtártudományunk nem lehet annyira önző és autonóm mint a nemzetközi, nekünk elsősorban a nemzeti – főleg történeti – tudományok követelményeit kell szem előtt tartanunk.” E ma is megszívelendő és a Magyar Könyvszemle programjához is oly közelálló megjegyzésén kívül érdekes az a véleménye is, hogy – az akkori – Széchényi Könyvtárban „családiasabb a szellem” a tisztviselők között mint a bécsi nemzeti könyvtárban. (Érdemes ezt egybevetni az OSzK mintegy negyedszázaddal későbbi igazgatónőjének rosszalló megjegyzésével, amelyben a Hírlaptár megszüntetésének és szétverésének egyik okát a munkatársak közti túl jó kapcsolattal indokolta meg.)

Sárkány Oszkár közvetlen munkatársai között olyan kiválóságok voltak mint Halász Gábor és Honti János. Szomorú, hogy mindhárman áldozatai lettek a második világháború végén dühöngő fasiszta őrületnek, noha Fitz József sokat tett megmentésük érdekében. Sárkány egyébként, noha már korán eljegyezte magát az irodalomtörténettel (Horváth János szűkebb tanítványai köréhez tartozott), könyvtári évei alatt számos könyvtártudományi szakcikket is írt: ezek közül 1937 és 1941 között kilenc a Magyar Könyvszemlében jelent meg. Különösen érdekesek azok az írásai, melyekhez vidéki tanári évei szolgáltatták az anyagot; ezekben rámutatott a vidéken élők mostoha helyzetére a tudományos kutatások terén. Többször foglalkozott az olvasás helyzetével, a ponyva ártalmaival és a hagyomány népszerűsítésének fontosságával.

Berkes Tamás monográfiája közli Sárkány Oszkár nyomtatásban megjelent írásainak bibliográfiáját, A magyar kulturális hatások Csehországban c. nevezetes tanulmányának francia rezüméjét és Sulán Béla róla szóló, egykorú ismertetését. Berkes könyve a kötet olvasóját továbbgondolkodásra is készteti Közép-Európáról, szellemi kapcsolataink alakulásáról, könyvtárakról és nem utolsó sorban: tudósaink, szellemi kiválóságaink sorsáról a 20. század második harmadában.

Kókay György