Magyar Könyvszemle   113. évf. 1997. 4.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

KÖZLEMÉNYEK

A Reisach- és a Jankovich-féle könyvgyűjtemények történetéhez. [1] Az Országos Széchényi Könyvtár kódex-gyűjteményének egyik legrégibb darabja az a Cod. Lat. 3. jelzetet viselő, a IX. sz. második negyedében [2] másolt kódex, amely Boethius De institutione arithmetica c. művét tartalmazza, és korábbi tulajdonosai között volt Johannes Adam von Reisach és Jankovich Miklós. Ebben a sorsban több kézirat, ősnyomtatvány, antikva és egyéb értékes kiadvány osztozik, így – akaratán kívül – a címben szereplő német gyűjtő jelentős mértékben gazdagította nemzeti könyvtárunk állományát.

A Reisach család legjelesebb tagja az 1869-ben elhunyt Karl August, aki egyúttal utolsó férfisarja (két lánytestvére nőtt még föl) a családnak. Az ő személye irányította a figyelmet a Reisachokra, ennek köszönhetjük, hogy legalább annyit lehet tudni az apáról, Johannes Adamról, mint amennyit tudunk. Ifj. Karl August ugyanis (szül. 1800, tanulmányait Neuburgban kezdte 1810–12, utána 1816-ig Münchenben folytatta egy bencés szerzetes vezetésével, majd különböző egyetemekre járt) 1824-ben hosszú megfontolás után úgy döntött, hogy papi pályára lép (a családnak két mélyen hívő keresztény tagja volt, édesanyja és 1816 óta Innsbruckban élő nagybátyja, Ludwig – mindkettőjükhöz meleg emberi kapcsolat fűzte). Apja ekkor már négy éve halott volt. A fiú akkor megfogadta: „Ich werde die Ehre der Familie wiederherstellen!” s Holl [3] lelkes szavai szerint „Und er hat sein Wort gehalten, wenn auch die Vorsehung alles ganz anders lenkte, als er sich damals dachte. Nicht als grosser Staatsmann oder Weltgelehrter sollte er den Gipfel der Ehren ersteigen, sondern als Kirchenfürst und Gottesmann. Die irdische Ehre folgte ihm dann von selbst nach wie der Schatten der Sonne”. 1836-ban Eichstätt püspöke lett, 1847-ben müncheni érsek, ahonnan a világi hatalommal való összeütközése miatt 1855-ben távoznia kellett, kardinálisként Rómába került, s mint az első vatikáni zsinat első pápai legátusa hunyt el. Halála után előbb egy rövid nekrológ jelent meg, [4] majd W. Molitor írt róla [5]. A tudományos kutatást J. B. Götz indította meg, ugyanő foglalja össze a (jórészt nehezen hozzáférhető) irodalmat [6]. Megtudjuk, hogy a családról [434 már a XIII. sz. óta vannak adatok. [7] A család 1737-ben a „Reichsfreiherrnstand”-ba emeltetik, 1790-ben pedig Hans Adam apja, Franz Christoph Adam († 1797) megkapja a grófi címet. Ez okozta két fia vesztét [8]. Karl August Franz Anton [9] sikkasztott, elítélték, megszökött, elfogták, börtönben ült, egyszóval roppant kalandos és kevéssé tisztességes életet élt. Hans Adamunkban bizonyára több volt a becsület, a túl nagyúri életmód következtében föllépő anyagi nehézségek azonban lelkileg és testileg tönkre tették – 1820. november 7-én tragikus öngyilkosságot követett el. (A „családi átok” állítólag fiát sem kímélte, ő is adósként halt meg – Götz 272, de apja adósságait azért kifizette – Holl 243.) Hans Adam, a legidősebb fiú, 1765-ben született a Duna-parti Neuburgban, ahol a családnak régóta birtokai és jó kapcsolatai voltak [10], később járási bíróként Monheimban élt. Életrajzát Rieder már elkészítette, de az első világháború miatt nem jelent meg. [11]

Hans Adam könyvtárával kapcsolatban így – néhány szórványos adaton kívül [12] – a Budapestre került kötetek tanúságával kell tehát megelégednünk. Magát az állományt szerencsére töb nyomtatott katalógusból ismerjük. Az egyik: Bibliotheca Reisachiana. Collegit J. A. de Reisach, S. R. I. Comes in Steinberg, 1806. (valószínűleg erre utal Holl 270). Dátuma nyilván téves, mivel ebben a katalógusban szerepelnek olyan kötetek, amelyek 1809-es dátumú posszesszor-bejegyzést tartalmaznak. Még furcsább, hogy e katalógus V. 602 tétele: Bibl. R., edidit Johannes Adamus de R. Comes in St. 1810. 8. T. 2. Az 1811-es és későbbi dátumot viselő kötetek ebben a két kötetetes katalógusban még nem szerepelnek, tehát a nyomtatás tényleges dátuma 1810. [13] Ennek a katalógusnak egy szépen bekötött s üres lapokkal bővített példánya megvan az OSzK-ban. Ugyanez a két kötet szolgált árverési jegyzékül, pusztán a címlap cseréltetett ki: Erster Katalog einer auserlesenen Büchersammlung, welche zu Regensburg in Baiern im Hause L. B. Nro 78. unweit der Grüb am 3ten Februar 1820 und folgende Tage an die Meistbiethenden gegen gleich baare Bezahlung abgegeben wird. Regensburg, 1819. és Zweiter Katalog stb. Ennek az OSzK-ban lévő példánya egybekötött, s fölvágatlan volt, tehát csak az első árverés után került Jankovich-hoz. Létezik egy „harmadik” katalógus is: Dritter Katalog einer auserlesenen Büchersammlung, welche zu Regensburg in Baiern am 5ten Junius u. folgende Tage l. J. an die Meistbiethenden gegen gleich baare Bezahlung verkauft wird. Regensburg, 1820. Ez nyilván az első árverés után készült, melyből befolyt összegek nem bizonyultak elegendőnek Reisach anyagi helyzetének szanálásához. A harmadik katalógus Jankovich-példánya ceruzával gondosan ki van preparálva, Jankovich nyilván még az árverés előtt bejelölte, mely tételeket tart érdekesnek, fontosnak vagy föltétlen megszerzendőnek. Néhány kötet mind az első, mind a harmadik katalógusban szerepel. [435 Reisach az elsőn kínált összeget nyilván túl alacsonynak tartotta, és főleg az értékesebb kötetekhez még ragaszkodott. Ennek látható bizonyítékát nyújtja az 1810-es K. Jankovich-példánya. Ebben ui. a köztes lapokon szórványosan ceruzával, német folyóírással írt bejegyzések találhatók az I. K. I–IV. osztályaihoz. Ezek egyik csoportja: „zurükbehalten” (sic) és rövidítései, „Von hier an alle hier geblieben” (I. 38-hoz) és az ezzel nyilván azonos jelentésű „hier” a tétel visszatartását jelenti (I. 3–4, 7, 12–13, 18, 26–27, 30, 35–36, 38– és még 60 tételnél), a másik csoport az eladását (II. a. 4, 1, 76, II. b. 1, 11, 63, 69, 84, 162). A kapott összeget is megadja öt esetben (II.b.1, III.1 és 11: 88f, 63: 12f 21x, 69: 46f), három tételnél pedig „verkauft an Engländer” áll (II.a.4, III.84, 162). A visszatartott könyveknél két ízben megjelöli az ajánlatot (I.3: 45f geboten – ez az Arithmetica-kódex, amelyet Jankovich végül 54 forintért vett meg, és II.a. 60: gebot. 12f.). IV.55-nél „Carl” talán a fia számára való visszatartást jelenti. IV.79 jegyzetét nem sikerült kiolvasni.

Lássuk most a Jankovich birtokába került köteteket. Ezekre a Jankovich Fondban (OSzK Fond 16) utalást nem találtam [14], így az OSzK jelenlegi állományára kell szorítkoznunk. [15] A latin és német kódexek korábbi posszesszorairól, köztük a Reisach-féle bejegyzésekről is jól tájékoztat Bartoniek Emma ill. Vizkelety András nyomtatott katalógusa. Horváth Ignác ősnyomtatvány-katalógusában a Reisach nevet tévesen Pisachnak olvasta. Másrészt, Jankovich egykori tulajdonosi voltának valószínűsítéséhez vagy kizáráshoz segítséget nyújt a régi („müncheni”) cédula-katalógusnak a rekatalogizálást átvészelt része és Jankovich kéziratos katalógusai (a külföldi kéziratokról Quart. Lat. 3872 – több korai piszkozat – és Fol. Lat. 37 (a továbbiakban csak F. L. 37), az antik szerzők nyomtatott kiadásairól Fol. Lat. 36). F. L. 37-hez hasonló a Fejérváry által Hänelhez eljuttatott katalógus. [16] Néhány kódex eredetére már Paul Lehmann fölhívta a figyelmet. [17] Mielőtt fölsorolnánk, hogy mindezen segédeszközökkel a Reisach-katalógusok mely köteteit sikerült megtalálni, lássuk az első katalógus fejezetcímeit:

I. Manuscripta. 88 numeri.

II. Incunabula ad a. 1551. 99 numeri

III. Kostbare Werke 176 numeri

IV. Auctores Classici 202 numeri

V. Bavarica 627.

A második katalógusban újabb tudományos munkák, a harmadikban pedig ömlesztve, megközelítőleg betűrendben 2637 tétel áll, ez összesen 5887 tétel, amelyek némelyike több kötetből ál, némelyike pedig kétszer szerepel.

Az azonosításoknál lehetőleg utalunk a föntemlített kéziratos katalógusokra.

Az utolsó oszlopban, ha a könyvtár nincs megadva, helyére az OSzK értendő. Felvettem néhány olyan tételt, amely mind a Reisach-, mind a Jankovich-gyűjteményben megvolt, azonban nem tudom kifogástalanul bizonyítani, hogy az utóbbi példánya az előbbivel azonos; erre az utolsó oszlopba tett kérdőjellel hívom föl a figyelmet. [436


1. A birtokjelek 1. típusa, OSzK Cod. Lat. 41, belső borító


2. A birtokjelek 2. típusa, OSzK Cod. Lat. 41, 1r


3. A birtokjelek 3. és 4. típusa, OSzK Cod. Lat. 41, 1r
[437


[437 4. A birtokjelek 3. típusa, OSzK Ant. 4299.


5. A birtokjelek 5.b. típusa, OSzK Ant. 2829. [438


6. A birtokjelek 5.a. típusa, OSzK Ant. 83.

(Az OSzK laboratóriuma által készített képeket
az Országos Széchényi Könyvtár szíves engedelmével közlöm.)

[439

Reisach cím közbülső posszessorok J. mai őrzési hely

I. Katalog
I. Manuscripta

3 Boethius: Arithmetica III.K.1523; F. L. 37, 1r * OSzK Cod. Lat. 3
4 III.K.1524 = F.L.37,
13 r = Q.L.3872, 7r, 54v
* Cod. Lat. 51
6 F.L.37, 10r * Cod. Lat. 8 [18]
7 részlet a Bibliából III.K.1525 = F.L.37, 38v * Hebr. Quart. 4

8 hat mű, az utolsó kettőt még a második árverés előtt leválasztották belőle

8/1–3 Phillipps 1162 [19]
8/4 Phillipps 1163 Berlin Preuss. theol.
lat. fol. 701 [20]
8/5 III.K.498 = Phillipps 1161
= Rosenthal, J.: Cat.
83.
1926, no 79;
Clm 28620 [21]
8/6 III.K.84 = Phillipps
1159 = Rosenthal i. m. 83, no 19
Houston, Public Library 7 [22]
9 Berlin Preuss. theol. lat. qu. 216 [23]
12 III.K.1520 = F.L.37, 4 v * Cod. Lat. 41
13 III. 1522 = Clm 27054 [24]
14 Isidori ethimolog. Edinburgh, Univ. lat. 123 [25]
15 Baumgarten geistlicher Herzen Jankovich = OSzK Cod. Germ. 1. * München BSB Cgm 6247 [26]
16 Arbor consanguinitatis III.1527 * Cod. Lat. 30
17 Gültbüchl Jankovich = OSzK Cod. Germ. 3 * München BSB Cgm ?? [27]
22 Carl August Reisach Vatikán, Rossi lat. VIII, 44 [28] [440
27 Trymberg, Hugo v.: Renner III.1526 Berlin Germ. Quart. 578 [29]
29 Auszug gemoiner rechten Berlin Germ. Fol. 822 [30]
31 Psalterium Varrentrapp, Phillipps 1165 [31]
35 Missale III.K.1559
49 Aufriß d. Reichstag-Säle III.K.1549.
54 Beschreibung d. nürnbergischen Landschaft III.1528

II. (a) Incunabula ... usque ad annum 1551

2 Opus de misteria misse Alberti magni III.1551
4 Ovidius Venet. 1474. verkauft an Engländer
5 Bonaventura, Speculum b. M. virg. III.1583
8 Silius Italicus Venet. 1483 F.L.36,175 r * Inc. 644 (3085) [31a]
10 Biblia 1485 III.1552
17 Psalterium Nurmberge 1497 A British Museum 1884-ben vette. London, BL, ld. BMC 2 (1912 = 1963) 477.
55 III.1564
57 Reformacion d. bayrischen Landrecht * Ant. 607 (W 226)

II. (b) Incunabula sine Nota anni, loci aut impression

2 Vincentius Ferrerius: De fine mundi c. 1481 * Inc. 1167 (1311)
3 Vincentii de fine Mundi * Inc. 1166 (post 1312)
10 Historia Nicodemi de passione Domini * Inc. 1002 (2369)
14 Iacobus de Clusa seu de Paradiso * Ant. 4300 [32] (J 6)
16 Epistola de miseria curatorum * Inc. 852 (1267)
17 Epistola de miseria curatorum * Inc. 850 (1203)
18 Stella clericorum * Inc. 1125 (3139) [441
21 vagy 38? De septem horis canonicis * Inc. 907 (1728)
27 Epistole Magni Turci. Paul Riant Cambridge / Ma. [33]
39 Isidorus: De fide cath. * Inc. 923 (1796)
40 Navicula St. Ursulae * Inc. 1155 (3419)

III. Kostbare ... und andere seltene Werke

8 III.K.1592
42 „hier”, III.842
84 „verkauft an Engl.”
162 „verkauft an Engl.”

IV. Auctores Classici

9 Athenei Dipnosophistarum Basil. 1556. F.L.36,23r * Ant. 6162 (A 660)
36 Dionis Nicae Epitome aut. Joa. Xiphilino Lut. 1551 F.L.36,209r * Ant. 2027 (X 20)
55 „Carl”
139 Stobaeus: Sententiae Tiguri 1559. F.L.36,180r * Ant. 770 (S 864)
141 Sybillina Oracula. J. Opsopaeus par. 1599. F.L.36,184r * Ant. 4299 (S 500)

V. Bauarica

67 De laureaco aut. Casp. Bruschio. Basil. 1553. III.K.1471 = * Ant. 7232 [34] (B 1016)
283 Reisach, J. N. A.: Anzeige der in dem Herzogthum Neuburg entlegenen Klöstern... Regensburg, 1780; OSzK (III.) Germ. 3200 ?233836
284 Reisach, J. N. A.: Historisch… l. 434. lap ??? OSzK III. Germ. 3203
297 Des Fürstenthums Neuburg Erneuerte Forst- und Holzordnung. Neuburg, 1690. ?178506
342 Abfertigung d. wider die jüngste Pfalzneuburgische landtagshandlungen … 1784. [442 * ?318279 [35]
345 Pfalzneuburgischer Deputationsabschied über die Neuburgischen Landes- und Regierungsverhältnisse d. d. München den 5. Oktober 1799. Uo. 1799. ?III.Germ. 1790
350 Pfalzneuburgischer Landtags-Abschied vom Jahre 1802. ?III.Germ. 2624

III. Katalog

33 Annii viterbiensis comentaria. Romae 1498. * Inc. 230 (213)
35 Anselmi Opera Col. Agr. 1560. OSzK 500.307 * Ant. 401 (A 404)
84 ld. I.K.I.8/6
111 Biblia Septuaginta. Oxon. 1707. * XII.Bibl. 643/1–4
135 Bruschius, C.: Chronik d. Erzbischouen zu Mayntz. Franckfurth, 1551. Megjelölve a katalógusban. ?Ant. 644 (B 1014)
173 Camers, Joan.: index Plinianus Vö. III.K.821/2
221 München, UB Cod. Fol. 744 [36]
242 Comodiani poetae Wit. 1703. ?F.L. 36,42 v XII.Patr. 527
271 Dionysii Halicarnassei... Lutetiae 1546–48. F.L.36,53r Ant. 83 (D 190)
279 Dionis Cassii Historiae. Francofurti 1592. F.L.36,52v Ant. 6171 (D 183)
280 Diomedis Gramatici opus. Lips. 1542 F.L.36,52v Ant. 6265 (D 179)
284 Dionis Rom. hist. 1548 III.K.271/2 = F.L. 36,52 v Ant. 83
334 Eunapius Sard... Antwerp. 1596. F.L.36,63r Ant. 6182 (E 489)
387 Fugger, M.: von d. Gestütterey. Frankfurt 1584. [443 Ant. 565
(F 525 + C 1174)
400 Gebetbuch F.L.37,116r * Cod. Germ. 33
405 G. Gemistii (Plethonis) Venetiis 1503. F.L.36,144r * Ant. 696 (P 629)
467 Hahn, G.: Historia Martisburgica. Leipzig 1606. III. Germ. 387 * ?500257
498 I.K.8/5
584 Jusjurandum senatorum Q.L.3872,30r = F.L.37,149r * Oct. Graec. 1
614 D. neue Layenspiegel. Ausburg, 1511. Ant. 542 (T 65)
752 Narratio eorum, quae contigerunt Apollonio Tyrio. Aug. Vind. 1595. F.L.36,116r * Ant. 2016 (A 447)
765 Naironi Faust. Banesii evangelia (lege: EVOPLIA) Rom. 1694. * XII.Polem.4705
806 C. Peutingeri Sermones convivales Argent. 1506. * Ant. 2829 (P 423)
821 Plinii nat. hist. Hagenau 1518. F.L.36,142r; OSzK 601.254 + 601.257 * Ant. 108 (P 645)
842 I.K.III.42
860/1–2 Ephemeris sive diarium Francf. 1590 F.L.37,166v * Ant. 3872 (R 217)
860/3 Diarium M. Webseri * Quart.Lat. 210
861 Remissorium mitt sampt dem Weychpild. Ausburg. 1495. * Inc. 607 (1257)
900 Sachssenspigel. Leip. 1535. OSzK 600.094 * Ant. 595 (E 97)
917 Sanftl, D. Coloman: Dissertatio Ratisb. 1786 * XII.Exeg.1128
1015 Suidae Historica. Basil. 1564 * Ant. 780 (S 967)
1023 Summa Johannis v. Freiburg Inc. 446 (1906)
1040 Paraphrasis Themistii in Aristotelem. Basil. 1533. F.L.36,189r * Ant. 2065 (T 116)
1063 Aeg. Tshudii Chronicon Helv. Basel 1734 * III.H.rel. 219
1066 Hadriani Valesii de cena Trimalchionis.
Paris 1666.
* 232449
1090 Kurtze Vorstellung d. Erdkugel. Augspurg 1743. [444 * ?III.Geo.212
1366 Imago primi saeculi Societatis Jesu. Antw. 1640. OSzK H. eccl. 309 600675
1471 I.K.V.67
1520 I.K.I.12
1521 Philippi Galtheri Alexandreidos libri 1588. OSzK VIII. P.o. lat. 419 * Ant. 2198 (G 494)
1522–5 I.K.I.13, 3,4 ill. 7
1526–7 I.K.I.27, 16
1528 I.K.I.54
1549 I.K.I.49
1551 I.K.II.a.2.
1552 I.K.II.a.10
1559 I.K.I.36
1564 I.K.II.a.55
1583 I.K.II.a.5
1592 I.K.III.8

Némely esetben a könyv korábbi tulajdonosát is meg lehet határozni. Ottó Henrik pfalzi fejedelemé volt négy kódex. Máig viseli képmását I.K.I.3 [37], I.4 és 7 [38], neki készült III.K.584 (ennek két elefántcsontberakásos tábláját Jankovich, Fol.Lat. 37 nem említi, nyomukat nem leltem). I.K.I.3 és 4 Lorschból [39] került Ottó Henrikhez, a könyvek nagy szerelmeséhez. [40] Hogy hogyan? W. W. v. Zimmern gróf krónikája szerint „Wie Sie (= a 764-ben alapított monostorban 1247 óta élő premontrei szerzetesek) aber noch viel weltlicher worden, do ist der nachgehend Churfürst, Pfalzgrafe Ott Heinrich, tanquam alter Nebukadnezar kommen. Der hat die kaiserlich uralte Bibliothek samt Butzen und Stil, wie man sagt, higeführt, und, wie augenscheinlich, sieht es (= a monostor) ein zervalnen Spital viel gleicher den einer so herrlichhen und kaiserlichen Stiftung.” [41] Helyesebben, nem lehet pontosan megállapítani, hogy mikor tulajdonította a fejedelem ezeket a kódexeket, mert a gyűjtés már a végleges kirámolás előtt is szórványosan ugyan, de folyt. Megemlítjük, hogy Mathias Widman Kemnatensis már 1460 körül járt Lorschban, s legalább hat [445 kódexet elszerzett fejedelme számára; látta, de viszaadta a másik Arithmetica-kódexet, Vat. Pal. 1341-et. [42]

Több szempontból érdekes III.K.584. Kubinyi Mária [43] figyelmét elkerülte, hogy ez már ismert és kiadott szöveg. G. M. Thomas müncheni könyvtáros fedezte föl és publikálta: Über eine griechischte Eidesformel römischer Senatoren. Aus dem Cod. lat. 13096 der Münchener StB. = Gelehrte Anzeigen d. kgl. Bayer. Ak. 1860, 154–164. A Szenátorok Esküje a müncheni kódex 43–48. lapjain található, a XVII. században már hozzá volt kötve a többihez, s egy regensburgi tanácsos birtokolta. A müncheni példány csonka, nem tartalmazza az előszó görög fordítását, és dátum nincs rajta. Különben a két kézirat szövege lényegében azonos, a görög szövegben néhány itacisztikus változat van (-oi- és -ai a müncheniben, ki a budapestiben), a német szöveg is csak helyesírási változatokat mutat, a latin szövegből a müncheniben hiányzik Henrik „utrisque Bavarie duci” címe, s a kezdete Jacobus Mycillus helyett Dominus Micillus. Szintén nem közli Kubinyi az „+ Ex Bibliotheca I. A. Reisachii S. R. I. Comitis. 1813. Donum Bernardi L. B. ab Hornstein statuum prov. Neob. Mareschalli” bejegyzést. [44]

Mint köztudott, a Bibl. Palatina 1623-ban háborús jóvátétel címén a Vatikába került [45], a választófejedelem könyvtárának azon részét pedig, amelyet a katolikusok nem tartottak elszállításra érdemesnek, a háború során 1693-ban a palotával együtt fölégették a franciák. Voltak azonban olyan kötetek, amelyek nem az egyetemhez, hanem a fejedelem neuburgi házikönyvtárába kerültek. Ez történt az Arithmetica-kódexszel is [46], amint ez a neuburgi kastély Lehmann által idézett 1556-os és 1566-os könyvjegyzékéből látszik, s valószínűleg ide került a másik három kézirat is. Ottó Henrik magángyűjteményeinek sorsát nem dolgozták még föl, a legtöbbet Hubay Ilonától tudjuk. [47] Lehetséges, hogy a kötetek különböző utakon kerültek Reisachoz. Összesen öt kódexből mutatható ki a talált legrégibb tulajdon-jele, egy nyomtatott cédula „Hans Adam Reisacher 17../Gelesen A. 17..” szöveggel. I.K.I.7, 12 és 15-ben máig megvan, 1781-re kiegészített dátummal (Hans Adam ekkor 16 éves!); az olvasás éve egyikben sincs kitöltve. I.K.I.3 és 4-ből nyilván Jankovich távolította el a cédulát, és bejegyezte a szerzés módját s még a III.K. tételszámait is. Tehát esetleg a Hildesheimből származó I.K.I.12 is átment a pfalzi fejedelmek kezén – a XVI. sz-i kötés Caesar, Cicero, Ovidius és Vergilius képmásával a hozzáértőnek nyilván többet is elárul. Élesen elválik ettől a csoporttól III.K.584. Az I–II.K.-ban való nem szereplése is későbbi beszerzése mellett szól, az 1813-as bejegyzés nyilván ennek évét jelöli. Báró v. Hornstein legalább 1799 óta viselte (méghozzá utolsóként, a Montgelas-féle reformig) a neuburgi „Landmarschall” tisztét. [48] [446 Von Hornstein szoros kapcsolatban állhatott a v. Reisach családdal, amelynek tagjai szintén magas hivatalokat töltöttek be [49]; bizonyos anyagi ügyletükben való részvételét említi Rieder i. h. 215–218. Van még egy neuburgi bejegyzésünk, III.K.1366-ban: „Hanc primi Saeculi Imaginem Neoburgico Societatis Jesu Collegio eiusdem Societatis Coll. Düsseldorp. Donat Ao MDCXLIV. XV. Kal. Iun.” [50] A rend 1773-as föloszlatása után nyilván sok lehetőség adódott könyvszerzésre, ámbár a kollégiumban még később is ottmaradhattak és taníthattak. [51] Hubay szerint a jezsuiták a fejedelemtől is kaptak könyveket, lehetséges tehát, hogy az Ottheinrich-kötetek is rajtuk keresztül jutottak Reisachoz. A Reisach-kötetek korábbi posszesszorai között szerepel még a Bibl. Palmiana (III.K.14, 33, 60, 100–101, 254, 1063), a Bibl. Corbesiana (III.K.156), a passaui székesegyházi könyvtár (I.K.V.67), a müncheni kir. kvt. (III.K.806), valamint Johann Heinrich Prieser. [52]

Kaisheimből származik I.K.I.9–11, 13?, 14, 22, 31 és 34, továbbá Cbm C.26c és C.99 (ezek XVIII. sz-i kaisheimi katalógusok, az árverési jegyzékekben nem leltem őket). Ezek 1809-ben kerültek Reisachhoz, akinek birtokában még több, a kolostorra vonatkozó irat is volt (I.K.I.69: Eine Sammlung von Abschriften der meisten Kloster Kaissheimisch. Urkunden; I.K.V. 415–428.) [53]

Esetleg Hildesheimből (OSB S. Michael) származik I.K.12 = Cod. Lat. 41. [54]

Tekintsük át a Reisach-féle birtokjeleket.

1) A cédulát már említettük. (1. kép)

2) A kerekbetűs AR ligatura egyszer dátum nélkül áll (I.K.I.7), kétszer az 1785-ös dátummal (I.K.I.6,12). (2. kép)

3) Az Ex Bibl/Bibliotheca Reisachiorum 1802-es (I.K.I. 7, 12, 15. IV. 36, 169), 1803-as (I.29, II.a.8, IV.9), 1807-es (I.27), 1809-es (I.9, 13, II.a.17, 57, II.b.10, 14, 16–7, 27, 39, 40, IV.141, V.67) és 1811-es (III.K.1366) dátummal található. Két bejegyzés kerekbetűs (I.7, 12), a többi Hans Adam jellegzetes szálkás betűivel íródott. (3. és 4. kép)

4) Még a HAR ligatura is megvan I.K.I.7, 12, II.a.8, IV.9, 36, 139-ben, azaz 1802–3-ban.

5) Az Ex bibl/Bibl. I. A. Reisachii 1812-es (III.K. 33, 35, 280, 334–335, 752, 861, 1040, 1066), 1813-as (614, 821, 860 – HAR is, 900, 917, 1015; 584-ről fönt), 1814-es (221, 1023) és 1815-ös (271, 387, 400, 405, 1063) dátummal áll, 1816-ban ehhez még „S. R. I. C/Com/Comitis” járul (111, 806, 1521) – a legutóbbiban „in eadem Bibliotheca MSptum Galtheri Saec. XII. Monhemii asservatur” I.K.I.12-re utal). (5. és 6. kép)

Állítólag ugyanez (Ex bibl. I. A. Reisachii) áll I.K.I. 8/6-ban 1809-es dátummal, ami kilógna a sorból, de talán csak később, a szétszakításkor került bele.

6) Dátum nélkül áll HAR III.K.279 és 765-ben.

Mayer Gyula [447

Jegyzetek

1 Köszönöm Vizkelety Andrásnak mindenre kiterjedő szíves segítségét. A cikk olvasható a http://www.cs.elte.hu/~gam/ hely alatt, s a szerző a gam@cs.elte.hu címen szívesen látja az Olvasó észrevételeit.

2 Bischoff, B.: Die Abtei Lorsch im Spiegel seiner Handschriften. In: Die Reichsabtei Lorsch. Fs. zum ... Stiftung 764. II. Darmstadt, 1977.[= 1974] és Lorsch, 19892. 47–52.

3 Alant idézett mű 342.

4 M., Ch. = Katholik 1870. 129–150.

5 In: Deutschlands Episkopat in Lebensbildern. II. Würzburg, 1874. 135–172.

6 Historisch-politische Blätter für das kathol. Deut. 1918. 266–272. Uo. 1918. 269...426. K. Holl szolgál újabb adatokkal, a 469. és 679. lapok között pedig A. Doeberl dolgozza föl az 1837–55 közötti éveket. L. még Allgemeine deutsche Bibliographie. 28. 1889. 114–115.; Wetzer u. Welte’s Kirchenlexikon 10. Freiburg/Br. 18972, 988–990.; LThK1 8, 750–1, Biographisches Wörterbuch zur deutschen Geschichte. München 1973–1975.2 2, 2289. Garhammer, E.: Seminaridee u. Klerusbildung bei Karl August Graf von Reisach: eine pastoralgeschichtliche Studie zum Ultramontanismus des 19. Jhs. Stuttgart, 1990. Mommsen, W. A.: Die Nachlässe in den deutschen Archiven. II. Boppard a. Rhein, 1983. 1050.

7 Néhány jeles tagot megemlít Jöcher: 6. Erg. Bd. 1819, 1739–1740. – Dietrichről † 1520, l. OA (= Oberbayrisches Archiv) 1980. 335. is –, Meusel: Bd. 6, 10 és 15 s. v.; Neue Leipz. Litteraturz., Intelligenzbl. 1806. St. 14, 214.

8 Nyugodtabban hunyhatta le szemét a másik kettő, Marquard avagy Markus † 1858 és Ludwig azaz Alois Gustach 1779–1861, utóbbiról Wurzbach: 25. 1873. 239–240.

9 A bíboros keresztapja, 1777–1846, l. Rieder, O.: OA 1915. 189–382, Taf. 17–18, és uo. 62, 263–; egy köteg levele ma a Bayer. StB-ban – Deutsche Nachlässe 1969. 153. = Cgm 6998 (Catalogus codd. mss. Bibl. Monac. IX/1. Wiesbaden, 1970. 126.)

10 L. Reisach, Joh. Nepom. Anton v.: Historisch-Topographische Beschreibung des Herzogthums Neuburg. Regensburg,1780. 28, 101, 176–179.

11 Az 1835-ben indított és ma is élő Neuburger Kollektaneenblattnak sajnos csak egyetlen kötetét láttam.

12 L. Lehmann, Glauche és főleg Krämer alant idézett írásait.

13 A müncheni BSB hasonló példánya, „Bibliotheca Reisachiorum. s. l. [1819]” a második világháborúban megsemmisült.

14 Berlász Jenő: Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása. In: Az OSzK Évkönyve 1970–71. 138 Quart.Lat. 3870-re hivatkozik. A tanulmány átdolgozása Jankovich Miklós pályaképe és könyvtári gyűjteményei címmel jelent meg a Belitska-Scholtz Hedvig által szerkesztett Jankovich Miklós, a gyűjtő és mecénás (1772–1864) c. tanulmánykötetben (Bp. 1985); l. ennek 46. ill. 71. lapját.

15 Innen csere útján sok Jankovich-kötet került átadásra, pl. az Ómagyar Mária-siralomért is. Nincsenek meg az OSzK-ban a köv. esetleg Reisachtól származó Jank-kötetek: I.K.IV.4 = F.L. 36, 15 r; IV. 43 = F. L. 36, 74 v; III. K. 50 = F. L. 36, 21 r; 289 = F. L. 36, 54 v.

16 Archiv f. Philol. u. Päd. 1839. 591–639., általában is l. Vizkelety A.: Verzeichniss altdeut. Hss. 1. 9–11.)

17 Mitteilungen aus Handschriften. 5. 20. 31–33. 42–44; 6, 49 (Sitzungsberichte d. Bayer. Akad. d. Wiss. 1938–), részben tévesen.

18 Azonban egy nyolc lapnyi „angehängte Traktat geographischen Inhalts vom 13ten Jh.” hiányzik.

19 Glauche, G.: Wege zur Provenienzbestimmung versprengter bayerischer Hss. = BFB = Bibliotheksforum Bayern 1978. 205–206. és Krämer, S.: Ex bibliotheca Reisachiorum. = Scriptorium 1980. 94.

20 Krämer: i. h.

21 Glauche, Krämer, Catalogus Clm. IV/10. Wiesbaden, 1984. sub nr.

22 Census US 2. 2165.

23 Achten, G.: Die theol. lat. Hss. Wiesbaden, 1979. 132.

24 Krämer: i. h.

25 Finlayson, Ch. P.: A Manuscript from Lucelle. = Scriptorium 1978. 259. és Krämer: i. h.

26 Krämer: i. h.

27 Vö. Vizkelety: i. m. 1. 12.

28 Krämer: i. h.

29 L. Degering, H.: Kurzes Verzeichnis 2. 107.

30 L. Degering: i. m. 1. 114.

31 Krämer: i. h.

31a Zárójelben megadom a Sajó G.–Soltész E.-féle ősnyomtatvány-, ill. a Soltész E.–Velenczei K.–W. Salgó Á.-féle antikva-katalógus tételszámát.

32 L. Horváth 684

33 Walsh, J. E.: A catalogue of the fifteenth-c. printed books in the Harvard UL. I. 1991. 392.

34 A szerző, c. Brusch dedikációjával?

35 A megjelenés levágott dátuma, 1784, nem látszik a példányon.

36 L. MBKD 3,1933,317; és Die Hss. d. UB München. III,2. Wiesbaden, 1979. 189–191. irodalommal. A kódex a Monheimtől 20 km-re fekvő Wemdingből származott el.

37 1548-ból, az ún. első heidelbergi könyvkötő alkotása, l. Ilse Schunke hatalmas monográfiáját: Die Einbände der Palatina in der Vatikan. Bibl. (Studi e testi 216–218) uo., 1962. 1,50–3 és Taf. XXXII. A Vatikánban egyetlen lorschi kötetnek maradt meg az „Ottheinricheinband”-ja, Pal. lat. 573-nak, 1558-ból. Rott, H.: Ottheinrich. Heidelberg, 1905. 41. szerint egy árverés során szönyeg is jutott A. v. Reisach birtokába a kastélyból.

38 E kettőé 1553-ból, Jörg Bernhardt alkotásai, l. Schunke, : i. m. 1. 54–55. és Taf. XXXIV

39 B. Bischoff: i. m. 1977. 95.

40 Még egy lorschi kódex került magyar kézre, egy Quattuor-evangéliumoskönyv első fele a gyulafehérvári Battyán-kvt. II.1 jelű kötete. L. Szentiványi Róbert katalógusát és Köhler, W.: Miniaturen, II. 1958. 11. 88–100. és Taf. 99–107. III.168. IV.26. Szentiványi: Der Codex Aureus von Lorsch, jetzt in Gyulafehérvár. = StM OSB 1912. 131–151. és két tábla. Bischoff: Lorsch 36. 38. 50. 53. 62. 63. 66. Az eredetileg elefántcsont-táblák közé kötött kódex leírása az első lorschi katalógus élén áll.

41 Idézi Lehmann, P.: Johannes Sichardus und die von ihm benutzten Bibliotheken u. Hss. München, 1912. 137.

42 Ennek Mathias K. bejegyzését egyesek Korvin Mátyásnak magyarázták, l. Gottlieb, Th.: Wer ist der im codex Montepessulanus 125 genannte Mathias? In: Eranos Vindobonesis. Bécs, 1893. 147. A vatikáni kódex a IX. sz. harmadik negyedében másoltatott, mégpedig a budapesti kódexről, amint azt már Bischoff: i. m. 56. gyanította és most világosan látszik Jean-Yves Guillaumin (Coll. Budé, Paris, 1995.) Arithmetica-kiadásából.

43 L. a nyomtatott katalógust és AntTan 1954. 279. – Ottó Henrik persze nem rajnai palatinus és Hollandia (= Batavia) fejedelme, hanem rajna-pfalzi fejedelem s Alsó- és Fölső-Bajorország (Bavaria) hercege.

44 L. még Ziebarth, E.: Der Eid vom Kloster Lorsch. In: XAPITES, Fr. Leo zum 60. Geb. Berlin, 1911. 395–406. és Gáspár Dorottya: Griechischer Eid der Ratsherren gefunden in der Széchényi-Nationalbibliothek, Budapest. = Alba Regia 1976. 39–64. A posszesszor-bejegyzés fényképe a 40. oldalon látható.

45 Pl. Wilken, F.: Über die dem Leo Allatius als Bevollmächtigtem des Papstes Gregor XV. zur Übernahme der Bibl. Pal. im J. 1622 ertheilte Instruction. = Archiv f. Philol. u. Päd. 1837. 5–17. Erre a sorsra jutott tehát a budapesti Arithmetica-kódex másolata is.

46 Henrik matematika iránti szeretetéről megemlékezik Reisach, J. N. A.: i. m. 6.

47 Incunabula aus d. Staatlichen Bibl. Neuburg. Wiesbaden, 1970. IX–XII.

48 L. I.K.V.345 és 350, a rendekről Reisach, J. N. A.: i. m. 24.

49 Reisach, J. N. A.: i. m. 28, 101; maga Joh. Nepomuk pl. valódi tanácsos volt; vö. Hof- und Staats-Handbuch des Königreichs Baiern. München, 1813. 10, 47, 49, 52, 159, 309. vagy uo. 1824. 12, 13, 73, 76.

50 A nyilvánosan 1614-ben Düsseldorfban katolizáló Wolfgang Wilhelm pfalzi fejedelem lelkésze a jezsuita J. Reihing volt, Neuburgban 1618 óta éltek a fejedelem hívására jezsuiták.

51 Reisach, J. N. A.: i. m. 47., az 1808-beli újabb szigorításokról Rieder: i. h. 228. Vö. Krämer, S.–Bernhard, M.: Mittelalterliche Bibliothekskataloge Deutschlands. Erg. I/1–3. München, 1989–1990. 597.

52 † 1801, l. Hubay: Inc. Ausburg 516, Meusel 6 és 10, neki dedikálta G. W. Zapf az Augsburgs Buchdruckergeschichte. Ausburg, 1788. c. művét; – III.K.860. Más úton került Priesertől Jankovich-hoz Cod. Lat. 115.

53 Vö. Krämer, S. – Bernhard, M.: i. m. 383.

54 Krämer, S. – Bernhard, M.: i. m. 353.