Magyar Könyvszemle   113. évf. 1997. 4.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

SZEMLE

Czobor Mihály (?): Theagenes és Chariclia. S.a.r. Kőszeghy Péter. Bp. 1996. Akadémiai Kiadó–Balassi Kiadó. 421 1. (Régi Magyar Költők Tára XVI. századbeli magyar költők művei. Új folyam 10.)

Az Új Magyar Irodalmi Lexikon (1994) első kötetének 313. lapján a Chariclia címszót követőleg két adat tájékoztat a mű kiadásáról. Az első Gyöngyösi átdolgozott és kiegészített munkájának közlése Badics Ferenctől 1937-ben Gyöngyösi István összes költeményeinek negyedik kötetében. A másik a Czobor-féle Chariclia publikációja: „kiad. Kőszeghy Péter, RMKT 16, 13, 1992.” Nyilvánvaló, hogy ez az utóbbi tájékoztatás téves, egy optimista tervezésnek tényként közölt eredménye. Kőszeghy Péternek már az 1990-es évek elején nyomtatásra kész kiadványa nyolc évi „porosodás után” (l. a 336. lapon) csak 1996-ban látott napvilágot az RMKT XVI. századi új sorozatának tizedik köteteként.

A kiadványban először olvashatjuk nyomtatásban a harmadik századi bizánci írónak, Heliodorosznak Aithiopika című kalandregénye magyar verses fordítását. Minden kétséget kizáró bizonyíték nem igazolja, de valószínűleg a terjedelmes szerelmi történetet német fordításból az arisztokrata Czobor Mihály (1572 k.–1616) tolmácsolta magyar versekben talán a XVI. század végén vagy inkább a XVII. század első éveiben. Ez idő tájt az udvari körök szépirodalmi olvasmányát, a szerelmi történeteket a széphistóriák módján nálunk verses alakban kedvelték. Johann Zschorn prózában 1559-ben kinyomtatott munkáját a magyar fordító ötsoros tizenkettes strófákban ültette át. De csak az első öt könyvet. Ez sem maradt fenn teljesen. A hihetetlen kalandok hosszú során átesett szerelmesek története a Zrínyi Miklós könyvtárában ránk maradt kéziratban a harmadik rész vége felé megszakad. Így a betoldásokkal, tudós leírásokkal, elmélkedésekkel toldott átdolgozás-fordítás nem tájékoztat, hogyan menekültek meg a szerelmesek a biztosnak látszó pusztulásból.

Theagenes és Chariclia története a maga korában népszerű olvasmány volt. Főúri körökben [481 forgó másolatairól, kéziratairól több hírünk van. Az igényt, hogyan alakult izgalmas életük sora, Gyöngyösi István elégítette ki, midőn 1700-ban Lőcsén „a’ verseket olvasó némelly jó urai kévánságára és kedvéért” kinyomtatta az Új életre hozatott Charicliát „sok fogyatkozásibúl újabb és jobb rendben” szedve a históriát „némelly régi versek rongyábúl”.

A Theagenes és Chariclia töredékes, de így is tetemes mennyiségű szövegét Kőszeghy Péter a RMKT kiadási hagyományaitól eltérőleg rendezte sajtó alá. Egyik legnagyszerűbb elgondolása, hogy hasonmásban közli az eredeti szöveget is. A kutató így párhuzamosan olvashatja a fordítás szövegét a sajtó alá rendező mai helyesírással és a mai nyelvhasználat szerint közölt olvasatával. A tudományos kutatás igényeit elégítik ki az olvasat alatti jegyzetek a fordítás sajátosságairól. (A sajtó alá rendezés módjáról Kőszeghy Péter külön fejezetben beszél, ott ismerteti kiadási eljárását.)

A szöveg megértését igen nagyszámú szó- és tárgyi magyarázat segíti. Megítélésünk szerint egyiknek-másiknak terjedelme feleslegesen bő. Pl. a 81. sort akkor is megérti az olvasó, ha tudja, hogy a „Hárpia” szó itt rablókat jelent, anélkül, hogy tudná, hogy a hárpiák „az istenek haragját megtestesítő szárnyas nőalakok, eredetileg a dühöngő vihar istenasszonyai”. A „fülesbagoly” („halálbagoly”) magyarázatánál talán felesleges említeni, hogy a csángóknál „táltosmadárnak is mondják.” (2154. sor). Több mitológiai személyt, antik személy- és földrajzi nevet olyan részletesen ismertet, ami szükségtelen a szöveg értelmezéséhez. (Pl. a 776–779., 3323., 3418. sorokban.)

Többször feleslegesnek tűnik a sajtó alá rendezőnek a szövegösszefüggésben könnyen érthető szavakról szóló jegyzete, mint pl. szántalan–számtalan (24) széllyel–széjjel (28), élésért–élelemért (55), feles–fölös, nagyszámú (74), egyemben–egyetemben (164), bizonnyal–bizonyossággal (1511), elmerétnek–elmerítenek (1795), kellemetes–kellemes (2247), mazzag–madzag (4290), magát módjával viseli–illendően (5191) stb.

Másrészt ilyen bőséges szó és tárgyi jegyzet láttán önként felmerül az olvasóban az igény olyan szavak, helyek értelmezésére, amelyek viszont első olvasatra nem, de elgondolkodás után is nehezen vagy alig értelmezhetők. Erre néhány példa: szemeivel földre csalatkozott (213), fejét lőn rajta tekerve (2758), éh farkasnak fogait hurítják (2888), ünközt (4588), pohárt rendelni (4761), Az ujjomon aztot hamar megvetettem (5035), köllő virágocskám (5203) stb.

Mindezek ellenére elismeréssel kell említenünk Kőszeghynek a jegyzetapparátus elkészítésében tapasztalható sokoldalú tájékozódottságát, széleskörű ismeretét. Az említett észrevételek nem komoly kifogások, hiányosságok, inkább szándékos hibavadászások. A forrás szövegolvasatában, javításában, interpretálásában a sajtó alá rendező példamutató, lelkiismeretes munkát végzett. Felfedezett, bemutatott egy méltatlanul elhallgatott költőt, aki fordító munkájában számos helyen meglepő költői talentumról tesz bizonyságot. Bár a választott versforma hosszadalmassá, nehézkessé teszi a verses regényt, kárpótol a szerző helyenként könnyed, rutinos verselése. A sajtó alá rendező érdeme a csaknem bizonyosan szerzőnek tekinthető Czobor Mihály életrajzának sok utánjárásra valló felvázolása. A dúsgazdag magyar főúr eseményekben bővelkedő ellentmondásos élete egyben a XVI–XVII. századforduló magyar uralkodó osztályának tanulságos korrajza.

A kiadvány Függelékében Kőszeghy Péter a magyar fordítás-átdolgozás alapjául szolgáló német forrást, Johann Zschornnak az 1559-ben Strassburgban nyomtatott népkönyvét teszi közzé. A sajtó alá rendező számos érdemét gyarapítja, hogy a német szövegbe beleírta a párhuzamos magyar versszakok sorszámát.

Varga Imre [482