Magyar Könyvszemle   1. évf. 1876. 4.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

A CROUY-IRODALOM.
Közli: Thallóczy Lajos.

A Crouy családnak az Árpádoktól való leszármazására vonatkozó kérdések évtizedeken át élénk érdeklődéssel, majd elkeseredett szenvedélyességgel foglalkoztatták nemcsak hazánkat, hanem Olasz- és Francziaországnak történészeit. A tudományos discussióba politikai czélzatok vegyűltek. A közrebocsátott munkák és röpiratok egész kis könyvtárt képeznek. Nagy részök egészen ismeretlen maradt nálunk. Úgy vélem, jó szolgálatot teszek, midőn azokat jelen czikkemben könyvészeti rövidséggel megismertetem.

Crouy János Claudius és öcscse Ferencz Miklós 1790-ben a grenoblei kir. törvényszék előtt leszármazási pört indítottak. E rendkivűl érdekes és bonyolódott esetet leszármazási és történelmi szempontból, ugyanez idétt következő munka írta le:

Chronologie historique des ducs de Croy. A Grenoble. De l’ Imprimerie de J. M. Cuchet 1790. 4° 307 l.

E mű szolgál alapjáúl, a később négyfelé is elágazott vitának. Ugyanez évben még, Koppy Károly egyetemi történettanár karolta föl e tárgyat, és pedig Crouyt védőleg; meg is lakolt érte. Műve ily czím alatt jelent meg:

[190Jus electionis quondam ab Hungaris execitum, historia stirpis Arpadianae. Cum tab. genealogica Ducum Croavicorum. Viennae, 1790. 8°. XII. és 64 l.

Schwartner Márton szintén egyetemi tanár, csak egy évig maradt adós a felelettel; már 1791-ben jelent meg Koppit keményen czáfoló munkája.

De gente Croaviaca, Hungaria Regum stirpis Arpadianae haereditario successionis juri non adversa. Pestini, 1791. 8° 64 l.

Ez időtől fogva a vita inkább a folyóiratokban: a Tudományos Gyűjteményben s egyebütt folyt, a két pártot jeles közjog- és történetírónk Fejér György, s a Crouy védőjeként Érdy János képviselték. Az utóbbi 1848-ban, talán nem is épen minden politikai czélzat nélkül, egy igen becses és a vitát egészében felölelő munkát bocsátott közre.

Magyarországi Crouy nemzetségnek története, nemzedékrende és oklevéltára. Budapest. Egyetemi könyvnyomda. 1848. XX. 4°. 91 l.

E munkára Fejér György azonnal felelt, éles critica alá véve az Érdy hivatolta okleveleket. Horváth Míhály is, az újabb dolgozatban, a vitának e stadiumában fölmerűlt okleveleket veszi birálat alá. Fejér, művének e czímet adta:

A Croyi nemzetségnek III. András királyunk Felicius nevű fiától való származtatása historiai gyom. Gyomlálta Fejér György. Budán, 1848. 8°. 24 l.

Érdy János a megszakadt vita fonalát 1861-ben vett föl ismét.

Az újonnan megbírált magyarországi Crouy nemzetség négy okiratának időszámítása. Vizsgálta Érdy János. Pest, 1861. 8o. 31. l. czímű munkát írván.

Magyar részről a vita eddig távolról sem volt politikai színezetű, csak mint közjogi s történelmi curiositás tekintetett. A hatvanas évek elején azonban, midőn III. Napoleon saját czéljainak elérésére semmi eszközt nem kimélt, a Crouy-Este pör nem kis fontosságú szerepet játszik. Közvetve hazánkat is érdekelte, s ha a kérdés politikai czélzatát nem is támogatták sokan, érdeket mégis keltett. Olaszországban b. Nyáry Albert, ki e vita legalaposabb és legszakavatottabb ismerője, továbbá Kápolnai, Veratti modenai jogtanár [191és ügyvéd, Francziaországban Coston és Germain Sarrut, hazánkban Botka Tivadar, s a Svájczban Rakovszky vitték a főszerepet.

A vita legelőször hírlapokban folyt. Nyáry ugyanis 1862-ben a milanoi „Perseveranza”-ban s később a modenai „Panaro”-ban historiai fejtegetések alapján azt a következtetést vonta:

„hogy Posthumus István VII. Azzo halála után, Beatrix, Aldobrandini estei marchio leánya által: a törvényes Este-utód, s hogy Azzo őt jogtalan erőszakkal fosztotta meg örökségétől, a ferrarai herczegséget Obizzo nevű fattyú-unokájára ruházván át. A Crouyak pedig István utódai – tehát az estei marchio czím őket joggal illeti. – Kápolnaitól pedig ily czímű önálló röpirat jelent meg:

– „A Crouy-nemzetség.Turin, 1862. 8°. 60 l.

Veratti Nyáry czikkeire röpiratban felelt:

Sopra alcune quistioni genealogische relative alle case D’ Este e D’ Arpad Lettera Storicogiuridica de Cav. Bartolomeo Veratti. Modena-Soliani, 1863. 54 l.

(E röpirat Nyáry fejtegetéseivel ellentétben azt állítja, hogy István nem lehetett Azzo utóda, mivel Obizzo ez utóbbinak törvényes unokája volt. Crouy, Istvántól való származását pedig olasz szempontból kétségbe vonja).

Nyáry a Panaroban írt e röpiratra confutatiot, – mely terjedelemre nézve fölér egy-egy röpirattal – mire Veratti ismét önálló, ily czímű iratban felelt:

Intorno ad Alcune quistioni genealogische relative alle case d’ Este e d’ Arpad. Risposta de Cav. Bartolomeo Veratti al Sig. Bar. Alberto Nyáry di Nyáregyháza. Modena. Soliani, 1864. 8°. 80 l.

(E munkában már határozottan tagadja a Crouyak Árpádida származását).

Míg Veratti művét írta, franczia részről Coston kezdte meg a vitát Crouy-ellenes, ily czímű munkájával, melyet Veratti is fölhasznált.

Les Arpad et les Crouy-Chanel par M. le Coston. Montélimar. Bourron. 63. l.

(E munka csak 80 példányban nyomatott).

Nyáry védelmére olasz részről Manzini, franczia részről Germain Sarrut vállalkoztak következő munkáikkal:

[192 La legitima dei governi assoluti! Quistione di diritto sul titolo di marchese d’ Este fra il principe Francesco Augusto Crouy-Chanel d’ Ungheria e Francesco duca di Modena, cenni storici e legali publicati Da Luigi Manzini. Modena, Meneti. 1863. 4°. 60 l.

(Nyáry confutatióinak kivonata olasz szinezetű, politikai reflexiokkal föleresztve.)

Germain Sarrut volt képviselő és ügyvéd, ki már előbb is foglalkozott e kérdéssel s Les fils D’ Arpad, étude historique. Paris, Dentu. 1861. 8-r. 239 l. czímű tanúlmányt írt, Coston ellenében nagy történelmi apparatussal lépett föl. Munkája e czímen jelent meg:

Les fils d’ Arpad (Crouy-Chanel de Hongrie) et leurs attracteurs. Nouvelle étude historique. Turin Schiepatti. 1864. (máj. 20) 8°. 102 l.

Rakovszky pedig Sarrut 1861. műve nyomán német munkát publicált ily czím alatt:

Das legitime Recht der Arpaden, oder die Antwartschaft der Prinzen Crouy-Chanel auf den ungarischen Königsthron. Nach authentischen Notizen und Original-Urkunden aus dem XIII. u. XIV. Jahrhundert, ergänzt mit neugeschichtlichen Daten. Von einem Magyaren. Chur. 1863. Hitz. 8°. 62 l.

Nyáry a Panaroban s a turini lapokban folyvást erélyesen megfelelt támadóinak, bár számos hang szólt mellette, nevezetesen:

Gli stati uniti D’ Europa o la barbarie considerazioni dell’ abate Jacopo Leone. Torino, Arnoldi. 1864. 8°. 93 l.

Míg Olaszországban a vita mindenfelé érdekgerjesztőleg folyt: addig nálunk csakis Botka vette föl a keztyűt, nem egyenesen Nyáry, hanem franczia védője, Sarrut ellen. („Budapesti Szemle” 1862. 47 52. f.), melyre Nyáry külön magyar munkával felelt:

Postumus István és az estei örökség, írta B. Nyáry Albert. Modena. Cappelli Antal. 1863. 8-r. 175 l. (300 pld.)

Nyárynak ismételt confutatioira megint Veratti felelt:

[193Di alcuni Documenti relativi ad Obizzo II. D’ Este e sopra il metodo confutatorio de Sgr. B. Alberto Nyary. Saggio il Osservazioni del Cav. B. Veratti. Modena. Soliani. 1864. 8°. 87 l.

(E művében már felad egy sánczot: már nem tagadja, hogy Obizzo fattyú, csak a mellett kardoskodik, hogy nem volt házasságtörésben nemzett. Megjegyezzük, hogy Veratti iratai körülbelűl 1000 példányban nyomattak).

Franczia részről Sarrutnek Coston felelet:

Les Crouy-Chanel et leurs adulateurs, B. de Coston. Paris, Dentu, Galerie D’ Orleans 13. Montélimar. 8°. 70 l. (csak 80 pld.)

Sarrut sem maradt adós feleletével:

La lutte des fils D’ Arpad. Germain Sarrut. Turin. L’ Unio editrice. 1865. 8°. 128 l.

Az összes vitát összefoglalva s azt historiai criticával megrostálva, Nyáry Albert felelt, nagy terjedelmű s pazar izléssel kiállított munkával:

La questione Arpad-Estense studio storico-araldico de B. Alberto Nyáry di Nyáregyháza, Turino, 1865. 8°. Tipogr. Favale. 232 l.

(E munka egyike a legritkább modern műveknek, összesen csak valami 20 példánya található. Eredetileg 300 példányban nyomatott, de közbejött akadályok miatt a raktárban a szó szoros értelmében elrothadt. A szerző csak nagy ügygyel-bajjal kapott nehány példányt. E munkának ritka historiai és közjogi becse van, de kevéssé ismert).

E művel a Crouy-vita bezáratott. A közbejött olasz háború, a magyarországi államjogi alakúlás s a beállott alkotmányos időszak nem voltak alkalmasak, a practicus eredménynyel ugyan nem kecsegtető, de mindenesetre érdekes vita folytatására. Újabb történetiróink legnagyobb részben, a kérdést Crouy-ellenes szempontból tárgyalván, azt már befejezettnek tekintik.