Magyar Könyvszemle   1. évf. 1876. 4.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

[169KALMANCZAI DOMOKOS
SZÉKES-FEHÉRVÁRI PRÉPOST CODEXE.
Közli: Rómer Flóris.

Kalmanczai Domokos prépost XV. századbeli főpapjaink között kiváló helyet foglal el. Mint legtöbb társa, a tudomány és művészet lelkes barátja volt. Dús könyvtára volt, melynek könyvei közül már négyet ismerünk; egyik példány Lambachban van; a másik a Lichtenstein herczegek könyvtárában Bécsben; egyet mutatnak, szép kicsided festményei miatt a zágrábi főegyház kincstárában, a negyediknek nem régen jöttem nyomdába. – És hány ily nevezetes hazai kincs lappanghat még hazánk és a külföld cimeliai között, díszítvén az idegen nemzetek könyvesházait, kiknek ezen esetekben csak az az érdemük, hogy talán több tudományos érzékük vagy több pénzük volt, mint azoknak, kik e ritkaságokat hozzájuk vitték és eladták; de arról, hogy ezen díszpéldányok valamikor saját édes hazánkban vagy keletkeztek, vagy magyar tudósok által vétettek, mélyen hallgatnak, vagy ennek terjesztése ellen, mint egy esetben tudom, komolyan tiltakoznak.

Nem először szólalok fel szaklapjainkban, mily káros azon egykedvűség, melyet kézirataink irányában mutatunk, mily pótolhatlan veszteséget okoznak azok, kik a régi könyvek tábláit elhányván, azokat ujakkal fölcserélik, meg nem gondolván azt, hogy így magyar bibliographiánkat egyesek egyéni viszonyainak följegyzésétől örökre fosztogatják; nagy nevű tudósaink könyvkincseinek ismeretét gátolják! Vagy csak Corvin Mátyás királyunk könyvei birnak előttünk kizárólagos becscsel? Talán épen azért, mivel azokat a külföld is becsüli és arról mint előttük egyedül ismert könyvgyüjtőről ők is tudnak valamit? Ha Cesinge János, Zrednai Vitéz János, Domokos püspök, Bakacs érsek és annak dicső utódainak könyvei már minket [170magyarokat nem is érdekelnek, sőt avval érjük be, hogy volt Mátyás királynak legalább olyan könyvtára, mint sok más európai fejedelemnek? – Hogy e dicső tudományos királyon kivűl voltak hazánkban még más, és pedig saját vérünkből származott tudós könyvgyűjtők, azt nem szabad, nem illik agyon hallgatnunk.

Ezen felszólalásimmal is úgy jártam, mint sok mással. Hiába kiáltottam a pusztába; helyeselték eszmémet, de a munkához nem igen nyúltak; és a régi könyvek ujra köttetnek, tábláik eldobatnak vagy ha fából valók, tüzelésre használtatnak, megfosztjuk magunkat azon okmányoktól, melyeknek nyomán hajdani dicsőségünknek egy-egy oszlopát emelhetnők!! – Majd lesz akkor erre nézve is figyelő és gyűjtő – mikor már megfigyelni és gyűjteni való nem lesz!

Ámbár missale-nk, mely 55. 3. fol. jel alatt a zágrábi érseki könyvtárban létezik, nem bir azon majdnem azt mondjuk olasz czéhbeli typussal, mely a florenczi codexeket oly annyira megkülönbözteti mind a többi, még olasz kicsided festményű kéziratoktól is, még is talál hazánkban számos társat, melyek a széleken lombozattal és virágokkal gazdagon keretelvék, melyek kezdői arany, fényes alapon az egyszínű betűt mutatják, míg a fenmaradt hézagok rendesen más színű levélháttérrel ékesítettek.

Hogy a zágrábi codex kétségtelenül valamely magyar főpap, vagy magyarországi főegyház számára készült, már magából az előrebocsátott naptárról és az ünnepek énekeiből és imáiból világosan látható. Így például:

Júniusban:       V. Kal. Julii: Ladislai regis hungarie után ez áll: totum solenne;

Júliusban:       IV. Nonas Julii Octava sti Ladislai regis; III. Kal. Aug. Deposicio sti Ladislai Regis.

Augustusban:       XIII. Idus Stephani regis hungarie, totum solenne; VI. Kal. Sept. Octava sti regis Stephani;

Septemberben:       IV. Non. Sept. Deposicio sti Emerici, solenne; VIII. Kal. Octobr. Gerardi epi mris; vörössel;

Novemberben:       Nonis Novbr. Emerici ducis confess; totum solenne.
     
XIII. Kal. Decembr. Elisabeth vidue; totum solenne.

[171Igy a litaniában a hitvallók közt ezek fordulnak elő: Sancte rex Stephane; Sancte Emerice; Sancte Ladislae; az özvegyek utolsója pedig: Sancta Elisabeth.

Az egyes ünnepek czímei ezek:

In festo beati Ladislai Regis et confessoris;

In festo deposicionis beati Ladislai Regis confessoris;

In festo beati Stephani regis hungarie confessoris;

In festo beati Gerardi Abbatis, doctoris;

In festo deposicionis beati Emerici ducis Sclavonie, confessoris;

In festo beati Emerici ducis Sclavonie, confessoris;

In festo beati Elisabeth vidue regis filie hungarie; stb.

A hymnusok pedig 4 század előtt épen úgy hangzottak, mint azokat a zsolozsma alkalmával mai napon is éneklik, például:

Sz. László napján: Nove laudis extollamus

Regem cuius exultamus

speciali gloria; ebből van 12 versszak.

Sz. István napján: Corde, voce, mente pura

Solvens deo laudis cura

Ydolorum spreta cura

letare pannonia; van 14 versszak.

Sz. Imre napján: Stirps regalis, proles regis

Imitator vere legis

Vera dedit gaudia; van 13 versszak.

Sz. Erzsébet napján pedig: Jucundetur plebs fidelis,

Elyzabeth quod in celis

Scandens gaudet hodie stb.

van ezen énekből 12 versszak.

Mind ezeknél érdekesb, a mi e nevezetes könyv előtáblájára van írva: „1518 Missale Kalendiny Bte Marie virginis resignatum per Executorem quondam Reverendi domini Georgy de Thopwska ipsis dominis preben (datis) E (cclesie) Z(agrabiensis).”

A kézirat végén pedig ezt olvassuk: „Explicit presens Missalle (sic) per manus Mathei presbiteri de Milethincz plebanique sancti pauli in Othnya Anno domini Millesimo quadringentesimo Nonagesimo quinto.” (1495).

A fődíszlapon, valamint egyes főünnepeknél a festő változó ízlését és ügyességét látjuk. Így az elsőn, mely így kezdődik: Veniens unigenitus filius tuus stb; a keret körös-körül futó [172lombozatból, geniuszokból, madarakból áll. A kezdő helyén szivárványon ül az üdvözítő, kormánypálczával és országalmával, a hatalom jeleivel. A kerek szivárványos keretet két angyal tartja, s körülötte is angyalok lebegnek. Alól közepett a jobb oldalon homorúan kikanyarított paizs áll, fölötte a fehérgyöngyös infula és a főpásztori bot. A czímer felső részében, mely vörös alappal bír, jobbra néző oroszlán fekszik, egy széles feketés, talán eredetileg ezüst pólya választja el az arany fél, 5 ágú csillagtól, mely szintén vörös mezőn tündöklik.

Azt hiszem, hogy nem igen nagyot hibázok, ha ezen czímert szintén Domokos fehérvári prépost, későbben váradi- és erdélyi püspökének tartom, mert ámbár sem a színek, sem az alakok nem egyeznek meg tökéletesen a mai czímertani fogalmak szerinti pontossággal, még is oroszlánt, bár fekvőt – míg ottan ágaskodik, – és fél csillagot az alsó mezőben tüntetvén föl, – míg ottan csak fél csillag ragyog, – koczkáztatjuk azon véleményt, hogy ezen jeles misekönyv is Domokosé volt. – (Hasonlítsd Arch. Értesítő I. kötet 106. lapot, II. kötet 279 l. és III. kötet 181 l.)

A díszlap keretében alsó, szélesb szalagjában jobbra sz. Péter áll, jobbjában kulcsot tartván olvas, balra sz. Pál a kardon kivűl könyvet is tart. Közepett kacskaringók közt meztelen emberek és állatok fordulnak elő.

Krisztus születésénél hasonlóan, mint az első diszlapon a keret lombozatos; a kezdő P-ben Krisztus arany nimbustól körülvéve imádtatik sz. anyjától és Józseftől, mögöttük az állatok láthatók; háttérben Bethlehem és az éj csillagjai vannak.

Alúl két angyal az előbb leirthoz hasonló czímert tart, a keret szélein állatok, emberi alakok, virágok és egy szemközt álló nyilazó váltakoznak.

A három sz. király ünnepén a kezdő és a külső keretrész virágos kacskaringókkal és szemszőrös arany pontokkal díszlik. Az egész alsó szélesb részt a fa-székben ülő b. szűz, és arany edényeket ajánló királyok töltik be. Sajátságosak a szentségmutató-féle edények, a nyergek, kengyelvasak; a lovak pedig nagyon helytelenül vannak rajzolva.

Egészen más czímer, t. i. kék, aranynyal damascirozott alapon jobbra ágaskodó egyszarvút, infula és pedum alatt jobbra-balra oroszlánféle állatoktól támogatva, jön elő az Úr mennybemenetele [173ünnepénél, és a pünkösdnél. A lapon a lombozatos madarakkal ékeskedő keretnek felső részén egy iramodó szarvast megugat az elébe futó vadász eb, míg a guggoló vadász reá lő, alul pedig a csalitból fába fogódzva egy vadász jő elő, míg agara feléje van fordítva; balra egy hegyen egy vár látszik, melyből Zágrábot akarnak csinálni. Amint az állatok, úgy maguk a diszitmények is hanyatló ízlésről tanúskodnak. A változott czímer miatt pedig méltán lehet kérdeni, vajjon ketten készítették-e ezen kéziratot, közköltségen, vagy az első főpap halála után a másik adta-e a költséget e diszítés befejezésére? – A helybeli régészek feladata, hogy e kérdéseket megoldják; oly rövid idő alatt, és csak egyes munkák láttára merészség lenne határozólag fellépni akarni.

*

A látott fényesb kéziratok sorában van még egy főpapi könyv: Liber pontificalis ordinis, melynek eleje és vége vastag papirra, de nagyon szabályosan van irva, míg közepe nyomtatványból áll. Itt is vannak festett keretek és kezdők, de silányabban készítve, középszerűek; a színezés tisztátalan, az aranyozás fényes. A sokoldalú csipkés czímer olaszosan babérlevél koszorúban áll, az infula fityegői lecsüngenek, vagy oldalt emelkednek, a pásztorbot hiányzik. A kék mezőnyön arany párducz ágaskodik, feje a néző felé van fordítva, jobb előlábával ormos koronát emel. Kinek a czímere ez? És kié volt e szerint e könyv is? – Várjuk a feleletet czímertanunk szakavatottjaitól!