Magyar Könyvszemle   1. évf. 1876. 1.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

Vegyes közlemények.

A M. Nemzeti Múzeum Széchényi-országos könyvtárának 1875-ik évi gyarapodása: 6311 darab nyomtatványból és 1048 kéziratból áll. Ehez járul a Nagy István-féle kéziratgyűjtemény, mely a List és Francke lipcsei könyvárus-czégtől visszaszereztetett, és 5000 darab eredeti okiratból és levélből, továbbá 90 kézirati kötetből áll. (Ezen nevezetes kéziratgyűjteményt később részletesen is fogjuk ismertetni.) A szerzeményekre fordított összeg 10,074 forint. A könyvtárt ugyancsak az elmult évben 14,122 személy használta, kiknek 30055 nyomtatvány és 917 kézirat adatott ki.

A Nemzeti Múzeum könyvtárában található többes példányoknak, a könyvtáraknál általánosan elfogadott szabályok szerint való kiválasztása és összeirása 1874. juliusban megkezdetvén, 1875. szeptemberben befejeztetett. Azok mintegy 19,000 kötetet képeznek. Ebből a régi magyar irodalomra (1559–1711) 332 kötet, a többi u. n. Hungaricákra 4883 kötet, a nem-magyar történelemre 2820, a hittudományra 2214 kötet esik stb. Ezen számokba nincsenek felvéve a nem ritka munkák csonka példányai és az ujabbkori [53kisebb nyomtatványok (üdvözlő versek, prédikácziók stb), melyekből gyűjtemények fognak összeállíttatni. A m. k. vallás- és közoktatásügyi ministerium 1875. november 24-én kelt leiratában a többes példányok jegyzékeinek kinyomatását rendelte el, oly czélból, hogy azoknak megszerzését első sorban a hazai tudományos intézeteknek, s utóbb a nagy közönségnek lehetővé tegye. A jegyzék első, 73 lapra terjedő és 1727 számot tartalmazó füzete már közre van bocsátva. Ez a régi magyar irodalomhoz tartozó munkákat és a Hungaricáknak egy részét tartalmazza. Az árak a rendes antiquáriusi áraknál mintegy 30–50%-al olcsóbbra vannak téve. A befolyó összeg a könyvtár kiegészítésére fog fordíttatni.

Toldy Ferencz könyvtára. A nagynevű tudós jelentékeny könyvtárt és dús kéziratgyűjteményt hagyott hátra. Az előbbi mintegy ötödfélezer munkából áll, és különösen a hazai történelem, az irodalomtörténet és nyelvtudomány igen gazdagon van képviselve. XVI. és XVII. századbeli magyar irodalmi ritkaságokban sem szegény. Kiemeljük egy töredékét Sztárai Mihály „Az igaz papságnak tüköre” cimű vigjátékából (Krakkó 1550), mely unicum; továbbá Heltai Gáspár „Vigasztaló könyvecské”-jét (Kolozsvár 1553), Bornemissza Pétertől a Prédikácziók második részét (Sempte 1574) és „Énekek három rendbe külömb külömbfélék”. (Detrekő 1582) stb. A kézirati hagyaték két részből áll. Először 266, nagyrészt magyar irodalomtörténeti kéziratból: Toldynak sajtókész vagy készülő munkáiból, ezekhez gyűjtött anyagkészletből, bibliographiai jegyzetekből, magyar irók eredeti levelezéseiből. Másodszor a boldogulthoz intézett levelekből, melyeket ő gondosan egybegyűjtött volt; a levelek száma a nyolczezeret meghaladja, s azok az utolsó félszázad irodalomtörténetének megbecsűlhetetlen kútforrásait képezik. Szakértők a könyvtárt 8000, a kéziratgyűjteményt 4–5000 forintra becsülik. Az utóbbinak megszerzésére természetszerűen az Akadémia van hivatva. A mi a könyvtárt illeti, eltekintve a kegyelettől, melyet egykori birtokosának emléke követel, nagy veszteségnek lehetne tekinteni, ha ezen, évek hosszú során át egy eszme szempontjából tervszerűen gyűjtött könyvtár piacra kerülne, és akár külföldre vándorolna, akár a hazában feldarabolva bocsáttatnék áruba.

Szabó Károlynak nagy bibliographiai munkája, mely az 1711. előtt magyar nyelven megjelent munkáknak czímeit, bibliographiai jegyzetek kiséretében, összeállítva tartalmazza, immár elkészült [54és még ez évben az Akadémia által közre fog bocsáttatni. Évek hosszú során át, nagy fáradsággal és ritka lelkiismeretességgel készült munka ez, mely irodalomtörténetünknek lényeges szolgálatokat fog tenni. Mennyire gyarapodott ujabb időkben a magyar irodalom ismerete, legjobban kitünteti azt a következő összeállítás. Sándor István, ki első tett kisérletet a magyar nyelven megjelent könyvek jegyzékének összeállítására (Magyar Könyvesház. Győr. 1803.) csak 190 XVI. századbeli magyar nyomtatványt sorol fel; Szabó Károly 352-őt ismertet. Sándor a XVII. század első feléből 260-at állít össze, Szabó Károly 433-at. Ezen gyarapodást nagy részben épen Szabó Károlynak köszönhetjük, ki az ország könyvtárait bejárva nagy számú magyar munkákat fedezett fel, melyek azelőtt ismeretlenűl lappangtak.

Pázmány Péter négy ismeretlen munkája. Szabó Károly közelebb a marmaros-szigeti helv. hitv. lyceum könyvtárának egy colligatumában Pázmány Péternek négy oly munkáját fedezte fel, melyekből ekkoráig egy példány sem volt ismeretes. Létezésök felől e kor egyéb polemikus munkáiból tudomásunk volt ugyan, de a budapesti és vidéki nagy könyvtárakban felkutatásuk czéljából tett igyekezetek és hirlapi felszólalások eredménytelenek maradtak. Kettő 1609-ben, kettő pedig öt évvel utóbb látott napvilágot. Mind a négy polemikus tartalmu. A Könyv-Szemle jövő számában tüzetesen fogjuk ismertetni e nevezetes leletet.

Az egyetemi könyvtár olvasó-termében elhelyezett kézikönyvtár – Szinnyey József könyvtár-őr szerkesztése mellett – katalogusa elkészült és sajtó alá van adva. Ezen könyvjegyzékben 4338 munkának 9179 kötete lett felvéve. A könyvtár megnyitása e szerint még márczius végén várható.

„A magyar nemzeti és nemzetközi irodalomnak könyvészete 1441–1876.” czím alatt Kertbeny Károly nevezetes vállalatot indít meg. Tizenkét füzetre van tervezve. Az elsőnek, mely már sajtó alatt van, tartalma: a magyar irodalom a világirodalomban, t. i. azon 300 magyar munkának jegyzéke, melyek tizenhat különböző idegen nyelvre lefordítva jelentek meg. A munka magyar és német nyelven lesz szerkesztve, hogy ekként a külföldön is használható legyen. Megjelenése után érdemlegesen ismertetni fogjuk.