Magyar Könyvszemle   1. évf. 1876. 1.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

[1CORVIN-CODEXEK
THORNBAN, KÖNIGSBERGBEN ÉS SZENT-PÉTERVÁRT.
(Közlemények 1874-ik évi uti-tárczámból.)
Rómer Flóristól.

I.

Kutatásim egyik tárgya a „Corvin-Mátyás könyvtárához” való adatok nyomozása, illetőleg az általam már ismert codexek constatálása lévén: utamba ejtettem Thorn ősrégi városát. Bár késő este érkeztem meg, az ottani főgymnasiumi igazgató Lehnerdt úr oly szives volt nemcsak a „Naldi Naldii Florentini epistola de laudibus augustae Bibliothecae, atque libri IV. versibus Scriptis eodem argumento ad serenissimum Mathiam Corvinum Pannoniae regem” czímű[1] kéziratot a könyvtárból azonnal kihozni, hanem egy régi cseh kéziratot is, melynek czime: „Heraclitus, seu de vita humana et fortuna liber,” – mely szép kezdőkkel és kicsided-festményekkel van diszesítve. Mind a kettőn e feljegyzés olvasható: „Aus der Bibliothek zu Pesth” (?); a cseh munkánál még ez áll: „1686 einem Soldaten in die Haende gefallen und von Zernecke (et thorni polgármester volt) Verfasser der Thorner Chronik, in Wien zufaellig gekauft, und der hiesigen Bibliothek übermacht.[2]

A Naldi-féle kézirat a szebbek közé tartozik. Megvan a váltakozva arany és kék sorokból áll czim, melynek szépségei az egész kötetben, mely szűzhártyára van irva, észrevehető csínnak megfelel. Az [2első, díszlap, kerete köröskörül fut, négy sarkában ugyanazon csinos fiatal arczok alkalmazvák arany keretekben, milyeneket a Mátyás király szebb köteteiben először találunk. Vannak a gyönyörüen festett lombozatok közt a kereteken ülő, vagy a mint czimert foglalót, tartó repkedő, mintegy oda lehelt geniuszok, a felső keretrész közepén a jelvényes hordó, jobb oldalon a farkát maró sárkány, balon pedig a vedres kút látható. – A király czimerén a lapos lemezkorona ülszórt ormaival, a szivpaizsban, mint másutt is, a gyürűt csőrében tartó holló fordul elő, az első mezőnyben az ezüst és vörös váltakozó pólya, a 2-dikban a dalmát három koronás fő, a 3-dikban a halmon álló kettős kereszt, a 4-dikben az ezüst, kétágu farkkal diszített, cseh oroszlán látható.

E kötet mindenesetre a szebbek közé tartozik, mert hiszen csak az ilyenek után kapkodtak a német katonák; azonban bársony vagy atlasz kötésének már nyoma sincsen; ámbár még Jaenich 1723-ban kijött munkájában említtetik: „involucrum holosericeum purpurei coloris floribus et auro intertextum: fibulae quibus clauditur liber, ex argento, eaque quatvor sunt, a superiori parte marginis una, una ab inferiore, a latere duo.” Ezekből kitünik, hogy a még külsőleg is egészen ép kötetet ujabb időben, alkalmasint valami vad régiségkedvelő fosztotta meg ezen kiegészítő részeitől, melyek újonnan a királyi könyvtárban felállított kéziratok drága voltáról tanuskodhatnának!

A thorni könyvtárnak egy másik kincsét teszi egy cseh nyelven irt, igen csinos kicsided-festményekkel díszesített hártyakönyv, mely szintén Buda bevétele után került vétel által e gyüjteménybe. E könyv tartalmát már közlöttem Kollár Márton realgymnasiumi tanár urral Táborban, hogy a cseh irók figyelmét, ha eddig talán nem ismerték volna, reá fordítsa; vázoltam a czimlapon festett két czímert is, melynek hajdani birtokosaira utalhatnának, tartalmából pedig csak az egyes fejezetek kezdetét közlém. A munka: Heraclitus, ugy van összegyüjtve latin és görög szerzőknek bölcs mondataiból, mint ilyeneket Petrarca Ferencz is összeállított. Ajánlva van a könyv helffersteini és bernsteini Vilmosnak, ki László – Albert király fiának – főkormányzója volt.

Jaenich, idézett munkájában, ezt mondja: „Monumentum sine dubio aulicum fuit in Vngaria, praedae autem loco in oppugnatione Budensi anno 1686 in militis cuiusdam gregarii manus devenit” stb. miből szerző azt hozza ki, hogy ezen könyv is a Corvinának részét tette, bár a magyar-cseh királyok könyvtárának egyik gyönge is lehetett.

[3II.

Königsbergben nagy meglepetésemre szolgált azon, gyönyörüen kötött, és szépen irt négy arabs könyv, melynek reánk nézve azért birnak némi érdekkel, mert Buda várának ostroma alkalmával 1683-ban, a többi pedig bevétele alkalmával 1686-ban september 2-án Briskorn Jakab, tábori pap által lettek megszerezve. Az eredeti jegyzetek igy hangzanak: „Cum Buda urbs nobilissima Turcarum manibus fortitudine Germanorum eriperetur, Anno 1683[3] in oppugnatione obtinuit Johannes Briskorn Pastor castrensis.”

Kérdés, szabad-e ezeket Mátyás királyunk könyvtárához számítani? miután fel kell tennünk, hogy Budán a törököknek is voltak könyveik, melyeket a győző katonák, főleg szép kötéseik miatt, és aranyos kezdőiktől bámulatra ragadtatván, elvittek, hogy eladhassák.

Ezen munkákra arabnyelvészeinket figyelmeztetem; meglehet, hogy belső jelekből a könyvek korát meghatározhatják.

Kik azonban e könyvek irodalmáról némi ujmutatást óhajtanak, azoknak ajánljuk: A „Kritische Aufsaetze” közt az I-sőt, ezen czím alatt: „Beschreibung eines praechtigen Codex von des persischten Dichters Hafids Gedichten.

Ezen codexet a königsbergi udvari könyvtárnak „ezüst szekrényében” őrizték, mely arról vette nevét, mivel mintegy 50, benne felállított mü, ezüst kötéssel és arany szegélyekkel birt, vagy ezüst és arany betükkel volt irva.

Tartalmára Köhler tanár ismert reá először, mi szépmüvészeti becsét még inkább emelé. A remek lombozatokon kivül három kicsided festmény is díszeskedik; kár, hogy az első a nedvesség által szenvedett.

A kézirat régisége mellett szólnak végszavai: „Ezen diván leirásának befejezése történt Istennek a világok királyának segedelmével, 5) első Tsumada utolsó napján, (azaz: az ötödik hónapon, vagy is a mi februárunkban) a próféta szökésének 891-ik évében, (az az Kr. szül. után 1513-ik évében; [a szélén irva 1486-ban]). Isten szerencséltesse a legjobb Muhamedet, és az ő népét és mind az ő [4hitsorsorsát. – Nekem, legcsekélyebb szolgájának, Jákobnak, ki irgalmasságára szorulok, bocsássa meg az Isten büneimet, és födje el vétkeimet.”

E kéziratban még régi (XV. századbeli) irással görög és latin magyarázat is fordul elő, mely adat az 1486-ik évszámmal, ha ez helyes, talán valószinüvé teszi, hogy e könyv a Corvinához tartozhatott.

Ezen kéziratról szól a „Preussisches Archiv” is julius havában 1791. a 400. l. – és „Altpreussische Monatschrift” 1868. 3. füzet, a hol az is említtetik, hogy erről már Lilienthal 1724-ben, valamint Bernouilli is szólott.

* * *

Őriznek itten egy kis 8-adrét, olaszosan díszített, tisztán tartott, ép kéziratot is, melynek keretében nyúl, lepke és geniusz jön elő; tartalma: Lo muro de la Cittade de Roma ebbe in circuito stb.

Feljegyzései közt hamarjában csak ezt voltam képes leirni: Libro di grande estimazione… cita di roma.

Dj Matheo Eher? alamanno… fra dj Mr Ldo? d simone de l’aquila.

Adj 6 magio 1527 e messe sotto il iugo questa Citta dj Roma.

Ezen munka is a porosz királyi könyvtárhoz tartozott, vajjon a budainak volt-e egyik dísze? – kétes.

III.

A szentpétervári Corvin-féle kéziratról már volt némi tudomásom Simonyi Ernő jegyzeteiből, melyek közt idéz egy franczia munkát e czímmel: „Musée de l’érmitage à Imperial Saint Pétersbourg 1860.” E munka csak kefelenyomatban van meg, s ebben említtetik Aranyszáju sz. János munkája, mely Mátyás király könyvtárából származott volna.

Már 1869-ben kerestettem e kéziratot, hogy valódiságáról meggyőződjem, de az jelenleg nem az Ermitageban, hanem a császári könyvtár kéziratai közt őriztetik.

Pétervárra egyrészt csak azért utaztam, hogy ezen munkát constatáljam, és talán még más ottan lappangókat is felkutassak. A kéziratot legnagyobb szivességgel engedék átvizsgálni, és Bitschkoff A. úr még azon szivességet is megtevé, hogy a többi e korszakba vágó kéziratokat is rendelkezésemre bocsátá.

[5A munka, melynek könyvtári száma: 5. 3. 17., díszes czímlapján, mely az első levél hátsó lapjára van festve, ez áll: IN HOC VO | LVMINE HAEC OPE I RA SANCTI IOANNIS CHRY | SOSTOMI CONTINENTVR I homiliE, XXVIII. IN EPISTOLAM | aD CORINTHIOS | ITEM | CONTRA IVDEOS SER | MONES SEX. | A mi betű ezeken kivül az alsó soroknál látható, igen kétes.

Az első díszlap egészen festett és lombozattal ékesített kerettel bir, mely közt, a Mátyás király tulajdonához tartozó codexeken rendesen látható égi teke, széna bagla vagy méhkas, a kut, a homokóra, négy férfi és két női mellkép fordul elő, legalul pedig Mátyás király czímere van.

A két festett lapon, leginkább pedig az említett arczképeken és a kezdő betűben szokás szerint létezett sz. Chrysostom-képen a szándékos dörzsölésnek nyomai vannak, valaminthogy az első, beiratlan lapon is vannak két sorban az irás nyomai, melyek készakarva elrontvák, és talán csak vegytani uton ismét olvashatóvá tehetők. A mi e kéziratnak valódiságát szintén bizonyítja, az, hogy tábláján ez áll:

„Hie liber Mathie primi Regis Hungariae olim per immanissimam cladem Christianorum Buda vastata et ultrocitroque deportata tota bibliotheca.”

A könyv végén, két levelen, Lengyel- és Magyarország rövid története foglaltatik, melyeket egy magyar-kedvelő lengyelnek kellett irnia. A 316. lapon Lechus-sal kezdi meg a lengyelek történetét, végén pedig Báthory Istvánhoz fohászkodik: „Tu Stephane, post tot reges foeliciter regnas. Et non dubitant omnes te satisfacturum his, quae pertinent ad laudem nominis divini et tuam, et commodum Reipublicae nostre, ut possis moriens perpetuo vivere, et pater patriae nominari, Cui fortuna Deus ipse faveat, et ille favet, qui te perpetuo vivere cupit.”

A 317. lapon pedig a magyarok történetét igy kezdi meg „Attilla Scytha primo venit in Ungariam…” stb., és az egészet egy lapon átfutván, az általunk Dobzse Lászlónak nevezett királyról ezt mondja: „… post mortem Mathiae” Vladislaus Casimiri Secundi Regis Poloniae filius, Rex Bohemiae, duxit Beatam et Regnum illi Vngaricum datum. Is magis sapientia, quam armis imperabat; cum Turcarum imperatore iniit foedus, fuit gratus Bohemis, non minus Vngaris, ipsius sapientiam et modestiam amabant et admirabantur, prudentes et bene meritos viros extollebat, sed eius imperio Vngaria et res domestica floruit, vixit 44 annos et pater patriae nominabatur [6nec maior unquam eo Rex Vngariae re et vita longior extitit, post cuius idscessum Ludovicus filius Wladislai Regis Vngariae, qui idem et Poloniae Rex fuit, sed et longa et diuturna pace plus luxui et moribus domesticis deditus tum etiam inobedientia et abundantia panis et vini creverat, in Vngaria…… post cuius lamentabilem casum Regnum infoeliciter diffractum est. Nam duo Reges simul Johannes et Ferdinandus electi, discordia sua perdiderunt Regnum Vngariae. Caveat edocta alieno malo et Polonia. Solummodo in pace est pars Vngariae apud posteritatem Ferdinandi et apud posteritatem Stephani magna gratia Dei Poloniae Regis, Transilvania, attamen tributo obnoxii sunt circa quos iam non est imperium liberum. – O vos Reges, Mathia, Vladislae utinam essetis superstites et Stephano nostro manus auxiliares fauente duinia gratia, daretis, ut possit fortunam Toxis adipisci et nobilissimam bellicosissimamque gentem suam liberare a Constantinopolitano et Romano imperio, quod illi, quem amore prosequor, opto. Vivat ergo Rex Stephanus et surgat annuente magni potentis Dei, lacrimasque innocentium detergat, et illum, qui tibi hunc librum offert ama.

Ha ezen utolsó szavak sz. Chrysostom homiliáira vonatkoznak, akkor azok Báthory István királynak tulajdonát is képezték volna. Meglehet, hogy valaki Budán vette, miután régi kötésétől meg volt fosztva, mert mostani kötése maroquin és ujabb. Került-e ez is, mint a sok Dubrowsky-féle drága kézirat Lengyelhonból Pétervárra, nem tudhattam meg, de valószinü. Az ilyenek megtudására mily jó lenne a régi, bár szétmállott könyvtárak lajstromait birni, és ezek nyomán a könyvek vándorlását bebizonyítani?

A fennebb idézett franczia kefe-lenyomaton még ez is foglaltatik: „Azon kevés könyv, melyek a veszélyt elkerülték, többnyire megsiratandó állapotban, és sértve valának. Buda elfoglalása után a törökök kirablák a könyvtárt, kitörlék mint musulmanok a nekik nem tetsző kicsided festésü alakokat, (mint e kéziratban is világosan látni lehet) és lábbelieket készítettek a finom hártyából. A leirt kézirat a barbarság még más nyomát is mutatja, melyet a könyv vitelénél rajta ejtettek, mivel a szekér kereke által a könyv aranyozott széle el lett koptatva Szerencse, hogy ezen sértés az irásig nem ért. Azonban ottan is, a hol a könyv szélei ledörzsölvék, ugyanazon aranyozás látható, mely a lemetszett ép széleken van, miért is azt kellene hinnünk, hogy a könyvnek mostani szélei nem az eredetiek.”

* * *

[7Lipcséből figyelmeztettek, hogy a Catalogus 5., 2., 33. számu is valószinüleg budai, Mátyás-féle Codex, minthogy azonban kiderült, hogy e kézirat 1499-ből való, és Barbarigo Ágost, velenczei doge Institutióit foglalja magában, jegyzetünkből ki kellett hagynunk.

* * *

Van azonban több olaszosan díszített kézirat Dubrowszky könyvgyüjteményéből, melyeket a Corvina kincsei közé sorozhatnánk, ha Mátyás király könyveinek határozottabb jellegeivel birnának.

Így a 5., 2., 97-dik számmal jelzett, melynek czíme:

INCIPIT LIBER SEDVLII DE ACTIBVS PROPHETARVM ET TOTO CHRISTI SALVATORIS CVRSV.

A díszítés a florenczi, felül-alul szemszőrös arany golyócskákkal; a czímert, mely egészen a nápolyi királyokéval megegyez, két szivárványszínü szárnynyal biró geniusz tartja, maga a czímer két mezőre oszlott talajon áll, melyek mindegyikén fehér sátor, vagy vár (?) látható.

A kézirat kötése a régi, kapcsai vörös atlaszból valók, sugaras réz szegekkel meg vannak erősítve. Szélei mustráson aranyzottak. Mint a táblán belűl írva van, valamikor Antonii Legnani-é volt.

Vörös Colophonja: „Beato Petro adiuvante oblatus est huiusmodi codex ab aratore subdiacono sancte ecclesie” stb.

* * *

Van még a többiek közt 5., 2., 58. szám alatt egy másik olasz, szíjas díszitményű kézirat, mely PETRARCA verseit tartalmazza. A finom pergamenon 199 levén van beirva, 10 levél egy fogatot teszen, s minden lapon 26 sort olvasunk. A czímlap hiányzik, az első díszlap pedig, madarakkal és geniuszokkal ékesített keretet tüntet fel, melyeknek ketteje nyolczoldalú csipkézett paizsot tart, de a czímer maga ki van mosva és barnára ki van festve. A költő maga egy négykarélyban a keret bal oldalán látható. Az irás gyöngykerekded, a kezdők egyszerüek, kékek.

* * *

Végre ugyanazon Dubrowszky-féle gyüjteményből való még a „5., 3. 60.” jellel ellátott olaszos (mert itten csak arra tekintettem leginkább, melyek valószínüleg a budai könyvtárba tartozhattak, [8minthogy különben igen sok remek franczia és egyéb kéziratot kellene említenem) melyen mint a „5., 2., 97.” számun szintén a nápolyi czímer jön elő. A czímlap arany-barna betűkkel, arany szemszőrös napokkal.

A mű czíme: COMINCIA IL PHILOCOLO DI MESSERE GIOVANNI BOCACCHI.

Az első kezdőben M (anente) a hírneves költő képe látható. A széles keretben pedig geniuszok, állatok jőnek elő, és háromszor egy-egy pálmafa, mely körül egy mondatszalag tekeredik; felirása alulról fölfelé: ACCA | DE | RA.

Meglehet, hogy ezen mondatnál fogva, lehetséges a könyv hajdani birtokosára akadnunk, minthogy rendesen a díszlapokon előforduló jelképek és mondatok állandóan ugyanazok szoktak lenni, mint azt Corvin Mátyás kéziratainál láttuk.


[1] L. Jaenich. De meritis Mathiae Corvini in rem literarium.

[2] L. Die kön. Gymnasial Bibliothek zu Thorn, und ihre Seltenheiten, von Maximilian Curtze. Königsberg. 1868.

[3] Egyikben helyesebben ez áll: „Cum Buda urbs Ungariae fortissima e potestate Turcica eriperetur anno 1686. die 2. Fbris in oppugnatione obtinuit Jacobus Briskorn, pastor castrensis.”