Márton László
Hétköznapok folyóval
(BUDAPEST) – A Dunánál születtem és nevelkedtem. Ma is együtt élek a
folyóval, bár ma már nem a bal parton, Pesten, ahol gyermekkoromat és fiatalságomat
töltöttem, hanem a jobb parton, Budán, ahol valaha a Római Birodalom határvidéke
volt. Amikor 1984-ben átköltöztem (házasság), a dunántúli költő, Csorba
Győző ezt írta nekem egy levelezőlapon: „Isten hozott Pannóniában!”
Gyerekkoromban gyakran fürödtem a Dunában. Egyszer láttam
egy vízbefúlt férfit. Egyszer magam is majdnem belefulladtam. Horgásztam.
Keszegeket fogtam. 14 évesen úsztam át először, 25 évesen utoljára Leányfaluról
Pócsmegyerre, oda-vissza.
Átkeltem komppal Vácott, Budapesttől északra és Ottensheimben,
Linztől nyugatra. Különféle Duna-hidakat vettem igénybe Ulmban és Tahitótfaluban,
Bécsben és Komáromban, Pozsonyban és Esztergomban, Szigetmonostornál és
Újvidéken. Szülővárosomban gyalog vagy járművel naponta többször is átmegyek
a Margit-hídon, mely egy boldoggá avatott királylányról, és a Petőfi-hídon,
mely egy forradalmár költőről van elnevezve. Mulatságosnak tartom, hogy
S. Sch. műfordítónő a Szabadság-hidat „Urlaubsbrücke” névvel illette, merthogy
a „szabadság” szó németül az „Urlaub” (pihenőidő) és a „Freiheit” (felismert
szükségszerűség) szavakat egyaránt jelentheti, és a mi Duna-szakaszunkon
az Urlaub, úgy látszik, fontosabb, mint a Freiheit. Ízléstelennek tartom,
hogy a legtöbb öngyilkos a Szabadság-hídról ugrik a Dunába, mert erre a
célra a Lánchíd sokkal stílszerűbb volna.
Könyveimben a Duna fontos motívum. Első dunai tárgyú elbeszélésem
A vízbe fúlt folyamisten volt (1987), melyben az istenség szemtanúja lesz
egy házkutatásnak, és mindent eláraszt vízzel. Minerva búvóhelye című regényemben
pedig (2006) a Duna szolgál az egész cselekmény számára fel- és levezető
csatorna gyanánt.
Könyveket olvastam a Dunáról. Az első A dunai hajós volt,
írta Verne Gyula, azóta több tucat vagy talán több száz Duna-regénnyel
és Duna-emlékezéssel találkoztam. Legújabb dunai tárgyú olvasói felfedezésem
Patrick L. Fermor útleírása.
Verseket fordítottam a Dunáról. Tíz évvel ezelőtt Hölderlin
Ister-ét fordítottam, tegnap délután Zsuzsanna Gahse Dunakockák-ciklusát.
De azért a nagy mellékfolyó, a Tisza is kedves a szívemnek.
Lettre, 83. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|