Szántó T. Gábor
’56
elszürkült újságlap
megkopott élességű kép
hiába állami nem lesz hivatalos
nem ölt nyakkendőt sötét zakót
húzhatják erre húzhatják arra
nem zárhatják a történelem ketrecébe
míg emlékeznek rá
duzzadtan formátlan árad
titkos ereken korlátozhatatlanul
„rémisztő szépsége”
nem nőknek s költőknek való
csak önmagát fegyelmezheti
mint annakidején
ömlik ahogy ölből a nedvek
ömlik ahogy sebből a vér
a gödör aljára érve
a gödör aljára érve látom
a gödörnek nincsen alja
marad bent a természet
kint az Isten
s közéjük szorulva
én
test mely lát vágyik érez
burjánzana barna tölgyek
sárga rózsák lila leánderek
között
és tudat
Lettre, 2008 téli, 71. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|