Włodzimierz Kalicki
Varsó, 1968. március 8.
„Szólásszabadságot!”
Hajnali hat óra. Seweryn Blumsztajn żoliborzi lakásán megjelennek az
Állambiztonsági Szolgálat emberei. Blumsztajn a Wars moziban volt előző
este, egy westernt nézett meg Jan Lityński és Mirosław Sawicki társaságában.
Mivel a titkosrendőrök feltűnően a sarkukban voltak egész nap, Blumsztajn
azt javasolta Lityńskinek, hogy a biztonság kedvéért töltse nála az éjszakát.
Most mindkettejüket őrizetbe veszik az állambiztonságiak. Lityńskit a belvárosi,
Blumsztajnt a żoliborzi rendőrkapitányságra szálltják, a Żeromski utcába.
Egy másik állambiztonsági egység Henryk Szlajferhez hatol be, és letartóztatja.
Négy nappal korábban a köz- és felsőoktatási miniszter határozata alapján
Szlajfert és Adam Michniket kizárták a Varsói Egyetemről. Ez volt a hatalom
legújabb megtorló intézkedése az ellenzéki meggyőződésű diákokkal szemben
– akiket a köznyelv „kommandósoknak” hívott. Néhány tucat kritikusan gondolkodó,
a Gomułka-féle világ ellen lázadó egyetemi hallgatóból állt ez a kör, ahol
Seweryn Blumsztajn, Teresa Bogucka, Józef Dajczgewand, Wiktor Górecki,
Jan Gross, Irena Grudzińska, Irena Lasota, Jan Lityński, Adam Michnik,
Eugeniusz Smolar, Henryk Szlajfer és Barbara Toruńczyk véleménye volt a
meghatározó. Azért kapták ezt a nevet, mert az ellenség háta mögött meglepetésszerűen
földet érő, igazi kommandósokhoz hasonlóan bukkantak fel a ZMS szervezésében
tartott összejöveteleken – vagyis az ideológiai ellenfél területén –, majd
vitába szálltak a hatalom képviselőivel.
Két hónappal korábban tiltakozást szerveztek a „kommandósok”, mert
felsőbb utasításra lekerült a Nemzeti Színház műsoráról Mickiewicz Ősök
című drámája, amelyet Kazimierz Dejmek rendezett. Az utolsó előadáson tüntetve
ünnepelték a diákok a színészeket, majd transzparenssel és virágokkal a
kezükben átvonultak a Krakowskie Przedmie¶cién álló Mickiewicz-emlékműhöz.
A menetet megtámadtak a rendőrök, több mint harminc embert vettek őrizetbe.
Másnap Adam Michnik és Henryk Szlajfer találkozott Bernard Margueritte-tal,
a Le Monde tudósítójával. Beszéltek neki a Mickiewicz-emlékműnél tartott
tüntetésről, és elmondták, hogy kilépett a LEMP-ből két híres tudós, Włodzimierz
Brus és Zygmunt Bauman. Michnik és Szlajfer a Gomułka-féle Lengyelország
egyik politikai tabuját sértette meg : ha valaki a hatalom számára kellemetlen
információkat közölt nyugati újságírókkal, azt hazaárulásnak tekintették
a kommunisták. A „kommandósok” azzal töltötték a januárt és a februárt,
hogy aláírásokat gyűjtöttek az Ősöket betiltó intézkedés ellen.
Miután – a külföldi tudósítóval való beszélgetés vádjával – kizárták
az egyetemről Michniket és Szlajfert, a „kommandósok” ma délre tiltakozó
gyűlést hirdettek a Varsói Egyetem Könyvtára elé.
Nyolc óra előtt az Állambiztonság három munkatársa csenget be Adam
Michnikhez. Idézést hoztak kihallgatásra. De Michnik észnél van. Kijelenti,
hogy beteg, ágyban van, és nem megy sehova. A rendőrök döbbenten távoznak.
Michnik estig otthon marad. Tudja, hogy a bérház kapujában lesnek rá a
titkosrendőrök.
A „kommandósok” attól félnek, hogy a hatóságok megpróbálják megakadályozni
a gyűlést, és tizenkettő előtt lezárják az egyetem udvarát. Mirosław Sawicki
ezért már reggel kilenckor az egyetemen van. Bemegy a könyvtárba. Ott,
éppúgy, mint máskor, több száz diák tanul. Sawicki kiveszi Fredro vígjátékait.
Ezt olvassa, így oldja a feszültséget.
Reggel kilenckor ér az egyetem udvarára Teresa Bogucka harmadéves szociológushallgató
és Irena Lasota ötödéves filozófiahallgató. Attól félnek, hogy a diákok
nem törődnek a röplapokkal, amelyeket napok óta osztogatnak a „kommandósok”
– pár perc múlva tizenkettő, de az udvaron semmi jele annak, hogy gyűlés
készülődne. Egyszer csak mindenfelől szállingózni kezdenek a diákok. A
Krakowskie Przedmie¶cie felől, az egyetem épületeiből jönnek sietve. Tíz
perc múlva már körülbelül ezren állnak a könyvtár kapuja előtt. Vannak
lányok, akik virággal érkeztek – hiszen ma van a nemzetközi nőnap, ezt
a napot pedig gondosan megünnepelik a hivatalos szervek és a társadalom
nagy része.
Irena Lasotának az a terve, hogy a Történettudományi Intézet melletti
alacsony kőfalon állva felolvassa a diákok határozattervezetét. Négy évvel
ezelőtt ezen a helyen tartottak illegális gyűlést azok a diákok, akik kiálltak
a 34-ek levelének aláírói mellett. Akkor legalább ezer diák volt
jelen. Józef Jankowski állt fel a kőkerítésre, onnan ismertette a 34-ek
levelét. Amikor azt kiáltotta: „Mi, diákok támogatjuk az írókat!”, felugrott
mellé Stanisław Turski rektor, és felszólította az egybegyűlteket, hogy
távozzanak. Sajnos meg is tették.
Most viszont zárt alakzatban sorakoznak fel a ZMS diákaktivistái –
akiket időközben mozgósított az egyetem vezetősége –, nem engedik a történelmi
kőfal közelébe Irena Lasotát és Teresa Boguckát.
Ezért Irena Lasota a könyvtár előtt álló padra lép fel tizenkettőkor,
amely alacsonyabb, mint a kőkerítés, és felolvassa a határozattervezetet.
Ebben a Lengyel Népköztársaság Alkotmányának megsértése ellen tiltakoznak
a diákok, sérelmezik, hogy megtorló intézkedéseket alkalmaztak azokkal
a diáktársaikkal szemben, akik tiltakoztak az Ősök betiltása ellen, követelik,
hogy az egyetem vezetői vonják vissza a Michnik és Szlajfer kizárásáról
szóló döntésüket. Választ követelnek a köz- és felsőoktatási minisztertől
és a Varsói Egyetem rektorától – két héten belül.
Alig hallani Irena Lasotát, mert a ZMS-aktivisták kórusa bekiabálásokkal
nyomja el a hangját. Mirosław Sawicki lép fel a padra, és még egyszer felolvassa
a határozatot. Aztán felolvassa a „kommandósok” másik határozatát, amely
támogatja a Lengyel Írószövetség varsói szekciójának rendkívüli ülésén
elfogadott dokumentumot. Az irodalmárok elítélték a cenzúra szigorítását
és az Ősök betiltását.
A diákok közfelkiáltással fogadják el a határozatokat. Véget ér a gyűlés,
de a diákok a helyszínen maradnak. Egyszer csak begördül a Krakowskie Przedmie¶cie
felől hét autóbusz, oldalukon „kirándulás” felirattal. A kapu és a Történettudományi
Intézet között állnak meg. Központilag mozgósított vállalati pártaktivisták
szállnak ki belőlük: szálkamintás átmeneti kabátok, keskeny karimájú kalapok
és a pártdivat csúcsmodelljei, svájcisapkaszerű irhasüvegek. Vastag, gumibevonatú
kábelek lapulnak a kabátujjakban. Az ORMO a rektori hivatal épülete
elé tereli a diákokat. Egyesek előhúzzák a gumibotjukat, ütlegelik a diákokat,
beráncigálják őket a buszokba. A megtámadott diákok aprópénzzel dobálják
az ormósokat, és azt kiabálják: „Bérencek!”, „Gestapo!”, „Szabadságot!”
Wiktor Górecki negyedéves filozófiahallgató felmászik a könyvtár mögötti
posztamensre. Azt kiáltja: „Ha nincs szabadság, kenyér sincs!” A tömeg
felkapja a jelszót, és felváltva skandálja a „Rektor! Rektor!” kiáltással.
Végül kilép az erkélyre Zygmunt Rybicki rektorhelyettes. Ünnepélyes
az öltözéke, a fején birétum, a mellén lánc. Kijelenti, hogy a diákoknak
negyedóra alatt el kell hagyniuk az egyetem területét. Az ormósoknak pedig
azt mondja: „Köszönöm, elvtársak!” A diákok viszont nem mozdulnak, követelik,
hogy a rektor fogadja a küldöttségüket. Rybicki beleegyezik. Diákok és
az ellenzékhez kötődő fiatal tanársegédek mennek az irodájába: Irena Lasota,
Barbara Toruńczyk, Michał Osóbka-Morawski, Ryszard Bugaj, Marcin Król és
Jadwiga Staniszkis. Azt követelik Rybickitől, hogy vonuljanak ki az egyetem
területéről az ormósok, és engedjék szabadon az autóbuszokba hurcolt diákokat.
Stefan Bobrowski és Stanisław Herbst professzor szeretné elejét venni
a verésnek és a letartóztatásoknak. Dékáni lánccal a mellükön lépnek ki
az udvarra. Velük megy Jan Strzelecki szociológus. Arról győzködik a fiatalokat,
hogy a mai gyűlés eleget tett a feladatának, a következő, már legális összejövetel
három nap múlva lesz az auditorium maximumban. Már indulnak a gyűlés résztvevői,
amikor az OboĽna utca felől négyszáz ormós özönlik be az egyetem területére,
és gumibottal brutálisan ütlegelni kezdi a bekerített diákokat. Fél órával
később zárt rendőralakulatok jelennek meg rohamsisakban, védőmaszkban,
hosszú botokkal.
Az aktivisták, a rendőrök és az ormósok különösen kíméletlenül büntetik
a sötét hajú lányokat, a barna fiúkat – mert egy idő óta antiszemita képzés
folyik a rendőrségnél és a vállalati pártszervezeteknél. Bobrowski professzor,
aki nem sokkal azelőtt elérte, hogy kiengedjék az autóbuszokból a gyűlés
több őrizetbe vett résztvevőjét, most egy csapat diákot próbál fedezni,
ki akarja vezetni őket az egyetem udvaráról. Gumibottal sóznak a hátára.
Az egyetemi adminisztrátorok mentik meg a professzort attól, hogy komolyabb
verést kapjon – behúzzák a Kazimierz-palota ablakán.
Kiürül az egyetem udvara. A rendőrök a diákok után futnak, ütlegelik,
majd a Szent Kereszt-templomnál, az Újvilág úton, a Bérkocsis utcában,
a Staszic-palota előtt őrizetbe veszik őket. Az ütések alatt egyetlen szót
kiabálnak a diákok: „Gestapo!” Egy csapat tüntető eljut egészen az Alkotmány
térig.
Délután a żoliborzi kerületi kapitányságról átszállítják a rendőrök
Seweryn Blumsztajnt a Mostowski-palotában székelő fővárosi kapitányságra.
A folyosón egy rendőr kísér egy fiút, aki a „Szólásszabadságot!” jelszót
festette a kabátjára fehér festékkel, és fél napig így parádézott a városban.
Egy rendőrtiszt ront ki az irodájából. Ráüvölt a gyerekre: „Töröld le,
kis szaros!” A fiút kísérő rendőr zavartan magyarázkodik: „Nem lehet, kapitány
elvtárs, kérem, ez itt tárgyi bizonyíték!”
Négy óra után a szintén tüntető műegyetemi hallgatók menete a belvárosba
próbál vonulni. A rendőrség szétveri őket a Munkásegység téren. Késő este
van már, amikor az utolsó tüntetést is feloszlatják a rendőrök.
(Gazeta Wyborcza, 2008. március 8.
részlet a Ma történt. c. sorozatból))
Jegyzetek
1 A ZMS (Zwi±zek Młodzieży Socjalistycznej – Szocialista Ifjúsági
Szövetség) 1957-ben alakult szervezet, melynek legfőbb célja, hogy ideológiai
utánpótlást biztosítson a LEMP számára. 1976-ig működött ezen a néven.
2 1964. március 14-én Aleksander Smolar kétmondatos nyílt levelet
írt a minisztertanács elnökének, amelyben a cenzúra ellen tiltakozott.
A levelet harmincnégy ismert értelmiségi írta alá, ezért emlegették később
34-ek levele néven.
3 Az ORMO (Ochotnicza Rezerwa Milicji Obywatelskiej – a Rendőrség
Önkéntes Tartalékegysége) a rendőrséget erősítő paramilitáris szervezet
volt, 1946-tól 1989-ig működött.
MIHÁLYI ZSUZSA FORDÍTÁSA
Lettre, 2008 őszi, 70. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|