stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



   
Michal Habaj
Bennszülöttek éneke az űrhajósok hasonnevű országából  
Pieseň domorodcov z rovnomennej krajiny astronautov
 

Láttuk a sivatagokat: tele voltak púderrel: Soir 
de Paris: láttuk a samponnal tele tengereket:
és a körömlakk vérvörös lelőhelyeit adó lápokat:
a kavargó amfetamin-felhők közt láttuk
a lángoló Napot: melyek közé napra nap belegázoltunk:
mi: az űrhajósok hasonnevű országának bennszülöttei:
a pápa halott kezével kiátkozottak: a jogok mérnökeinek
hurkaiban meglopottak: tévéadások fényében villogók:
versek zubbonyában menedéket keresők: csak a tutajok: az első 
szeretőink mosolyának emlékké merevedett deszkáiból 
összetákoltak: csak azok a tutajok érnek valamit: amikor
a forró augusztus közepén behajózzuk véghetetlen vágyaink
kozmikus terét: besötétedik az űr: a csillagközi utasok
konyhaasztal mellé ülnek: bableves illata száll kanalak türelmetlen
kocogtatása szól: drótostót apáink nem hiába drótozgatták minduntalan 
össze a disszociatív személyiség szertehulló világát.     
 
 

Verssel az éjszaka ellen 
Básňou proti noci

meztelenül és fegyvertelenül: verssel az éjszaka ellen: a szélbe
kilépek: hétfő van hétfő van: károg    
a holló koponyám kalitkájában: a munka emberei 
a tett emberei a törvény emberei: felállítanak a jóindulatú 
billentyűzettől s varázsszékemből: búcsúverssel
integetek a számítógépnek: csokoládéba fúlt csókok szél fú a könnyekből:
kilépek: a szélbe kilépek: álmok emléke 
és megálmodott emlékek: néhány órára félreteszem:
elfelejtem a verseket: mosolyogva megkapaszkodom a gesztusok hálójában: 
kedd van kedd van: szerda van szerda van: károg a holló
az ürességben: ez az otthona otthona otthona szodoma
hány nap van hátra még: az unalom sivatagában vonszolom magam:
a számítógép halott: megfulladok a néma falak közt:
hány centiméterem marad még hogy átjussak köztük:
hogy eljussak a szoba túlsó végébe és mehessek aludni:
hány órám marad még az átkelésre:
hogy eljussak a mai nap végére és mehessek aludni.
 
 
 

Adieu le Word  

Van egy álmom: eltűnni a versben és soha nem térni vissza:
utoljára nyitni rá a windowst Európára: kezedet széttárni
a billentyűzet felé az ég felé: az utolsó csók
az utolsó pohár bor: adieu le monde adieu le word:
csak azt nem tudom bezárjam-e magam mögött a verset vagy hagyjam
nyitva: s ha nyitva hagyom hát melyik irányban:
hallod a csendet: mely bennem zúg: a tenger az: 
képzeletem titokzatos tengere: fejem a felhők közt
fejem a felhők közt: lábam nem éri a földet: 
csak kivételes alkalmakkor etetgetem a valóság galambocskáit: egy marék
morzsával az álmodozás óriásbagettjéből: a tornác könyöklőjére 
hintem: hol a kislányok szoktak ücsörögni lábukat
lógázva: magasan a föld felett: fejüket tenyerükbe támasztva:
képzeletben megannyi életem tarka gombolyagjaival babrálok: soványak
a nappalok és az éjszakák szántóföldjei: van egy álmom: eltűnni a versben 
és soha nem térni vissza onnan: isten veled világ isten veled word:
ennyi volt.
 

               TÓTH LÁSZLÓ FORDÍTÁSAI 
 



Lettre, 63. szám


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu



 

 
 
stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret