stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



   
Hagar Peeters

Holland vízözön

Szegényen építették eleink e hazát
azzá ami lett: védőgát és reptér nőtt ki

a tengerből az utcából kőpadló,
fiatalok föld alatt tohonya táncukat járják,

csivitelő mecsetek, hörgő harangok
messzi távolból istent még becsalják

ám e mélyföldön az eső csak úgy porzik
zörgő padlásablaknak csapódik

alatta szánalmas egyhangú matatás
az ágyban, választékosan vinnyogó mormolás:

keményebben, gyorsabban, mélyebben te fiú
míg a lécek el nem törnek,

míg a lécek el nem törnek, és a gátakat
fel nem tépi a combközükből feltörő poldereket elöntő áradat 
 
 

Tenger, az örök suttogó

Hullámai halk morajjal halmozódnak
létéről a tenger  így ad számot a partnak
de szavait végül újra visszanyeli
visszatér a mélységes semmibe,
a veszteség üresen tátongó gödrébe.
 
Olykor felemeli hangját
lábunknál kopogtat,
felrázza bennünk a kétséget,
félelmeinket felkelti, visszafut
ahogy jött, megint moraj kíséri.
Titkait magával viszi mindig
így hagy magunkra kifosztva.

Éjjel kinyújtózik a víz háta
hozzásimul az éghez a halotti sötétben 
a sötétnek nyelve elveszett, ám annál kerekebb
szemeket mereszt ránk. Mi csak tósztokat mondunk.
Mi mást is tehetnénk.
Ennyi hallgatással szemben védtelenek vagyunk.

            GERA JUDIT FORDÍTÁSAI


Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu



 
stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret