stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



   
Alain MABANCKOU
A SZÉGYEN FAPADOSA

Nem hófehér Mazda visz majd. Hanem rendőrautó.
Más afrikaiakat is látok az udvaron, ahol várakozunk. Egyenruhás, gumibotos rendőrök körgyűrűjében állnak. Beletörődtek. A csalódottság tisztán kirajzolódik a vonásaikon. Akaratuk ellenére térnek haza. Nem annyira az gyötri őket, hogy el kell innen menniük, sokkal inkább a félelem, hogy odahaza szembesülniük kell a rájuk váró, nagy családdal. Engem is ez gyötör. Ez a kemény valóság. Ez a másik valóság, amely elől nem lehet menekülni. A feléd nyújtott kezek. A köréd gyülekező család. Ez a mi nagy félelmünk. Micsoda merészség, hosszú utazásból megérkezni anélkül, hogy ajándékot vinnél anyádnak, apádnak, fivéreidnek, nővéreidnek. Ez a szorongás benn lakik a torkod mélyén. Elveszi az élet értelmét.

Itt vannak a kitoloncoltak. A nemkívánatosak. Én érek ki utolsónak az udvarra, még mindig kísér a kér ember, aki elkapott. Azt mondják, álljunk sorba. Meg akarnak minket számolni. Mint az árucikkeket.
Megszámolnak. Elvétik a számolást. Újrakezdik. Megint elvétik. Megint újrakezdik. Kis csoportokra osztanak minket. Nem, nem így, végül is legyen inkább országok szerint. Ez így jobb lesz. Úgy látszik, praktikusabb. Kikerülendő, hogy ha valaki nem tud franciául, olyan országba csöppenjen, ami nem az övé. Egyesek, egyébként, két hazát igényelnek maguknak. Mások egyáltalán nem emlékeznek arra, honnan jöttek. Annyi baj legyen; a fapadoson majd visszatér az emlékezetük. Mindannyian csak teszik magukat, de majd ha az otthoni tájak egy felhőjét meglátják, hirtelen izgalom fogja el őket.
Ami engem illet, van egy probléma. Egy egészen picike probléma. Nincs egyetlenegy honfitársam sem a kiutasítottak között. Egy rendőr, aki még szolgált a hajdani Francia Egyenlítői Afrikában (FEA), azt súgja a kollégáinak, hogy oda lehet engem rakni a zairei csoporthoz, mivel hogy ugyanazt a nyelvet beszéljük a Kongó (avagy Zaire) folyó két partján. Egyik és másik oldalon is a lingalát beszéljük. Az, aki megszámolt minket, megáll, megfordul, viccnek veszi az egészet és kipukkad a nevetéstől, mint aki azt mondja, hogy ne tekints már idiótának. Ő nem járt a FEA-ban, mondja, de azért vannak ismeretei Közép-Afrikáról, tud egyet s mást, a nagyapja kormányzó volt az áldott gyarmati időkben, stb. 
Az AEF veteránja erősködik, és odakiáltja nekünk lingala nyelven, azzal a francia akcentussal, ami ennek a nyelvnek minden eleganciáját elveszi:
– M’boté na bino baninga! 
Zairei szomszédom vállára hajtva a fejem, szundikálok.
Már órák óta elhagytuk Franciaország légterét. Leszállt az éjszaka. Az utazás hosszabb lesz, mint amikor Franciaország felé jöttem, mert egymás után leszállunk az afrikai fővárosokban. 
 

Visszatérek a kiinduló pontra.
Ettől majdnem fölnevetek. Három hónap múlva rátör a száraz évszak az országra. Ez az ifjúkori forrongás évszaka. A párizsiak hazatérésének ideje.
Moki jön majd, a kék-fehér-piros álmával. Nem vagyok benne biztos, veszem-e majd a fáradságot, hogy meglátogassam. Bár szeretném tudni, miket akar nekem azonnal bemesélni.
Azt hiszem, azért elmegyek majd és meglátogatom.
Talán meg fog engem győzni, hogy próbáljak másodszor is szerencsét?
Mit válaszolok majd neki?
Semmire sem kell megesküdni.
Nem tudom, mit válaszolnék neki. Bizonytalan vagyok ebben a témában. A mi világunkban minden lehetséges. Anélkül, hogy tudnám, nem vagyok ugyanaz. Őszintén azt gondolom, hogy nem fogok neki nemet mondani. Fölkészülök rá lelkileg. Nem zárhatom ki az eshetőségét annak, hogy visszatérjek Franciaországba. Azt hiszem, újra neki fogok indulni az útnak. Nem maradhatok egy ekkora csőd tudatával a lelkemben. Ez becsületbeli kérdés. Igen, vissza fogok menni Franciaországba…
Visszamenni, ezt mondtam?
Alszom, vagy ébren vagyok? Nem számít. Álom és valóság között itt már nincs határvonal.
 

A repülőgép felhőkön keresztül nyomul előre, mint egy súlyos madár, amelyet a közeledő vihar üldöz át az égen. Mindannyian alszunk. Ez az egyetlen pillanat, amikor elfelejthetjük a ránk váró szembesülést a családtagokkal, közeliekkel és távoliakkal, akik jönnek hegyen-völgyön át, hogy kikérjék a részüket a tortából…
 

            LÁNGH JÚLIA FORDÍTÁSA  
 


Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu



 
stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret