stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



   
Külső és belső kontextusok
Jegyzet Katarina ©evićről 

Az újvidéki születésű Katarina ©ević (1979) egy olyan társadalmi valóságban vált nagykorúvá, amely mozgásirányát tekintve lényeges ellentétet mutatott a rendszerváltás magyar tapasztalataival. A hétköznapok, valamint a szellemi élet szintjén megélt drámai fordulatok már akkor alapvetően befolyásolták társadalmi-szociális érzékenységét, amikor még csak körvonalazódni látszott művészeti tájékozódásának iránya és jellege. A „festészet utáni” korszak eklektikus alapszituációját még kiélezettebbé tették számára az akcionista szellemiséget felidéző tömegmegmozdulások, amelyek a szerb (ex-jugoszláv) valóságkeresés, a válság kellős közepén bontakoztak ki, és amelyekben a politikai indíttatások gyakran ötvöződtek esztétikai tulajdonságokkal is bíró kreatív szándékokkal. A társadalmi-politikai tévelygések, gazdasági melléfogások, valamint a sorozatos háborús kudarcok következtében beállt kollektív skizofrénia hosszú folyamata még éppen hogy csak tetőzött, amikor ©ević életteret változtatott, és művészeti tanulmányaihoz fogott, immár Budapesten.
      Nem véletlen tehát, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakán befejezett tanulmányainak záradékát egy olyan összehasonlító értekezés képezi, amely a kilencvenes évek politikai és művészeti szimbólumait veti össze a magyar és a szerb társadalmi kontextus viszonylatában (Magyarország : Szerbia, 2004). A dolgozat kiválóan rámutat a két valóságminta belső jellegében mutatkozó, fentebb már vázolt ellentétes mozgásokra, valamint azokra az eltérésekre, amelyek ide kapcsolódóan az esztétikailag megformált nyelv szintjén válnak érzékelhetővé. ©ević bizonyos műveiben már korábban is jelzi, mennyire fogékony a nyilvánosságot, a vele kapcsolatos kommunikációt – vagyis az interaktív játékosság nyomán generált párbeszédet – érintő gondolati felvetésekre. 
      Egyik ilyen művének hordozója a nyilvános helyeken lépten-nyomon felbukkanó és nemzetközileg is univerzális piktogram, amely elsősorban a nagyváros emberét tájékoztatja, utasítja vagy figyelmezteti, vagyis befolyásolja cselekvését és viselkedését (Piktogramok, 2000). Tilt és jóváhagy, eltéríti az eredeti szándékot, vagy éppen serkenti azt. ©ević bizonyos frekventált helyekre oda nem illő üzeneteket tartalmazó piktogramokat függeszt ki, olyanokat is, melyeknek eredeti tartalma megváltozott. A hiteltelen kontextusba helyezett és esztétikai aurával is rendelkező kulturális kódok zavart keltő szándékkal bírnak, bizonyos mértékben provokálnak, ellenállásra késztetnek, sőt bosszantanak. Ezeknek az egyezményes jeleknek egész külön műfaját dolgozza ki, amennyiben kizárólag a művészetre vonatkoztatja azok üzeneteit (Használati utasítás művészethasználóknak, 2000). A művészetet ilyképp beszivárogtatja a kultúra tágabb területeire, és megfordítva: a viselkedéskultúra jelrendszerébe beiktatja a művészet elvonatkoztatott fogalmát.
      A kontextuális átfedés egy újabb manőverét hozza létre a Majoros Zitával készített Fitness Center című 2001-es installációban, amelyben a kényelem és a kellem feltételeinek megteremtése újabb alkalom a művészetkedvelő közönség viselkedésének megfigyelésére, tanulmányozására. Itt ugyanis nehezen dönthető el, hogy mi volt előbb, illetve mi az elsődleges: az a funkció, amely a létesítmény művészetbemutató jellegéből következik, vagy az, amelyik a fitness-terem fizikai adottságaira hajaz? Nyilvánvaló, hogy a két különböző tartalom egyszerre ütközik is, és fedi is egymást, kivetkőztetve hagyományos szerepköréből mind a tárlatlátogatót, mind a fitnesskedvelőt.
      Az életből vett látens interaktivitást erősíti fel a művészet eszközeivel a Könnyen és gyorsan magyarul című 2004-es videoinstalláció, amelynek verbális alapja egy néhai, Jugoszláviában kiadott magyar nyelvkönyv, a maga sztereotip helyszíneivel és szituációival (üzletember, orvosi rendelő, áruház, séta Újvidéken, utcai párbeszéd). Az illusztrációs képsorok szereplői valamennyien Magyarországon élő idegen állampolgárok. ©ević, aki maga is sűrű látogatója a helyi bevándorlási hivatalnak, a felvételeket ennek az intézménynek a várótermében felszerelt képernyőkön mutatja be a papírjaikat intéző idegeneknek.
      A Bécs–Budapest–Belgrád összevont térképe (2005) című interaktív installáció digitális úton összevont képi kollázsokat generál annak függvényében, hogy a néző milyen adatbázisokat „mozgat meg” ujjaival a számítógép képernyőjén. Földrajzi és kulturológiai értelemben ez nagyon is összefüggő, egymásra épülő vonalrendszer, hiszen a szellemi és a fizikai munkaerő is ebben az irányban mozgott Délről Észak felé mindig is, amióta csak létezik munkaerőpiac és emigráció. Azonosságot és még több jelentős eltérést mutató ismérvek tárháza tehát ez a földrajzi koordinátaelem, amely nagyon is alkalmas változatos képi tartalmak párhuzamba állítására és elegyítésére.
      A public art fesztávain kívülre és az intim szférához közelebbre helyezhető a PPcontact című videomunka, Katarina ©ević és Majoros Zita másik közös műve, amelyben a művészek addig cserélgetik kontaktlencséiket, ameddig a szemük bírja. Ehhez az úgymond életesebb megnyilvánuláshoz áll közel a budapesti Dorottya Galériában most bemutatott legújabb ©ević-mű, amely a folytonosan útra készülő és szakadatlanul csomagoló emigráns léthelyzetére reflektál a személyes tapasztalat minden vonatkozásával.

Szombathy Bálint


Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu



 
stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret