stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



PERFORMANCE, 1988
(részlet)

A szertartásig még volt vagy egy félóra, kerestem egy helyet, ahonnan mindent jól láthatok, anélkül, hogy észrevennének. Egész egyszerűen képtelen lettem volna végigcsinálni az ilyenkor szokásos műsort a diszkrét háttérbenszomorgástól a meghatott ölelésekig, és egyébként is, kint a temetőben vettem észre, hogy pont az a pulóver van rajtam, amit még hetvennégyben kötött a nővére, és ami véletlenül maradt nálam, talán nyolcvankettő nyarán, amikor bizonyos dolgokat végérvényesen megbeszéltünk, ahogy akkor megfogalmazta. Mintha bármit is meg lehetne beszélni. S főleg, végérvényesen.
(...)
Elöl egy pap ment, aztán két egérszürke öregember cipelt egy letakart dobozt, elég nehezen jöttem rá, hogy az a néhány kiló por, ami benne lehet, most már „végérvényesen” azonos vele. Utolsónak az apja jött, egy teljesen ismeretlen alakkal váltva feltűnően kényszeredett szavakat. Az anyja és a nővére sehol. Hetekkel később tudtam meg, hogy az anyja még nyolcvannégyben halt meg, és Vera nem sokkal később Ausztráliába disszidált egy belsőépítésszel.
(...)
Az ismeretlen, aki nyilvánvalóan civilruhás rendőr volt, néhány - feltehetően emberi - szót suttogott az apja arcába. Rövid huzakodás a tisztelendővel, problémamentes borravalók az egérszürkéknek. Ő valószínűleg már hányt volna.
(...)
- Szerinted lesz olyan, hogy az emberek nem fognak meghalni? -
Két percig szó nélkül bámultam egy falragaszt. Összeírásra szólította az ötvenkettőben születetteket. Aztán felvettem az iskolatáskámat, és elindultam. A sarokról szóltam vissza, fojtott, ideges hangon:
- Tisztára hülye vagy! Állat! -
Lassan húsz éve ennek. A Sziget utcáig dobált, apró kavicsokkal, amíg látott.
(...)
Vera!
Kétségbeesett szemrehányásaidat megértem, de nem nagyon tudok rájuk érdemben válaszolni. Én és az öcséd hat éve nem beszéltünk egymással, egy bizonyos megállapodás értelmében, amit most nem tartok fontosnak ismertetni.
Március tizenhetedikén azzal a szándékkal indultam el otthonról, hogy a napsütésre való tekintettel a rakparton fogok olvasni, sötétedésig. Talán még emlékszel. Amikor átvágtam a Kossuth téren, észrevettem, hogy egy fiatalember meglepő határozottsággal az Országház főkapuja felé tart. Körülbelül százhúsz méterre lehetett tőlem, felszaladt a lépcsőn, leült, hátát a rácsnak támasztva. Szájába vett egy cigarettát. Ötven lépés választott el tőle akkor, elegendő közelség, hogy az arcába nézve felismerjem, de túl nagy távolság ahhoz, hogy megérezzem a benzinszagot.

(1981)


Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta

http://lettre.c3.hu


C3 Alapítvány  c3.hu/scripta/



stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret