Tartalomjegyzék [Lettre 23. szám (1996. Tél)] Kezdőlap
+ betűméret | - betűméret
MICHAEL
HATNETT
Kimerítettem a
kis madarak...
Kimerítettem a kis madarak
élv hajhászását,
s most - el, gyötrelem! -
új végcél hoz vágyott
csodát, közelbe.
Idegen tőlem minden, ami gyötrés;
szervek maradványai is csak a
hitetlenség spirituszában
élnek.
Közhely lét szorongat, mit
nyerhetek, de -
itt és most! hosszú éj
kedvére, csak
nem kell valami örökvalótól
válnom?
S a kecstelen kócsag holtan lehull
röptéből, rongy virág,
torzsák közé.
Kis madár, kis vers: semmi halhatatlan;
se éj, akármi lázasan
kigyúlt s telt:
héjás-sólymos álmomhoz
nincs idő.
Lehet, nap nagy hidegére
hajnal ridege világol,
nem neked. Sas száll fölébe,
rigó fut, vízimadár
szól,
esik, vész jön, ember s barma
hull. Vörös lilék az égen
hófelhő-rovásírással
kavarognak Bibliáddal.
Így haltál meg hold-magányban,
a hektár mind a családé.
Isten jószágára ráérj:
nem volt az, se a virághoz
nem volt érkezésed; őszi,.
tavaszi fákhoz, a róka
békés-esti rőt szinéhez,
s nyárfát hogy nyarában
érezz.
Észrevételeit, megjegyzéseit
kérjük küldje el a következő címre:
lettre@c3.hu
Tartalomjegyzék [Lettre 23. szám (1996. Tél)] Kezdőlap
+ betűméret | - betűméret