stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



J. McGAHERN

KETTÉSZELVE


Kettészelték ezt az utcát, az autópálya felhasította a lelkét. Egy csattogó fémhíd köti össze két felét, botom és lépteim kopogását vezetik a fémcsövek, és visszhangzik a túlsó végen. A teherautók teteje szinte súrolja a talpamat, beleremeg a híd a menetszelükbe. Innen fentről azt látom, amit régen, gyerekkoromban, mielőtt az új lakótelepek beékelődtek volna a város és a hegyek karéja közé. Gyakran tíz percig is eltart, amíg átaraszolok a hátán. Mintha egy fém-dinoszaurusz görnyedt gerincén kelnék át, mintha a jövő kor e kísértete eljutott volna idáig, és itt kiszáradt ebben a halott világban, ami egykor az otthonom volt. Az odalenti házakban gyakran ültem és hallgattam a vidékről érkező szekerek nyikorgását. Plunkett a harmonikáját hangolta, míg felesége a petróleumlámpáért ment. A házak ma már tető nélkül állnak, egy gerenda maradt meg: akár egy lerágott csont. A gyerekek letépték a hullámlemezt az egyik ablakról, hogy ott bulizzanak. Törött palackok szilánkjai csillognak odabent, egy sarokban fekete foltok, valaki tüzet rakhatott, egy kis darab tapéta lóg a falon, mint valami névcédula. Figyeltem, ahogy egyre mélyebbre süllyednek, sajnáltam pusztulásukat, de most, hogy így köhögök, alighanem meg fogják érni a temetésemet.


Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu


     

Tartalomjegyzék [Lettre 23. szám (1996. Tél)] Kezdőlap

stílus 1 (fehér) stílus 2 (fekete) stílus 3 (epa)

+ betűméret | - betűméret