stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



ALBERTO SCARPONI


A két Attila

Attila pszichés ostora analitikus
tövise a labirintikus
keresztény-európai járhatatlan
római léleknek az ázsiai úttalan
nyelvi sztyeppéről meglátta
magyar és közép-európai
Attila bennem a másikat benne másmagamat
 
 
 

Rómát szeretni
Rómaszerelmem

Arról ahogy a seregélyseregek Rómában
szép ívű tréfás hullámokat vetnek
- ahogy másrészt máshol is, gondolom én -
este mikor elnézem őket a Terminiről,
az jut róluk eszembe hogy itt Rómában
hátha madárjós jósol ma is még
és a haruspexek és Vesta-szűzek megmondják
hogy hová tart a világ...

de ez itt peremvárosa most vagy hinterlandja
a kozmosznak amely tudja okát hogy
miért ér véget az ember históriája
és a számítógép előtt jövőt konstruálgat
gyönyörűszép digitális csillagosat

Róma beszédes szó ami szól történelemről
és legendákról és lényegről és regéket
hagyományoz hogy mi esett meg pipacsok közt
a hősökkel (minta jóban és rosszban)
szép vonalú dombsor tövében,
az okker Róma mára tudós lábjegyzet csak
úri turistáknak

mert maholnap
anyafarkas és harapja marja tépi ami álom
és délibáb és agyrém és tervek,
Róma, az örökkön örök, a szórakozott hölgy
(posztmodern-divat szerint) kit
vakít a déjŕ vu, a semmi
abból hogy semmi nincs új a nap alatt
amitől úgy hunyorogsz hogy aztán semmit se látsz már.

Kamasz voltam és bámultam, hogy milyen új, hogy
milyen virágzó asszony, bámultam
a nyugodt víg sima testét, most hogy
megszabadult az ólommal tűzzel és vassal
túrázóktól akik a halál szeretői
(vad élvezet annak aki már sem nem ember
sem nem férfi és napgyűlölő), én akkor
azt láttam hogy él a sok utcagyerek
hogy kurjongatják hogy hadonásszák
milyen elevenül azt hogy élnek,
a nagyok jó kis felnőtt hazugságait láttam
ahogy az életszeretetből megfontoltan
elkövetett bűnt helyreteszik
láttam a vágyam
és Róma úgy szeretett értő szerelemmel
ahogy kamaszfiú álmában egy asszony.

Most már a végnapok jönnek, néha
elémcsalnak hirtelen
holmi emléket csodát figurákat
logikátlanságot, amit nincs hova tenni,
abba a nyaraló nagyvárosi giccsbe.
Róma színei alatt a semmi-dzsungel
cudar aszfaltja élvetegen nyújtóztatja
a tulajdon szürkeségét,
a kövek közt csapatostul döglik a macska,
a hullafolyóról patkányok sereglenek
és nagy fekete hullámokat vetnek.


Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu


     

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret