←Vissza

 
Czilczer Olga
KIDŐLT FA

Madárcsicsergés avagy a pontos idő sípszava hajnali 4-kor. Hó szállingózik vagy valamilyen fa fölöttem virágzik el épp? Egyenesen a szememre hull a fa (ha fa) virágostól, az ég (ha ég) havastól. Hogy fogok talpra állni?
   Este, egész napi tennivalóim végeztével, pihenéssel jutalmaztam fáradalmam, megérdemelten kétségtelenül, minthogy eme tennivalók a szokásosnál is számosabban voltak. Későn feküdtem le.
   Mázsák foglya, fejem félfordulatával azért kisandítok az ablakon. Látom, egy használaton kívüli kémény odvából nyúl ki egy ág, épp csak hogy körbejár, zöld persze nem bodorítja. De mintha ott még egy másik is lenne, még egy harmadik. Ezen tán virág, azon tán termés.
   Kisüt a nap, ablakom lombok felhőzik ismét. Nézek, nézelődöm, keresve sem találok más történetet. Mondják is, manapság nincsenek ilyenek. Se elkötött szálak, se folytatások. Ami körbejár még, holtidőt mutat.
   Valami persze mindig letaglóz. Ha nem a tegnapelőtti, a tegnapinál kisebb fa, de más.
   Elmentem a boltba. Most vajon mit gyűjt kosaramba a forgótükör? De járván az áruk sorait, csak az üres polcok, meg ámításul egy kis szavatossága múlt ez meg az, valamint csalódottságom, hogy a félpénzem mégis odalett.
   Jó kis história, mondta a szomszédasszonyom. Ilyet éppen ő is tudna mesélni. Biztattam, hogy nosza, hallgatom, persze nem volt se mesélnivalója, se hozzá való szava. Lehet, hogy én is csak kitaláltam a semmi sorait, csak képzelem a fát (ha fa) elpihenőben s a többit?