←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Politikus jogászok V.

A rendszerváltozás belügyminisztere: Horváth Balázs

Horváth Balázs 1942 augusztusában született Budapesten. Felmenői táblabírók, katonák - édesapja is hivatásos tiszt. Az a családi háttér, amelyre azt lehetne mondani, úri felső középosztály dzsentroid beütésekkel.
1945 után Horváthék mély nyomorba kerültek, Rákosi Mátyás nem szerette a horthysta katonatiszteket, édesapja kétkezi munkával tartja el kilenctagú családját. Ennek ellenére a gyerekek iskoláztatása zavartalan, Horváth Balázs Balatonfüreden leérettségizik, majd 1961-ben bekerül a budapesti jogi karra. Az egyetem elvégzése után rögtön ügyvédnek áll, és nemsokára közismert és közszeretett ügyvéd lesz Veszprémben. Specialitása a közlekedési büntetőjog - gázolók, balesetet szenvedők sora fordul meg irodájában.
1988-ban az akkor Keszthelyen élő Csengey Dénes hatására kapcsolódik be a politikába. Az MDF-hez kerül, ahol Antall Józsefnek megtetszik a bohém, jókedvű, de ugyanakkor felkészült és munkaképes szakértő. Az önkormányzati ügyeket bízzák rá, és amikor az MDF 1990-ben megnyeri a választásokat, Horváth Balázs lesz a belügyminiszter.
Belügyminiszteri ténykedése rövid ideig tart, a taxissztrájkba belebukik, ő lesz az egyik politikai bűnbak. Ezt követően még több mint két évig tárca nélküli miniszter, de politikai súlya egyre csökken. 1993-ban meg is válik a kormánytól, majd 1994-ben nem kerül be a parlamentbe.
1994-től Veszprémben felújítja ügyvédi praxisát, de a politika még mindig vonzza, nem adja fel. Ugyanabban az egyéni választókerületben győz 1998-ban, majd 2002-ben is, jelenleg az MDF frakcióvezető-helyettese, sőt a Veszprém megyei közgyűlésnek is tagja.
- Ha nekem valaki, amikor a hatvanas évek közepén a Bajtársban, az Alföldiben avagy Szikszay úr szenespincéjében italozgattunk, azt mondja, hogy Te belügyminiszter leszel, a detoxikálóba irányítottam volna.
- Kommunista államban ez valóban nem lett volna lehetséges. Polgári demokráciában, különösen pedig a rendszerváltozás sodrában ez előfordulhatott.
- De kezdjük az elején. Ikertestvéred szintén híres jogász, 1942-ben születtetek.
- Addigra szüleim már négy leánygyermeket neveltek, és megjöttünk mi, két fiú. Apám akkor katonatiszt volt Komáromban, maga nem tudott jönni, de egy kocsi vadvirágot - édesanyám kedvenc virágját - felküldetett Pestre a kórházba, és egy kis cigányzenéről is gondoskodott. Nagy volt az öröm.
- Nagy családban nevelkedtél tehát...
- A hat gyerekhez 1945 után még két mostohatestvér is érkezett, édesanyám testvérének a gyerekei, akiknek a szülei meghaltak a világháborúban.
- Hogyan tudtak a szüleid eltartani Benneteket? Gondolom, édesapád a Rákosi-rendszerben már nem volt katonatiszt.
- Hát nem. Mint deklasszált elem segédmunkáskodott különböző helyeken, volt kőfejtő, vegyipari segédmunkás. Lakásunk se nagyon volt, rokonoknál húztuk meg magunkat, így kerültünk végül is Balatonalmádiba. Édesanyám nem dolgozott, ez 1945 előtt nem nagyon volt szokás, no meg rengeteg gyerekről kellett gondoskodnia. Apám azonban rendkívül leleményes volt, nyulakat tenyésztett, méhészkedett, mindenfajta ház körüli munkát elvállalt. Nem kényeskedett, mint volt katonatiszt - a munka nem szégyen, mondotta volt. Így aztán ha nagyon szerényen éltünk is, de tisztességesen felnevelt bennünket, mindegyikünk leérettségizett, és a többség diplomát is szerzett - nővéreim között van orvos, latintanár. Hála Istennek, még mindegyik testvérem él, bár néhányan közülük jóval idősebbek nálam.
- Hová jártál gimnáziumba?
- Balatonfüredre. Szerencsém volt, mert nagyon jó tanáraim voltak. Egy részüket az 56-os forradalom alatti viselkedésük miatt száműztek a kisvárosi gimnáziumba - lecsukni nem csukták le őket, de azért nem maradhattak központi iskolákban. Általános iskolai osztályfőnököm, Fekete Pál nagy magyar volt, szüleimen kívül tőle szívtam magamba magyarságtudatot. 1945 előtti tilos könyveket, becsempészett nyugati folyóiratokat adott át nekünk Erdélyről, a Felvidékről. Történelemtanárként némileg másként magyarázta a második világháborús részvételünket, mint a hivatalos tankönyvek.
- A jogi egyetemet hogyan céloztad meg?
- Ahogy Te vagy nagyon sokan mások. Matematika, fizika nem nagyon tetszett nekem. Pedagógus pedig nem akartam lenni. Ismertem egy latin mondást, amely nagyjából így hangzik: „akit az istenek gyűlölnek, pedagógusnak szánnak". De mivel osztályidegen voltam, csak előfelvételivel vettek fel, és az ikertestvérem is elvérzett elsőre, ő arab szakra jelentkezett. Aztán egy év késéssel én a budapesti, Gyuri pedig a szegedi jogi karra nyert felvételt. Addig Fűzfőn a nitrokémián trógeroltunk.
- Az egyetemen ismerkedtünk meg. Emlékeim szerint Téged a felsősök rögtön befogadtak. Mi 1963-ban végeztünk, de évfolyamtársaim közül számos barátod volt, Krasznai András, Takács Attila, én is elég sokszor iszogattam Veled.
- Ne feledd, hogy gyerekkorom óta dolgoztam, kemény helyeken megfordultam, miért ijedtem volna meg tőletek. Inni is megtanultam - joghallgatóknál az elitbe való bekerüléshez hagyományosan szükséges a megfelelő „italtűrő-képesség". Irgalmatlan menynyiségű rossz cseresznyepálinkát ittam, néha buggyant sörrel kísérve. Jó régóta képtelen vagyok rá, hogy cseresznyepálinkát vegyek magamhoz. Azonkívül én sokat sportoltam, az is megedzi az embert, öntudatot ad neki.
- Mit sportoltál?
- Atletizáltam, röplabdáztam, de már kisgyerek koromban rászoktam örök szerelmemre, a vitorlázásra. Almádiban kora tavasztól késő őszig kinn voltunk a kikötőben, a vízen. Korán megízleltem a szabadság szelét, a természet erejét és gyönyörűségét. Egyébként rengeteg híres és kapcsolatokkal rendelkező emberrel ismerkedtem meg a Balatonon. Krasznai András ügyvéd kollégámat is ott ismertem meg, az ugyancsak jogász apjának saját hajója volt. Én az egyesületemen keresztül jutottam hajóhoz, ifjúsági bajnokságot is nyertem.
- No lám, jogtalanul cikiztek sportminiszterként, hogy csak a söröskorsó-emelgetésben vagy bajnok.
- Nono, nem engem neveztek „sörközinek" az egyetem alatt.
- Hol laktál az egyetemi éveidben, és miből éltél? Sokat nem kaphattál hazulról.
- A kollégiumban laktam, egy szobában Hársfalvi Rezsővel és Bosánszky Lajossal. Nagyszerűen éreztem magam köztük, pedig származásban eléggé különböztünk. Hársfalvi például KISZ-titkár volt, Bosánszky meg én az a két ember, aki az egyetem alatt KISZ-en kívül maradt.
- Az, hogy Te a marxista-leninista tanokat mindig is kicikizted, nem okozott zavart?
- Ugyan már, kit érdekelt ez a kollégiumban? Hársfalvi ismerte a nézeteimet, de nem zavarta. Különben is az egész akkori világ tele volt ellentmondással. Volt egy barátunk az évfolyamon, a Papp Zsiga, „echte" parasztgyerek. Az apja - aki egyébként Kantot olvasott német nyelven - semmilyen nyomás ellenére nem vitte be a földjét a téeszbe, ugyanakkor az anyja a környező kisvárosban párttitkár volt. Ettől függetlenül jól megvoltak otthon - meg kellett élni.
- Ha már az ellentmondásnál tartunk, Bosánszky Lajos, a szobatárs KISZ-en kívüli srác később a pártközpontban volt referens, majd a rendszerváltozás után Nálad kabinetfőnök.
- Lajos kitűnő munkaerő és rendes ember. Engem nem érdekelt, hogy hol dolgozott korábban, ha jól emlékszem, éppen Tőled vettem át. Hogy nem személyes barátság okából került abba a pozícióba, azt az is jól mutatja, hogy távozásom után Boross Péter is megtartotta, főosztályvezető is volt a Belügyminisztériumban.
- Visszatérve az alapkérdésre, miből éltél Pesten?
- Sokat dolgoztam az egyetem mellett. Takács Attiláék (népszerű nevén „Tidám") például beprotezsáltak Szikszay úrhoz, aki a kazán főnöke volt az egyetemen. Házimunkás lettem. Széntrógerolással például sok pénzt lehetett keresni, de bútorszállítással is. Erős voltam, bírtam.
- Két végén égetted a gyertyát. Emlékezetes női sikereid is voltak. Felrémlenek bennem színésznői-táncosnői kalandjaid.
- Húszéves korában az ember nem nagyon gondolkodik az emberi élet hosszán. Sosem tagadtam, hogy szeretem az italt és a nőket. Vagyunk néhányan így... De igazából a társaság vonzott, a reggelig tartó mászkálás, ismerkedések, beszélgetések.
- Gondolom, azért az egyetem alatt jogot is tanultál.
- Az ikertestvérem jóval jobban tanult, mint én. Érdekes módon ő a polgári jogot szerette inkább, én a büntetőjogot. Ettől függetlenül tanulmányaim alatt Eörsi Gyula polgárijogász-profeszszor előadásai ragadtak meg legjobban, ösztönösen éreztem, hogy nagy tudóssal állok szemben. A sors furcsa fintora, hogy később, miniszterkoromban a fia kötött belém talán a legotrombábban SZDSZ-képviselőként.
- A büntetőjogi tanárokkal volt kapcsolatod?
- Hogyne, főleg Bodgál Zoltán személyében.
- Ő volt a kari párttitkár.
- Ettől függetlenül a barátjának fogadott, sokat kocsmáztunk. Egyébként ő segített abban, hogy ügyvédjelölt lehessek a veszprémi kamaránál. Abban az időben igen nehéz volt az ügyvédséghez bekerülni. Bodgált sem érdekelték politikai nézeteim.
- Hol kezdtél ügyvédjelöltként?
- Pápán. Egyébként nem egész véletlenül. A Sulyok Dezső-emlékiratok becsempészett példányát olvastam, és abból megtudtam, hogy Sulyok Pápán volt ügyvéd. Úgy gondoltam, én is odamennék. De aztán egy éven belül átkerültem Veszprémbe a 2. számú munkaközösségbe - ez közelebb is volt Almádihoz. Gyorsan letettem az ügyvédi vizsgát, és 1968-tól ügyvéd lettem.
- Nemsokára már befutott, híres ügyvéd lett Belőled. Az 1970-es években már Budapesten is általánosan elterjedt volt, hogy ha valaki ki tud húzni valakit egy közlekedési slamasztikából, az Horváth Balázs. Emellett a jogász társasági élet középpontjába kerültél, alig volt jogászbál Nélküled.
- A közlekedési büntetőjogra specializálódtam. Kiváló szakértői stábot toboroztam össze, magam is állandóan bújtam a KRESZ-t és a szakirodalmat. A legbüszkébb arra vagyok, amikor egy halálos gázolásnál be tudtam bizonyítani, hogy az eső által az útra felvitt hordalék hosszabbította meg a fékutat, ennek következtében helytelenül magasabb haladási sebességet állapított meg a szakértő. Saját magam is észleltem ezt, és amikor kiharcoltam a helyszíni tárgyalást, óriási szerencsére szintén esett, így a bíróság észlelhette ezt a tényt.
- Emberölésekben is védtél.
- Akadtak. Egyszer karácsonykor lopták a fenyőfát, a gazda fia kiment, megfogta az egyik tolvajt a nyakánál fogva. Az összeesett, és a rémült fiú kicipelte a kapu elé. De nem tért magához, és a fiút gyilkosság vádjával letartóztatták. A tárgyaláson bizonyítani tudtam, hogy adott esetben, ha ez rossz időpontban és rossz helyen történik, a nyaki erek kismértékű megszorítása is halált okozhat. Előfordult ilyen már fodrásznál borotválkozás közben, az orvosi szakirodalom ezt vágusos halálnak nevezi. A vádlottam enyhe ítéletet kapott.
- Nagy sztori volt a nagyvázsonyi kvázilopásos eset is.
- Nagyvázsonyban található az úgynevezett Farkasverem, amiben víz szokott lenni. A hetvenes években már jártak oda lovagolni külföldi turisták, akik Trevi-kútnak nézték, és pénzt dobáltak bele. Két srác leereszttette egy kis borravalóért a vizet, és kiszedték a pénzt. A vád lopás volt. Bizonyítani tudtam, hogy a külföldiek derelingválták a pénzüket, azaz véglegesen felhagytak a tulajdonával, és az uratlan dolgokat, ugyebár, nem lehet ellopni. Kicsit főtt az ügyész és a bíró feje, de aztán elfogadták. Volt egy börtönzendüléses ügyem is, amikor nem vették észre, hogy a dolgok rendje szerint zendülni több ember szokott, egy ahhoz nagyon kevés. Mivel pedig az egyik vádlott elvitte „a balhét", nem volt csoport, így nem is zendülhettek.
- Közben meg is nősültél, stílszerűen színésznőt vettél el, Meszléry Juditot.
- Korábban már volt egy közgazdásznő feleségem, de gyorsan elváltunk. Judit eredetileg az ügyfelem volt, tudniillik karambolozott. Megbűnhődött érte, mert én lettem a férje. Két leánygyermekünk van, ők már felnőttek, egyiktől két unokám is van.
- Úgy tudom, később még örökbe fogadtatok egy mozgássérült cigány kisfiút is.
- Ez már a kilencvenes évek története. Az egyik lányom a Pető Intézetben tanult akkor, és felfigyelt egy gyerekre, akit se hétvégén, se karácsonykor nem visznek el a szülei. Talán árva volt szegény? Aztán hazahozta hozzánk, és nálunk ragadt. Nagyon szeretjük, egy számítógépes talentum. Időközben már ő is felnőtt.
- Térjünk át politikai karrieredre. 1989-ben a semmiből kerültél az országos politikába. Csoóri, Csurka, de Bíró, Lezsák, Für vagy Csengey Dénes is viszonylag ismertek voltak pesti értelmiségi körökben, Balsai Istvánt és Kónya Imrét legalább a pesti jogászok ismerték, de a Te esetedben mindenki azt kérdezte, hogy ki az a szakállas, aki az Antall József tanár úr mögött néha felvillan.
- Engem Csengey Dénes vitt el az MDF-be és a pesti politizálásba. Csengey Keszthelyen lakott, gyakran ettünk-ittunk együtt. Csengey ajánlott be Lezsák Sándornál. Mindig úgy jártam Pestre, hogy Dénes az ütött-kopott kék Skodájával átvergődött Veszprémig, ahol átültünk az én elegáns - Lada - autómba, hiszen akkor nekem még jól ment. Az Ó utcában volt az MDF székháza. Visszafelé a 30. kilométernél van egy éjjel-nappal működő benzinkút étteremmel. Oda mindig beültünk, és hideg rántott szeletet ettünk krumplisalátával, sörrel hígítva, majd egy éven át. Később belügyminiszter koromban az engem kísérő kormányőrökkel bementem oda, a tulajdonos összecsapta a kezét, és azt mondta: „Sose hittem volna, hogy ez a két szakállas idáig viszi."
- Veszprém megyében Te alapítottad az MDF-et.
- Igen, a Kis Kukta étteremben, 1988 októberében barátaimmal, meghatározóan a „szaladgálós" Nagy Károllyal.
- Miért az MDF-be léptél be?
- Mert Csengey Dénes ott volt. Egyébként jóban voltam a Mécs Imre-Magyar Fruzsina házaspárral. 1988 nyarán ők is hívtak, hogy csatlakozzam a Szabad Kezdeményezések Hálózatához, azaz az SZDSZ jogelődjéhez. Addigra azonban már foglalt voltam.
- Azután úgynevezett Antall-boy lettél, némileg elszakadva az MDF-et alapító íróktól-költőktől.
- A vita alapvetően abban volt, hogy a Fórum maradjon társadalmi mozgalom, vagy alakuljon párttá. Az alapító atyák - Csoóri, Lezsák, Csurka - inkább a mozgalmi jelleg mellett érveltek. Antall viszont világosan a párttá alakulás mellett foglalt állást. Jogász létemre nem volt nehéz felismernem, hogy párttá alakulás nélkül esélytelenek lennénk a kommunista hatalom összeomlása után maradó légüres térben. Határozottan Antallt támogattam.
- 1989-ben az MDF és az SZDSZ útjai - egyelőre úgy látszik - örökre szétváltak. Pedig eredetileg az SZDSZ-ben voltak a kommunista rendszer ellen ténylegesen is harcoló valódi ellenzékiek.
- Én nem voltam ott se Monoron, se Lakiteleken. Kész helyzetbe csöppentem bele. Ahogy én ezt láttam - és ma is látom -, az SZDSZ tipikusan a nagyvárosi csúcsértelmiséghez fűződik, amely szükségképp kozmopolita és piac-, kapitalistabarát. Az MDF pedig a vidék plebejus népi értelmiség pártja, sokkal erősebb nemzeti öntudattal, és tele harmadikutas illúziókkal, kapitalizmus- és piacellenességgel. Ez visszavezethető már a két világháború közti népi írók mozgalmára is - mi a Fórumban tele voltunk íróval-költővel, az SZDSZ pedig - néhány olyan kivétellel, mint Göncz Árpád vagy Konrád György - közgazdászszal, vállalkozóval. Emlékezz vissza Zacsek Gyula MDF-piacaira, amelyek a közvetítő kereskedelem kikapcsolását célozták. Vagy Raksányi Gellért „kutya-versére": „Kimentek a tankok, bejöttek a bankok."
- Eléggé logikus magyarázat. Az MDF-ben emellett számos volt reformkommunista tevékenykedett, akik Pozsgay Imre védőszárnyai alatt növekedtek, és első elnöke, maga Bíró Zoltán is párttag volt, amíg 1988-ban ki nem zárták az MSZP-ből.
- 1990 elején már nem volt szükség a reformkommunistákra. Antall József mindig is elismerte a Pozsgay-féle nemzeti kommunista irányzat vagy a Németh Miklós-féle reformkormány érdemeit a békés rendszerváltozásban, de egyértelművé tette azt is, hogy kormányában volt kommunista párttagok helyet nem kaphatnak. Ez nagy dilemma volt például Kulin Ferenc esetében, hiszen a párt azt kívánta, hogy ő legyen a kultuszminiszter. Antall azonban elzárkózott ettől. Ez elvi kérdés volt számára, de egyáltalán nem jelentett gyűlölködő, úgynevezett zsigeri kommunistaellenességet.
- Fel sem merült, hogy egy olyan törvényt alkossatok, mint a németek vagy a csehek, amely meghatározott időre kizárja a volt állampárt meghatározott vezető állásokat betöltő funkcionáriusait például a közjogi állásokból vagy a privatizációban való részvételből?
- Ez többször szóba került, több szinten is. Amikor a mezei hadak ilyeneket követeltek, Antall fájdalmasan gunyorosnak tűnő válasza mindig az volt: „tetszettek volna forradalmat csinálni". Más kérdés, hogy erkölcsi alapon én több önkorlátozást vártam volna el egyes korábbi politikai csúcsszereplőktől, mint például Horn Gyulától.
- Te is sok korábbi párttagot alkalmaztál közeli munkatársként, például Verebélyi Imre jogfolytonosan lett a közigazgatási államtitkárod.
- Miért ne foglalkoztattam volna őket, ha jó szakemberek, nekünk pedig alig volt hozzáértő emberünk. Én is úgy lettem belügyminiszter, hogy korábban egy percet sem dolgoztam az államigazgatásban. Szükség volt szakértőkre, és ilyenek csak a volt állampártban voltak. Különbséget kell tenni a politikai és a szakmai vezető állások között.
- Antallnak is egy sor államtitkára volt korábban párttag, például Martonyi János vagy Matolcsy György. Nyugati vállalatbirodalmak vezetőitől is hallottam, akik a saját hazájukban meglehetősen jobboldalinak minősülnek, hogy nálunk szívesen alkalmaznak menedzserként korábbi kommunista vállalatvezetőket, mert jól felkészültek, és védelmet találva a külföldieknél jobban hajtják végre a külföldi tulajdonos akaratát, mint mások.
- Ez egy kicsit cinikus megközelítés, de igaz.
- Hogyan vállalhat belügyminiszterséget egy ilyen toleráns és liberális szemléletű valaki, mint amilyen Te vagy? Nálad civilebb civil alig képzelhető el.
- Nem szabad a BM-ben rendőrminisztériumot látni. Én önkormányzati szakértő voltam az MDF-ben, és belügyminiszterként elsősorban önkormányzati reformot akartam csinálni és az önkormányzati választásokat mielőbb rendben lebonyolítani. Hihetetlen mennyiségű munkával állítottuk elő 1990 tavaszán-nyarán az önkormányzati törvényeket, és kora ősszel rendben lebonyolítottuk az önkormányzati választásokat. Ezzel szűnt meg a Szovjetunióból importált tanácsrendszer Magyarországon. Erre ma is nagyon büszke vagyok, és hálás az akkori munkatársaimnak az eredményes munkáért.
- És a rendőrség?
- Amikor elmentem a belügyből, volt munkatársaim összeállítottak egy emlékkötetet, amelyben szerepelnek azok a törvényjavaslatok, amelyek a belügyminiszterségem alatt készültek. Megtalálod benne a rendőrségi törvény tervezetét is. Némileg másként néz ki, mint amit később elfogadtak. Véleményem szerint egy polgári államban szoros jogi korlátok között működő jogállami rendőrségre van szükség szakmai vezetés alatt, amelyet a civil belügyminiszter politikailag felügyel. Nem akartam, hogy a Belügyben rendőrtisztek dolgozzanak. Az elismert jogász, volt megyei bírósági elnök Szabó Győzőt neveztettem ki országos rendőrfőkapitánynak, pedig korábban ő is párttag volt. Képzeld el: egy bíró a rendőrtábornokok felett, nagy megütközést keltett akkoriban. Az SzT (szigorúan titkos) tiszti állományt pedig leszereltettem.
- Minden volt belügyminisztert a III/III-as üggyel zaklatják az újságírók. Te sem maradhatsz ki ebből. Miért csak 1994-re készült el az úgynevezett ügynöktörvény, és miért csak az államvédelmi főcsoportfőnökség harmadik ügyosztályára vonatkozik?
- Miért, miért... Tudod te a választ, csak velem akarod kimondatni. Sajnos a rendszerváltó pártokba sok ügynököt beépítettek, de legalább a következő parlamentet meg lehetett - nagyjából - tisztítani tőlük. Nem volt erőnk radikálisabb megoldásra. Egyébként akkorra már kivált a BM-ből a Nemzetbiztonsági Hivatal, úgy hogy ez az ügy nem tartozott rám.
- És akkor a Belügyminisztérium „civilizálására" irányuló kísérletednek véget vetett az 1990. októberi taxissztrájk, amely egyben az ország akkor talán leghíresebb, rosszindulatúan leghírhedtebb emberévé tett Téged. Ma is fel-felbukkan néha különböző televíziókban az a kép, amikor a Parlament ablakából mutogatsz a lent álló tömegnek.
- Szívesen kihagytam volna ezt a médiasikert.
- Tényleg nem volt információja a magyar belügyminiszternek, hogy mi készül?
- Nekem nem volt, és szerintem az országos rendőrfőkapitánynak sem. Ne feledd, még csak néhány hónapja voltunk hatalmon. Márpedig a taxissztrájkot megszervezték, és elsősorban nem a taxisok. A benzináremelés bejelentése - ami a mértékét tekintve a mai helyzetben már nevetségesnek tűnik - csak ürügy volt.
- No de kik szervezték? Aligha hihető, hogy az SZDSZ szabadgondolkodó vezetői az első szabad választások után fél évvel államcsínyt akartak végrehajtani - legfeljebb teát osztottak a taxisoknak. Vagy a volt kommunista hatalom hívei, akik békésen átadták a hatalmat? Abban a nemzetközi helyzetben a hatalom visszavételére nem volt semmi esélyük.
- A sztrájk megszervezett volt, az úttorlaszokat szakemberek tudományos megalapozottsággal úgy építették fel, hogy a forgalmat meggátolják, és hogy nehéz legyen az akadályokat elbontani. A fővárost 17 ponton fogták így meg, ez nem amatőr munka volt laikus taxisok által. A cél elemzése nem az én feladatom. Sarkadi Imre mondja az Oszlopos Simeonban: rontsuk tovább a rosszat. Ennyi.
- A taxissztrájk után a Téged lejárató pletykák tömege terjedt el: a tömegbe akartál lövetni, tankokkal a taxikat a Dunába szóratni stb. De ellenpletykák is voltak, nevezetesen, hogy a sok italtól elaludtál, illetve az ellenkezője: kimásztál a Parlament ablakából. Meg is lett az eredménye: decembertől már nem Te voltál a belügyminiszter.
- Elmebeteg híresztelések ezek. El tudsz te engem képzelni, ahogy lövetek? Békés, pacifista ember vagyok. Húsz órát dolgoztunk kétségbeesetten, mint az őrültek, enni sem volt időnk, nemhogy abban a lehetetlen helyzetben mulatni. De azért az igaz, engem és Bod Péter Ákost találtak meg bűnbaknak, vagy talán felelősnek? Antall József tudta, mi az igazság, de olyan politikai nyomás volt rajta, hogy kénytelen volt engedni. Így fogadta el lemondásunkat, és lettem én tárca nélküli miniszter, és Bod Péter Ákos a Nemzeti Bank elnöke.
- Elképzeléseid a civil Belügyminisztériumról gyorsan elhaltak. Utódod, Boross Péter némileg rendpártian gondolkodik, szereti a drillt.
- Így igaz, talán még Kuncze Gábor próbált az elmúlt tíz-egynéhány évben civil belügyminiszter lenni, megjegyzem, sikertelenül. A fejlődés csúcsa, hogy az Orbán-kormányban - a pletykák szerint Boross Péter tanácsára - egyenesen egy rendőrtábornok lett a belügyminiszter. Pintér Sándor kitűnő rendőr, és barátom is, de szerintem ne rendőrtiszt felügyeljen rendőri vezetőket. Kell a civil kontroll.
- Mit csináltál mint tárca nélküli miniszter?
- Szép feladataim voltak. Foglalkoztam a kormány és a parlament kapcsolatával, én képviseltem a kormányt a Házbizottság ülésein. Hozzám tartoztak a határon túli magyarok ügyei - elindítottam azt a folyamatot, amely később a „magyar értekezletekhez", a „magyar igazolványhoz" vezetett, anélkül, hogy ez külpolitikai bonyodalmakat idézett volna elő a szomszédos államokkal. De ha akarod, én voltam az első sportminiszter is.
- Amennyire megoszlanak a vélemények belügyminiszteri ténykedésedről, annyira pozitív még ma is a sporttársadalom megítélése Rólad.
- Magam is sportoló voltam, szeretem a sportot. Nagyon jól együtt tudtam működni Gallov Rezsővel, aki akkor a Sporthivatal elnöke volt, de ugyanígy Schmitt Pállal, a MOB elnökével. Felejthetetlen élményem a barcelonai olimpia, ahol szinte mindennap hajnalig benn voltam az olimpiai faluban, és beszélgettem a sportvezetőkkel-sportolókkal. Megismerhettem a magyar sport problémáit, és igyekeztem is segíteni.
- A Te ötleted volt az az alapítvány, amelynek a kuratóriumában én is részt vettem. Ez a szerencsejátékból származó állami jövedelmek tekintélyes részét osztotta szét az oktatás, a tudomány, a művészet és a sport között.
- Jó kis csapat jött össze, és az is öröm volt számomra, hogy olyan igen különböző gondolkodású emberek, mint Gémesi György, Zelnik József, Levendel László, Gyarmati Dezső vagy te milyen nagyszerűen összedolgoztatok. Nem volt elégedetlenség, a leben und leben lassen elv érvényesült.
- Valóban, én is kikapartam egy kicsit a jégkorongnak Gyarmati Dezső és a Te megértő támogatásoddal. De én sem elleneztem a lakitelki uszodát meg a veszprémi Sportcsarnokot. Emellett nagyon jól tartottuk a népi muzsika és a dzsessz közti arányokat is.
- Magam részéről sosem éreztem elvtelenségnek, ha valaki a pátriájáért vagy valamely más társadalmi célért lobbizik. Én a nyolcvanas évek közepétől mindent megtettem Veszprém és környéke boldogulásáért, gyarapodásáért. És ezt egyáltalán nem szégyellem. Engem nem kell kísérgetni a veszprémi utcán, és csak Pestről szoktam mocskolódó leveleket kapni.
- Tényleg úgy hallottam, hogy Te következetesen egyéni választókerületből lettél országgyűlési képviselő, sosem tetetted magad listára, holott megtehetted volna.
- Ez így van, elvi kérdést csinálok ebből. Egyéni választókörzetben, ellenfelekkel való nyílt vetélkedésben kell győzni. 1990 óta négyszer indultam Veszprém megyében ugyanazon választókerületben. Háromszor győztem, 1990-ben, 1998-ban és 2002-ben. 1994-ben száz körüli szavazattal vesztettem, akkor, amikor emlékezetem szerint a Magyar Demokrata Fórum jelöltjei közül egy vagy kettő került be egyéni választókerületből a parlamentbe. Szerintem meglehetősen gyanús körülmények között maradhattam alul, bár természetesen sohasem reklamáltam. El kell tudni viselni a vereséget. 2006-ban is el szeretnék indulni. Ambicionálom, hogy körzetem minden fontos dolgáról tudjak, az ott élőket személyesen ismerjem, ügyeikben eljárjak. Bármikor megverekszem bárkivel értük. Ez szerintem a képviselői munka valódi lényege.
- 1993 februárjában lemondtál. Miért?
- Elfáradtam, és Antall József is egyre betegebb lett. A kormányt egyre inkább ténylegesen Boross Péter vezette, és én az ő nézeteivel, vezetési stílusával sokban nem értettem egyet. Beszéltem erről Antall Józseffel, és szép csöndben elmentem. Rám nézett, mosolygott, és azt mondta, aludjam ki magamat. Én antallista voltam és vagyok ma is - az Antall-féle kormányzati felfogással értek egyet. Antall azonban 1993 végén meghalt, és Boross Péter lett a miniszterelnök. Ő másik iskolába tartozik. Sosem vontam kétségbe szervezőképességét, de én más világban élek.
- És azután?
- Az 1994-es vereség nagyon fájt, szerintem nem ezt érdemeltük. Visszamentem ügyvédnek Veszprémbe, és csodák csodájára a praxisom villámgyorsan helyreállt. A helyieket nem érdekelte, hogy jó vagy rossz miniszter voltam.
- Nem volt zavaró, hogy az ikertestvéred akkor már hosszabb ideje a Veszprémi Bíróság elnöke volt?
- Nem. A testvérem polgári bíró, én pedig szinte kizárólag büntetőügyekkel foglalkozom. Sosem kivételeztek velem a bíróságon. Lehet, hogy Pesten elcsámcsogtak volna ezen a féltékeny kollégák, itt Veszprémben senkinek sem okozott problémát.
- De azért szép halkan tovább politizálgattál.
- Igen. Az MDF-ben frakcióvezető-helyettesként, a Jogi Kabinet vezetőjeként, valamint egy sor parlamenti bizottságnak is tagja voltam és vagyok - az igazságügyinek és a nemzetbiztonságinak is. A légkör azonban az elmúlt évek alatt sajnos sokat romlott a parlamentben.
- Hogy élted át a Fidesz-kormányzást?
- Ez Fidesz-MDF-FKGP koalíciós kormányzás volt. Ennek a koalíciónak színeiben szereztem mandátumot, és természetszerűen támogattam az Orbán-kormány munkáját.
- Ne mondd azt nekem, hogy az a kormányzati stílus, az a hangnem tetszett Neked, amit a hatalom birtokában használtak.
- Nem is mondom. Úgy hívom ezt, hogy Fidesz-stílus. Veszprémben esetenként nekem, illetve nekünk is kárt okozott. Eleinte fiatalos lendületnek meg a Kádár-rendszerben szocializálódott, de nyugati tapasztalataik alapján a demokráciát megismert fiatalok bizonyítási vágyának tulajdonítottam, de aztán rájöttem, hogy többről van szó. Ugyanakkor a jobboldal győzelme érdekében össze kellett fognunk, és tudomásul kellett vennünk, hogy partnerünknek ez a stílusa. Mi lettünk sajnos a kisebb párt a jobboldalon, az MDF jelentősen kiürült, elvesztette néppárti jellegét. Be kellett látnunk, hogy a Fidesz jobban hat a tömegekre, ő lett valódi néppárt, nem mi.
- Csak stiláris problémákat láttál az Orbán-kormánynál?
- Nem. Tartalmilag azt rónám fel, hogy inkább csak - ahogy most mondjuk - a polgárság építésével foglalkoztak, és elhanyagolták a rendszerváltozás kárvallottait. Ezek pedig a 2002-es választáson szép halkan átgyalogoltak a szocialistákhoz, elhíve a 3 forintos kenyeret meg a 13. havi nyugdíjat.
- Sokan azt várták a 2002-es országgyűlési, de különösen az önkormányzati választás után, hogy fordítva fog lezajlani a 94-96 közti történet, nevezetesen most a jobboldalon az MDF fog viharosan növekedni, és a kormányzattól az osztogatás befejezése után szükségképp eláramló bizonytalan szavazók az MDF-nél fognak kikötni. Ez azonban a mai napig nem következett be, 1 százalék körül vagytok, holott a pártelnök állandósultan a népszerűségi lista elején található.
- Sajnos nem állunk jól. Ami pedig a pártelnök és a párt népszerűsége közötti jelentős eltérést illeti, az a probléma, hogy akiknek Dávid Ibolya szimpatikus, azoknak a többsége nem az MDF-re, hanem inkább a baloldali pártokra szavaz.
- Úgy hírlik, hogy Te azok közé tartozol az MDF képviselőcsoportjában, akik nem helyeslik az MDF önállósodási kísérleteit, és a Fidesszel való szoros együttműködés mellett foglalnak állást.
- Én az egységes jobboldalért és azon belül az önálló MDF-ért küzdök. Nem lenne helyes, ha az MDF a baloldal és a jobboldal között ingadozna, mint ahogy Kupa Mihály Centruma, amely az eredeti jobbközép kiindulópontról elég gyorsan átcsúszott balra.
- És nem félsz attól, hogy megismétlődik az 1998-2002 közti egész pályás letámadás, amit polgári kormányzásnak aligha lehet nevezni?
- Nem. Úgy látom, Orbán Viktor tanult a vereségből. A polgári körök mozgalma jótékony hatással volt a Fideszre. Az új polgári szövetség tele van mértékadó européer, valódi polgári politikussal. Olyan új vezetők vannak, mint Schmitt Pál, Pálinkás József, Granasztói György, Martonyi János, Mikola István.
- Szóval nem lesz bosszúállás? Olvasom egy polgári napilapban, hogy a győzelem esetén nem lesz irgalom.
- El tudsz engem képzelni, mint a bosszú angyalát? Ugye, nem. Kiegyensúlyozott, higgadt, Európa-barát nemzeti kormányzásra számíthat mindenki, ha ismét nyerünk.
- Nem lenne célszerű végre Magyarországon egy valódi kereszténydemokrata pártot csinálni? Olyat, ami Németországban vagy Ausztriában van?
- Nem. A Fidesz és Orbán Viktor nélkül középtávon sem képzelhető el jobboldali kormány Magyarországon.
- És addig? Mit csinálsz addig?
- Végzem a dolgomat. Ügyvédkedem, és ellátom képviselői munkámat. Eddig másfél év alatt több mint harmincszor szólaltam fel a parlamentben. No meg új hobbijaim, társadalmi munkáim vannak. Szívügyemmé vált például a lovaglás elterjesztése - szerepet vállaltam a nemzeti lovas programban. Nemsokára megjelenik a szakácskönyvem is, sajátos, a valamikori Ludas Matyiban nem közölhető felirattal szereplő viccekkel.
- Szakácskönyvet írsz, Te?
- Miért csodálkozol? Nem főzök jól?
- Nagyon jól főzöl. Már csak egy kérdés. Mikor érezted magad jobban, miniszterként vagy most?
- Most, csak időközben tíz évvel idősebbek lettünk.
- Köszönöm a beszélgetést.
Horváth Balázs a magyar jogászság jellegzetes alakja, múltat és jövőt összekötő karizmatikus figura. Bohém, jó kedélyű, nyíltszívű és jóindulatú, ugyanakkor keményen dolgozik, komolyan veszi a kisemberek védelmét, ezt állítja a politikusi és a jogászi hivatás középpontjába egyaránt. Miniszter korában ugyanúgy viselkedett, mint előtte vagy utána - mindenkivel megtartotta emberi kapcsolatát, nem játszotta meg az excellenciás miniszter urat. Valószínűleg nem való a jelenlegi hard politikába, de ezt ő aligha hajlandó belátni. Jó hajózást, Balu, legyen jó szeled!
 

Ifj. Korsós Antal

© Mozgó Világ 2004 | Tervezte a pejk