Új monográfia Goldmark Károlyról

Szerző: Borgó András
Lapszám: 2016 január

A száznyolcvanöt éve született magyar-osztrák zeneszerző halálának idei, századik évfordulójáig Goldmark Károllyal - a saját életírásán kívül - talán féltucat kötet foglalkozott, ezek egy része kisebb terjedelmű és részben regényes írás. Johann Hofer könyve öt oldalon sorolja az idevágó irodalmat, amelyben az övéhez hasonlítható és napjainkban is érvényes kutatási eredményt talán csak egyetlen, azeneszerző életéről és művei recepciójáról 1994-ben, Bécsben elkészült diplomamunka mutathat fel. A Goldmark-adatok különböző aspektusaival behatóbban és tartósan csak Kecskeméti István és az osztrák Gerhard J. Winkler foglalkozott. Megjelentek még kisebb portrék, visszaemlékezések és megemlékezések, néhány zenemű-ismertetés, a kerek születésnapok alkalmából fogalmazott újságcikkek, valamint Goldmarkot más zeneszerzőkkel együtt tárgyaló áttekintések, és általánosabb témákkal foglalkozó olyan írások, amelyekben a komponistáról is több-kevesebb említés esik. A legelső, valóban mindenre kiterjedő és a legújabb kutatási eredményeket is felhasználó Goldmark-monográfia megírása Johann Hofer osztrák zenepedagógus és zeneszerző érdeme.

Úgy tűnik, hogy alcímével - A Ringstrasse korszakának zeneszerzője - a könyv az idén százötven éves bécsi nagybulvárt ünneplő rendezvények sikeréhez is kapcsolódni kíván, nem is alaptalanul. A keszthelyi születésű komponista élete nagy részét Bécsben, illetve az onnan majd 250 kilométerrel nyugatabbra fekvő Gmundenben töltötte; művei először mindenesetre Bécsben szólaltak meg. Goldmark itt működött kórusvezetőként, zenekritikusként is, és első „komoly" koncertjeit is itt adta zongoristaként.

A könyv felépítése kronologikus, ahogy egy biográfiához illik. Megtudjuk, hogy a család Lengyelországból indult Magyarországra, ahol először Pápán találtak lakó- és munkahelyet. A következő stáció Keszthely, innen néhányan Pestre kerültek, néhányan Ausztriába, nem kevesen pedig Amerikába. A könyv érdeme elsősorban az (új) adatok hozzáférhetővé tétele, így például a melléklet a szétszórtan található dokumentumok alapján összeállított részletes családfát is tartalmazza.

Hofer külön fejezetben tárgyalja Goldmark első zenei benyomásait, a zenekari hegedűsként több együttesben szerzett tapasztalatait. A huszadik életévét még be nem töltött ifjú Győr, Sopron és Buda zenekaraiban játszott, és szólistaként is pódiumra állt. A sokéves zenekari gyakorlatnak köszönhető a komponista fölényes hangszerelési tudása.

A következő két fejezet zeneszerzői mű­kö­désének kezdeti lépéseiről szól. Goldmark 1842 és 1847 között Sopronban és Bécsben folytatott rendszeres zenei, illetve hegedűtanulmányokat - ám a zongorajátékot és a zeneszerzői alapismereteket autodidaktaként sajátította el. Kezdetben hegedűre komponált, de önállóan folytatott összhangzat- és ellenponttanulmányai alapján hamarosan kórusműveket és hangszeres kamarazenei darabokat is írt. 1857-ben Bécsben, 1859-ben Pesten hangversenyt rendez saját műveiből. Hofer részletezi az első koncert létrejöttének nehézségeit, közli Goldmarknak a Bécsi Zenebarátok Egyesületéhez címzett segélykérő levelét, s az erre kapott kielégítő választ is. Csupán egyetlen apró példával illusztráljuk a monográfia létrehozásának összetett munkafolyamatát: az első dokumentum a bécsi egyesület tulajdona, a válaszlevél a budapesti Széchényi Könyvtárban található, míg a sok idézett levél közül az apa egyik postai küldeményének eredetijét a New York-i Leo Baeck Institute őrzi.

Goldmark szerzeményeiről az 1860-as években lassan a német szaklapok is beszámolnak. A komponista azonban magyar kapcsolatait is ápolja, az 1862-ben Bécsben bemutatott, op. 9-es a-moll vonósötösét például Erkel Ferencnek ajánlja. A kritika, mindenekelőtt maga Eduard Hanslick dicséri is a műveket, de ellenvetéseit sem rejti véka alá. (Akkoriban a kortárs és barát Johannes Brahms zenéjének is sok ellenzője akadt.)

Külön fejezet szól „A zsidó zenész Goldmark"-ról, aki a Wagner Egyesületnek is alapító tagja volt. Richard Wagner közismert antiszemita beállítottsága találkozott a bécsiek egy részének hasonló felfogásával. Bécs Nagykörútja szinonimájává lett a fejlődő gazdaságnak, iparnak, kereskedelemnek, a pénzügyeknek és a művészetnek, amelyek mindegyikében nagy számban voltak zsidó származásúak. (A Goldmark család beállítottságát jól jellemzi egy apróság, amelyre a tavaly novemberben, Bécsben tartott Goldmark-konferencia egyik előadója hívta fel a figyelmet: a zeneszerző gyászjelentése nem nevezi meg a végső búcsú helyszínét, a zsidó temetőt.) Wagner többször járt Bécsben, nemcsak operái ottani színpadra állítása céljából. Miután több német városban sikeres adománygyűjtés folyt a bayreuthi operaház felépítésére, Bécs is bizonyítani akarta segítőkészségét. Ezért hozták létre 1873-ban a Wiener akademischer Wagner-Vereint, melynek elnöke a cs. és kir. Udvari Opera igazgatója volt. A tagságot iskiemelkedő személyiségek alkották, köztük Carl Goldmark. Hofer felteszi a kérdést: miért - hiszen Goldmark oly távol állt a német operaszerző jellemétől. Természetesen Wagner vitathatatlan zenei kiválósága lehetett az ok.

A könyv ezek után a Sakuntala-nyi­tány alkotástörténetével foglalkozik. Hofer - minden tárgyalt zenedarabhoz hasonlóan - ezt is elemzi, s kottapéldákat is mellékel hozzá. A Sakuntala hozta el Goldmark nemzetközi áttörését. A bécsi bemutató után két évvel, 1867 decemberében maga vezényelte Pesten a darabot. (Kecskeméti István Függeléke az általa fordított Goldmark-önéletrajzban még Erkel Ferencet jelzi a rendezvény karmestereként, s 1869-es keltezéssel számol be a nyitány újabb, a szerző vezényletével zajlott pesti előadásáról: Goldmark Károly, Emlékek életemből. Budapest: Zeneműkiadó, 1980. 158 sk.)

A Sába királynőjét a Sakuntala hatalmas sikerének logikus folytatásaként értékeli a monográfia szerzője. Az operával foglalkozó szakaszt „A mestermű hosszú és fáradságos létrejötte" címmel látja el. Itt aszínpadi mű keletkezésén kívül sok más, azzal egy időben történt eseményről is olvashatunk. Az opera ötéves alkotóperiódusára esett Goldmark első nyaralása a felső-ausztriai Gmundenben (1870), ahol barátja, a zongorista és zeneszerző Ignaz Brüll házában lakott vendégként. Hofer idézi Brüll nővérének visszaemlékezéseit, melyből megtudjuk, hogy a városka igen megtetszhetett a komponistának, mert egy idő után innen már csak a téli hónapokra utazott Bécsbe, a családjához. A gmundeni nyári kompozíciós munkák után a Bécsben töltött hónapokban - anyagilag kedvezőbbre fordult helyzete ellenére - továbbra is adott zongoraórákat. Ez idő tájt nyeri el Goldmark harmadik állami ösztöndíját, melyet a magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium ítélt meg számára.

A később „a széles nagyvilágba eljutó" (így a fejezetcím) Sába királynője bécsi bemutatójára csak sok nehézség után került sor 1875-ben. A megelőző izgalmakat, halasztásokat, betegségeket és az utolsó pillanatokban szükségessé vált átdolgozásokat jól érzékelteti a szerző, majd két és fél oldalon elemzi is az operát. Több lap kritikájának részleteit is olvashatjuk, ezek nagyobbrészt kifejezetten pozitívan ítélnek az új darabról. Az egyik recenzió arra emlékeztet, hogy a párizsi Operaházat szerződés kötelezi évenkénti francia bemutatókra, és felteszi a kérdést: „Mennyi ideje már annak, hogy itt született, honi opera abban a szerencsében részesült, hogy a mi színpadunkra kerülhessen?"

Goldmark nemcsak a könyv címe szerint bécsi zeneszerző, de magától értetődően így tekintett rá minden kortársa is. Annak ellenére, hogy szülőhazája nyelvét nem beszélte, a magyar zenei élettel ismegtartotta szoros kapcsolatát; és Magyarország is saját fiát látta (s látja) benne. Az opera második színrevitelére is Budapesten került sor, egy évvel az ősbemutató után. A könyv 57 színpadot sorol fel Európa-szerte és a tengerentúlon, ahol a Sába királynője az 1931/32-es évaddal bezárólag sikert aratott. (Újabb bemutatókra a náci ideológia európai előretörésével már nem kerülhetett sor.)

A további fejezetek a Goldmark alkotó­te­vékenységének csúcspontján született zenekari kompozíciókról és fogadtatásukról, valamint a kései darabok és színpadi művek létrejöttének körülményeiről számolnak be. Hofer itt is rövidebb-hosszabb elemzéseket ad a zenedarabokról és azok interpretációiról. Megemlékezik a Mester hetvenedik és nyolcvanadik születésnapján rendezett ünnepségekről, díszelőadásokról. Oldalakon át idézi némely jubileumi újságcikk teljes szövegét. Igaz, olyan visszaemlékezéseket is szerepeltet, amelyek megismerése nem szolgál lényeges tudnivalókkal Goldmarkról (például hogy az idős komponista szerette a menta illatát, viszont zavarta a gyöngytyúkok hangja).

Az utolsó fejezet témája a 20. és 21. század Goldmark-recepciója. Ez a kötet leginkább elgondolkodtató része, s nem csupán azért, mert Hofer itt a zeneszerző mai megítélésének összegezésére tesz kísérletet, hanem azért is, mert ehelyütt kell konstatálnia, hogy az egykor kivételesen sikeres és közmegbecsülésnek örvendő komponista művei legnagyobb részét az utóbbi évtizedekben csönd övezi. Az atény, hogy a náci időkben - származására hivatkozva - hosszú évekig tilos volt előadni a zenéjét, nem jelent magyarázatot. Hofer megítélése szerint már halála napján kezdték elfelejteni az egykori kedvencet. Valószerűnek tartja azt a feltételezést, hogy a zeneszerző rendkívüli népszerűségét részben kiváló kapcsolatai révén szerezte. Hofer szerint ma már nem tisztázható, vajon nem a Goldmarkkal szemben megnyilvánuló rokonszenv és szeretet volt-e inkább döntő a sikerében, semmint az alkotásai magas minőségébe vetett általános meggyőződés.

A szerző Goldmark idős éveiben megírt önéletrajzát veszi könyve egyik alapjául, hiszen az 1922-ben (posztumusz) megjelent Emlékek életemből a komponistáról szóló minden más írásnak is természetes fundamentuma. Az önéletrajzíró nem emlékezhetett mindenre pontosan; Hofer a legújabb kutatási eredmények birtokában a (szak)irodalom tévedéseit is igyekszik helyesbíteni. Ehhez a múlt év novemberében Bécsben megtartott háromnapos Goldmark-konferencia egészen friss anyagából is merít. Kiterjedt levelezése révén is sok új adatra bukkant. A legnagyobb Goldmark-archívumban: a budapesti Széchényi Könyvtárban, valamint a szintén gazdag anyaggal bíró bécsi gyűjteményekben is kutatott, de felhasználja sok más nagy könyvtár adatait is. Idéz megannyi korabeli újságból, köztük pesti, prágai, valamint német, angol, amerikai lapokból.

A könyv komoly jegyzetapparátussal jelent meg. A 285 oldalon hatszáz magyarázatot találunk, az olvasó nagy örömére nem a kötet végén, hanem valóban lábjegyzetként. Az utolsó lapokat Goldmark Károly életének eseménytáblázata, egy részletes, Kecskeméti István listáját is kiegészítő, illetve kiigazító műjegyzék, hangfelvételek felsorolása és Goldmark három nagy opusza (Sakuntala és két opera: a Sába királynője, Házi tücsök) nemzetközi bemutatóinak példaszerű jegyzéke tölti ki.

A fentebb néhol már megfogalmazott kifogások mellett néhány zavaró apróságról: a nyomdahiba örvendetesen kevés, leginkább ékezethibák észlelhetők a magyar neveknél. Elírásként értékelendő a magyar főváros 1873-as egyesítése előtt a „Budapest" név szerepeltetése, ugyanúgy a szlovák (fő)város Pressburg/Pozsony csak 1919 óta bevett „Bratislava" elnevezésének használata a 19. századi cselekményeknél. Hasonlóan téves az 1848-as forradalmi időkről szólva „burgenlandi-nyugat-magyarországi határterület"-et említeni több mint hetven évvel Burgenland létrejötte (és a megnevezés „kitalálása") előtt.

Johann Hofer könyve 32 fényképet is tartalmaz, ezek majd' mindegyike megjelent már különböző kötetekben, cikkekben. Goldmark életének és műveinek ismertetésével is több publikációban találkozhattunk már. Mindezen képek és szövegek összegyűjtése - s ahol szükséges, kijavítása, ahol lehetséges, kiegészítése, mégpedig a legújabb kutatási eredmények felhasználásával - olyan összefoglaló tudományos, mégis olvasmányos művet szült, amely szakembereknek és érdeklődőknek egyaránt ajánlható. Még azoknak is, akik a most decemberben Budapesten megrendezendő nemzetközi Goldmark-konferencián vesznek majd részt. És Johann Hofer Goldmark-könyvét érdemes volna mielőbb kiadni magyarul. }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.