Egy centenárium apropóján

Zenetörténeti konferencia Goldmark halálának 100. évfordulója alkalmából

Szerző: Ozsvárt Viktória
Lapszám: 2016 január

Az MTA BTK Zenetudományi Intézet „Lendület" 20-21. Századi Zenei Archívuma és Kutatócsoportja idei utolsó konferenciáját a Goldmark-centenárium tiszteletére rendezte. Az Exoticism, Orientalism and National Identity in Musical Theatre címmel meghirdetett nemzetközi konferenciára a világ tíz országából összesen 29 előadó érkezett. A kétnapos esemény során az előadások nyolc ülésszakra elosztva hangzottak el: hat ülésszaknak a Zenetudományi Intézet Bartók-terme, kettőnek pedig ezzel párhuzamosan az intézmény Haydn-terme adott otthont. A nagyrészt angol, kisebb részben német nyelvű, kitartó figyelmet és intellektuális fegyelmet egyaránt megkívánó tudományos előadások mellett helyet kaptak könnyedebb programok is. Mikusi Balázs vezetésével például az Országos Széchényi Könyvtár nemrég megnyílt Goldmark-kiállítását tekinthették meg az érdeklődők, az első nap zárásaként pedig Goldmark zongoraműveiből hallgathattunk meg egy átfogó keresztmetszetet Hlavacsek Tihamér és a konferenciát szervező Szabó Ferenc János előadásában.

Az előadások kivétel nélkül roppant érdekes kérdéseket feszegettek. Richter Pál rövid köszöntője után Richard Taruskin, a kaliforniai Berkeley Egyetem professzora mintegy alapvetésként kifejtette néhány, akonferencia központi kérdéseivel kapcsolatos gondolatát. Előadásában Goldmark első és legsikeresebb operájának, a Sába királynőjének zenei megoldásain keresztül az egzotikum lehetséges ábrázolásmódjai közötti különbségek jelentőségét magyarázta meg. Rávilágított a „truth" és „truthiness" fogalmak lényegi különbözőségére és az aktuális szemléletmód függvényében történő alkalmazásukra. Goldmark operájában, amikor Sába királynője egyedül jelenik meg a színen, a zenei anyag nem különbözik látványosan a kor megszokott fordulataitól. Más a helyzet, amikor például Salamon látja őt, tehát olyan személy, aki az operában a „mi", a nyugati világ kategóriájába tartozik. Ilyenkor Sába királynőjének ábrázolása - a „truthiness" értelmében véve - egzotikussá válik, a zenei matériában például megjelenik ajellegzetesen orientális-egzotikus képzeteteket keltő bővített szekund.

Goldmark életéhez és munkásságához szorosabban kötődő két ülésszak keretezte a konferenciát. Az elsőn David Brodbeck „Heimat Is Where the Heart Is; or How Hungarian was Goldmark?" című előadása alapvető problematikát helyezett a középpontba. Valóban, mennyire is volt magyar Goldmark Károly? Jóllehet, Keszthelyen született egy Galíciából bevándorolt zsidó családban, és gyerekkorát Németkeresztúron (ma Deutschkreuz, Ausztria) töltötte, azonban 1844-től szinte megszakítás nélkül Bécsben élt, így zenei műveltségének javarészét is a német zenei áramlatok által meghatározott közegben szerezte. Mint az a korabeli újságok beszámolói alapján valószínűsíthető, a 19. század végén az erősödő magyar öntudat számára a zeneszerző „magyarsága" dicsőséget jelentett, feltételezett magyar származása legyen bármennyire is kevéssé alátámasztható. Jane Roper előadásában Goldmark Penthesilea (1879) nyitányának zenei megoldásait vizsgálta. Goldmark ezen művével kapcsolatban Wagner hírhedt ellenlábasa, Eduard Hanslick határozott ellenérzését fejezte ki: a nyitány kezdetét megbotránkoztatónak, magát a tárgyat pedig ízléstelennek minősítette. Mi több, megjegyzése szerint Wagner walkürjei sem vehetnék fel a versenyt Goldmark amazonjaival - tehát Hanslick megtapasztalta, hogy mindig van rosszabb. Roper előadásából megismerkedhettünk a Penthesilea hangszerelésbeli megoldásaival ésdallamalkotásával a korabeli zenei nyelv kontextusában. Ezután Markian Prokopovych elsősorban sajtódokumentumok tükrében vizsgálta Goldmark és a magyar operaház kapcsolatát a Sába királynőjének 1916-os szezonnyitó előadása tükrében. Negyven évvel magyarországi premierje után Goldmark operája népszerű tudott maradni a nagyközönség körében a megváltozott társadalmi és kulturális viszonyok közepette is. Sőt, az előadás sikere egy időre szerencsésen elhallgattatta a sajtóban egyre erősödő antiszemita megnyilvánulásokat.

A záró ülésszakon elsőként Thomas Aigner kutatási eredményeit ismerhettük meg. A Sába királynője egy évtizedet felölelő különféle változatainak, fogalmazványainak vizsgálatából kikristályosodó keletkezéstörténet izgalmas összefüggéseibe nyerhettünk bepillantást. Goldmark Das Heimchen am Herd című meseoperája Charles Dickens azonos című elbeszélésén alapul. Erről a műről adott elő - Wagnernek a korabeli meseoperákra gyakorolt hatása mellett - Peter P. Pachl, saját színészi képességeit is megcsillogtatva. A konferencia utolsó előadása Branko Ladičnak köszönhetően szintén üdítően hatott. Goldmark kései operáinak (Die Kriegsgefangene, 1899; Götz von Berlichingen, 1902; Ein Wintermärchen, 1908) bemutatását Ladič a zongora mellől illusztrálva tette élményszerűvé.

A konferencia nem kizárólag Goldmark személye köré szerveződött. A nemzeti identitás és a személyes identitás kérdése, illetve bármiféle egzotikum helyet kaphatott az előadások témái között. Két ülésszak az operettek világába vezetett. Ryszard Daniel Golianek az Oskar Nedbal operettjétől kölcsönzött Polenblut címmel az 1882 és 1943 között írt, lengyel témájú német operettek tipikus karakterei alapján mutatta be, hogy milyenek a lengyelek német szemmel - legalábbis ami a sztereotípiákat illeti. Hasonló jelenséget vett górcső alá William A. Everett. Ő az 1890-es évek angol zenés színházában megjelenő kínai alakokat jellemezte. A Sidney Jones zenéjével 1896-ban bemutatott The Geisha egyetlen kínai figurájára például egyszerű, a beszéd és ének határán járó megszólalások, komikus tört angolság jellemző, mint azt a bejátszott Chin-Chin-Chinaman című dalbetét emlékezetesen demonstrálta. Derek B. Scott és Anastasia Belina-Johnson az operett műfajának kultúrákon átívelő, kozmopolita műfajjá válásának folyamatát térképezte fel. Állításuk szerint a huszadik század elején nem feltétlenül a születés konkrét helye volt az, amely meghatározta a kulturális értelemben vett „hovatartozást" - Kálmán Imre például német és magyar szövegre egyaránt írt zenét. A számos zsidó származású operettszerző „gyökértelensége" és az európai nagyvárosok hangsúlyozottan világpolgári szemlélete együttesen járult hozzá az operett mint kozmopolita műfaj felvirágzásához, amelyet aztán a harmadik birodalom tört derékba.

Lisa Feurzeig Kálmán Imre Die Herzogin von Chicago (1928) című operettjének feltételezett, látens politikai mondanivalóját járta körül. Az operettben az európai herceg és az amerikai örökösnő azáthidalhatatlannak tűnő kulturális különbségek ellenére végül egymásra talál. Megtanulják egymás táncait: a hercegnő elsajátítja a keringő lépéseit, a herceg pedig vidáman charlestont jár. A szüzsé társadalomkritikai olvasata izgalmas további kérdéseket vet fel. George Burrows a pszichoanalízis eszközeivel, Jacques Lacan elméletének segítségével kísérelte meg megmagyarázni Raymond Scott, zsidó származású amerikai zongorista és zeneszerző zenei egzotikumhoz való viszonyát. Scottnak a Lute Song című Broadway-darab kapcsán végzett elmélyült kutatómunkája, az autenticitásra való törekvés ésennek asszimilációja a nyugati zenekultúrába talán a Scott személyiségében található, nehezen összeegyeztethető tényezők elsimítására tett kísérlet, vagy inkább annak projekciója lehetett. Susanne Scheiblhofer a Cabaret (1966) Tomorrow Belongs To Me című betétdalának útját vizsgálta meg. Az eredetileg ártatlannak szánt dal idővel önálló életre kelt, és kontextusából kiragadva mondhatni náci himnuszként került be a köztudatba - legalábbis erre következtethetünk a szélsőséges együttesek nyugtalanítóan nagyszámú feldolgozása alapján.

A képzőművészet irányába kaphattunk kitekintést Kovács Imre előadásából, aki Liszt Krisztus (1866-72) oratóriumából a Háromkirályok indulójának jellegzetesen magyar színezetére keresett magyarázatot. Előadása kiindulópontjául Kaczmarczyk Adrienne hasonló kérdéskörben írt tanulmánya szolgált. Kovács egyrészt bemutatta, hogyan kapcsolódott össze a magyarság és a Kelet fogalma a 19. században, másrészt példákat láthattunk arra, miként ötvözték a század képzőművészei a magyar témákat az európai jellegzetességekkel. Erre a törekvésre példaként láthattuk Izsó Miklós Búsuló juhászát (1862). Arthur Kaptainis a Sába királynőjének egzotikus vonásait mint Goldmark zsidó származásának kivetülését állította előadása középpontjába. Mivel ezek a vonások pusztán olyan megoldásokra korlátozódnak, melyek elfogadottak voltak az európai zenei életben, Kaptainis interpretációjából Goldmark mint tősgyökeres bécsi lépett elénk. Ingeborg Zechner az egzotikum ábrázolásában rejlő komikum megjelenésére irányította a figyelmet. Bár Ambroise Thomas 1849-ben Párizsban bemutatott A kádi című operája zenei anyagában nem, csupán hangszerelésében használ keletiesnek számító színeket, szüzséje egyértelműen az 19. század Kelet iránti rajongásának vonzáskörébe sorolja. Az egzotikum mint különlegesség, mint szokatlanság a komikum forrásává válik.

A fin de siècle -nek szentelt ülésszakot Jiří Kopecký előadása nyitotta, melynek középpontjába Goldmarknak a cseh nemzeti opera fejlődésére gyakorolt hatása került. Különösen érezhető ez a hatás a cseh Zdeněk Fibich 1900-ban írt Arkona bukása című történelmi tárgyú operájában, melynek a Sába királynője nyilvánvaló mintaképként szolgált. A konferenciát szervező Szabó Ferenc János a századforduló magyar operajátszásának egyik legjelentősebb énekesnőjét idézte meg. Szamosi Elza a korszak igazi femme fatale-ja volt, játszott többek között Carment, Delilát, és a Sába királynőjének címszerepében iselvarázsolta a közönséget. A korabeli kritikák alapján elsősorban a Szamosi színészi alakításából áradó erotikát emelik ki. A fennmaradt felvételekről példákat hallhattunk arra, milyen jellegzetességekkel ragadható meg ez az erotikus kisugárzás magában a hangzó anyagban. Marc Brooks a maszkulin tulajdonságok értelmezésének kérdéseit vetette fel Alexander von Zemlinsky Der König Kandaules (1934-35) című operájában. Az opera az ismert történet André Gide-féle feldolgozásán alapszik. Míg a színdarabban a történet rejtett homoszexuális színezetet kap, addig Zemlinsky operájában a problematika ismét áttevődik, és a zsidó művészekkel szemben az 1933 után gyakorolt radikális elnyomás nyílt kritikájaként értelmezhető.

A konferencia két napja folyamán Goldmark személyéből és munkásságából kiindulva, az ezzel kapcsolatban felvetődő jelenségeket és problémaköröket körüljárva rendkívül izgalmas és tartalmas előadások hangzottak el az Erdődy-palota falai között. A szervezőket dicséri a beérkezett anyagok gondos összeválogatása. Végső tanulságot természetesen nem lehet leszögezni. Az elhangzottak továbbgondolása hozzásegíthet a bennünket körülvevő jelenségek komplexitásának és saját személyiségünk aspektusainak pontosabb megértésében. Vagy egyszerűen csak lehetőséget ad egy izgalmas kalandozásra egy régen volt világ pezsgő kulturális életének emlékei között. }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.