Egész testi valónkkal éljük meg a zenét

Nemes László Norbert, a Kodály Intézet igazgatója, a Nemzetközi Kodály Társaság alelnöke

Szerző: Belinszky Anna
Lapszám: 2016 január

- Negyvenéves a Kodály Intézet és a Nemzetközi Kodály Társaság. Melyek az elmúlt négy évtized legfontosabb változásai az Intézet életében, és melyek ma a legaktuálisabb feladatai?

- A Kodály Intézet 1975-ben olyan kulturális környezetben jött létre, amely számos dologban eltér attól, amelyben ma élünk. Négy évtizeddel ezelőtt abból a célból hozták létre az Intézetet, hogy a külföldi zenepedagógusok számára lehetőséget adjanak a Kodály-koncepció elméletének tanulmányozására és az erre épülő nagyon gazdag és sikeres magyar gyakorlat elsajátítására és széleskörű nemzetközi adaptációjára. A célok nem változtak, de a minket körülvevő kulturális környezet, és nem utolsósorban az iskolai környezet, amelyben ma a zeneoktatás folyik, már nem ugyanaz, mint a hetvenes években. Ahetvenes évekre mint ezüstkorra is tekinthetünk: nagy számban működtek Magyarországon ének-zenei iskolák, és az ide látogató külföldieknek valóban olyasmit tudtunk mutatni, ami rendkívül különleges ésfőleg nagyon más volt, mint az az iskolarendszer és iskolai környezet, amelyből ők érkeztek. Ma alig találni olyan általános iskolát, ahol töretlenül magas színvonalú zenei alkotó munka folyik. Éppen ezért úgy gondolom, hogy mindazt a zenei, pedagógiai tudást és tapasztalatot, amely a Kodály Intézetben az elmúlt évtizedekben felhalmozódott, az elkövetkező években a magyar zeneoktatás megcsorbult hírnevének visszaállításra kell fordítani. Ennek első lépését megtettük, hiszen négy olyan új partnerintézménnyel működünk együtt 2014 óta, ahol a kodályi elvekhez hűen, a legautentikusabb formában tudjuk bemutatni amagyar zenepedagógia értékeit, és azt is demonstrálhatjuk, hogy a módszer ma is jól működik, de csak akkor, ha az irányítás megfelelően képzett muzsikus-tanárok kezében van, s ahol az iskolai környezet ésaz iskola vezetése lehetőséget teremt a magas színvonalú művészi alkotómunkára. Olyan zenepedagógusokkal dolgozunk együtt, akik ma is a legmagasabb szinten képesek közvetíteni a zene örömét az iskolás gyerekek számára. A partneriskolai program ugyanakkor csak úgy bővíthető tovább, ha megfelelő állami támogatáshoz jutunk. Félő, hogy ennek hiányában a Kodály Intézet továbbra is csak a tandíjat fizető külföldiek számára lesz elérhető.

- Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, hogy kutatómunkával sikerült már bizonyítani: az ének- zene az egyik legelutasítottabb tantárgy az iskolákban. Hogyan tehetünk ez ellen, milyen terveik vannak ennek megváltoztatására?

- A legfontosabb célkitűzésem, hogy megszüntessük az iskolákban azt a sajnálatosan rosszul értelmezett gyakorlatot, amely a zenepedagógia célját a zeneelméleti ismeretek közvetítésében látja, s a zenei élmények helyett zeneelméleti fogalmak vagy pedig zenetörténeti adatok közvetítését részesíti előnyben.

- Sokan ezt nevezik zenei műveltségnek...

- Véleményem szerint nem az a zenei műveltség, ha valaki tudja, hogy hol és mikor született Haydn, és hány szimfóniát írt. Számomra a zenei műveltség sokkal inkább az, ha valaki képes a zeneműveket befogadni, azok művészi értékét felismerni. Ennek elérésére egyetlen út van: minél több embert a gyakorlati zenélés felé segíteni. Az éneklést, a hangszerjátékot, a zenével való együttélést kell elősegíteni, ésennek az örömét kell megérezni ahhoz, hogy valaki valóban a zene befogadójává váljon. A zenén keresztül olyan mély emberi érzéseket tudunk kifejezni, amelyeket szavakkal, vagy a művészet más eszközeivel nem. A művészet kommunikáció, a legtitkosabb, legmélyebb emberi érzések üzenete. Kodály hitt abban, hogy a művészi érték jelentős hatással van az emberek gondolkodására, érzéseire, általában aszemélyiség fejlődésére. Aki a klasszikus zene éltető erejét megtapasztalja, csak gazdagabbá válik. Nyilvánvaló, hogy nem mindenki fogékony erre, de ha kisgyerekkorban kezdjük a zenei készségek fejlesztését, akkor azt hiszem, messzebbre jutunk ebben a vonatkozásban. Nagy probléma, hogy a mai napig vannak olyan iskolák, melyekben nem szaktanárok tanítják a zenét, és a legfogékonyabb (óvodás és kisiskolás) korban a gyerekek nem olyan környezetben nevelkednek, ahol természetes az éneklés, és ahol a sok zenei kincset összegyűjthetik.

- Mindez, amiről most beszél, szorosan kapcsolódik számomra a Kodály-módszer gyakorlati megújítását céljául kitűző mintaiskola törekvéseihez, amely a Zeneakadémia, a Városmajori Gimnázium, a Kós Károly Ének-Zene Emeltszintű Általános Iskola és a Városmajor utcai Óvoda együttműködésével valósulhat meg. Melyek a mintaprogram legfőbb újításai? Mesélne néhány szót a projekt keretein belül zajló kutatások lényegéről?

- A mintaiskolában többek között olyan módszertani fejlesztést végzünk, amelynek lényege, hogy az éneklést és a zenehallgatást társítjuk a mozgás sokféle lehetőségével. A mozgás lehet a hagyományos gyerekjátékok adta mozgási lehetőség, a tanár által létrehozott mozgáskoreográfia vagy kreatív játék, amellyel azt segítjük, hogy a gyerek teljes fizikumával vegyen részt a zene folyamatában. A zene nagyon fizikai dolog: a számunkra szép zene hallgatása közben libabőrösek leszünk, egész testi valónkkal éljük meg a zenét, a hangszeres játékban és az éneklésben is részt vesz az egész testünk. Véleményünk szerint az énekléssel párosított mozgásélmény nemcsak a zenei készségek fejlesztésére van jó hatással, hanem a gyerekek motivációjára, figyelmére, koncentrációkészségére, hangulatára, alkotó fantáziájára éscsoportos tevékenység lévén a közösségi érzés formálódására is. Győri partnerintézményünkben a Kokas-pedagógia alkalmazását vizsgáljuk a hagyományos iskolai ének-zene órán. A Magyar Tudományos Akadémia agyi képalkotó munkacsoportjának kutatóival szövetkezve azt szeretnénk mérni, hogy e módszerek milyen hatással vannak a gyerekek általános zenei készségfejlődésére és pozitív zenei élményeinek formálódására.

- Hogyan kapcsolódik mindez Kodályhoz? A Kodály-módszerrel kapcsolatban gyakran felmerülő kritika, hogy olyan gyakorlatról van szó, amelyet maga Kodály soha nem foglalt világos rendszerbe. A ma alkalmazott új zenepedagógiai módszerek miben és mennyiben rokoníthatóak Kodály gondolkodásmódjával?

- Kodály zenepedagógiai koncepciója néhány alapgondolat mentén összefoglalható. Ezek az alapgondolatok pedig nem másról szólnak, mint a művészi érték és a zene szerepéről a személyiség fejlődésében, azene nyelvének elsajátításáról az éneklésen, valamint a zenei írás és olvasáson keresztül, illetve a művészi zene és népzene szerepéről a zenepedagógiában. Ezek olyan elvek, amelyeket követve nagyon sokféle lehetőség nyílik arra, hogy a fiatalokat az értékes zene közelébe vezessük, az pedig már a zenei fantázián, kreativitáson, hozzáértésen, muzikalitáson és módszertani tudáson múlik, hogy ezek az alapelvek hogyan valósulnak meg egy adott iskolai környezetben. Ha ezek az elvek részei annak a pedagógiai légkörnek, amelyben a tanár tevékenykedik, akkor az illető a kodályi alapelvek szerint tanít. Sok más pedagógiai irányzat létezik, nekünk ugyanakkor nagyon fontos, hogy értsük, mire gondolt Kodály a zenepedagógiával kapcsolatban, és csak akkor hivatkozzunk Kodályra, ha valóban az ő szellemében dolgozunk.

- Mennyiben más Kodály zenepedagógiai elveinek alkalmazása, fogadtatása Magyarország határain kívül? Másképp viszonyulnak-e a kodályi koncepcióhoz külföldön, mint itthon?

- Akik külföldön ezen a területen dolgoznak, szoros szálakkal kötődnek a Kodály Intézethez. Nagyon sokan itt tanultak Magyarországon, vitték magukkal az itt megszerzett tudást és tapasztalatot, ésigyekeznek mindezt abban a formában működtetni, ahogyan itt látták. A zenei kultúrák különbözőségeiből adódóan vannak természetesen különbségek, de azt hiszem, hogy a jó adaptáció során a koncepció lényege változatlan marad.

- Zárásképpen visszatérnék egy pillanatra a beszélgetésünk kezdő gondolataira. Lát arra esélyt, hogy visszatérjen az ezüstkor, vagy újra kialakuljon egy olyan színvonalú ének-zene-oktatás, mint a hetvenes években?

- Nem gondolom, hogy nagyon sok ének-zenei iskola fog nyílni az elkövetkező években, de ez nem baj. Én sokkal fontosabbnak tartom azoknak az iskoláknak a megerősítését, ahol most is magas színvonalú zenei munka folyik, mert a megfelelő körülmények és az igények adottak, és persze éppen olyan fontos mindazoknak a segítése, akik szeretnének ilyen iskolát létrehozni. Kodály álma az éneklő Magyarországról csak ebben az iskolatípusban válhat valósággá. Úgy gondolom, hogy ezeknek a kezdeményezéseknek mindig alulról kell indulniuk, a közoktatás vezetőinek viszont az a feladatuk, hogy ezeket a kezdeményezéseket segítsék. Talán akkor a mainál lényegesen több olyan példaértékű iskola lesz Magyarországon, ahonnan mindennap árad az énekszó. }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.