Schönbergtől Bartókig / Qaartsiluni Ensemble

Szerző: Eszes Kinga
Lapszám: 2015 október

Bartók halálának 70. évfordulójára emlékezve a Qaartsiluni Ensemble izgalmas műsort épített az est alapjául szolgáló legendás kamaramű, a Kontrasztok köré. A koncerten elhangzó, javarészt ritkábban játszott művekből álló program a 20. század zenetörténetének sajátos keresztmetszetét adta - a nem mindennapi zenei utazás Schönberg mérföldkőnek számító, 1909-ben írt op. 11-es Három zongoradarabja és Kondor Ádám kilencven évvel később komponált Schattenwelt, Schlachtfeld című duósorozata között számos fontos állomást érintett. Különösen érdekes kontextust adott az 1938-ban készült Bartók-triónak a vele szinte egy időben keletkezett Hindemith-szonáta (1939), és Messiaen dal-átirata, a Vocalise (1935).

Mindenekelőtt elismeréssel kell adóznunk a koncert két főszereplőjének, Rozmán Lajosnak és Borbély Lászlónak a teljesítménye előtt. A terjedelmes és sokrétű műsorból oroszlánrészt vállaló művészek ráadásul több kompozíciót fejből játszottak - ami  a Kontrasztok zongoraszólama esetében például egyáltalán nem bevett gyakorlat. Borbély játéka mindvégig nagyon magas színvonalú, igényes és ihletett volt, előadását árnyalt dinamikai kidolgozás és érzékeny billentés jellemezte. Tolmácsolásában minden hang értő elemzésről tanúskodott, interpretációjából mégsem mesterkéltség, hanem a művek megszületését felidéző spontaneitás áradt. A szonátákban és a különösen festői Messiaen-darabban nyújtott kiváló produkciója mellett a tonalitástól való elszakadás küzdelmes folyamatát demonstráló Schönberg-mű elő­adása is emlékezetes maradt.

Rozmán klarinétjátékában leginkább a virtuóz részek könnyedsége, az artikuláció 
kidolgozottsága és a mozgékonyabb, ritmikus anyagok lendülete ragadott meg. A nagy ívű, lírai dallamok megformálásában némi visszafogottságot érzékeltem: olybá tűnt, mintha tudatosan tartózkodott volna a dinamikai szélsőségektől - Borbély László zongorajátékának felszabadultan áradó dallamossága a szonáták lassú tételeiben így bizonyos fokig reflektálatlan maradt. A műsor két legfrissebb darabjának, Elliot Carter 1993-as Gra („Játék") című művének és Kondor Ádám duóinak zenei világában Rozmán Lajos láthatóan nagyon otthonosan mozog. A mókázás különféle zenei eszközeit felvonultató Carter-darab lehetőséget adott a klarinétművésznek arra, hogy az improvizatív játékmódhoz való szoros kötődése mellett a humorérzékéről is tanúbizonyságot tegyen. Kondor kompozíciója egy izgalmas, a paravánok használata révén némi színházi perspektívát is aktivizáló párbeszéd-sorozat. A sajátos atmoszférájú duók előadásában hegedűn közreműködő Varga Oszkár Rozmán méltó partnerének bizonyult.

A koncert nagy várakozással övezett utolsó számaként felcsendülő Kont­rasz­tok a technikailag és zeneileg is nívós interpretáció ellenére nem nyújtott átütő élményt. Bizonyára a fáradtságnak is betudható, hogy a művészek játéka a korábbiakhoz képest kevésbé volt koncentrált, a Rozmánhoz és Borbélyhoz csatlakozó Milan Pala akcentusgazdag, energikus hegedülése sem tudta az előadást igazán felszabadulttá tenni. Szeptember 15. - Márványterem. Rendező: Magyar Rádió }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.