- Passé composé - Gyászénekek Vékony Ildikó emlékére címmel a Bartók Rádió ArTRIUM sorozatának nyitókoncertjén elhangzott már hat tétel Soós András készülő művéből, de az tovább bontakozik. Mivé még?

- Ami megszólalt, az a tervezett mű két-harmada. De vissza kell mennünk az időben Vékony Ildikó haláláig. A rá emlékezés során alkalom adódott rövidebb darabok megszólaltatására. Akkor én vonószenekarra írtam néhány tételt, ám - noha ő sokat szólózott vonósokkal - nem éreztem elég erősen Ildihez kapcsolódónak az előadó apparátust. Két tétel hangzott akkor el tőlem, egy harmadikat még megírtam, ám a tervezett negyediket már csak fölvázoltam, aztán talonba tettem. Mialatt ott várakozott, egyre inkább kiderült, hogy ebből így már soha nem lesz kerek egész. Amikor az év elején megkaptam Bánkövi Gyula felkérését a májusi koncertre, némi tépelődés után eldöntöttem, hogy az Ildinek szóló emlékdarabot fogom végleges formába önteni. Ezzel kapcsolatban született meg a Passé composé többértelmű címadás is. A halál, az elvesztés feldolgozásának lélektani fázisai foglalkoztattak. A darabom, persze, nem a többlépcsős folyamat mechanikus leképezése, de ugyanúgy a tagadástól a belenyugvásig jut el. Akkor már kamaraegyüttesben gondolkoztam. A cimbalom nyilvánvaló volt, ütőket, zongorát terveztem mellé, s rézfúvósokat, amikre eddig keveset írtam. Többrétegű, belső rímelésekkel, utalásokkal átszőtt, nem teljesen pontos, inkább kiegyensúlyottnak nevezhető szimmetria jellemzi a formát. Az utóbbi időben leginkább egyszerű hangközstruktúrákból kibontakozó zenei folyamatok foglalkoztatnak. Ebben a darabban például van olyan tételpár, amelyben ugyanaz a keret, a mozgásforma, a lépték, de más a hangközstruktúra. Többszöri meghallgatás során ezek felfoghatók. Már az erőteljes nyitányszerű megszólalás utáni tételben kifejeződik egy formai vezérelv: „a kezdetem a végem". Ez az adott tételre is vonatkozik, de a darab végére a másik értelme is világossá válik: „a végem a kezdetem". Az előbbi az egzisztenciálisan tragikus felismerés, az utóbbi a transzcendensen megnyugtató. A szentekről mondják, hogy földi haláluk napja az égi születésnapjuk.

- Utalsz Machaut-ra?

- Csak annyiban, hogy ebben a tételben és párdarabjában visszafelé olvasva is ugyanaz a téma. De mivel a dallam nem a kezdő hangra érkezik, a tükör-rák fordítást nehezebb visszafejteni. A hangközök változását viszont lehet hallani.

- A cimbalom eleinte néma.

- Ez volt a kamarazenei koncepció egyik legfontosabb kiindulópontja. A rádiós koncerten ez a tartalom nem fejeződhetett ki eléggé. A későbbiekre úgy tervezem, hogy a színpad közepén megvilágítva áll a cimbalom, a pedálja lenyomva. A már eddig alkalmazottnál markánsabban fogom még megszólaltatni azáltal, hogy más hangszerek hangjára rezonál a visszhangzóra állított cimbalom.

- A darab végén viszont hallunk cimbalmot, igaz, bejátszásból, Vékony Ildikó játékát. A rezonáló cimbalom elvont poéziséhez képest ez olyan, mint egy fénykép egy festmény közepén. Rosszul látom?

- Jól látod, éppen ez a cél. S ezért van, hogy a legelején a hangos együttes generálpauzáiban a kontaktmikrofonnal esetleg még ki is erősített cimbalom már ott és akkor távolról visszhangozza a környezetet, később pedig a klarinét és más hangszerek közelről bele is fújnak a cimbalom húrozatába. A végén pedig a bejátszás azt jelképezi, hogy Ildi „meghallott minket és válaszol". A bejátszás nem tökéletesen zajtalanítható élő felvétel, ami aláhúzza a jelenlétet.

- Miért tartod fontosnak, hogy az egyes tételekhez kapcsolva elhangozzanak különböző szakrális szövegidézetek?

- Azért, mert a beszélgetésünk elején jelzett gondolatkör a címekben, alcímekben és mottókban is megjelenik. Ez a réteg nincs még végig kidolgozva, de például a Jób-idézetnek - „Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és mezítelenül térek oda vissza" - jelentősége van „a kezdetem a végem, és a végem a kezdetem" tartalomra vonatkozva. Fontos ez a hegymászásra tragikus konkrétsággal utaló tételnél is, amely nagy magasságokat és nagy mélységeket jár be, s a hozzá tartozó Szent Pál-mottó a következő: „...sem magasság, sem mélység... nem választhat el minket az Isten szeretetétől..." (Róm 8, 39) Úgy igyekeztem megkomponálni a művet, hogy az eddig elkészült hattételes változat is megálljon a lábán, és a készülő 9 tételes is. De ügyelnem kell, hogy a tételpárok belső egyensúlya ne sérüljön. Hiányzik az elejéről egy hadakozó ritmikus tétel, aminek zenei anyaga már készen áll, de a formája még kidolgozásra vár, és egy másik rövid közjáték, ami egy meglévő tételnek a párja. S valamit megírnék még a befejezés elé, ami a vonós tervben eredetileg szerepelt, de ott nem valósult meg, s amely reményeim szerint bizonyos előre megírt zenei anyagok egymásra montírozásából születik majd. }