Emberségről példát

Fodor Géza: Mi szól a lemezen? III.

Szerző: László Ferenc
Lapszám: 2014 július

„Ha ez az írás egyáltalán több személyes érzések elméletté stilizálásánál, és számot tarthat legalább némi korlátozott általánosságra, akkor bizonnyal nem azok nevében szól, akik egyáltalán nem képesek vagy hajlandók túllépni a nagy klasszikus kultúrán, illetve akik már túl vannak rajta, hanem azokéban, akik két világ között találják magukat, pontosabban: egyik lábukkal az egyikben, másikkal a másikban állnak, még pontosabban: valahogy „függőben maradtak". Azokéban, akik neveltetésük-iskolázottságuk folytán és a művészettel kapcsolatos igényeik tekintetében nagyon erősen kötődnek a klasszikus európai kultúrához, viszont megérteni vélik „a nap követelményét", és igyekeznek teljesíteni kötelességüket. Akikben a bezárulás hajlama és a nyitottság igénye együtt él és harcol egymással, nemegyszer következetlen reakciókat-állásfoglalásokat és kapkodást eredményezve. Akik nehezen adják alább a múlt értékeinél, de nem szeretik a nosztalgiát sem. Akik a klasszikus ideálokkal a lelkükben is vállalják az újat, és küzdenek a kis részlegességekért, és gyakran elmondhatják Adyval: „S most harcolunk kedvet vallva kedvetlenül." Akik a nagy utóvédek csodálatában talán éppen maguk váltak egy kicsit anakronisztikussá. De akiknek előbb-utóbb mégiscsak el kell búcsúzniok a tegnaptól." Ferencsik János halálára írt 1984-es mesteresszéjét zárta ezekkel a mondatokkal Fodor Géza, s mint oly sok más passzusa, ezek a sorok is sűrítetten és bámulatos szabatossággal tárják elénk a nagy operatudós munkásságának alapjegyeit. Életproblémáit, ha tetszik, hiszen a köztes helyzet, a függő lét tudatosítása, a múlt felé húzó érzelmek és a jövő felé nyitó intellektus bölcsen felismert dialektikája nem csupán az árnyalt véleménykifejtés írói eszköze, s pláne nem kényelmesen kézre eső fordulat, egyfajta rutin-vezérmotívum volt Fodor számára - hanem megélt, s tán meg is szenvedett gondolkodói és műélvezői beállítódás.

Látszólag messziről indultunk, pedig valójában itt vagyunk Fodor Géza operakritikusi és -esztétai életművének, s így a harmadik kötettel most lezárult cikkgyűjtemény, a Mi szól a lemezen? egyik legfontosabb és legszemélyesebb sajátosságánál. Fodornál ugyanis minden írás az opera és az élet szoros egységében fogalmazódott meg: számára nem „csupán" személyes ügy még a legsikerületlenebb operalemez recenziója is, hanem az élet egy darabja - a maga zavarba ejtő sokféleségében. Az opera mint létkérdés, formulázhatnánk, s itt nemcsak a hagyományosan filozófiai mélységűnek tekintett művek tudós elemzéséről van szó: Fodor számára egy-egy énekesi frázis, előadási vagy felvételi megoldás, egy-egy szereposztás koncepciózus vagy önkéntelen erőjátékai mind-mind az életnek, a valóságnak abba totalitásába illeszkednek, és egyszersmind abban a totalitásban nyernek értelmezést és magyarázatot, amelyről az operabarátok általában inkább megfeledkeznének műélvezet közben.

Rátekintés a valóságra és egyszersmind a saját életre is, hiszen Fodornál - és persze minden igazi kritikusnál - az elemzés önelemzés és önvallatás is egyben. Ez a metódus azután szinte észrevétlenül hasonló tevékenységre ösztönzi az olvasót is. Merthogy Fodornak ebben a - színházhoz és a zenéhez képest - másodlagos műfajban sikerült megvalósítania azt, amit maga is csak a legnagyszerűbb operaelőadásoktól remélt és várt: választ adni arra a kérdésre: hogyan éljünk?

Tényleg, hogyan? Mindenekelőtt méltányosan, a jóérzés állandó szem előtt tartásával. Ez részben persze alkati kérdés, de legalább ennyire állandó feladat is, amelynek Fodor mindenkor igyekezett megfelelni. Tüntetően igyekezett, fogalmaznánk, ha kritikusi működéséből és alkalmasint létezésének egészéből nem hiányzott volna az osztentatív gesztuskészlet. Maradjunk hát inkább a „példás" jelzőnél, hiszen ahogy Fodor egy-egy sérülékeny alakítást górcső alá vett, az valóban rendre példát adott a méltányosság és az empátia gyakorlásából. „[K]iváló érzéke volt az éneklő emberhez, s ha bírált, nem gúnyolódott, ha dicsért, nem érzelgett, hanem mindig pontos volt" - jellemezte egy 2008-as írásában (a harmadik kötet legutolsó cikkében) Abody Bélát, s miközben ezt olvasva nyugtázzuk, hogy Fodor mily nagyvonalú volt a holtában sokak által megköpdösött egykori fél-pályatárs iránt, bízvást ráismerhetünk e mondatban Fodor kritikusi ambíciójára-és-ethoszára. S ami szintén nem elhanyagolható, bár Fodornál ugyancsak magától értetődő volt: empátiáját sohasem korlátozta azon énekesek körére, akikkel a pesti utcán szembetalálhatta magát, de éppígy nem is rajtuk akarta bebizonyítani önmaga és olvasói számára, hogy mint kritikus „nagy, erős és szép".

A méltányosság mellett, helyesebben azzal szoros kapcsolatban, a szabatosság, a mindenkor világos kifejezésre, árnyalt véleményartikulációra való törekvés is Fodor írásainak jellegzetes s egyúttal követésre sarkalló erénye. A méltányosság és a szabatosság, no és persze a hatalmas tárgyi tudás koegzisztenciájának olyan gazdag és beleérző elemzéseket köszönhetünk, mint például e harmadik kötetben az operett műfaját, fennállásának alapösszetevőit és történelmi meghatározottságait néhány bekezdésben áttekintő részlet (Operettfilológia CD-n). Ám Fodor olykor még ennél is rövidebben, akár egyetlen mondatban, mintegy maximákba sűrítve is kifejezésre tudta juttatni felismertetően világos gondolatait! Méghozzá szellemesen, hogy ezt a Fodorral kapcsolatban talán ritkábban emlegetett, azonban írásainak igenis jelenvaló jegyét szintén felhozzuk. „[A]mikor az elefánt betéved a porcelánboltba, nemcsak a porcelán-, de az elefántbarát is felébred bennük" - írta Aage Haugland Ochs báróját elemezvén, míg egy szándékoltan hűvös és temperamentum nélküli Manon Lescaut-előadást tárgyalva ekképp fogalmazott: „mint egy joghurt és egy kefír szerelme a fridzsiderben".

„Az emberiség alapvető mitologémái közé tartozik az az elképzelés, hogy a hajdankorban különb emberek éltek, mint - homéroszi kifejezéssel - „amilyen emberek most vannak"" - szól a legfentebb idézett, Ferencsik emlékére írt Fodor-esszé nyitómondata. Nehéz az ilyesmit a szentimentális hatásvadászat látszata nélkül elmondani, de a jelen sorok írója is éppen ezt érzi, mindahányszor csak bele-beleolvas a Mi szól a lemezen? három kötetébe. }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.