Az aranyfuvolával jobban boldogulok

Emmanuel Pahud

Szerző: J. Gyõri László
Lapszám: 2014 április

- Többször hallottuk önt Pesten, de a Nemzeti Filharmonikusokkal a március 8-i koncert az első találkozása. Az önnel kapcsolatos legfrissebb élményem berlini: a Máté-passió Rattle vezényletével. Felkavaró és katartikus, nemcsak zenei, hanem közösségi élmény is volt. Amennyire ezt érzékelni lehetett, a zenekar és a kórus számára is különlegesek lehettek ezek a Máté-passióval töltött esték.

- Nem tudom, tudja-e, de a múlt héten bemutattuk a János-passiót is, ugyancsak Peter Sellars rendezésében. Azt hiszem, az utókor úgy fog visszaemlékezni ezekre a hangversenyekre, mint a Rattle-éra csúcspontjaira. Ami az élményt illeti, hatásukat tekintve ezek a produkciók sokkal jobban hasonlíthatnak a Bach-féle előadásokra, mint a mű bármelyik későbbi, statikus megszólaltatása. Ezt a zenét celebrálni kell, érzékeltetni a benne lévő spirituális folyamatot. És ez itt megvalósult. Ezek nem hagyományos, statikus előadások, az ember nem ült a pult mögött, Sellars a zenekari tagokat is bevonta a cselekménybe. Az egyes hangszerek zenei párbeszédet folytattak az énekesekkel. Sellars roppant muzikális ember, aki fontosnak tartotta az előadásban érzékeltetni a hangok és a hangszerek viszonyrendszerét. És mivel ő nem csupán muzikális, hanem több annál, a mű egészen más dimenziókat kapott, és nekünk is nagy élményt szerzett, hogy részesei lehettünk.

- Ellentétben a Máté-passióval, a most Magyarországon is megszólaló Hacsaturjan-Fuvolaverseny nem tartozik a repertoár sokat játszott művei közé.

- A darab minden nehézség nélkül eljátszható fuvolán is. Az első külföldi - tehát a Szovjetunió határain kívüli - előadásra a Prágai Tavasz egyik koncertjén került sor. David Ojsztrah volt a szólista. A teremben jelen volt Jean-Pierre Rampal, akinek másnap volt hangversenye, s aki odament Hacsaturjanhoz gratulálni és rögtön meg is kérdezte, játszhatná-e ő is a művet. Hacsaturjan azonnal igent mondott: persze, csak írjon hozzá új kadenciákat. Ez azonnal legitimálta a fuvolaváltozatot. Valóban nem sokat hallhatta sem hegedűn, sem fuvolán, mert nagyon kevesen játsszák. Egy ideig műsorán tartotta Rampal, aztán játszotta James Galway is, és most én. Az idén már másodszor. Vannak a darabnak jó és rossz évei. A hegedűsöknek meg se kottyan, de a fuvolásnak nagy nehézséget jelent a hossza: 45 perc. Nehéz tüdővel bírni, roppant megerőltető. Kicsit olyan ez, mint a maratoni futás, de az évek múlásával az ember megtanulja beosztani az erejét. Figyelje meg, hogy a jó hosszútávfutók sosem a legfiatalabbak közül kerülnek ki, mert ehhez az energián kívül tapasztalatra is szükség van.

- Azt hihetnénk: Hacsaturjan olyan komponista, aki tetszetős műveket írt ugyan, de azért nála sokkal jelentősebb szerzők is kihullottak az idő rostáján. Vajon önt mi vonzza ebben a műben? Miért tanulta meg? Rampal és Galway miatt?

- Ennek elég egyszerű az oka: felkértek rá. Nem én kerestem és nem én ragaszkodtam hozzá. Ennél a huszadik században sokkal progresszívabb zenéket írtak. De azért itt az élvezeti faktor nagyon erős, a közönségnek és az előadónak egyaránt. Hacsaturjan nagyon rafináltan írt, pontosan ismerte a hatáskeltés eszközeit, jól keverte a népzenei és műzenei hagyományokat, virtuóz zenét komponált és a kifejezőeszközök széles skáláját használta. A darab egyébként sokkal kényesebb, mint amilyennek tűnik. Egy olyan nagy tradícióba illik, amely Rimszkij-Korszakov és Glière nevéhez fűződik. Szóval a szólistának minden nehézsége ellenére nagy mulatság ez a versenymű, amely hol arra ad lehetőséget, hogy egy hatalmas zenekarral folytasson dialógust, hol meg arra, hogy magányosan álljon ott a hangszerével.

- Ha már ott tartunk, hogy lényegesen progresszívabb szerzők is léteznek, tudom, hogy egy sor új kompozíciót írtak eleve önnek. Milyen meggondolások vezetik, amikor valakit felkér, hogy művet írjon önnek?

- Ezek nem az én kizárólagos döntéseim. Beleszólása van a zenekarnak, a karmesternek, a hangversenyrendezőnek, vagy például annak, aki a pénzt adja, s aztán az is kell, hogy az új mű illeszkedjék a zenekar programjához. Rengeteg szempontot kell figyelembe vennünk. A többiekkel összevetjük a kívánságlistánkat, végül pedig beszélgetni kezdünk a komponistákkal. Az elmúlt kilenc évben tíz új fuvolaverseny ősbemutatóját játszottam. Nagyon különböző darabok. A lezsertől a titokzatosig sokfélék, nem is értem minden esetben és minden részlettel kapcsolatosan a zeneszerzői szándékot, bár szoktunk beszélni a szerzőkkel, akik segítenek megtalálni a kulcsot a zenéjükhöz.

- Mire terjed ki a párbeszéd a zeneszerzővel? Próbálja őt befolyásolni, esetleg felhívni a figyelmét erre-arra?

- Először is megismerkedünk, mielőtt együtt dolgoznánk. Igyekszünk kellemes emberi kapcsolatot létesíteni egymással, aztán ki-ki teszi a dolgát, ő ír, én eljátszom. Nem szeretném őt sem befolyásolni, sem korlátozni, sem pedig receptekkel elhalmozni, hiszen akkor a művet az én adottságaimra írná, ez pedig kihatna a darab jövőjére, más előadók nyilván mást kérnének a zeneszerzőtől, márpedig a darab mindenkié. Ki van nyomtatva, mindenki játszhatja, én pedig csak a saját interpretációmat adom hozzá, amelyet persze magától értetődően befolyásol a zeneszerzővel folytatott dialógus. Nekem az a dolgom, hogy megvalósítsam, amit leírt, olykor hogy egy kicsit segítsek, ha a darab rászorul, mert például túl bonyolultan van megírva. Nagyon szerettem volna, ha Ligeti György ír nekem egy darabot, de erről sajnos lekéstem. Ligeti Oboa-fuvola-versenye nagyon szép, de nem igazán versenymű, a hangszercsoportok túlságosan összemosódnak benne. Most mutattam be Philippe Hersant fuvolaversenyét, Hersant a Radio France zenei producere, aki sok stílusban jártas és ezeket elegyíti ebben a Dreamtime című darabban, amely a modern világ hangjait és az ausztrál őslakosok zenéjét vegyíti, azt a révületet, transzállapotot idézi, amit a bennszülöttek rítusaik közben éreznek. Nyáron pedig az angol Simon Holt új versenyművének ősbemutatóját játszom, amelyben a szólista a fuvolák teljes családját megszólaltatja, a basszusfuvolától a piccolóig. Nekem ez nem jelent különösebb nehézséget, de a műnek nem lesz könnyű sorsa. Tavaly Jörg Widmann Cleveland számára komponált fuvolaversenyének játszottam az európai bemutatóját és írt nekem versenyművet Matthias Pintscher és Marc-André Dalbavie is. Ez utóbbi darabját nyolc éve mutattam be, azóta szédítő karriert futott be. Ma már minden akadémián tananyag. Ragyogó kezdés egy darabnak.

- Budapesti debütálásakor a Liszt Ferenc Kamarazenekarral lépett fel, két egymást követő estén Mozartot játszott. Az egyik este egy modern fuvolán, a másik este egy régin. Jelent meg néhány barokk zenei CD-je is: II. Frigyes műveit tolmácsolja az egyiken, amelyet Trevor Pinnockkal vett fel, 2012-ben, a Nagy Frigyes-tricentenárium alkalmából. A régi zene aranybánya lehet egy fuvolás számára. Rengeteg elfoglaltsága mellett foglalkozik-e ennek a repertoárnak a feltárásával?

- Ez valóban hihetetlenül gazdag és nagyrészt ismeretlen repertoár, amelynek csak egy töredéke van benne a köztudatban. Aranykor volt, még ha ma ritkaságszámba mennek is az akkori művek. A porosz udvari alkalmazott Quantz alapvető figurája a fuvola történetének, hiszen elsőként foglalta írásba a fuvolajátékkal kapcsolatos tudnivalókat, nem mellékesen pedig ezernél is több művet írt a hangszerre. A fuvolás már tanulmányai korai szakaszában megismerkedik vele. De Potsdamban rajta kívül írt fuvolára a király és Carl Philipp Emanuel Bach is. Trevor Pinnockkal és a Kammerakademie Potsdammal folytatjuk a felvételek készítését. Amúgy nem szeretem a jubileumokat, de azt gondolom, itt egy olyan hagyatékról van szó, amelyet birtokba kell venni, le kell porolni, meg kell ismerni. Egy hónap múlva készítjük el C. Ph. E. Bach fuvolaversenyeinek lemezfelvételét. Most már mindent az aranyfuvolámon játszom, az ön által említett fafuvolát akkoriban kaptam, és nagyon izgalmasnak tartottam, de úgy érzem, az aranyfuvolával sokkal jobban boldogulok, mint azzal.

- Most éppen Ázsiából tért vissza Európába. Rengeteg elfoglaltsága van. Hogyan egyezteti össze a zenekari munkát a szólistatevékenységgel?

- Japánban, Koreában és Kínában jártam, tegnapelőtt éjjel szálltam gépre Sanghajban. A zene a táplálékom, abból merítem az energiát. Tudja, az utolsó pillanatig kapcsolatban álltam Claudio Abbadóval, aki nem sokkal a halála előtt azt írta nekem mailben, alig várja, hogy újra találkozzunk és együtt zenéljünk. Rengeteget tanultam az olyan emberektől, amilyen ő volt, vagy mesterem, Aurèle Nicolet, és a többiek, akikkel együtt dolgozhattam. A zene tart bennünket életben és ez ad értelmet a létünknek. De hogy a kérdésére válaszoljak, tizenkilenc éves korom óta játszom zenekarban, először három évet töltöttem Bázelben, azután kerültem Berlinbe. Mindig is sok szólókoncertem volt, a versenygyőzelmek nagyban elősegítették a szólistapályámat, úgyhogy kezdettől fogva ezt szoktam meg. A Berlini Filharmonikus Zenekarban két szólófuvolás váltja egymást, Andreas Blauval be tudjuk osztani a szolgálatokat. Így is van elég dolgunk, évi hetvenöt hangversenyt játszom a zenekarral és évi nyolcan-nyolcvanötöt szólistaként vagy kamaramuzsikusként. }


Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.