A pápaválasztásnál kicsit bonyolultabb

Martin Hoffmann, a Berlini Filharmónia intendánsa

Szerző: J.Gyõri László
Lapszám: 2014 január

Monika Rittershaus felvétele

A Berlini Filharmónia intendánsával a Filharmónia ötven éve átadott épületéről, a Berlini Filharmonikusok demokratikus gyakorlatáról, a hagyományról és a megújulás kényszeréről beszélgettünk.

- A Müpa építésekor mi, magyarok szörnyen kiokosodtunk a cipősdoboz kontra szőlőskert formájú koncerttermek témakörében. A második típusra vonatkozóan gyakran esett szó a Berlini Filharmóniával kapcsolatban oly sokszor leírt kijelentésről, miszerint ez a terem maga a kőbe foglalt demokrácia, egy új, demokratikus rend építészeti kifejeződése. Most, hogy a terem megnyitásának ötvenedik évfordulóját ünnepli, a jubileumi kiadványokban megint sok szó esik erről a gondolatról.

- Persze, hiszen ez így igaz. Ez a terem demokráciát tükröz. Tervezőjének, Hans Scharounnak ez is volt vele a szándéka: egy demokratikus terem létrehozása.  A Filharmónián belül a hallgató és a zene centruma, vagyis a pódium között harminchárom méter a maximális távolság, maga a terem egyenrangúakként kezeli az embereket - nem úgy, mint a cipősdoboz formájú termek. A demokratikus elrendezésnek köszönhetően a központban ülő zenekar a közönségen belül helyezkedik el, nem tőle elkülönülve, fölötte. Nem törekszik egyenlőségre, nem játszik egyenlősdit, a jegyek természetesen különböző árkategóriákba tartoznak, de az alapgondolat mégiscsak a demokrácia.

- Annak idején hatalmas visszhangja volt az új teremnek, sokan sokfélét mondtak róla. Ötven év alatt azért az a konszenzus alakult ki, hogy ez a világ egyik legjobb terme. Ha vita volt róla, biztosan a szokatlansága és az újszerűsége miatt volt.

- Nem tudom, mit éreztek akkor a zenészek, azt tudom, hogy a maiak az otthonuknak tekintik, és jól érzik magukat benne. Leginkább akkor derül ez ki, ha turnéra indulunk, és olyan koncerttermekben játszunk, amelyek a Filharmóniára hasonlítanak. Például a Los Angeles-i Disney Hall, vagy a tokiói Suntory Hall, a lipcsei Gewandhaus, de ugyanezt a gondolatot követi az épülő hamburgi Elbphilharmonie is. A zenekar muzsikusai óhatatlanul összehasonlítják a többi termet a sajátjukkal.  Hogy valaha szokatlannak érezték, teljesen érthető, hiszen korábban nem létezett hasonló. Scharoun terve pályázatra készült, 1957-ben. Tizenvalahány munka közül választották ki ezt úgy, hogy a terv a lehetséges tizenhét szavazatból tizenhármat kapott. Négyen szavaztak ellene. Túlnyomó többséget kapott tehát, de ezzel együtt az építés megkezdése előtt még hosszan vitatkoztak róla, ami nem is csoda, hiszen a maga korában páratlan és forradalmi elképzelésnek számított. Valószínűleg nem is tudták elképzelni, hogy milyen lesz. De amikor már közel volt az átadás időpontja, mindenkit magával ragadott a lelkesedés. Az akusztika kezdetben nem volt olyan tökéletes, mint most, néhány évig dolgoztak még rajta, de mára ebből a szempontból is ez a világ egyik legjobb hangversenyhelyszíne.

- Simon Rattle bejelentette, hogy szerződése lejártával távozik Berlinből. Tudom, hogy statútuma értelmében az együttes maga választja meg főnökét. Bár rengeteg idő van még addig, de biztosan elkezdődik a keresgélés, a gondolkodás arról, hogy ki legyen az utód. Nyilván folynak beszélgetések, ötletelések erről...

- Hogy lerövidítsem a kérdését, minden spekuláció félrevisz. A zenekar minden tagjának, vagyis a 128 muzsikusnak van egy-egy szavazata, ők, és csakis ők döntenek. A döntést bonyolult szavazási eljárások előzik meg. Kicsit bonyolultabb, mint a pápaválasztás. De eddig mindig nagyon bölcs döntést hoztak és most sem lesz ez másként. De hogy a választás kire esik majd, azt senki sem tudja.

- A zenekar innovatív szelleméről mindig is sok szó esett, a Berlini Filharmonikusok hagyományosan alkalmazkodnak a korszellemhez. Rattle idejében is egy sor újítást vezettek be.

- Ez a szellem a zenekar génjeiben van. Ami a zenének a médiumokban való terjesztését és értékesítését illeti, ezen a területen Herbert von Karajan volt a nagy úttörő, lemezek és film- meg videófelvételek sokasága fűződik a nevéhez. Őt mindig is nagyon foglalkoztatta, hogyan kell megörökíteni és terjeszteni a művészetét. Ebben kivételesen zseniális volt. A kérdés művészeti oldalán kívül a technika is nagyon izgatta. És ebben partner volt a zenekar is, a berliniek mindig is alkalmazkodtak a technika fejlődéséhez és az új trendekhez. A mai világban a CD-eladás visszaesett, a terjesztés korábbi platformjain nagyon nehézzé vált a zeneeladás. Nagyon sok fejtörés után jött a digitális koncertterem ötlete: egy streaming-platform létesítése. 2009 óta ezen is nézhetőek és hallgathatóak a hangversenyeink. Nem letöltésről van szó, hanem az egyidejűség élményét kapja otthoni karosszékében a közönség. De az archívumból is lehívhatja a hangversenyt, csupán egyet nem tehet meg: nem rögzítheti saját céljaira.

- Ezzel hány embert érnek el?

- Tizenötezer előfizetőnk van. Az előfizetés lehet éves, havi, de akár egy napra is elő lehet fizetni. Az éves bérlet naptári évre, nem évadra szól. Az archívumban időközben több mint kétszáz művet tárolunk. Ezt nagyon vonzónak tarják az emberek. Elérhető az összes olyan Karajan-produkció, amelynek a joga nálunk van, Abbado rengeteg felvétele, a május elsejei koncertek és még sok minden más.

- Még egy évforduló: éppen száz éve jelentek meg a zenekar első lemezei. Ez alkalomból is kiadtak egy sor régi felvételt, albumokat, bennük a legjelentősebb felvételekkel. Apropó lemezek: sok vezető zenekar maga adja ki és terjeszti lemezeit. A nagy amerikai zenekarok némelyike, az angolok, a Concertgebouw Zenekar, a bécsi szimfonikusok saját lemezcéget alapítva maguk vették kézbe ezt is.

- Mi is ezt tesszük. A lemezkészítés hagyományos módja, hogy a zenekar szerződésben áll nagy lemezcégekkel, amelyek fölveszik, gyártják és terjesztik a lemezeket. Ez mostanság a klasszikus zene területén egyre nehezebben működik. A lemezcégeknek nincs már olyan sok pénzük, mint régen, ott spórolnak, ahol tudnak. Ráadásul a letöltés és az internet hatalmas konkurenciát jelent. Gondoltunk egy nagyot: kitűnő szakembereink vannak, ragyogó hangmestereink, hét kameraállásunk van a teremben, csodálatos hangstúdiónk, amelynek tervezésébe annak idején Karajan is belefolyt, és amelyben nagyon színvonalas hangfelvételeket tudunk készíteni. Megoldatlan volt a marketing és a terjesztés. Saját logónk alatt, saját kiadásban megjelentettük a tavasszal Baden-Badenben rögzített Varázsfuvola-előadásunkat és a Filharmóniában felvett Máté-passiót, és ezekkel szereztük első tapasztalatainkat. A DVD-ket saját honlapunkon, az online-shopunkban kezdtük el árusítani. Nagyon sok példány fogyott el belőlük, úgyhogy most bővíteni fogjuk ezt a tevékenységünket. Azt gondolom, jó úton haladunk.

- Ez azért nem jelenti, hogy szakítanak a nagy lemezcégekkel?

- Persze, nem kell kizárólagosságra törekednünk. Most készítettünk a Deutsche Grammophongesellschafttal három új felvételt. Ha a szólistát valamelyik céghez szerződés köti, akkor változatlanul együtt fogunk működni, de úgy gondoljuk, a saját kiadás komoly alternatíva az eddigiekhez képest.

- A varázsfuvola baden-badeni előadását láttam az egyik német csatornán. Baden-Baden viszonylag új helyszín, Simon Rattle irányításával és a Berlini Filharmonikusokkal itt minden évben operaelőadásokat rendeznek. Azelőtt, Karajan idején, húsvétkor mindig Salzburgba járt a zenekar.

- A zenekar minden évben több koncertszerű operaelőadást játszik, és valóban, évente egyszer egy nagy operaprodukciót is rendezünk. Ennek most Baden-Baden a helyszíne. Karajan persze ravaszabb volt, mint amilyenek mi vagyunk. A mi előadásainkat élőben közvetíti a televízió. Ő annak idején előre filmre vagy videóra vette az előadást, hozzá külön a hangot, és a premier napján már a boltokban volt az új felvétel.

- Többször említette ebben a beszélgetésben Karajant, aki elképesztően hosszú ideig, harmincöt évig állt a zenekar élén. A személyiségéről nagyon sokat tudunk, ismerjük a munkásságát, és köszönhetően az ön által is említett technikai és kereskedelmi tehetségének, nem áll fenn a veszélye, hogy valaha is elfelejtik őt. Mindazonáltal majd' huszonöt éve, hogy meghalt. Azóta vezette a zenekart Abbado és tizenéve tart a Rattle-korszak. Egyáltalán vannak-e még a zenekarban, akik játszottak a keze alatt? Vajon mennyire él tovább a szelleme?

- A százhuszonnyolc státuszból százhuszonöt van betöltve, és a százhuszonöt zenészből harminchárman játszottak még alatta. Ami a szellemet illeti, én nem mondanám magam különösebben hívőnek, de ha valaki ilyen hosszú ideig alakította, formálta a zenekart, kizárt, hogy ne hagyjon nyomokat. Egészen biztos, hogy ott van a zenekar hangzásában, a hagyományaiban, mindabban, amit a régiek átadnak az újaknak. Abbado a műsorpolitikában nyitott nagyon nagyot, demokratikus személyiségével tökéletes ellentéte volt az autoriter Karajannak. Simon pedig még szélesebbre tárta az ajtókat. Olyan impulzusokat adott a zenekarnak - nem csupán zeneieket -, amelyeknek köszönhetőn a zenekar társadalmi jelenléte és közösségi szerepvállalása nagyon erőteljesen megnőtt. És nem csupán a klasszikus zene szentélyében, hanem az egész világban, az élet számos területén. Gondoljon a zenekar pedagógiai tevékenységére, az új hangversenyformákra, a modern zene népszerűsítésére, a zeneszerzőknek adott felkérésekre. Ez a zenekar nem vált múzeummá, ez egy modern, kíváncsi, nyitott együttes, amely együtt él a várossal és része annak.

- Ön viszonylag távolról került a filharmonikusok intendánsi székébe. Nagy televíziós múlttal került ide, míg elődei eleve komolyzenével foglalkozó kulturális menedzserek voltak.

- Így van, ahogy mondja. Sokáig a Sat 1 kereskedelmi adót vezettem, aztán hét évig egy produkciós céget. A kapcsolatom a zenekarral úgy kezdődött, hogy megjelent nálam a filharmonikusok küldöttsége, nem akarná-e a Sat 1 a Waldbühne-koncertet közvetíteni. Rávágtam, hogy nem, ez nem a mi célközönségünknek szól, nem vág a profilunkba. Ezzel együtt megmaradt a kapcsolat, mindig is sokat jártam ide, hiszen szeretem a zenét és tanultam is, de nem választottam hivatásomul. Aztán négy évvel ezelőtt, amikor ötven éves lettem, és elgondolkodtam, nem kellene-e váltanom. S épp akkor kaptam egy ajánlatot, mert a zenekar ki akarta próbálni, milyen az, amikor az intendáns inkább menedzser, mint zenész, viszont otthon van a marketing- és sajtóügyekben és a szponzorálás, valamint a finanszírozás rejtelmeiben.

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.